Füzetek
Körbenézek a szobámban, hiába téglalap, s nem kör az alapterülete, és mindenhol füzeteket látok. Gyermekkorom emlékei lefűzve, összeragasztgatva, kivágva, lerajzolva; régi üzenőfüzetek és órai jegyzetek; megkezdett, soha be nem fejezett történetek, melyek már feledésbe merültek… Mindig is szerettem a füzeteket, könyvecskéket, határidőnaplókat, így aztán mániákusan szereztem be őket, majd kezdtem el beléjük írni, mintha volna értelme mindannak, amit írok. De a vége minden esetben ugyanaz: néhány teleírt lap, esetleg egy félig összefirkált füzet. Semmi több. Nincs kitartás: nincs végük.
2009-06-18 at 4:24 pm
hú, most bombáztuk szét a szobám, és ha látnád mennyi rég elfeledett cucc kerül elő!
azon meg ne rágódj hogy nincsenek befejezve, ezek így félbehagyottan jók!ha nem is az utókornak, hanem csak neked, egyébként meg nem tudhatod melyiket fogod pont mondjuk 20 év múlva befejezni!