Ma 10 éve, hogy megkaptam Kacsit, a szőrös-sárga plüsskacsát, akivel alszom.

Boldog szülinapot, Kacsi!!

Oh, kegyes az Isten,
míg hozzá szólok ám,
hogyan teremtetett
val’ha ilyen csodát:
lágy fuvallat haja,
szeme aranyfonál;
teremtő szent szava
vihart üldöze el,
bársony-éden maga
éjjeleket nyel el,
s megterem virágot.
Rút homályra felel
ébredő világot,
hogy rebegjen a fény.
S mint kelnek királyok,
ha kezük óvva véd
ősöktől gyermeket,
az Ő keze a lét:
áld bő leheletet.
Mert ha kegyes, ki lát,
ki el nem feledett
börtönt és rabigát,
s adni nem kívánja.
Imádjuk hát Szabinát!

Mert megújultam. És mostantól a Lave e’Steana nevet kéne viselnie az oldalnak, de nem fogja, mert nem akarok címet módosítani, amit biztos lehetne, habár én nem tudom. Szóval voltam tenger két évig, négy hónapig és hat napig. Aztán lettem erdő és levél. És ez most jó. Hosszú-hosszú ideig maradok most zöld!! Örvendjetek.

Amúgy pedig nem mellékesen: köszönet ‘Rincike brátnémnak a tökéletes munkáért.

Mostanában zene
- még mindig minden, ami Lostprophets (4 Am Forever)
- Scott McKenzie: San Francisco

Az okát ugyan nem tudom, de úgy sejtem, az ok nem minden. Szóval most jó kedvem van: csak úgy!

Rájöttem, hogy nem is olyan hosszú ez a Gazdagrét-otthon táv. Szombat éjjel tört rám a Világosság, amikor is rákényszerített a Sors, a Véletlen, avagy a nagyságos Isten uram, hogy gyalogszerrel menjek haza, lévén késő, lévén utolsó buszom már a szállása felé tartott, lévén. Tehát elindultam, mentem, mentem, mendegéltem a sötét kicsiny utcákon zenét hallgatva és menve. Az egyik utcalámpa pont akkor törte meg sötét magányát, amikor én alája értem. Köszönet a fényességességért. Elbandukoltam Spiró bácsi otthonkája előtt, láthattam a Kedvenc Ablakomat (csak azt sajnáltam, hogy a mögötte lakók már alvásra hajtották buksijukat)… És hazaértem. Félelem nélkül. Rettegés nélkül. Kiszolgáltatottság nélkül. Nyugalomban.
Olyan nyugalomban, mint amilyen ez a környék estelente. Szép és kedves és békés és csalogató. Szombaton kedvem támadt volna még sétálgatni egyet, de a “jóból is megárt a sok” elvet szem előtt tartva inkább hazasettenkedtem. Bennem nyugodott akkor az az érzés, hogy semmi rossz nem történhet. Biztonságban voltam. Nem gyakran érzek ilyesmit, de akkor igen. Tetszett. Nagyon.

Milyen fajta félelem tartott eddig vissza attól, hogy rálépjek bizonyos utakra bizonyos időkben?… Az az erő, ami nagyobbnak bizonyul minden egyébnél: a hülyeségem. De többé sohasem!

1. Légy születésed okán valamennyire elborult elméjű.
2. Foglalkoztassanak a misztikus események, lények, illetve bármi, ami a természetfelettivel foglalkozik.
3. Legyen erőteljesen kitágult határokkal rendelkező fantáziavilágod.
4. Álmodj ébren is.
5. Kerülj befolyásolható állapotba.
6. Akard tudni, milyen egy drogos, amikor éppen beszív/betablettázza/belövi magát.
7. Kezdj el Tori Amost vagy esetleg Muse-t hallgatni.
8. Képzeld el, milyen lehet drogosnak lenni, aki éppen állapotban van.
9. Add át magad a zenének és a képzeletednek teljesen.
10. Légy egyedül egy sötét és hideg utcán…

Mostanában zene
- (majdnem) minden, ami Muse (Knights of Cydonia)

Bizalom
A bizalom az, amikor egy adott helyzet minden egyes részletét feltétel és bármiféle kétség nélkül elhiszed. Nem. Nem is elhiszed: tudod, hogy igaz. Nem súgja semmi belülről, hogy esetleg hazugság, ami pedig kívülről próbál meggyőzni affelől, hogy tévedsz, nem számít. Történhet bármi, nem szökken elő a kisördög, hiába duruzsolják a füledbe: nem igaz. Mert számodra az.
Ez a bizalom. Ez, amit én határtalanul nem tudok adni senkinek. Lehet, tévedek. Talán csak idő kérdése. Lehet, hogy mégis tudok adni. Csak még nem jöttem erre rá. Ki tudja? Én ugyan nem. Majd kiderül. Én nem sietek.

