Történelemhamisítás
A történelemhamisítás bandita módszerekkel folytatódik, ergó a sorozatcím marad. Ki tudja, meddig nem kezdhetek újba.
A magyar sors talán legsötétebb veszélyekkel terhes esztendejének küszöbén állunk, holott lehetne a legígéretesebb kibontakozás ideje is. Az elmúlt másfél évben a kétharmados felhatalmazású kormány és a kormánytöbbség a társadalom hatalmas többsége által helyeselt igazságos intézkedésekkel jelentősen csökkentette az államadósságot, új alkotmányt hozott, magyar alapra helyezett, magyar célúvá tett sok mindent a Kárpát-medencében, magyar állampolgárságot adott százezreknek, akik ezt kérték, a keresztény hit és erkölcs visszagyökeresítéséért, a család intézményének a megerősítéséért is sokat tett. Összevonva mindezt, elindította a társadalmat a liberál-bolsevizmussal szembefordulva a kiteljesedő magyar sorsalakítás kaptatóján felfelé.
Történelmi
értékválasztása is bátor és újszerű lett. Felismerte, hogy a
Horthy-rendszer, amelyet az elmúlt hosszú korszak szabadkőműves
mételyezése sárba-földbe döngölt, komoly érték és a trianoni
csonkolásban, halálra ítélésben felülmúlhatatlan teljesítmény, és a
külső és belső ellenség vad ricsaja közepett a maga történelmi előképévé
merte emelni. Ez maga az új alkotmánnyal együtt egy teljes
rendszerváltás. Most éppen ezek miatt kell szembenéznie elvakult
gyűlölettel, nemzetközi megsemmisítési kísérletekkel.
De
a kés nemcsak a kormány torkára van rátéve, hanem a magyarságéra is. Az
egész kultúrájára, a kereszténységére, Árpád-házi és Szent István-i
alapjaira, megmaradására. A célpont kétségtelenül Orbán Viktor
kormányfő, az ő leváltásával azonban a magyarságot akarják megfosztani
vezetőjétől és szétszéledő, pásztor nélküli nyájjá tenni. Majd a
maradékát újra szabadkőműves igába hajtani, illetve a hazáját idegen
gyarmattá, telephellyé tenni.
A
magyarság ma, ezzel a kétharmados felhatalmazottságú kormányával az új
világrend kialakításának útjában áll. Az új világrend, amely ma már
sokkal több, mint elképzelés, az igen szűk körű, titkos, újmódian
szabadkőműves és a személytelenségét, sőt a megnevezhetetlenségét
keményen örző háttérhatalom irányítása alatt áll. Ezek mind bankárok és
nagyon nagy tőkések, volt irányítók és minden információval rendelkező
volt államférfiak. Ez a központi háttérhatalom legfeljebb néhány száz
emberből áll. Céljuk ellenőrzés alá vonni az egész emberi világot, de a
nyugatit mindenképp. Módszerük a válság és a válságban tartás. Részükről
ez egy vészforgatókönyv. Látják és tapasztalják a nemzeti kultúrák és a
nemzeti függetlenségi törekvések felvirágzását, amelyek az eddigi
profit kinyerési esélyeiket nagyban korlátozzák, ezért a liberalizmusba
oltott, áttételes, elsősorban sajtón és az általuk birtokolt tévéken
keresztül megvalósított manipulációs vezetés helyett egy nyílt
hivatalnok irányítást, az új világrend diktatúráját vezetik be. A
frontvonal világos: nemzeti kultúra vagy új szabadkőműves, New York-i és
izraeli irányítás. Ennélfogva Magyarország mint régen megnevezett
sukorói célország éppen kétharmados támogatottságú nemzeti törekvéseivel
van a célkeresztben. Itt a kétharmados támogatottságot akarják
megsemmisíteni. Mivel ezt demokratikus eszközökkel nem lehet, parlamenti
erő nincs és nem is lesz hozzá, belülről támogatott nemzetközi
erőszakkal. Az erőszakos megdöntés a pénzügyi és spekulációs túlerő
támogatásával már folyik. Ezt a megdöntési kísérletet itt, ezeken a
hasábokon már leírtuk, a felelősöket és a fő felelőst megneveztük, most
csak azt állapíthatjuk meg: a megdöntési kísérlet csúcsra jár.
