…sehe ich immer die hellichte Seite des Lebens!*

Mindez azt jelenti, hogy köszönöm, jól vagyok! ^^ Hosszú idő óta először, végre… Nem tudom, mi segített: a tél lehelete, az eső vagy az, hogy végre rendet raktam nagyjából az asztalomon (és alatta), de segített, és ez a lényeg! Jó kis húzós hétvége volt (végül is én nem fogadtam meg a saját tanácsomat (lásd Lépcső: “meg ne mozduljatok” ), de nP), jó kis lájtos hét kezdet. Ezen a héten megszabadulunk egy tehertől, ami néha édes, néha kínzó, néha a “szükséges rossz” terhe, kinek hogy, azután jön egy nagyon-nagyon jó hét, amikor is lesz 2 nap szabadságunk, majd arra két hét, és kb. két hónapon keresztül fix programom lesz szombatonként… Ha minden igaz, megyek Írói Akadémiára hallgatni az írókat, hogyan lettek írók, s mit kell nekünk, közönséges halandóknak tennünk annak érdekében, hogy mi is azok lehessünk - nem is akármilyenek: jók, természetesen! Be kell ismernem: nagyon-nagyon kíváncsi vagyok már rá, hogy milyen lesz… várom! Remélem, pozitív csalódást okoz majd nekem.

Nem akarom nagyon tovább húzni a szót (vagy micsinálni vele), csak még egy dolog: bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, akinek mostanában rosszabb kedve van, mint ami szokott neki lenni, vagy többször érzi magát a gödör fenekén, ez gondolom, miattam van - átadtam az én pesszimizmusomat! Tényleg elnézést… Majd igyekszem minél hamarabb visszaigényelni, de még nem. Most ez így jó.

Erről jut eszembe… ha bárkinek bármiben bárhogyan tudok segíteni, nyugodtan támadjon le! De komolyan.

* Mostanában… …mindig az élet napos oldalát nézem!

Update: A post már nem annyira aktuális…