Portréfilm Csurka Istvánról | | |
Csurka István: Eredeti helyszín | | |
| |
Bíró Zoltán: Napjaink magyar kultúrája 2013. January 23. Wednesday, 20:05 Szerző: magyarifjusag (183 olvasás) | Elég
A magyar kultúra állapotáról az év minden napján lehetne
szólni, mondani valami fontosat, leginkább felhívni a figyelmet a
romlására a mindennapokban és a tudatos rombolására évtizedek óta. Az
jó, hogy január 22‑én és környékén sokféleképpen emlékeznek meg a magyar
kultúráról, a Himnusz születéséről és írójáról, Kölcsey Ferencről.
| (Tovább... | 5844 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Egy dráma utolsó felvonása 2012. February 06. Monday, 19:52 Szerző: magyarifjusag (351 olvasás) | Meghalt Csurka István. A magyarság, a „magyar igazság és élet” harcosa volt.
Meghalt Csurka István. A magyarság, a
„magyar igazság és élet” harcosa volt. Ady és Szabó Dezső harcainak
folytatója, az „Eb ura fakó, Ugocsa non coronat” erkölcse és esztétikája
jegyében. Soha ilyen erővel nem zajlott még háború a magyar nép
tudatáért, lelkéért, szelleméért, mint az elmúlt két évtizedben. Csurka
István minden írása, tette arra irányult, hogy a magyarság ne veszítse
el önmagát ebben a harcban, legyen tisztában önmagával és ellenségeivel.
Ezért járt mindig a tűzvonalban, ezért vállalta, hogy hazai és
nemzetközi balliberális kommandók jól látható célpontja legyen. Nem
mondhatjuk, hogy magányos harcos volt, hiszen voltak társai a harcban,
voltak barátai, hívei és rajongói is. Mégis, a magányos harcosok
fajtájából való volt, egyszerűen azért, mert annyira egyéni és
öntörvényű volt, hogy nem lehetett más, csak magányos, társaktól
körülvéve is. Nem akármilyen ellenségei voltak, nem daliás időkben
kellett lovagi tornák bajnokaival vívnia, hanem a minden korszerű
fegyverrel felszerelt, magyarságra fenekedő bandákkal, a világ fölötti
uralmat bitorló oligarchákkal és a hazai árulókkal. Tudta, hogy milyen
harcot vállal, hogy kikkel áll szemben. 1987 szeptemberében Lakiteleken,
a Lezsák-ház udvarán felállított sátorban mondta: „golyófogónak még jó
leszek”. Szépen, meghatóan őszintén hangzott akkor az a mondat. Utóbb az
élet igazolta is a korábbi felajánlást, de tudjuk, hogy Csurka István
nem golyófogó volt, hanem az az ember, aki ugyan magára szabadította az
antiszemitizmus, a nacionalizmus, a rasszizmus összes vádját, de a
valóságban publicisztikájában igyekezett hétről hétre felvilágosítani
nemzetét a magyarság mai helyzetéről és létének legnagyobb veszélyeiről.
Nem uszítva, hanem elemezve. Legnagyobb vállalkozása a Magyar Fórum
volt, és benne a heti publicisztika, hogy ébredjen magára ez a nép és
nézzen szembe a helyzetével. Ha Csurka olykor tévedett, ha időnként el
is ragadta az indulat, igazságai éltek és uralták írásait. Nem volt
„politikusalkat”, mert az öntörvényűségnek, az önálló gondolkodásnak és a
szókimondásnak azon a fokán, amely egész lényére és elhivatottságára
jellemző volt, képtelenség beilleszkedni a hazugságok és az árulások
hálózatába. Ám a maga egyedi, heroikus módján mégiscsak politikus ember
volt a javából, olyan, aki látni és láttatni akar, és aki egyéni sorsát
bármikor, feltétel nélkül alárendeli a közösség létérdekeinek.
Természetes, hogy annak idején nem maradhatott sokáig az Antall-kormány
körletében, szembe kellett kerülnie azzal a politikával. Magyar
radikalizmusa a liberális radikalizmus és a liberalizmustól fertőzött
„mérsékeltek” vagy a karrierjükért alkudozók ellenségévé tette.
Kicsiben alkudni is tudott, nagyban, a hazája ellenében soha. Ezen az
erkölcsi és gondolati alapon lett az egész rendszerváltásnak nevezett
országpusztítás nagy ellenlábasa és művelőinek kíméletlen bírálója.
Megállni azonban a bírálatnál sem akart. Cselekvő, alkotó emberként
újabb és újabb kísérleteket tett a kisebbségbe szorított magyarság saját
intézményeinek a létrehozására. Nemcsak pártot szervezett, hanem a
Magyar Igazság és Élet pártja mellett a Magyar Fórum heti és havi
változatát, a Pannon Rádiót, a Bocskai István Szabadegyetemet. Tisztában
volt az erőviszonyokkal, ezért bármennyire öntörvényű volt is,
támogatni tudott másokat, másfajta politikusokat, ha meglátta bennük a
magyarság iránti elkötelezettség jeleit. Ez jellemezte azt az időszakot,
amikor Csurka István és pártja a Országgyűlésben helyet foglalhatott és
frakciót alakíthatott, de ez jellemezte legutóbb az Orbán-kormány
melletti kiállását is. Bár sok minden nem tetszett neki a Fidesz-kormány
működésében sem, de hitte, hogy ez a kabinet az ország, a nemzet
érdekében dolgozik, ezért becsülte erőfeszítéseit, és határozottan
melléje állt. Különösen támadói ellenében. Csurka szövetkezni is
hajlandó volt másokkal. Sőt jó néhányszor kezdeményezője is volt a
szövetkezésnek, ha a lelki, szellemi, magyar utas rokonra talált
valakiben vagy valamilyen szervezetben. Nem csak és nem is elsősorban
rajta múlott, hogy e kísérletek nem sikerültek. A megosztott és
megfélemlített magyar közélet betegsége rombolt itt is.