Fehér és fekete
Nincsen se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá. Ezt a gondolatot szívesen átveszem és továbbadom, mert igaznak vélem. Az ember gondolkodó lény, ezáltal létezhetnek jócselekedetek, bűnök, érzelmek etc. Az állatok világában mindezek elenyészve találhatóak meg. Egy farkasnak szétmarcangolni egy másik farkast nem bűn: életösztönnek nevezik. Ha egy ember megöl egy másikat, bizonygatnia kell, hogy önvédelemből tette. Mert bennünk is munkál az állat: ha meg akarnak ölni, inkább mi ölünk, mintsem haljunk.
Lehet, hogy valami rossznak tűnik, majd évek múltán kiderül, hogy jó. Lehet, hogy valamit nagyon is élvezünk, majd rájövünk, hogy az egész hazugság volt, s minden jó emlék átfordul szörnyűségbe. Soha nem tudhatjuk biztosra. Nincsen fekete és fehér. Egy van. És mindent gondolkodás tesz különbözővé.

Ma megcsináltam néhány önismereti tesztet… Mert az ilyenek viccesek.

Kijött, hogy én zárkózott vagyok, de mégsem, az érzelmeim irányítanak, a szexből nyerem az energiám (és az az életem), jámbor és szerethető vagyok, kreatív is, továbbá teljesen elégedett önmagammal, biztos lábakon állok, gyors és határozott döntéseket tudok hozni, kialakuló szív- és érrendszeri problémáim vannak. Azt gondolom (tudatalatt), hogy kívülről egy szabad, könnyű, gondtalan embernek látszódom, aki képes szabad mozgásra és spirituális beállítottságú, miközben én magamat (tudatalatt) egy földhöz ragadt, lassú és buta, ámbár szerethető valakinek tartom, valamint én tényleg szabad, de pici és amolyan észrevétlen szeretnék lenni. Aztán: a családommal nem töltök elég időt, mégis kötődök hozzájuk, a szeretetet megvetem és teljes mértékben elutasítom, a szexuális életemnek (hadd idézzem) “íze, zamata van”, spirituális egyén vagyok, nem félek a haláltól, sőt a gondolkozásom róla egészen kifinomult és egyedi, gondolatába beletörődtem. Amúgy meg hajlamos vagyok negatívan hozzáállni a dolgokhoz. Minden nőiességet nélkülözök, infantilis vagyok. Mégis határozott és kiegyensúlyozott.

Hát. Ennyit az ilyen tesztekről. Habár néhol volt némi igazuk.

…mert egy hónapja minden nap született új bejegyzés, igaz, néha csalással, néha pedig a semmiről, de mindig volt valami…
…és mert ez a 130. bejegyzés ezen az oldalon…
…továbbá, mert miért ne.

Köszönöm a sok kommentet, türelmet és kitartó olvasgatást, bíztatást meg az egyebeket!
Köszönöm, hogy ha én nem is vagyok képes, Ti, Kedves Olvasók, feldobjátok oldalamat valahogyan!
És egyébként is: köszönöm…

…továbbá, mert ez is egy amolyan “csalós” bejegyzés lett végül…
…és mert beteg vagyok…
…mert nem tudok kipréselni magamból értelmes és fantáziadús mondatokat.

Ennyi.

- Sonata Artcica: Tallulah
- Dream Evil: Losing You (Ezt nézzétek is, ne csak hallgasságtok.)
- Limp Bizkit: Hold On
- Right Said Fred: Don’t Talk, Just Kiss (Ezt meg nehogy nézzétek… )

És poszt sincs. Hehe.

Amúgy tényleg nincs, mert most nem tudok fogalmazni és egyébként is. Szebb volt a nap vége, mintsem hogy elcsúfítsák kötött formák és szavak.

Szóval erről most ennyit.

U.i.: Vera kedvéért: