Orbán Viktor kijelentette, hogy háború zajlik, amiben az államadósság a
fő ellenfél. Ezt annyiban kell pontosítanunk, hogy nem az államadósság,
és általában az adósság az ellenfél, hanem ezek az ellenünk fordított
fegyverek. Jó, de akkor ki az ellenfél?
Ez az éppen most zajló történet, például hazánk új IMF-tárgyalása is
ékesen bizonyítja, hogy saját állításával szemben, nagyon is létezik a
globaista birodalmi, hatalmi komplexum. Most három meghatározó
rendszerét láthatjuk működés közben. Az első rendszert a lokalitásban
megtelepedő multinacionális-globális vállalatok, köztük is elsősorban a
bankok jelentik. Ők alkotják azt a kényszerítő hatalmi rendszert,
melynek az a dolga, hogy a különféle államokat, helyi, nemzeti
közösségeket és társadalmakat függő, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák.
Ezt Magyarországon az elmúlt 22 évben sikeresen meg is tették. A
függésünket megalapozó profit- és kamatszivattyúik az évi 27 ezer
milliárdos nemzeti jövedelemből hétezer milliárdot szívnak ki, a deficit
és az eladósodás döntően ennek köszönhető. A második rendszert a
figyelmeztető-fegyelmező hatalmi erőszakszervezetek jelentik. Ezek a
hitelminősítő intézetek és maga a Nemzetközi Valutaalap. Az a dolguk,
hogy először figyelmeztessenek (leminősítés), majd, ha ez nem használ,
büntessenek, amennyiben a szivattyúik működését akadályozni próbáljuk.
Amit az elmúlt hetekben, a mesterségesen keltett hisztériával
eljátszottak, pontosan ezt a célt szolgálta. E hisztériát pedig a
harmadik rendszer, a globális értelmező-hatalmi erőszak vezérli, vagyis
az a globális média, amely hamis értelmezési keretével, és hamis
fogalomkészletével azt a látszatot kelti, hogy a magyar társadalom
mértéktelen hedonizmusa, pazarlása és túlfogyasztása, valamint a kormány
felelőtlensége és hozzá nem értése okozza a válságot. A globális
hatalmi rendszer természetesen mindezt csupán összeesküvés-elméletnek
nyilvánítja. Igyekszik meggyőzni a gyanútlan alávetetteket, hogy ő nem
is létezik, ám e nem létező szuperstruktúra által „ajánlott” út az
egyetlen helyes irány.
A figyelmeztető-fegyelmező hatalom az
elmúlt hetek során tartott egy kis „bemutatót”, hogy világossá tegye,
azt csinál velünk, amit akar. Miközben a hatalmas kereskedelmi aktívum
következtében a forint árfolyama „közgazdasági alapon” folyamatosan
jelentősen erősödő kellene hogy legyen, a birodalmi megtorlás logikája, a
spekuláció pénzfegyvereivel történelmi mélypontra lökte a magyar
fizetőeszközt. Ha más nem is, de az a tény, hogy amint az
IMF-tárgyalások újrakezdésének bejelentése megtörtént, perceken belül
jelentősen javult a forintjegyzés, pontosan jelzi, hogy kegyetlen
színjátékról és kíméletlen birodalmi kifosztásról van szó.
A
kormány retorikája azt szuggerálta, hogy valóban képes tartós stratégiát
építeni a birodalmi kifosztás ellen, ám most kiderülni látszik, hogy ez
sajnos nem így van. Az persze valószínűnek látszik, hogy a kormány
kényszerű behódolása nélkül akár a teljes pénzügyi romba döntést
kockáztattuk volna. Görögország megsemmisítésére főként éppen azért volt
szükség, hogy tanulságul szolgálhasson az ellenszegülőknek: bármikor
bárkiből Görögországot csinálhatnak. A másik csapás anyagi természetű,
és pontos dimenzióit most még nem láthatjuk. Az IMF „segítségének”
mindenképpen nagy ára lesz. Feltehetőleg arra próbálja rákényszeríteni a
kormányt, hogy vonja vissza azokat az intézkedéseit, amelyekkel a
globális szivattyúk szívását mérsékelni akarta. Tehát a bankadót és más
különadókat, a devizaadósokat segítő döntéseket, sőt akár a
nyugdíjrendszer átalakítását is. A „strukturális reformok”
felgyorsításának örök liberális mantrájának ismételgetése közepette,
mindez eddig elképzelhetetlen terheket róna a vesztes többségre, amely
joggal érzi úgy, hogy kifosztottsága legvégső fiziológiai határaihoz
érkezett. Legyen intő jel, hogy az elmúlt néhány év során kivétel nélkül
megbukott minden olyan kormány, amely elfogadta az IMF „segítségnek”
álcázott diktátumát. Ezért aztán elég vészjósló, amit a nemzetgazdasági
miniszter mondott a bejelentés másnapján, aki szerint olyan pénzügyi
megállapodásra törekednek, amely „szabad kezet” hagy a kormánynak a
gazdaságpolitika területén. „Az IMF, az EU és a magyar kormány
egyetértett abban, hogy strukturális reformokkal kell megteremteni a
hosszú távon fenntartható pénzügyi egyensúlyt. Mi ezt tesszük, és erre
képesek is vagyunk…” – mondta a miniszter.
Ezek szerint szabad
választásunk csak abban van, hogy hosszú szenvedések során, önpusztító
módon, lassan, vagy hirtelen romba döntés nyomán gyorsan akarunk-e
elpusztulni. A forradalom és szabadságharc első szakasza tehát az
ellenfél győzelmét hozta. De a háborúnak koránt sincs még vége…
Forrás: Magyar Hírlap