Az
euró–forint viszonylat a napokban átlépte a 321-es magasságot,
felemésztve ezzel összes, ténylegesen teljesített
adósságtörlesztésünket. A spekulánsok lesben állnak és mindenre képesek.
A magyar államkötvények csak irreálisan magas, hét-nyolc százalékon
lelnek gazdára, ha a spekulációs parancs nem állítja le még ezt a
forgalmazást is. A magyar államnak tehát úgy kell szembenéznie egy
erőszakosan előidézett államcsőddel, hogy költségvetésében, hiánycél
tartásában minden rendben van. Európa egyik legpedánsabban vezetett
államháztartásával és kormányával történik ez.
De
van a kérdésnek egy másik vetülete is. A törvényes kétharmadot
erőszakosan megdönteni szándékozó nemzetközi spekulációnak van egy
belföldi harci tábora, élcsapata is. Ez az élcsapat csak látszólag áll a
három egyívásúan szabadkőműves és SZDSZ fogantatású pártból, az
LMP-ből, az MSZP-ből és a most alakult Gyurcsány-pártból, mert valójában
ennél valamivel bővebb, felöleli a Berlinben élő, németek által
kitartott és a németek helyett holokausztizáló pesti zsidókat,
Konrádékat és Dalosékat, s beletartozik az Amerikába, elsősorban New
Yorkba kihelyezett és nagy támogatottságot élvező, szintén szabadkőműves
gárda, és csatlakozik hozzájuk, talán vezeti is őket a már Izraelben
élő régi és új zsidók harci tábora. Ezt azért szükséges leírni még az
antiszemitizmus régi kényszerzubbonyát is vállalva, mert ez a mai
helyzet legsötétebben meghúzott választóvonala magyarság és pesti
zsidóság, magyarság és Ascher Café között. Ezt a sötét választóvonalat
nem a magyarság, nem a kormány, nem a kereszténység húzta meg, hanem az
az agresszív, idegen szolgálatba szegődött, mélyen magyar és
nemzetellenes maroknyi zsidó, amelyik az alkotmány életbe lépését
ünneplő kormány ellen tüntetve az Operaház előtt mutatta be sokadik
performanszát és mondott el mindent, amit a spekuláns megrendelők, New
York és Tel-Aviv kívántak tőle. Ez a fejlemény roppant veszélyes. Azt
jelenti, hogy van egy nyíltan a nemzet ellen és egy meghaladott, a
magyarság vesztét, hazátlanná válását jelentő állapot visszaállításáért
küzdő, szinte maradéktalanul zsidó front, amelyik felmondott minden
összetartozást a magyarsággal és kimondatlanul a magyarságba és némileg a
kormányba is beletartozó becsületes magyar zsidósággal. Ez a nyílt
szembefordulás nem maradhat következmények nélkül. Akár sikerül a
nemzetközi spekulációnak megdönteni a kétharmadosságot, akár nem, ezt a
szembefordulást, egyébként képtelen hazaárulást nem lehet letagadni. Ez
egyszerre bűn a magyarság ellen és a bűn a magyar zsidóság ellen is.
