Welcome to Magyar Ifjúság

Search   in  

 Create an AccountHome | Submit News | Your Account | Content | Topics | Top 10  

Korszakváltás

Hírek

Oroszország Hangja


Filmajánló

Könyvajánló

MIÉP

Döglött aknák

Döglött Aknák


Csurka István: Deficit

Csurka István: Deficit


Írószövetségek harca

Csurka István: Írószövetségek harca


Portréfilm Csurka Istvánról

Csurka István: Eredeti helyszín

Új Színház

Új Színház


Csurka István lesz az intendáns Dörner György mellett

Földindulással kezdődne Dörner színházának tavaszi évadja

Dörner György és Pozsgai Zolt az EchoTv-n

Csurka István nyilatkozata + Tarlós István közleménye

Közlemény: a főpolgármester kéri Dörnert, ne alkalmazza Csurkát

Csorja Gergely:
A szakmaiság

Bucz Hunor:
Szívből örülök Dörner kinevezésének


Csorja Gergely:
Náci vagyok, valószínűleg ön is az


Bayer Zsolt:
Húsevő virág


Csorja Gergely: Terror

Dörner György az EchoTv-n

Videó: Fábry Sándor esete a toleránsokkal

Csurka István: Ascher Café

Függetlenség: A szakma

Dózsa László:
Szétrohad az elkorhadt nómenklatúra

Harsányi Gábor:
A fiatalság kiéhezett a magyar drámákra

Jövőnk.info: Mi a bajuk az idegeneknek Dörnerrel és Csurkával?

Csurka István: Színház

Bayer Zsolt: Új Színház

Demokrata-kör

Falusy Márton:
Az Amerikai Népszava újra akcióban:
„…megnyitják az első náci, nyilas színházat - potenciális gyilkosokat nevel”

Újjáéledő Bocskai Színpad


  
Filmkritika - Apáti Miklós: Az ihlet ára
Dátum: 2010. June 05. Saturday, 13:56
Rovat:
Elillanó évek
Az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatta be Puszt Tibor Elillanó évek című, Csurka Istvánról készült portréfilmjét. A rendező így vall Csurka Istvánról: „Nemzetünk meghatározó egyénisége, aki a magyar történelem, közélet és kultúra legmélyebb bugyrait tárja fel írásaiban.” E portréfilm arra vállalkozik, hogy Csurka István bemutathassa saját bugyrait, egyszerűbben szólva: valljon az életéről, az elvégzett munkáról, mindarról, ami az írói munkálkodást sorssá emelte.




Nincs olyan társulat, műhely, amely vállalná, hogy megmutassa a 
Csurka-darabok sajnálatos aktualitását, vérfagyasztó komikumát, a 
tragédiák túlélésének esélyét

Kétszer tapsolt az Uránia közönsége: először – még a film kezdete előtt – Csurka István megjelenésekor, majd amikor Puszt Tibor rendező és Kurucz Sándor operatőr társaságában meghajolt a vászon előtt a film végén. E két taps között „történt” a film. Az első helyszín Balatonederics volt, a hely, ahová vissza tudott az író vonulni, alkotni, barátokat fogadni, tavasztól őszig tartott itt az élet, az igazi, a teljes. Bevágott fotók igazolják a családias örömöt, a barátok – sokak közt Csengey Dénes, Für Lajos – támogató jelenlétét, miközben Csurka a vásznon szüleiről, ifjúságáról mesél, nem a sérelmeit sorolja, tárgyilagos, pátosztalan, pedig regénybe illő, ahogy kisfiúként eljutott Nyugatra, az amerikai megszállási övezetbe. (Csak zárójelben: lóvontatta kocsival mentek át az égő falvakon, a lovak iránti feltétlen szeretete talán innen származtatható.) Családtörténeteinek elmesélése nem jellemző rá, s noha a sajátja sem érdektelen, de novelláiban, regényei­ben, drámáiban ritkán és áttételesen mondja el önmagát.

Csurka a hetvenes–nyolcvanas években Magyarország legsikeresebb drámaírója volt, megszerették a színházak, a nézők, úgy tudott dialógusokat írni, mint Molnár Ferenc óta kevesen. A lovak szeretete vitte el a pályára, az ügetőre, s mint a portréfilmben megvallja, azért jó fogadásokat kötni, mert az ember ilyenkor azt hiheti, hogy átlát az időn, belelát a jövőbe, ha nyer. Ha nem, akkor a csalás, a manipulálás miatt tiltakozhat, pedig tudhatta, hogy trükkök százaira képesek a zsokék, miként lehet a rendelt helyen beérkezni a célba.

