…én meg tele vagyok szavakkal. Ez jó is volna. De az már nem jó, hogy ezek a szavak mind-mind egyszerre akarnak kijönni az ujjaimon… Pedig nekem csak tíz ujjam van, két kezem, ezeken maximum egy gondolatsor tud egyazon időben kijönni, több nem. De mi van, ha az agyamban egymást lökdösik, amíg én az egyiküket próbálom “napvilágra hozni”?!

Volt az úgy, hogy egy kis lelkesítés és útmutatás után (lsd. ‘- megoldva -’ c. bejegyzés) elkezdtem írni egy nagyon-nagyon régi mondatot elvetve a Gyűrűk Ura-utánzatos világocskámba tartozó Lita történetét, mostanra egész szépen haladok - jobban, mint az utóbbi, írós időszakomban bármikor -, semmi gond. Most, hogy a tervezett dolgokat papírra vetettem, s új ötletekre van szükség, kicsit megakadtam, de kb. kell két másodperc, és előttem lesz újabb 20 oldal vázlata a fejemben. Szóval ez nem is gond. Csakhogy közben van itt egy olyan dolog, hogy Kárpátia, amivel néha álmodom - elég beteg dolog… Ezzel is jó volna haladni, mivel 2006 nyarát reá “fecséreltem”, és már abból a történetből is nagyon-nagyon-nagyon sok megvan… De persze azt is át kell írni, javítgatni, jobban belegondolni, tódozgatni-fódozgatni etc. Szóval……….. A következő dolog meg az a k*rva lámpa, ami folyton villog, ki-be kapcsol a Nagyszalonta utcában… Alatta sétáltatjuk a kutyát, vagyis elhaladunk alatta… No mindegy, szóval miatta eszembe jutott még egy történet, amit most nem nagyon részleteznék, de a lényeg, hogy vannak benne boszorkányok, démonok, mindenféle különös lények, megidézők, fejvadászok, vámpírok, és - ami talán a lényeg - úgynevezett fényelnyelők, akik a főgonoszok, és a Nap fényéből táplálkoznak, ezért nagyjából örök sötétség van bla-bla-bla. A 4 “főszereplőből” eddig csak egy van nagyjából teljesen készen (Valea, megidéző és illúzionista, mindegy), és valójában az egész hülyeség, és nem is tudom, hogy miért írtam ide le… Aztán ma megint eszembe jutott valami, amiről nem akarok beszélni… Továbbá lassan lebeg előttem egy álomkép, amibe bele fogok ragadni, és szenvedni fogok, és hülye vagyok, és nem tudom összeszedni a gondolataimat, és most olyan vagyok, mint az anyám, aki mindig ésezik, és most én is, és ez nem jó… És most ’szom mindenbe, asszem a holnapi napot nagyon élvezni fogom, főleg ha ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

De persze “…always look on the bright side of life…”