Szanyi
Tibort, Gyurcsány Ferencet és más SZDSZ-eseket a Jobbikos ellentüntetők
leköpdöstek, amikor sorfaluk előtt húztak el. Ilyesmi a jövőben,
akárhogyan fordulnak is a dolgok, a mindennapi életben is előfordulhat
majd. Mi nem buzdítunk erre, de előre jelezzük, mert a megvetés
mindenképpen benne lesz a magyarság magatartásában, akárhogyan fordulnak
is a dolgok. Ami eddig legfeljebb elfordulás volt ettől a hangosan
hazaáruló csapattól és csupán a magyar és keresztény értékrend
hangsúlyozásával, a maga pozitív értékeivel való megkülönböztetés, az a
jövőben sértettségből, sérelemből fakadó elkülönítés és visszaütés lesz.
Különösen akkor, ha a magyarság veszít. Ha a nemzetközi spekuláció
erőszakkal megdönti a kétharmados kormányt, az LMP és a zsidó utcabál
többi szereplője hatalomra kerül, de nehezebb lesz az élete, mint a
zsidótörvények idején, a Horthy-rendszerben volt a németek bevonulásáig.
A győzteseknek veszélyes lesz rendőri kíséret nélkül mutatkozniuk.
Különösen
a vesztes állapotba került magyarság, a kétharmadot előhívó tömeg fogja
a minden eszközzel való ellenállás útját választani, mert mást nem
tehet, és mert a nyíltan, gonoszul elkövetett hazaárulás, amelyet a
maroknyi, ám felelőtlenségében hatalmas performansz-csapat elkövetett,
felmenti minden mérséklet kötelme alól. Régen is minden világos volt
egyes megfigyelők előtt, de a szembe- fordulás és az árulás, a
hazaárulás mindent világossá tett. Már nem jöhet szóba a holokauszt
védőernyője, amit a magyarság mindig tiszteletben tartott, még akkor is,
ha látta mögötte a hatalomra törést és a kivételezett státus
fenntartásának makacs szándékát. Ez a társaság azonban a legnagyobb
jólétben, a minden szenvedély kiélésének egoista demokráciáját élvezve
követte el hazaárulását. Választói felhatalmazásuk csekélysége ellenére
az intézmények, a hírcsatornák garmadáját és túlsúlyát birtokolta, a
közszolgálatok a legjelentéktelenebb böffenéseikről is beszámoltak;
olyan demokráciában éltek és henyéltek, a fenntartó államalkotó
keresztény tömeg állandó, elnyomorodás elleni küzdelme közepett. Ha
valakinek nem volt, hát éppen ennek a privilegizált LMP-zsidóságnak és a
bűnelkövető eladósító Gyurcsány–Dobrev Klára és nagy mutyizó
MSZP-zsidóságnak nem volt becsületes indítéka a kétharmados demokráciára
támadni. Az az állításuk, hogy a kétharmad nem jó demokrácia, sőt
diktatúra azért, mert új alkotmányt írt – hazugság. Az alkotmány
visszavonásának követelése maga is képtelen erőszakcselekmény. Minden
szavuk hazugság. Minden állításuk alaptalan. Maguk is pontosan tudják,
hogy ez így van. Tökéletes bolsevisták: a hatalomért minden eszköz,
minden erkölcsi kontroll nélkül bevethető.
A
magyarságnak, ha legyőzetik, nincs más útja, mint az ellenállás.
Bezárkózás helyi pénzekbe, adóelkerülés, szabotázs, tüntetés és harc és
az elnyomókkal minden együttműködés megtagadása, Tudjuk, ez nem tarthat
örökké, de a világrend berendezkedését megakadályozhatja, és felépíthet
egy rendszeren kívüli magyar rendszert, elszakíthatja a földtől az új
urakat. Vagyis a régieket. Az Operaház előtt utcabálozókkal azonban a
válságot túlélő és győztes magyar társadalom sem lehet elnéző.
Egyszerűen nem tud az lenni. A boszszú ugyan mindig távol állt a
magyarságtól, a bűn azonban, amit ezek a szabadkőművesek elkövettek
annyira égbekiáltó, hogy nem maradhat kiutasítás nélkül.
