-
Martinovics - így szólnak a régi krónikák -
Ájult volt, amikor a padra hurcolák.
Nyitott, tajtékos ajkán sápadt mosoly, fakó -
Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó.Kuszált, vizes haja, sovány gyermekfeje
Ráhajlott csendesen a hóhér keblire.
S melyet nyirkos pirossal az alvadt vér elöntött:
Két karja átölelte szelíden a fatönköt.
/Karinthy Frigyes - Vérmező, 795. május - részlet/
2007-04-21 at 9:58 pm
látom nagyon meghatott ez a vers
2007-06-15 at 1:22 pm
kicsit mintha rég(en) írt volna ide valaki….