Hát így állunk… Ma költözünk haza - konkrétan úgy most… És ez az esemény megérdemel egy külön postot…

Szép volt szúnyogokkal ébredni, pókokkal feküdni, kimenekülni az egyszobás kis házikóból a “teraszra” aludni, állandóan bedugni a fülembe az odavaló fülhallgatót, és folyton idegeskedni… Na jó, volt nekem egy perce jó hangulatom is, de mostanra a két szülőm együttes jelenléte lelombozott kissé… De mindegy…

Szóval kiköltöztünk, mint minden nyáron, itt laktunk, gyakran bementünk (bementem ), féltem a sötétben, mégis az utóbbi egy hónap folyamán nem a “biztonságot nyújtó” négy fal között hajtottam álomra a fejem… És jó volt. Szeretem ezt a telket, hiába látom néha kicsit borúsan a dolgokat, és most, hogy volt végre itt is Internet, még jobban szeretem!

Most szerettem volna beírni ide valami búcsúféle saját költeményű verset, de ezt még írnom kell… Azt meg majd később, akkor átírom, addig is…

Félénken feledek
egy éjjel volt csupán
mikor a csillagok lüktettek
szobám ablakán
s te ott haltál meg bennem

Ég áldjon, Telek! Viszlát év közben, s majd 2007 nyarán!