A
talpon maradt kormányért, Orbánért – ezt is megírtuk már – a tömegnek,
amely ma még passzív, most is van teendője. Ki kell állni a gátra és
tömegdemonstrációkban leleplezni a
nemzet ellen lázadt bandákat. Nem ellentüntetéseket kell szervezni,
most, amikor még nem dőlt el a küzdelem, hanem állandóan az utcán kell
lenni és mindent kimondani, amit a kormány nem mondhat ki. Amikor ezt
először felfestettük itt, még nem volt ennyire egyértelmű a helyzet,
azóta azonban a performanszcsapat elárulta magát és nyíltan
szembefordult a nemzettel. Ez nem tesz lehetővé semmilyen elnézést még
győztes helyzetben. Le kell teríteni őket. Nem fizikailag,
természetesen, hanem politikailag, és minden jogtalanul birtokolt
intézményüktől meg kell fosztani őket. A parlamentből való kiesésükkel
nem sokat kell törődni, ha valaki valamilyen rosszul felfogott érdekből,
humanizmusból nem nyúl a hónuk alá, amúgy is kiejtik magukat. A
következő országgyűlésnek újra kétharmados magyar többségűnek kellene
lennie. Erre van esély az egyes vidéki centrumokban elkövetett rosszízű
összefonódások és zavarok ellenére. A tömegnek azonban mozognia kell. A
kétharmadot létrehozó tömegnek meg kell tanulnia követelni. A tömeg az
utcán nem tűrheti el, hogy a Magyar Nemzeti Bank a magyarellenesség
fellegvára és anyagi bázisa maradjon. A tömeg nem tűrheti, hogy az
idegen bankok és a bankszövetség elszabotálja a kormánnyal megkötött
egyezséget és már most elkezdje az átállást. A tömeg semmilyen átállást
nem tűrhet el és ki kell vetnie magából a megalkuvásra mindig készeket, a
nemzeti mivoltukat már csárdáslépésekkel megtagadókat. A kormány szívós
küzdelmét csak ez az állandóan követelő és támogató keresztény magyar
tömeg alapozhatja meg. Ellenségeinknek éppen magyaságunk és
kereszténységünk megsemmisítése a célja, tehát tétlennek maradni
felelőtlenség és bűn. A politikai eszközökkel küzdő kormánytól nem
várható el, hogy az öntudatos tömeg helyett cselekedjék. Most magyar és
keresztény kötelesség a kemény kiállás.
Ide
pedig semmilyen szabadkőműves háttérhatalmi hivatalnok kormány ne
jöjjön a magyar kultúrát megsemmisítendő! Görög- és Olaszországban ez
már megtörtént. Ezeknek kétségtelenül a gazdasági válság sajátos
megoldása a feladatuk, de eközben rátelepednek két ősi kultúrára, és a
világkormány sötét céljaira sajátítják ki ezeket. Az Akropolisz, Hellász
kultúrája csak addig hatóerő az emberiség számára, amíg az, ami. Ha
rátelepedett a háttérhatalom és kilúgozta, bemázolta és gazdasági
ürügyekkel bekebelezte, akkor már nem Akropolisz. És már nem áll útjában
az egyenlősítésnek, az eltömegesítésnek és a pláza sivárságnak. Az
üzletnek és a pénzhatalomnak. A római kultúrával, amely az olasz
világban éli tovább életét, kétezer éve ugyanez a helyzet. A magyar
kultúrával most ugyanez a helyzet. Útban van az alkotmány? Igen. De
elsősorban a magyar kultúra, az ezeréves vagy inkább több ezer éves
magyar kultúra van útban, a spekuláns világhatalom azt akarja
megsemmisíteni. Hogyan maradhatna hát szótlan, tétlen a magyar
keresztény tömeg? Várhat mindent a kormánytól? Ez most korparancs, ki
hát a gátakra, a haza veszélyben, hordozzuk körül a véres kardot! Senki
ne maradjon tétlen!
Forrás: MIÉP
|