Welcome to Magyar Ifjúság

Search   in  

 Create an AccountHome | Submit News | Your Account | Content | Topics | Top 10  

Korszakváltás

Hírek

Oroszország Hangja


Filmajánló

Könyvajánló

MIÉP

Döglött aknák

Döglött Aknák


Csurka István: Deficit

Csurka István: Deficit


Írószövetségek harca

Csurka István: Írószövetségek harca


Portréfilm Csurka Istvánról

Csurka István: Eredeti helyszín

Új Színház

Új Színház


Csurka István lesz az intendáns Dörner György mellett

Földindulással kezdődne Dörner színházának tavaszi évadja

Dörner György és Pozsgai Zolt az EchoTv-n

Csurka István nyilatkozata + Tarlós István közleménye

Közlemény: a főpolgármester kéri Dörnert, ne alkalmazza Csurkát

Csorja Gergely:
A szakmaiság

Bucz Hunor:
Szívből örülök Dörner kinevezésének


Csorja Gergely:
Náci vagyok, valószínűleg ön is az


Bayer Zsolt:
Húsevő virág


Csorja Gergely: Terror

Dörner György az EchoTv-n

Videó: Fábry Sándor esete a toleránsokkal

Csurka István: Ascher Café

Függetlenség: A szakma

Dózsa László:
Szétrohad az elkorhadt nómenklatúra

Harsányi Gábor:
A fiatalság kiéhezett a magyar drámákra

Jövőnk.info: Mi a bajuk az idegeneknek Dörnerrel és Csurkával?

Csurka István: Színház

Bayer Zsolt: Új Színház

Demokrata-kör

Falusy Márton:
Az Amerikai Népszava újra akcióban:
„…megnyitják az első náci, nyilas színházat - potenciális gyilkosokat nevel”

Újjáéledő Bocskai Színpad


  
Függetlenség: A szakma
Dátum: 2011. October 21. Friday, 14:37
Rovat:
Ascher
Márta István 13 éven keresztül vezette az Új Színházat. A klikk, amelynek tagja lett, ma már csak arra emlékezik milyen jó volt a dagonyázás együtt. Pedig 2008-2009-ben, lehet, hogy csupán a Fidesz várható győzelmének és a Gyurcsány–Demszky-éra csúfos bukásának előszele fényesítette némely kritikus elméjét, mindenesetre volt, aki leírta, hogyan működik a „szakma” Ascherék szakmája.


A magyar színház képviselőinek vastag a bőr a képén, érdektelen és visszhangtalan színházat képesek csak csinálni, amely körül akkora a légüres tér, hogy szó bennszakad, hang fennakad, ezeknek minden mindegy, csak menjen az ipar, a szolgáltatás. Prostituáltak.

Három dologtól irtóznak a legjobban: a létkérdésektől, a valóságtól és a gondolatoktól. Sem a rossz minőség, sem a blöff, sem a gagyi nem vált ki akkora ellenszenvet a szakmából, mint az a színház, amelyik rólunk szól, fölsérti köznapi nyugalmunkat, és a minimálisnál nagyobb intelligenciahányadosra számít. A nívótlanság, a kultúrbotrány, az alpári előadások, a silányság vidáman rontja a levegőt és a közízlést. A „szakma” skandalumot abból csinál, ami minőséget teremt, gondolatokat inspirál, és kérdéseket tesz föl. Tükrözi a böszme Magyarországot.

A hazugságot, hogy a böszme által vezetett Magyarországon négymillió nézője van ezeknek a hazug színházaknak. Egy fölmérés kimutatta, hogy legföljebb minden ötödik ember jár az ún. „szakma” által birtokolt színházakba, a produkciók túlnyomó többsége a szórakoztató szolgáltatást fedi, és a nagyrészt színvonaltalan szolgáltatásra szedik fel az állami támogatást, a színházi elit rabja annak a téveszmének, hogy a színházba járás eleve kulturális tett, függetlenül annak tartalmától és minőségétől.

A Gyurcsány–Bajnai–Magyar Bálint–Kóka–Demszky-uralom alatt az ország mentálisan katasztrofális állapotba került, és az ún. „szakmában” általános a szakmai és szellemi deficit, virágzik a korrupció – a megegyezéssel távozó színigazgatók viselt dolgai piti ügyek, nem érdeklik a tényfeltáró újságírást –, mivel elsőrendű érdek, hogy a nyugalom és a középszer verjen tanyát.

Például a Vígszínházban nemrég „dinasztikus” módon váltottak igazgatót, anélkül, hogy nyilvánosan összegezték és értékelték volna a Marton László-éra huszonhárom (!) évét. Olyan helyzetet teremtettek, amelyben a kijelölt utódon, Eszenyi Enikőn kívül minimális esélye sem volt senkinek. A fenntartó Demszky meg volt elégedve a főváros reprezentatív teátrumának negyedszázados teljesítményével, pedig egy művészileg és társulatilag legyengült, rosszul teljesítő színházról van szó. Eszenyi mellett értékelés és verseny nélkül döntöttek. Az új színházvezető koncepcióját nem tették közzé, titkosították. Nem baj, majd a baráti sajtó gondosan földicséri a legrosszabb előadásokat. Pletyka, tudósítás, incidensleírás, a baráti kör reklámozása, egy bennfentes társaság egyórás önélvezése hétvégéken a köztelevízióban (az akkor még működő Nap-keltében) fölülírja az érdemi véleménynyilvánítást. A „szakma” deklarált nézete szerint negatív bírálatot nem szabad írni, inkább az elhallgatást kell választani. A politikai elkötelezettség lakatot tesz a szájakra. A megfigyelés, a szellemi önállóság, a világlátás igénye, az esztétikán túli gondolati összefüggések keresése az előadások legtöbbjéből hiányzik. Mintha nem a mai Magyarországon születnének, csupán a fogyasztásnak akarnának megfelelni. A kulcsszó a megfelelés a pénzosztóknak. A színházakból hiányzik a teremtő gesztus.

A „szakma” dolgozik, aláírást gyűjt a változás ellen. Pedig Magyarország megújul, akár akarják, akár nem.

 

/Egy korábbi szakmai cikk nyomán/

Forrás: Függetlenség


 
Kapcsolódó linkek
· Több hír:
· Több hír: magyarifjusag


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
:

Szőcs Zoltán: Elillanó évek – Portréfilm Csurkáról –


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok


"A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét."


 




PHP-Nuke © 2005 Francisco Burzi. A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.27 másodperc