A jövőlátás képessége rettenetes erő és gyötrelmes önpusztítás. Erő, mert ahogy egyik blogjában írja, „az Isten észt, szájat és talán lelket is adott, beszélnünk kell. 75 éves elmúltam, nem akarok diadalt ülni, de amit tudok, azt el kell mondanom, csendet, nyugalmat akarok. Nem a pénzért teszem, de a kötelesség igazmondásra kényszerít”. Önsorsrontás, mert kijelöli az irányt.

Csurka – egy szilencium folyományaként – belesodródott a politikába, a monorierdei találkozó óta aktív szervezője és résztvevője volt a Magyar Demokrata Fórumnak, majd kiválva onnan új pártot alapított – sokak szerint pártot ütött – bejutott a parlamentbe, majd kikerült onnan, szövetségeseket keresett, de magára maradt, jövőlátó képességétől sokan megijedtek, mások elárulták, megint mások úgy érveltek ellene, ahogy a gyerekek szoktak: Pista bátyám, neked igazad van, de nem vagy politikus. A jövőbelátás, a jóslat csak ihletett állapotban lehetséges, a sámánok ezt a képességüket üzemszerűen működtették, mert az ihlet olyan tudás, amelyet a kegyelem állapotában nyer el a beavatott. Az ihlet a művészetben alapkövetelmény, a politikai gyakorlatban zavaró, kizáró körülmény, az ihlet nem ismeri a kompromisszumot, fogalma sincs az elkövethető kis bűnök sokaságáról, kijelöli az utat a két oldalról fenyegető szakadékok közt, vállalni kell teljes önmagunkat és a világ teljességét, a létet, a létezést, melybe egyformán beletartozik a test mindenféle kívánsága és az Isten.

Kevesen képesek erre. A film vége felé már biztos lehet a néző, hogy Csurka sorsos ember, csillagzat óvta Rákosi alatt, Kádár alatt, és akkor is, amikor nem jutott valódi hatalomhoz. A világi, politikai-gazdasági hatalom könnyen téríti el az embert valódi önmagától, s észre sem veszi, már olyan utakon jár, ahonnan nem lehet visszafordulni. Csurka nem kesereg, nem okolja a sorsot, nem gyűlöli embertársait, orvosolhatatlan keserűséget csak hazája sorsa képes kiváltani belőle. Azon is csak morog, hogy miért nem veszik elő a színházak korábbi sikerdarabjait, talán az egy Turai Ida Színházat leszámítva nincs olyan társulat, műhely, amely vállalná, hogy megmutassa a Csurka-darabok sajnálatos aktualitását, vérfagyasztó komikumát, a tragédiák túlélésének esélyét.

Elillanó évek, mondja rezignáltan a portréfilm címe, ami egyrészt pontos megfogalmazás, másrészt kételyeket ébreszt az elillanás komolyságát illetően. Lehet, a politikai működésre szánt évek elillantak, de, mint tudjuk, az írás megmarad. Csurkának erős szövetségese a nyelv, amely közös kincsünk ugyan, de az övét az aggodalom és az indulat izzítja, csak annyira, hogy mindenki értse.

Különleges esemény minden filmbemutató az Urániában: balról Sára Sándor operatőr-rendező, a dokumentumfilmek felkent szakértője, jobbról Szűrös Mátyás, a köztársaság kikiáltója és elnöke, köztük a néző. Sára a hitelesség őre, Szűrös a politikai erőtér jeles tudója. A film rendezője és Csurka István maga is arra törekedett, hogy mindkét szempontnak megfeleljen.

A néző tapsol a mutatványnak: 78 perc alatt ismert és ismeretlen évtizedek történelmébe avatták bele az ihletett, jövőtudó, reményt adó alkotók.

Forrás: MagyarHírlap

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír:
· Több hír: magyarifjusag


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
:

Szőcs Zoltán: Elillanó évek – Portréfilm Csurkáról –


Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 2


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Csurka István

"A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét."


 




PHP-Nuke © 2005 Francisco Burzi. A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.28 másodperc