| (Tovább... | 6773 betű van még | Értékelés: 5) |
|
Bíró Zoltán: Ez a furcsa háborúk kora 2012. January 17. Tuesday, 10:55 Szerző: magyarifjusag (190 olvasás) | A mindennapok ártatlan embere, akit nem avattak be semmilyen titokba,
semmiféle összeesküvésbe, csak áll egy forgatag közepén, most tekergeti a
nyakát jobbra-balra, és nem érti, hogy pontosan mibe keveredett
akaratától függetlenül. Annyit mindenesetre érzékel, hogy baj van a
világban, és a baj most éppen Magyarország körül örvénylik, s ez az
örvény elsősorban a hazáját, így személy szerint őt is fenyegeti.
Éreznie kell, hogy egy furcsa háború kavargatja ezt az örvényt, és azt
is sejti, hogy ennek a háborúnak valamiképpen a pénz áll a
középpontjában. Csak azt nem érti, hogyan került éppen Magyarország
különféle lövészek célkeresztjébe. Nem is könnyű ezt megérteni. A múlt
században ugyanis két világháborúban egyenruhás, felfegyverzett
hadseregek jól láthatóan álltak szemben egymással. Az ember könnyebben
megérthette, hogy miféle háború, milyen ellenségek harcának centrumába
került, bár a háttérhatalmak akkor sem jelentek meg nyíltan a
hadszíntéren. Most a pénz háborúja folyik, bankok, tőzsdék,
hitelminősítők viselik a fegyvereket, és az előtérbe tolt politikusok
civilben mutatkoznak a világ előtt, jogokról szónokolnak, közben
parancsokat osztogatnak kiszemelt országoknak, mintha egy háborús
színtéren gyakorlatoznának.
| (Tovább... | 6007 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Szorongatók kívül és belül 2011. December 28. Wednesday, 19:40 Szerző: magyarifjusag (175 olvasás) |
Ha a híreket olvassa az ember, alig értesülhet másról, mint a kormányt
szorongató és a pályáról letéríteni akaró támadásokról. Mint amikor az
országútról többen le akarnak szorítani egyetlen járművet, de az még
tartja magát, bár a szorongatók erőfölénye nyilvánvaló. Ma már minden
európai államot szorongatnak a nemzetek fölött uralkodni akaró erők, s
ha az államokat le tudják szorítani az útról, akkor maguk a nemzetek is
leszorulnak onnan. És ez a cél soha nem volt még ilyen jól látható, mint
napjainkban: totális háború folyik a világuralomért, a nemzetek
felszámolásáért, a demokrácia jegyében.
| (Tovább... | 5894 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Ősbűnök nyomában 2011. December 01. Thursday, 20:43 Szerző: magyarifjusag (200 olvasás) | Olvasom, hallgatom a cukorgyárak privatizációjával kapcsolatos
parlamenti bizottsági meghallgatásokról szóló beszámolókat. Mondhatnánk,
hogy éppen ideje felülvizsgálni mindazt, ami Magyarországon
privatizáció, illetve magánosítás címén történt. Nem mondhatjuk, először
is azért, mert huszonegy év eltelt, és eddig ebben az ügyben semmi sem
történt, most már legfeljebb tanulságokat lehet levonni, vagy jó esetben
azt is meg lehetne tudni, hogy kik vezérelték le az ország felelőtlen
kiárusítását, és kik voltak annak a haszonélvezői. Ám nemcsak az eltelt
idővel akad gondunk, hanem azzal is, hogy félig vagy félig se csinálunk
valamit. A privatizációs történet kezdete ugyanis – mint az egyébként
köztudott – a Németh Miklós kormányzása alatt „spontán privatizáció”
néven elhíresült átalakulási törvény. Ezen a címen simán átment a
köztulajdon egy része magánvagyonba, mégpedig az előző rendszer felső
politikai vezető rétege átmentése céljából. A politikai hatalomból
némelyek így pattantak át egy könnyed mozdulattal a gazdasági hatalomba,
hogy majd később – így vagy úgy – a politika, illetve a közélet
szereplői maradhassanak, és gazdasági eszközeikkel támogathassák az
MSZMP utódpártját, az MSZP-t.
| (Tovább... | 5693 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: A törvény jövője 2011. November 14. Monday, 18:26 Szerző: magyarifjusag (212 olvasás) |
Az Országgyűlés mint törvényhozó nagyüzem sok fontos törvényt hozhat a
társadalom életének szabályozása során. Nagyüzemi jellege elsősorban
abból adódik, hogy évtizedek teltek el előbb a diktatúra, majd a
rendszerváltó zavarodottság, készületlenség, gazdasági,
erkölcsi-szellemi tisztázatlanság és tisztátalanság jegyében. Születtek
kiskapus törvények kivételezett csoportok érdekei szerint, születtek a
jogállamiság és a demokratikus átalakulás címén a hazai társadalmi
tények, a valóságos gondok és bajok megkerülésével vagy azok fölött
lebegve. Torzították a törvénykezést a liberális és a konzervatív
minősítések és önminősítések, jobb- vagy baloldali lepelbe burkolózó
hatalmi vágyak, régi beidegzettségek és új önérvényesítő törekvések.
