Történelemhamisítás
A
huszonegyedik század a nagy New York-i történelemhamisítással kezdődött
és a fél emberiség ma is ennek a következményei alatt nyög. 2001.
szeptember 11-én két amerikai utasszállítógép csapódott bele a WTC
ikertornyaiba, amely gépek a közeli Bostonból szálltak fel. A gépeken
mindenki szörnyethalt, az utaslisták arabnak vélt terroristái közül több
jelezte, hogy él, köszöni, jól van. Az elkövetők kilétét, a bűntett
megszervezőit soha nem igazolták. A tornyok a becsapódás után
összeomlottak. Azt állították, hogy a gépek tartályaiban lévő égő
kerozintól. A kerozin nyolcszáz fokon ég, az acél, amely az épületet
tartja, 1300 fokon lágyul és 1500 Celsius fokon olvad el. A tornyok és
néhány környező nagy épület mégis összedőlt és közel háromezer,
részvétünkre méltó áldozat között hatszáz volt az odavezényelt tűzoltó.
Amerika társadalma, amely megnyert két világháborút a belterületét ért
egyetlen karcolás nélkül, most kapott egy fröccsöt a háború valóságából,
és vezetői a felkorbácsolt sértettség és önérzet hazafiúi erényeit is
felhasználva megindították az antiterrorista világháborút, amely ma is
folyik. Lerohanták Irakot, majd Afganisztán ellen indítottak háborút,
Izrael megtámadta a Gázai övezetet, amikor ott a terroristának
nyilvánított Hamasz került választás útján kormányra, most pedig egy
furcsa forradalom söpört végig az arab országokon, amelynek a
végkimenetelét még nem látjuk.
Tíz
évvel a történtek után elmondhatjuk, hogy a hamis történelem beállt,
mint a jég a Balatonon. El van felejtve, hogy míg a tévé a füstölgő
tornyokat és a porfelhőben menekülő embereket mutatta, örvendező,
diadalittas arabokat és muzulmánokat játszottak be, akik azonban egy
korábbi felvételen a rendkívüli cukor- és csokiosztás miatt lettek
boldogok. A német bulvársajtó is ezeket a halál- és ujjongás- képeket
közölte.
Mindmáig
elmaradt ennek a borzalomnak az elemző feldolgozása. Ha egy-két felelős
kutató, író, biztonsági szakember nem feszíti meg minden erejét a
történet valódi bemutatására, a hamis történelem jege ráfagy az emberi
gondolkodásra. A nemzeti társadalmaknak pedig elemi érdekük, hogy
alternatívát tudjanak képezni a hamis történelemmel szemben, különösen
most, amikor a hamis történelemből már a válságok sora fakad.
Immár
nem a történet elemző feldolgozása, s a következmények kritikus
számbavétele, hanem az emlékezés igazol mindent. Emlékezések, virágok,
könnyek, ünnepi szónoklatok igazolják, hogy az acél nyolcszáz fokon is
megolvad. Sajátos médiaerőszak láttatja be milliókkal, hogy azok az
al-Kaida terroristák a gépen voltak, akik később jelentkeztek, s az
egészet az az Oszama bin Laden főzte ki, akit nemrégen egy idegen
államba való betörés révén amerikai kommandósok megöltek – valószínűleg
halála után több évvel.
A
gyorsan megindult két háború, s különösen a roppant pusztító és
kegyetlen iraki, amely az emberi kultúra bölcsőértékeit is feldúlta és
először háborús konjunktúrát gerjesztett, amelyből később mégis
világválság lett, mert a háborúk költségei a szétterítés ellenére
meghaladták a háború keltette konjunktúra hasznát és a terrorizmus
átcsapott a bankok állam elleni terrorizmusává. A bankok és biztosítók
közül egy összeomlott, a többi színlelte azt és hatalmas számlákat
nyújtott be az államoknak. Az államok fizettek és fizetnek ma is. A
kormányok kénytelenek az adófizető állampolgárból, a kisemberből
kipréselni a bankok pénzét. Ezek a dolgok mind az antiterrorista
világháború, a hamis történelemben élés következményei. A világ fele
eltévedt a hamis történelem sötétjében és hagyja magát egy törpe
kisebbség és az őket kiszolgáló vazallus kormányok által vezettetni.
Kínából
semmilyen értesítés nem jött arról, hogy ott könnyes megemlékezést
tartottak volna szeptember 11-e kapcsán. Azt hiszem, India se mozdult
meg különösebben. S ez nem azért van így, mert ezek az országok
pártolják a terrorizmust, hanem azért, mert nem kerültek a hamis
történelem vonzáskörébe. Nem is tudják őket belekényszeríteni.
Magyarország
azonban kicsi, cipőkanállal lett beleszuszakolva a NATO-ba és most
katonáink szolgálnak Afganisztánban. Nem volna értelmes dolog, ha a
kormány jelentene be óvást, de értelmiségének kötelessége volna megadni a
kritikus szempontokat a közvéleménynek. Lehangoló látni, amikor
értelmiségiek, vagy magukat annak tartók a hamis történelem frázisait
kérődzik vissza a képernyőn. Ez ma már aligha a kormányzat elvárása,
sokkal inkább a média, a tévék nemzetidegensége.
Annál
is inkább szükség volna szabad, bátor, gondolatilag megalapozott,
kritikus szembeszállásra a hamis történelem világrendjével szemben,
mivel a kormányfő hétfőn, az Országgyűlés őszi ülésszakának
megnyitásakor meghirdette a saját magyar út, a magyar saját lábra állás
politikáját és ez, akár tetszik, akár nem, akár kecsegtető, akár
kockázatos, mindenképpen szembeszállás a hamis történelemmel. Ebben a
magyar értelmiség nem játszhatja a háttérből figyelő, örökké óvatoskodó
szerepét, aki csak akkor választ a küzdők közül, amikor az egyik már
elnyúlt a porondon.
