[http://wing-beat.atw.hu/new] Comment: “A fájdalomról”
Mert nem úszod meg komment nélkül. 
Bocsika.
Tegnap este (éjjel) megvilágosodtam. Egy beszélgetésnek köszönhetően, de most nem ez a lényeg. Rájöttem ugyanis, miért is olyan jó a fájdalom…
Igen, a fájdalom lehet könnyű. Viseléséhez hozzászokni könnyű. Kikecmeregni belőle nem könnyű. De ha a fájdalom olyan rossz dolog, olyan el- és megvetendő érzés avagy magatartási forma, miért “cselekednek” ilyen sokan ekképpen? Megmondom én. 
A fájdalom van. A fájdalom egy érzés. Nem számít, hogy negatív érzés. Van. Az élet része. Valamikor mindenki szenved, legalább egyszer. Tökéletes, sértetlen boldogság nem létezik (hosszas filozófiai “okfejtést” mellőzve is remélem, hogy ezt elhiszed nekem, mert miért ne hinnéd). Nem az számít, hogy milyen. Csak az, hogy egy érzés. Ha nem érzel, olyan, mintha nem is élnél. Ha érzel - nem számít, hogyan -, akkor élsz. Az emberek azért szeretnek szenvedni, mert úgy érzik, hogy élnek. Valahogyan. Akárhogyan. Az nem számít. Élnek.
Bő fél éve még nem értettem meg ezt, mára eljutottam odáig, hogy igen. Éppen ezért vélem (most már) úgy, hogy a fájdalom és a szenvedés “hajkurászását” nem kell megvetni, nem rossz dolog az. Azok az emberek, akik feltűnően vágynak a szenvedésre, ezen érzés hatására érzik úgy, hogy élnek, ebben tudnak úgymond kiteljesedni. Nekik jól van ez így. Mert ha akarnának, változtathatnának. Csak ők nem akarnak. Ezt találták, ebben szeretnek élni.
Ismerek egy embert, akinek tényleg megvan mindene, amire vágyott. Tökéletesen boldog lehetne. De nem az. Mert szeret szenvedni. És jól van ez így. 
2008-06-16 at 9:36 am
Naszóval.
Ez mind így igaz, és én ezeket nem is cáfoltam a posztban.
Más kérdés, hogy akinek tényleg megvan mindene, amire vágyott, az már lehet, hogy azért nem boldog, mert nincs miért küzdenie, és pont ezért kell kitalálnia magának olyan problémákat, amikkel foglalkozhat.
Mert valamiért az emberek nem szeretnek csak ülni és élvezni, hogy elértek valamit, rögtön kell valami új…
Vegyük pl a gimnáziuim-egyetem dolgot. Épphogy elvégezted a gimnáziumot, le se szarod, mert már azon gondolkodsz, hogy felvesznek-e egyetemre, és ha nem, ki vagy bukva, hogy milyen szánalmas vagy, ahelyett, hogy felfognád, hogy elvégezted a gimit, és ez jó.
De persze vannak kivételek.
Tökéletes sértetlen boldogság valóba nem létezik, ezt hidd el, elhiszem neked.
Az igazi lényege viszont az utolsó két bekezdés volt, amit ugyebár mind a ketten tudunk, hogy miért került odaírásra. De mindegy. Még van kaja a hűtőben, és tető a fejem fölött. Szóval boldog vagyok.
2008-06-16 at 9:36 am
Btw köszönöm az első hivatalos kommentemet.