| (Tovább... | 5782 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Hol van az értelmiség? 2011. October 31. Monday, 18:09 Szerző: magyarifjusag (231 olvasás) | Elegünk van a politikából, a fülsértő csatazajból, a napi
mocskolódásból, a hazugságokból és mindabból, amit akár csak az elmúlt
hét is elénk tárt politika címén. Pedig ismerős mindaz, ami ma a
politikából oly látványosan elénk áll, és az is, hogy elegünk van
belőle. Ismerős legalább húsz éve, de kétségtelen, hogy napjainkban
hétről hétre nemcsak zajosabb, de egyre ocsmányabb is. Amióta színre
lépett az Orbán-kormány, azóta a neoliberális baloldal bosszúja, a
gyurcsányi egykori fenyegetés megvalósulása látszik az utcán, a
parlamentben és mindenütt, ahol csak tüntetni, tiltakozni lehet Orbán
diktatúrája ellen, amely ráadásul van annyira nemzeti, hogy nácinak,
fasisztának, rasszistának lehessen bélyegezni. Még az a szerencse, hogy
miközben Gyurcsány politikai mondanivalója legfeljebb annyi, hogy Orbán
Viktor minden percét meg kell keseríteni és persze minél előbb meg kell
buktatni. E célra szervez pártot, frakciót, s valahogy úgy jár, mint
korábban Dávid Ibolya, akinek szintén nem volt más mondandója, csak a
folyamatos és egyre idétlenebb, egyre reménytelenebb Orbán-ellenes
politizálás.
| (Tovább... | 5705 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Gyurcsány és Ibolya 2011. October 05. Wednesday, 04:11 Szerző: magyarifjusag (196 olvasás) |
Szeptember 27-én volt az első lakiteleki találkozó évfordulója.
Huszonnégy év után nem kell ünnepelni, megemlékezésekre sincs szükség,
ez nem kerek évforduló. Az más kérdés, hogy egyáltalán van-e mit
ünnepelni – tanulságok azonban vannak. Talán majd a negyed évszázados
alkalom újabb számadásra késztethet bennünket. Most azonban inkább két
párt párhuzamos története érdekes, látva, amint az MDF utolsó elnöke,
segédtisztjével együtt ott áll vagy éppen ül a bíróság előtt, az MSZMP
utódpártjának volt elnöke pedig mint vádlott vádlóként készülődik éppen a
bíróság elé állni. Szánalmas és a rendszerváltás egészére jellemző
történet mindkét párté. A harmadikról, amely már nincs vagy átalakult,
ezúttal ne beszéljünk, az más történet, bár nem kevésbé jellemző
közéleti nyavalyáinkra. A politikatörténet elemzőinek nem lesz nehéz
kitalálni, mitől lett egy kis rétegpárt előbb majdnem a nagyobbik
rendszerváltó párt, s honnan merítette az öntudatot és erőt ahhoz, hogy
amíg létezett, irányítani akarja – és részben tudta is – a nála nagyobb
pártokat, jószerivel a magyar közéletet, minden igazán fontos
részletével együtt.
| (Tovább... | 5523 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Népek igazsága 2011. September 26. Monday, 10:27 Szerző: magyarifjusag (141 olvasás) |
Történelmük során a népek előbb-utóbb érvényesíteni akarják a maguk
igazságát az őket leigázó, gyarmatosító, rabságban tartó hatalmakkal
szemben. Előbb-utóbb minden nép szabadságharcot vív, és újra meg újra
kísérletet tesz arra, hogy szabadon dönthessen a maga sorsáról. Nagyobb
hatalmak a maguk hatalmi, gazdasági és politikai érdekeiktől vezérelve
és erőfölényükkel élve gyakran leverik vagy még csírájában elfojtják
ezeket a törekvéseket, így a világ egészét nézve mondhatjuk, hogy
igazságért és szabadságért folytonos harc folyik a világban, s van úgy,
hogy e szabadságküzdelmek eredménnyel végződnek nagyobb, erősebb
hatalmak ellenében.
| (Tovább... | 5770 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Trónfosztás előtt 2011. September 22. Thursday, 09:27 Szerző: magyarifjusag (199 olvasás) |
Magyarország miniszterelnöke egy héttel ezelőtt ismét beszédet mondott,
„országvédelmi” programot hirdetett az Országgyűlésben. Ahogy az lenni
szokott, nagy várakozás előzte meg felszólalását, most különösen azért,
mert az ország megint veszélyes helyzetbe került polgárai eladósodása,
vagy inkább fogalmazzunk így: el-adósítása okán. Hozzászokunk itthon,
hozzászoknak a külvilágban is, hogy Orbán Viktor küzdő szellemű
miniszterelnök. Bizonyította ezt emlékezetes szereplése nem is oly régen
az Európai Parlamentben, amikor szokatlan határozottsággal állt ki
országa mellett. Magyar miniszterelnöktől kellemes meglepetés volt ez.
Orbán Viktor azonban merőben más egyéniség, más stílusú miniszterelnök,
mint amilyenek elődei voltak, amilyenekhez hozzászoktattak bennünket.