Orbán
Viktor az új korszaknak ebben a nagyszabású expozéjában legtöbbet a
bankokkal foglalkozott. Egy már többször felhangzott ellenérvre
válaszolva elmondta, hogy nem kell tartani attól, hogy a devizahitelezés
most ajánlott megoldásának hatására, amely kétségtelenül nem előnyös a
bankok számára, azok visszafogják magyarországi hitelezéseiket. Nem,
mert már visszafogták. Egyes külföldi bankok anyabankjaiknak
pénzkivonásra és a haszon gyors repatriálására vonatkozó utasításait
teljesítik. Vagyis ellenségesen viselkednek, nem törődnek a gyarmattal,
ahová az együttműködés ígéretével és a tisztes haszon melletti szolgálat
kötelmével települtek be, méghozzá egy olyan bűnös bankkonszolidáció
keretében, amely rendkívül előnyös helyzetet teremtett számukra. Ezek
nagyon kemény szavak voltak, s az osztrák külügyminiszter erre azonnal
válaszolt. Mintha bolha csípte volna meg.
Óriási
ellenállásra lehet számítani, mind nemzetközi, mind pedig hazai körök
részéről. A hamis történelem kedvezményezettjei mindent el fognak
követni előnyeik megtartása érdekében. A terményfelvásárlók háborogni és
fenyegetőzni, netán gyilkolni fognak a gazdáknak és a termelőknek
visszaadott haszonelsőbbség miatt, a külföldről sertéshúst beszállítók
akadályozni fogják a magyar sertéshús önellátásig felfuttatását, az
uzsorások sem a gyóntatószéket fogják választani, bűnbánattal eltelve,
és az IMF is megtalálja a módját a tiltakozásnak, hogy ne kapja vissza
kihelyezett hitelét, amely, míg fennáll, mégiscsak megjelenít némi
függőséget.
Nem
vitás, hogy most egy olyan nagyszabású, korszakalkotó magyar terv van
bejelentve, egy kétharmados támogatással, tehát a törvényes megvalósítás
biztosítékával, amilyenre eddig sem a kampányban, sem az induló lépések
megtétele közben nem volt lehetőség. Mert ezt a merész tervet éppen az
euró válsága és az a felelőtlen, sokszor gonosz játszma váltotta ki,
amely a hamis történelem spekuláns műhelyeiben született, és amely
gátlástalanul lök oda államokat, nemzeti társadalmakat a kifizethetetlen
adósságok hullámsírjába és még talpon álló államokból, azok népéből
próbálja kisajtolni, amit még ki lehet.
Az
adósságteher irdatlan nagyságától és a kamatfizetés mindent
megakadályozó terhétől akar Orbán mielőbb megszabadulni, s ezt nagyon
helyesen teszi, még akkor is, ha bizonyos bal-kuvikok mást kuvikolnak. A
függetlenség, a saját magyar program megvalósítása a hitelezőtől való
eltávolodást követeli meg. Ebbe a harcba egy bizonytalankodó
értelmiséggel, egy, a hamis történelembe beleszocializálódott megalkuvó
sereggel nem lehet belebocsátkozni. Eljött az ideje annak, hogy mindent
nevén nevezzünk és a luxusadó kivetéséhez ne fűzzünk bocsánatkérő
magyarázatot. Alkotmányunk el van fogadva, 2012. január elsején lép
hatályba, a belőle következő új jogállamnak mindenekelőtt az
igazságossághoz kell közeledni a hamis történelem formális és
privilégiumokat megengedő liberális jogállamiságával szemben. A hamis
történelem liberál-bolsi jogállamában és természetesen kultúrájában
mindig az idegen – ad absurdum az idegen bank és bankára – volt a szép
és a feljogosított. Ez vezetett ide, hogy most új nemzetmentő programot
kell hirdetni. Ha most az értelmiség habozik és nem áll készen a dolgok
és jelenségek és a személyek és a személyi összefonódások nevén
nevezésére, akkor nem alakulhat ki idejében az a nemzeti összefogás, az
az akarat, amely feltornyosuló ellenerőkkel szembeszállva végigmenetel
ezen a rögös úton – hogy egy szabadságharc fennköltségével szemérmesen
ne hozakodjunk elő.
Még
jóformán véget sem ért a miniszterelnöki beszéd, az ATV sajtóklubjának
négy zsidója már meg is számolta, hányszor mondta ki Orbán azt, hogy
magyar. Sokallták. S mindannyiunknak ebben a környezetben kell megőrizni
higgadtságunkat. Mert ez a mozdulat, amely most az Országház szónoki
emelvényén megtörtént, azt jelenti, hogy a magyarság kezébe veheti a
saját sorsát, senkit sem kirekesztve, de a saját érdekében. Az elmúlt
huszonöt-harminc évben történt itt sok minden, jó is, rossz is, de a
szegény nép, a parasztság maradéka és a munkások rétege és a keresztény
középosztály mindent egybevetve sokkal kevesebbet kapott, mint ami járt
volna neki. A különböző fokon vesztesek mind innen kerültek ki, még
akkor is, ha voltak szerencsés kivételek. Most ennek kell megfordulnia.
A harc a bankokkal és a bankárokkal ezt jelenti. Ez az értelmiség
hozzájárulása nélkül lehetetlen.
Jegyezzük
fel a dátumot! A magyar önfelszabadítás 2011. szeptember 12-én történt,
tíz évvel és egy nappal a hamis történelem majdnem háromezer ártatlan
élet árán való becsapódása és elégetése után – vér nélkül.
Forrás: MIÉP
|