Van értelme minden egyes nap írnom?

We’re walking in the air
We’re floating in the moonlit sky
The people far below are sleeping as we fly

I´m holding very tight
I’m riding in the midnight blue
I’m finding I can fly so high above with you

Far across the world
The villages go by like dreams
The rivers and the hills
The forests and the streams

Children gaze open mouth
Taken by surprise
Nobody down below believes their eyes

We’re surfing in the air
We’re swimming in the frozen sky
We’re drifting over icy mountains floating by

Suddenly swooping low on an ocean deep
Rousing up a mighty monster from his sleep

We’re walking in the air
We’re floating in the midnight sky
And everyone who sees us greets us as we fly

I´m holding very tight
I’m riding in the midnight blue
I’m finding I can fly so high above with you

We’re walking in the air
We’re walking in the air

Sajnálatos módon elfeledkeztem a kereken 200. bejegyzésemről (egyhuzamban)… Úgyhogy most, a 225. alkalmával emlékezünk meg róla is!

Nem tudom, jó-e ez így avagy rossz, szükséges vagy fölösleges, elviselhető, esetleg nem az… Mindenesetre teszem ezt, mert megígértem - és mert titkon azért remélem, hogy jó, szükséges és elviselhető. Írok napi rendszerességgel - pontosabban minden egyes napra teszek egy bejegyzést néha órákat csalva, néha csak idézgetve… De a lényegen mit sem változtat: mindennapra jut valami olvasnivaló.
  Persze az utóbbi időben több az idézet, mint a saját “költemény”, a filozofikus megnyilvánulásaim pedig érthetetlen zagyvaságok; de hát mit lehet tenni: olcsó húsnak híg a leve, avagy a tömegtermelés nem minőségi árut dob piacra… Éppen ezért lehet, hogy már nem húzom soká ezt a “mindennap írós” dolgot. Talán hetente 2-3 bejegyzéssel is beérné lelkes olvasaótáborom. Elvégre a “kevesebbért cserébe tartalmasabbat” elvet követném. Mert hiszen a jó munkához idő kell, nem igaz?

Tehát utólagosan boldog 200., most pedig boldog 225. bejegyzést a sorban!

The last that ever she saw him
Carried away by a moonlight shadow
He passed on worried and warning
Carried away by a moonlight shadow.
Lost in a river last saturday night
Far away on the other side.
He was caught in the middle of a desperate fight
And she couldn’t find how to push through
The trees that whisper in the evening
Carried away by a moonlight shadow
Sing a song of sorrow and grieving
Carried away by a moonlight shadow
All she saw was a silhouette of a gun
Far away on the other side.
He was shot six times by a man on the run
And she couldn’t find how to push through
I stay
I pray
I see you in heaven far away
I stay
I pray
I see you in heaven far away
Four am in the morning
Carried away by a moonlight shadow
I watched your vision forming
Carried away by a moonlight shadow
Star was light in a silvery night
Far away on the other side
Will you come to talk to me this night
But she couldn’t find how to push through
I stay
I pray
I see you in heaven far away
I stay
I pray
I see you in heaven far away
Far away on the other side.
Caught in the middle of a hundred and five
The night was heavy but the air was alive
But she couldn’t find how to push through
Carried away by a moonlight shadow
Carried away by a moonlight shadow
Far away on the other side.

Sometimes I feel
Like a man without a home
Just my guitar and my memories
and the highways that I roam
Then I do remember
A place I call my home
In a little town called Stuckeyville
Where no one feels alone

Azt mondják: nem vagyunk szabadok. Mert valaki mindig irányít, valakinek a parancsát, még ha nem is tűnik annak, követjük. Vagy éppen azért, mert egy emberfeletti (vagy -alatti) lény írta meg sorsunkat.
  De mi is az a szabadság? És tényleg nem vagyunk, nem is lehetünk szabadok?
  Önfeledten nevetni. Az esőben futkorászni. Virágokat szaglászni. Párnával vagy paradicsommal dobálózni. Valakinek a mozdulatait fürkészni.
  Nos, ez a Szabadság.
  És ha ez az, akkor igenis lehetünk szabadok. Szárnyalhatunk.

Mamas put your babies to sleep, story too cruelsome for
them this is. In Junior high she said goodbye to her parents and ran
away with a boy. She left her family warm and kind, all of her friends said
“you’re out of your mind”. Life of her own she would find,
it’s monday and she’s gotta grind.

A Job as a waitress she sure was to find, beautiful face,
mind of a child. Boy got her pregnant, Mary-Lou cried,” For this I am
too young oh why did you lie” You said “it’s okay if we do it today”, I was
so scared that you would go away. “Despite all the papers been signed,
mama take me back be so kind”.

Only a child, reckless and wild, needs to come
home again. He promised the moon but won’t marry you.
Nothing to do, eating for two, he’s goin’ out with
someone new. Sunshine or rain, it’s all the same, life isn’t gray
oh Mary-Lou.

Mamas do your children still sleep, in the safe of their
cradles so sweet. Story I told you I have forseen, Your little angel ain’t
always so clean. Days to come aren’t easy to see, You can change ‘em but
it isn’t free. I see that you don’t believe, ooo-oo, but you will see.

Only a child, reckless and wild, needs to come
home again. He promised the moon but won’t marry you.
Nothing to do, eating for two, he’s goin’ out with
someone new. Sunshine or rain, it’s all the same, life isn’t gray
oh Mary-Lou.

Only a child, reckless and wild, needs to come
home again. He promised the moon but won’t marry you.
Nothing to do, eating for two, he’s goin’ out with
someone new. Sunshine or rain, it’s all the same, life isn’t gray
oh Mary-Lou.

Only a child, reckless and wild, needs to come
home again. He promised the moon but won’t marry you.
Nothing to do, eating for two, he’s goin’ out with
someone new. Sunshine or rain, it’s all the same, life isn’t gray
oh Mary-Lou .

Ma egy kb. 3, 3 és fél órás álmomból ébredtem. Háromnegyed négykor. Hajnalban. Nem tudtam visszaaludni. Szóval teljesen kipihent vagyok… E.

“Mi az az erő, amely messzire vezet a megszokott világ kényelmétől, és rávesz, hogy inkább vállaljuk a kihívások seregét, noha tudjuk, hogy e világ dicsősége múlandó? Úgy hiszem, hogy ezt az ösztönző erőt úgy hívják, az élet értelmének keresése. Sok-sok éven át kerestem a biztos választ könyvekben, művészetekben és tudományokban, követtem érte veszélyes és könnyű utakat, és számos választ találtam. Most már meggyőződésem, hogy biztos választ sosem kaphatunk ebben az életben, de végül abban a pillanatban, amikor ott állunk a Teremtő előtt, meg fogunk érteni minden lehetőséget, amelyet valaha felkínáltak nekünk.”

Körbenézek a szobámban, hiába téglalap, s nem kör az alapterülete, és mindenhol füzeteket látok. Gyermekkorom emlékei lefűzve, összeragasztgatva, kivágva, lerajzolva; régi üzenőfüzetek és órai jegyzetek; megkezdett, soha be nem fejezett történetek, melyek már feledésbe merültek… Mindig is szerettem a füzeteket, könyvecskéket, határidőnaplókat, így aztán mániákusan szereztem be őket, majd kezdtem el beléjük írni, mintha volna értelme mindannak, amit írok. De a vége minden esetben ugyanaz: néhány teleírt lap, esetleg egy félig összefirkált füzet. Semmi több. Nincs kitartás: nincs végük.