Nem a meghunyászkodás, nem a belenyugvás vagy a folytonos óvatoskodás
embere. A hazai és a világpolitika pedig provokálja. Jellemző, hogy
második miniszterelnöksége óta nem telt még el másfél év sem, de több
csatába kezdett, több harcot kellett megvívnia egyre inkább összefonódó
magyar és nemzetközi ügyekben, mint elődeinek együttvéve. Támadták és
támadják most is. Sorolhatjuk emlékeztetőül az ügyeket: alkotmány,
médiatörvény, magyar állampolgárság, szakítás az IMF-kölcsönökkel,
keleti kapcsolatok, bankadó, stb.
| (Tovább... | 5801 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Belügyek és közügyek 2011. September 13. Tuesday, 00:39 Szerző: magyarifjusag (103 olvasás) |
A kétharmados választási győzelemmel a kormánypártok számára nemcsak
nagy – mondhatjuk: páratlanul nagy – lehetőség nyílt a kormányzati
hatalom mint eszköz használatára az ország érdekében, hanem
szükségképpen együtt járt az egyébként is létező belső ellentétek,
feszültségek megnyilvánulásaival a hatalomgyakorlás és a kormányzás
konkrét ügyeiben. Arra a kérdésre, hogy a kormánypártok és maga a
kormány megfelelően él-e a kétharmad adta lehetőségekkel, nem annyira az
elmúlt, mint inkább az elkövetkező időszak adhat érdemleges választ. A
közvélekedésre egyelőre jellemző az ellentmondásos ítélkezés. Sokan
bíznak még, de egyre többen kételkednek, vagy már csalódottságuknak
adnak hangot.
| (Tovább... | 5792 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Kultúrharc vagy békeharc 2011. August 29. Monday, 23:17 Szerző: magyarifjusag (132 olvasás) |
A kulturális kormányzat nem akar „kultúrharcot”. A „Kulturkampf” még
durvábbnak hangzik. Annál jobban hangzik, ha a politikus kijelenti, hogy
nem akar kultúrharcot. Ez a biztosíték ugyanis arra, hogy minden marad a
régiben, hogy nem kezdik el üldözni – vagyis leváltani – azokat, akik
évtizedek óta hagyományosan uralják a kulturális intézményeket és az
irányító testületeket, a pénzosztó helyeket. Ők ugyanis mindig a
potenciális üldözöttek, és most igazán megnyugtató, hogy az övék marad a
terep. Megszokták már, nagyon fájna nekik, ha nem lehetnének vezetők
valahol, s ha nem ők dönthetnék el, hogy mi kell a magyarnak, mi kell a
mindig elmaradott tömegnek. Ezért a harcot mindenáron el kell kerülni,
és ennek felelőse a kormányzat. Ám amennyiben a harc mégis
elkerülhetetlen, mert sok bugris magyar van az országban, akikkel
szemben meg kell vívni a harcot, legyen akkor inkább békeharc, mint a
korábbi szép emlékű korszakban, amikor még lelkesen énekelte mindenki a
kisiskolástól az aggastyánig: „Egy a jelszónk, tartós béke…”
| (Tovább... | 5748 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Nyárfogyatkozás 2011. July 27. Wednesday, 04:33 Szerző: magyarifjusag (84 olvasás) |
Napfogyatkozásról tudunk, de a nyárfogyatkozás szóösszetétel
ismeretlen a magyar nyelvben, bár nyelvtani akadálya nincs.
Hozzászoktunk, hogy a nyár a pihenés évszaka, akkor is, ha kinek-kinek
csak egy-két hét a nyaralás, vagy annyi sem. Hozzászoktunk, mert a többi
évszak a mindennapos küzdelmeké, az egyre zajosabb mindennapoké, az
ellehetetlenült közlekedésé és a plurális demokráciában a napi politikai
csatározásoké. Márpedig ezektől zeng az ország, ettől a csatazajtól,
reggeltől estig, és a sajtó, a rádió, a televízió önti ránk a
párthíreket, a parlamenti ülések és ütközetek nehezen emészthető,
fullasztó híreit, amelyek gyomrot, tüdőt és elsősorban idegeket
terhelnek a csömörig.
| (Tovább... | 5901 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Rendszerek és emberek 2011. July 12. Tuesday, 00:14 Szerző: magyarifjusag (85 olvasás) |
Húsz év alatt sokszor és sokakban felmerült a kérdés, ha kiben-kiben
inkább csak magában morogva, csalódottságában és keserűségében
mérlegelve is: mennyivel jobb ez a rendszerváltás utáni rendszer az
előzőnél? Még inkább így: kinek lett jobb, kinek rosszabb? Az előbbi
kérdésre joggal mondhatjuk, hogy annak az álszocialista diktatúrának
buknia kellett, mert a rendszer mindenestül, erkölcsi, gazdasági,
politikai téren megérett a bukásra, tehát a kérdésnek nincs értelme.
Annál inkább van értelme, jogosultsága az utóbbinak, mert keveseknek
lett jobb és a sokaságnak – rosszabb. Márpedig, ha egy rendszer értékét
mérjük, akkor bármilyen fontos is, nem az a döntő, hogy
intézményrendszerében mennyire felel meg az úgynevezett polgári
demokratikus normáknak, hanem az, hogy milyen mértékben és milyen
minőségben szolgálja az emberek javát, országok, nemzetek jövőjét. Az
intézmények persze fontosak, fontos azok rendszerének egésze, és jobb a
demokratikus társadalmi berendezkedés a diktatúránál, amint azt oly
gyakran hangoztatjuk. Ennek a hangoztatásával azonban nincs kisegítve az
ember, aki elveszti munkahelyét, házát, otthonát, és demokratikus
viszonyok között válik földönfutóvá családjával együtt, önhibáján kívül.
Sem a nemzet, amely a diktatúra zsarnokságából egy másfajta
zsarnokságnak, az egyik birodalom bukása után egy másik, még nagyobb
birodalomnak esik rabságába.
| (Tovább... | 5022 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Aggódók hete 2011. July 04. Monday, 10:10 Szerző: magyarifjusag (89 olvasás) | Az elmúlt héten nagy volt a forgalom a diplomáciai sztráda magyarországi
szakaszán. Természetesen következett volna ez abból, hogy a hét végére
uniós elnökségünk fél éve is a végéhez ért, és ebbéli tevékenységünket
értékelték itthon és külföldön, politikusok és a sajtó. Kaptunk
elismerést bőven, de volt fanyalgás és lebecsülés is. Furcsa is lett
volna másképp.
| (Tovább... | 5473 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Az uniótól Kínáig 2011. June 29. Wednesday, 11:20 Szerző: magyarifjusag (68 olvasás) |
Földrajzi távolságban mérve is hosszú az út az Európai Uniótól Kínáig. Ám ennél is hosszabb a politikai út.
| (Tovább... | 5851 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Bauerék és a magyarok 2011. June 14. Tuesday, 11:08 Szerző: magyarifjusag (148 olvasás) |
Amikor egy régi eredetű és egyre inkább elfajuló jelenséget nevezek így:
Bauerék és a magyarok, akkor nem az ávós Bauer apára és nem a család
történetére utalok. Emlegették ezt már elégszer, elegen. Kétségtelen
azonban, hogy a cím szerkezete már önmagában is szembenállást, de
legalábbis erős különbségtételt jelez két fél között, mégpedig a
magyarság és egy kisebbségi csoportosulás között. Ám arról sincs szó,
hogy a „Bauerék” összefoglaló név alatt a hazai zsidóság egészére
célozgatnék, hiszen tudom jól, hogy voltak is, élnek is köztünk jó
magyarként zsidó származású, zsidó vallású emberek, akik méltán
utasítanának el ilyen sértő általánosítást. Csupán arról van szó, hogy
Bauer Tamás internetes elmélkedése a „hősök napja” és Trianon kapcsán
nemcsak őt személy szerint jellemzi, hanem egy olyan csoportot, amely
befészkelte magát a magyar életbe, és ebből a jól kibélelt fészekből
rikoltozza mélységes lenézését és utálatát minden értékkel, érzelemmel
szemben, ami magyar, ami a miénk.
| (Tovább... | 5555 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Biztonság, bizalom, politika 2011. June 06. Monday, 11:04 Szerző: magyarifjusag (132 olvasás) |
Az ember általában szeret biztonságban élni. A nyugodt munkához, az
alkotáshoz, gyermekek vállalásához, a család és az otthon felépítéséhez
nélkülözhetetlen a biztonságérzet a mindennapi életben. Nem lehet úgy
élni és építkezni, hogy minden percben azt kell lesni, honnan jön a
támadás, merről fenyeget valamilyen veszély. Ha ez a biztonságérzet
hiányzik a társadalomból, akkor az egész társadalom életének a minősége,
alkotóképessége és önmagát újratermelő ereje romlik, így nemcsak
biztonságérzete, de létének valóságos biztonsága is kérdésessé válhat. A
mindennapi életen túl érvényes ez a politikában is. Ugyanis nehezen
nézhet előre országa érdekében az a politikus, akinek minduntalan hátra
kell néznie, nehogy váratlanul a hátába döfjék a kést. Ám a politikában,
a hatalmi harcokban számolni kellett ezzel mindig és mindenütt. A
politikus biztonságérzetének legfontosabb támasza azonban az, ha a
társadalom támogatását érezheti akkor is, ha munkájának természete
taktikát, alkukat követel tőle, és ez gyakran nem nyeri el a nép
többségének tetszését, mert a nép nem láthat a kulisszák mögé, és az sem
biztos, hogy jól fel tudja mérni azokat az erővonalakat, amelyek a
politikus cselekvőképességét behatárolják. Előfordul, hogy a
politikussal szemben a hatalmon kívül állók látnak jobban, ők érzik
pontosabban az idők követelményét és a cselekvés lehetőségét. Az pedig
különösen gyakori a történelemben, hogy a vezetők – sokszor még a
választott vezetők is – alkalmatlanok vagy méltatlanok az ország, a
nemzet irányítására.
| (Tovább... | 5621 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Országbénítás 2011. June 02. Thursday, 11:05 Szerző: magyarifjusag (88 olvasás) |
Egyre inkább láthatóvá válik, hogy nagy bajban van Európa, a nyugati
világ, jóléti társadalmával és demokráciájával együtt. Nemcsak a
valutaalap uzsorakölcsöneivel látványosan térdre kényszerített országai
(Görögország, Portugália stb.) jelzik ezt, de még az erős, nagy nyugati
társadalmak is, és nemcsak gazdasági, hanem politikai és súlyos
kulturális és erkölcsi válság jeleit is mutatják mind. Sok ízületi
gyulladástól szenved a nyugati civilizáció, fáj a világnak a
tőkéstársaságok hatalmas profitja és pénzuralma csakúgy, mint a
néptömegek elbizonytalanodása és elszegényedése. Sajogva sorvad az egész
szervezet, amit európai civilizációnak mondunk, és hol van már az idő,
amikor minden jóról, gazdagságról és szabadságról Amerika jutott
eszünkbe… Gazdasági verseny, tőkekoncentráció, szociális biztonság,
igazságos elosztás, közbiztonság követelményei ütköznek. A javuló
életminőség, a kulturális és erkölcsi emelkedés múlóban van, vagyis
múlóban mindaz, ami a Nyugat fölényét jelentette a világ számára, és ami
egyszersmind minta is lehetett feltörekvő népeknek és államaiknak.
| (Tovább... | 5742 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Nézzünk át rajtuk! 2011. May 23. Monday, 08:11 Szerző: magyarifjusag (163 olvasás) |
A napokban tette közzé éves jelentését az Amnesty International
nemzetközi szervezet magyarországi lerakata. Nagy jelentőségű munkát
végezne ez a szervezet, ha valóban a kisebbségeket védelmezné, ha
valóságos sérelmeket tárna fel, és ha legalább megkísérelne tárgyilagos
véleményt formálni Magyarország társadalmáról és kormányáról, és mielőtt
ítélkezik, igyekezne a jelenségek mögé nézni, így megközelíteni az
igazságot. Nem újdonság, hogy most sem ezt tapasztaltuk részéről. A
hírek szerint bírálata tárgya a hazai cigányság súlyos
megkülönböztetése, a homoszexuálisok gyülekezési, magamutogató
felvonulási szabadságának, valamint általában a véleménynyilvánítás
szabadságának korlátozása. Ez utóbbi szerinte a médiatörvényből fakad,
az előbbiek a terjedő rasszizmus és a rendőri készületlenség
következményei. Ezeket a vádakat is megszoktuk már, mégis muszáj újra és
újra figyelmeztetni magunkat, hogy a rágalmazás internacionalistái sok
változatban űzik mesterségüket.
| (Tovább... | 5684 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: A demokrácia válsága 2011. May 17. Tuesday, 09:49 Szerző: magyarifjusag (151 olvasás) |
Bibó István 1945-ben A magyar demokrácia válsága címmel írt tanulmányt.
Akkor még sokan – majd az egész magyar társadalom – hittek abban, hogy
Magyarországon demokratikus berendezkedés lesz, s annak alapjai valóban
gyorsan és a helyzethez képest kielégítően alakultak. Jellemző volt a
kommunista vezetők – ez ügyben Lukács és Révai – gyors és ingerült
reagálása. Idegességüket az magyarázhatja, és így utólag is az teheti
nagyon is érthetővé, hogy Bibó e tanulmányában a demokrácia válságának
egyik tényezőjeként szól a kommunistákról, mintegy a kommunisták
karakterológiáját vázolva. Ez pedig túlságosan is leleplező volt, holott
ők akkor még mindenáron leplezni akarták valódi szándékaikat és
jellemüket. Bibó a kommunisták történelmileg kialakult „lelki
fixáltságáról” beszél, amelynek természetéhez tartozik a folytonos harci
állapot a hatalom megszerzéséért, majd megtartásáért. „…a kommunista
párt taktikai nevelése elsősorban egy válogatott gárdának abszolút
fegyelemhez való szoktatásán, föld alatti szervezkedésen, konspiráción,
az ellentétek dialektikus kiélezésén, minden ellenféllel szemben való
bizalmatlanságon és a világnak a legszigorúbb módon társakra és
ellenségekre való felosztásán alapszik…” – írja Bibó.
| (Tovább... | 5579 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Ez történik velünk 2011. May 11. Wednesday, 20:46 Szerző: magyarifjusag (152 olvasás) |
Volt már zavar ebben az országban korábban is. Volt már zavarodott a
magyarság történelme során, amikor kívülről és belülről megszaporodtak a
zavarkeltők, amikor elbizonytalanodott abban, hogy kinek mit hihet,
hogy honnan, merről leselkedik rá a veszély. Ám ekkora zavarodottság,
mint a mostani, azért ritkán volt jellemző.
| (Tovább... | 5520 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Cigányúton 2011. May 05. Thursday, 18:51 Szerző: magyarifjusag (159 olvasás) |
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar társadalom cigányútra tévedt. A
magyarországi cigányság létszámának rohamos növekedése és térfoglalása
miatt a helyenként nagyszámú cigányság egy részének magyarellenes és
társadalomromboló magatartásával – pontosabban annak következményeivel –
kényszerül foglalkozni az ország. Ennek okait szeretik etnikai
eredetűként feltüntetni, holott az okok döntően erkölcsi-kulturális
természetűek. Ezt bizonyítja néhány száz év története, amikor is a
muzsikus vagy iparűző cigányok és a magyarok között számottevő ellentét
nem volt, sem falun, sem városon.
| (Tovább... | 5900 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Ellenállás: utolsó lehetőség 2011. April 30. Saturday, 10:19 Szerző: magyarifjusag (194 olvasás) |
Újra hír, hogy bizonyos amerikai zsidók perelik a Magyar Államvasutakat,
azaz a magyar államot azért, mert a vészkorszak idején magyar vasúton,
magyar vagonokban, magyar vasutasok közreműködésével szállítottak
zsidókat külföldre (állítólag Auschwitzba), ahonnan azután nem tértek
vissza. Most állítólagos leszármazottaik a hírek szerint 240 millió
dollárt követelnek vagyoni, és még ezermillió dollárt nem vagyoni
kártérítés címén tőlünk, és ehhez járulna továbbá a perköltség is.
Csoda, hogy sokkoló ez a hír? Vannak, akik már a magyar államcsőd
vízióját vetítik előre. Maga a hír is alkalmas arra, hogy tovább
zaklassa az egyébként is zaklatott hazai közhangulatot, hiszen amúgy is
nagy a bizonytalanság a közeli jövőt illetően, nagy a szegénység, a
nyomor, akár a magyar családok nagy többségének életét, akár
intézményeink, önkormányzataink állapotát vagy általános
gazdasági-pénzügyi helyzetünket nézzük. Még csak az hiányozna egyéb
csapások mellé ennek a húsz éve fosztogatott, kifosztott és eladósított
országnak, ennek az államkasszának – mondják sokan. Nem is kevesen
tartanak attól, hogy ezt a pert elveszíthetjük éppen azért, mert zsidó
követelésekről van szó. Arról ugyanis van már némi fogalmuk az
embereknek, hogy ha zsidó szervezetek, lobbik követelnek valamit, a
világ akkor is teljesíti a követeléseket, ha meg van győződve annak
erkölcsi képtelenségéről. A hazai politikusoktól, kormányoktól pedig
megszokta, hogy többnyire nemcsak teljesítünk, de egyenesen túl is
teljesítünk, már ha nem a sajátjainkat kell kárpótolni. Ha Hiller István
– minisztersége idején – csak úgy suttyomban, a nyilvánosság
kizárásával, minden perrel való fenyegetőzés nélkül is adott millió
dollárokat a magyarországi zsidó szervezeteknek, akkor mit várhatunk egy
ilyen fenyegetés hatására a magyar államtól?
| (Tovább... | 5766 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Bűn és bosszú 2011. April 26. Tuesday, 09:38 Szerző: magyarifjusag (97 olvasás) |
Előfordul, hogy a bűn elkövetése után nem a bűnbánat következik, hanem a
bosszú. Olykor a bűnöző, ha lebukott, nem önmagával néz szembe, nem a
tetteivel számol el legalább önmaga előtt, hanem bosszúért liheg, és
bűneit újabb bűnökkel tetézve igyekszik megbosszulni másokon a maga
bukását. Egyéniség kérdése, hogy embertársaink ítéletétől függetlenül,
vagy annak fényében ki miként ítél belül önmaga cselekedeteiről. Van
azonban történelmi tapasztalatunk arról is, hogy valamely
ideológiai-politikai érdekközösség hatalomra törve a maga korábbi
bűneit, amelyeket ország, nép, nemzet ellen követett el, és bukását,
amelyet magának köszönhet, akár újabb hatalmi helyzetében, akár azon
kívül, csak a bosszúállás és a hatalmi vágy szellemétől ittasulva képes
feldolgozni. Magyarországon 1919 óta ismerjük ezt a jelenséget, és az
ország népe újra meg újra ártatlanul elszenvedi ennek a már-már
genetikus kisebbségi betegségnek minden őt sújtó következményét.
| (Tovább... | 5588 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Gőzfürdő 2011. April 12. Tuesday, 11:48 Szerző: magyarifjusag (106 olvasás) |
A gőzfürdő régi találmány. Mondják, jótékonyan hat testre, lélekre, legyen az a fürdő római vagy török, mert kioldódnak a mérgek, jöhet az ernyedés, az eltompulás nyugtató külön világa.
Merőben újfajta gőzfürdőnek tűnik egyre inkább az Európai Unió: ügyesen, szinte észrevétlenül kialakított, rafinált wellnessnek, ahol az Európai Parlament a kondicionálóterem, a képviselők ott kitornázhatják magukat, azután jöhet egy-két kör úszás, majd a meleg vizes medence és a gőzfürdő. Összemasszíroznak egy állítólagos európai elitet, így testvériesülnek a nemzeti képviseletek más nemzetek küldötteivel, pártok képviselete más pártok képviseletével, amíg fel nem oldódnak teljesen a nemzetek feletti Európa léhán lebegő világában. Sok pénzbe kerül mindez, de az is jó benne, hogy nem azok fizetik, akik igénybe veszik, éppen ellenkezőleg: nekik fizetnek – elég vastagon ahhoz, hogy igazán jól érezhessék magukat. Fontos, hogy közben minél inkább távolodjanak el kisszerű hazai eszményeiktől, honi elkötelezettségüktől, ehelyett töltekezzenek a jólét élményével, miközben eljátsszák a rájuk rótt könnyű szerepet mint európai demokraták. Amúgy is, kit azért küldtek oda, hogy ne legyen otthon, mást azért, hogy ott pihenje ki hazai politikai fáradalmait, mást talán azért, hogy csiszolódjon kicsit a nemzetközi kapcsolatokban.
| (Tovább... | 5343 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Hálózati emberpiac 2011. April 04. Monday, 12:52 Szerző: magyarifjusag (143 olvasás) | Szomorú. Szánalmas. Nevetséges. Megalázó. Hullámzó kedéllyel olvasom
Filep Tibor vaskos dokumentumkötetét a Hajdú-Bihar megyei
titkosszolgálat működéséről és a kiépített, folyamatosan alakított
ügynökhálózatról. (A politikai rendőrség Hajdú-Biharban 1957–1989,
Debrecen, 2011.) Sokkal több ez a kötet, mint az alkalmilag nyilvánosság
elé tárt ügynöklisták, amelyekből ki-ki szemelgethet magának, és
rácsodálkozhat egyik-másik ismerős névre. Filep Tibor munkája csak
egyetlen megye titkos hálózati, ügynöki múltját tárja fel hatalmas
munkával, de közben az ország egészére is érvényes, szégyenletes
működést mutatja be. Szomorú, mert emberek sokaságának sorsát rontó,
életeket mérgező, tragédiába sodró, titkos pártállami tevékenységről van
szó. Szánalmas, mert szánalmas az, ha egy államgépezet a saját népében
folyton ellenség után kutatva kiterjedt besúgóhálózattal véli csak
fenntarthatónak az „államrendet”. Nevetséges, ha hatalmas apparátussal
és költségekkel amúgy politikai és állambiztonsági szempontból
komolytalan, veszélytelen eseményeket vizslat, ártatlan embereket
figyeltet rendszeresen, mintha magának az államnak lenne súlyos üldözési
mániája. Megalázó, mert az egész társadalomra, magára a nemzetre nézve
is az, miközben maga az állam lealjasul, míg másokat aláz meg.
| (Tovább... | 5778 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Vége az aranykornak 2011. March 28. Monday, 17:00 Szerző: magyarifjusag (85 olvasás) |
Az úgynevezett jóléti társadalmak ma már nem jóléti társadalmak
valójában, csupán tobzódva tengődnek még a korábban felhalmozott
javakban, mintha éreznék, hogy az utolsó békeéveket élik, s az ő „boldog
békeidőik” maradékát élveznék még egy kicsit. A jelek szerint a
liberális kapitalizmus „aranykorának” vége, mert amit a nyugati hatalmak
felhalmoztak a gyarmatok révén, azt a fogyasztói társadalom nagyrészt
felemésztette. Ebben a társadalomban a nép egy része betegre zabálta
magát, más része attól beteg, hogyha megfeszül sem érheti el azokat a
javakat, amelyekkel mások már nem is tudnak mit kezdeni. A fiatalok
önfeledten „buliznak”, fogy a kábítószer, s ha halnak vagy sérülnek, nem
a hazájukért, nem eszmékért áldozzák ifjúságukat, hanem a semmiért.
Csak élnek bele a világba, vagy ész nélkül csörtetve rohannak felfelé a
karrierek létráin egymást taposva, vagy zsoldosok lesznek idegenben. A
szülők pedig tanácstalanul tipródnak, és bár érzik a bajt, nem látnak
megoldást, mert gyermekeikben a saját zavarodott életük egy másik
változatával szembesülnek. Sötét ez a kép – és nem is egészen igazságos?
Valóban sötét, és nem olyan általános, ha a jó, a biztató példákat is
számba vesszük. Mégis igaz, ha arra gondolunk, hogy mára az emberiség
kilátástalan harcba keveredett a természettel is, a társadalmakkal is.
Az eladósított és korrumpált nyugati civilizáció utat keres, és folyton
olyan csapásokra téved, amelyek nem jelentenek kiutat, nem vezetnek
sehová, ha csak nem az önpusztításhoz. A nyugati kormányok és
politikusok újra meg újra más országokra próbálják rátelepíteni a maguk
bajait, és onnan pótolni azt, amit ők már elfogyasztottak. Ezt, ha
lehet, a gazdasági behatolással és a bankok révén igyekeznek elérni, ha
nem lehet, akkor valamilyen ürüggyel katonai beavatkozás következik,
majd folytatják gazdasági eszközökkel.
| (Tovább... | 5578 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Védelem vagy önvédelem 2011. March 21. Monday, 12:51 Szerző: magyarifjusag (105 olvasás) |
Köteles-e az állam védeni és megvédeni a polgárait? Én sokáig úgy
gondoltam, hogy köteles védelmet nyújtani minden tisztességes
honpolgárnak a tisztességtelenekkel szemben, hiszen az állam polgárai
kegyelméből és pénzéből létezik, s elsősorban éppen azért, hogy az
országnak és népének védelmet nyújtson külső, valamint belső
ellenségekkel, támadókkal, rablókkal, tolvajokkal szemben. További
kérdés, hogy az állam képes-e ennek a feladatnak az ellátására vagy sem.
Újabb kérdés: ha az állam erre nem képes, akkor mit tegyen a
társadalom? Nyilván meg kell szerveznie önmaga védelmét, mert birkamódra
mégse hagyhatja, hogy bűnözők – mindegy, hogy „megélhetésiek”-e vagy
sem – folyamatosan félelemben tartsák, javait fosztogassák, sőt
bántalmazzák és kínozzák… Érvényes ez minden egyes emberre külön is. Én
úgy tudtam gyerekkoromtól fogva, hogy akit megtámadnak, annak joga van
megvédeni magát, vagyis minden embernek joga van az önvédelemre. És az
is természetes volt eddig, hogy önmagát az ember olyan eszközzel védi
meg, amilyen eszköz erre éppen rendelkezésére áll. Évszázadokon át nem
is volt ez kérdés. Elképzelhetetlen volt, hogy a magyar társadalom csak
azért hátráljon meg egy bűnözői csürhével szemben, nehogy kárt tegyen a
támadókban, mert akkor a törvény szerint mehet a börtönbe, és ha a
támadó esetleg meghal, akkor ő, a védekező számít gyilkosnak. Nem így
mai liberális törvényeink!
| (Tovább... | 5811 betű van még | Értékelés: 0) |
|
Bíró Zoltán: Háborodottak? 2011. March 18. Friday, 11:29 Szerző: magyarifjusag (107 olvasás) |
A magyar nyelv egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy igekötős szerkezettel
képes más jelentést adni ugyanannak a szónak. Így például a felháborodik
és a megháborodik, felháborodott és megháborodott kifejezések egészen
más jelentést kapnak az eléjük ragasztott fel vagy meg igekötőktől. A
háborodott szó igekötő nélkül a nép nyelvén bolondot vagy őrültet
jelent, a megháborodott pedig azt a személyt, aki egyszer csak furcsán, a
normálistól eltérő módon kezd viselkedni, össze-vissza beszélni,
ordítozni stb.
| (Tovább... | 5658 betű van még | Értékelés: 0) |
|
| | |