Történelemhamisítás
A
kormány a rá nehezedő roppant nyomás hatására kénytelen volt
visszavonulni. A kinevezett IMF-tárgyaló kénytelen volt elfogadni, hogy
az IMF, ha jön egyáltalán, beleszólóként és utasítóként települ be,
megszüntetve a függetlenséget. A jegybanktörvény további gyomlálására is
ígéretet tett a kormány, biztosítva az ellenséges erőket, hogy Simort, a
nemzetközi megalázás és kiszipolyozás főemberét futamideje végéig
helyén hagyja és eltűri az MNB további nemzetellenes működését.
A
nemzeti bankok függetlenségének elve, már ami elsősorban a kis
államokat, a gyengéket és a ráutaltakat illeti, az egyik legrégibb
liberális gyarmattörvény, amely éppen hogy nem függetlenséget, hanem
sorba állítottságot jelent. A nemzeti bankok közös háttérhatalmi
irányításban vannak láncba fűzve, és nemcsak a váltakozó előjelű
kormányoknak nincsenek kiszolgáltatva, ami önmagában helyes volna, hanem
a nemzetek sorsalakításába sincsenek beleállítva, sőt, ha találnak
élükre egy olyan sötét nemzetközi tárnokmestert, mint Simor, a
nemzetellenesség erődítmény-rendszerévé válhatnak. Ezért az MNB
kulcskérdés. Simorék kamatpolitikája roppantul megnehezíti és
megdrágítja a kormány pénzhez jutását, együttműködése a Soros-féle
spekulánsokkal halálos veszedelem.
Anélkül,
hogy ebben a kérdésben vizsgálódtunk volna, megállapíthatjuk, hogy az
öszszes jegybank közül a magyar van a legrosz-szabb kézben. Mintha egy
trianoni elrendelés gondoskodnék arról, hogy Surányi György után Simor
kezébe kerüljön és csak a szelíd Bod Péter Ákost lehessen rövid úton
kipenderíteni helyéről, hogy a nemzetellenesség folyamatos legyen. A
Nemzeti Bank minőségi válságponttá válása egyáltalán nem újkeletű. Már
az IMF-be bekötő, izraeli–magyar kettős állampolgárságú elnökhelyettese,
Fekete János megszervezte a mai, elsősorban Amerikához és Izraelhez
kötött státusát, és éppen azért gyújtópont most a Simor-kérdés, mert a
szervező és haszonélvező kör veszélyben látja az 1982-ben már kicsikart
pozíciót.
Akkor
a pártállammal, Kádárral és Moszkvával szemben látszott nyugatosodásnak
az IMF-be való belépés. A közvélemény nyitást látott benne, mert csak a
szovjet rendszer igazi arcát ismerte, a Nyugatét nem. Most, amikor az
IMF kényszerű visszahívása és egyben parancsolni akarása kétségtelen
vereség, a magyarság már régen szenved a felismert nyugat
erőszakosságától, önzésétől és különösen az amerikai–izraeli
behatolástól. A kiábrándulás mélyebb, mint a felszín csa-csogja. Sokkal
több, mint a Jobbik nagyszájúskodása és örökös parittyázásai. A
magyarság most döbben rá, hogy az a bálvány, amelyet évtizedekig csodált
a szovjet elnyomatás évtizedeiben – ledőlt. Nem a nyugati embert
fogadja idegenkedve, nem a nyugat történelmi teljesítményeit veti el,
hanem a rendszer erőszakoltságát, életidegenségét látja meg. Azt fedezi
fel, amit maga a nyugati közember talán nem is lát jól a maga magas
életszínvo-nala szemüvegén keresztül: hogy az egész természetellenessé
és romlottá vált. A liberalizmus megmételyezte és fogyatkozóvá,
terméketlenné változtatta a nyugatot, vele minket is. A liberalizmus, a
szabadkőművesség kiszorította és másodrendűvé tette a nyugat alapját, a
kereszténységet. Amíg a nyugat keresztény volt, szaporodott. A világ
legképzettebb fiait és lányait szülték meg a német, a holland és a
magyar templomjáró anyák. A magyar paraszt-anyák, akiktől aztán a kicsi
földet is elvette a szovjet rendszer, és a vele szövetséges, vagy
legalább egy húron pendülő szabadkőművesség.
Ma
a nyugat legfőbb baja, hogy hagyta magát kiforgatni a
kereszténységéből. Vagyis az alapjaiból. Kétségtelen természetesen, hogy
ez a kiforgatás a hirtelen támadt anyagi bőségnek és a technikai,
technológiai fejlődésnek is köszönhető és mintegy sorsszerű is volt. Ezt
már sokan és sokféleképpen elemezték. Most azonban a kereszténység és a
keresztyénség ébredni látszik. Ezt a pápai trónra ültetett
személyiségek grandiózus sora is bizonyítja. A
frontvonal világos: a nemzetközi nagytőke, a háttérhatalom nem engedhet
teret a keresztény előretörésnek. A nyugat nem ébredhet rá, hogy
megváltása nem eurótól és gazdasági növekedéstől függ, hanem a
kereszténység újrafelvételétől. Ez az alapkérdés.
És
akkor előáll egy volt rabország a maga kétharmados alkotmányozó
hatalmával, és alaptörvénye preambulumában keresztény és Szent Koronás
elveket fogalmaz meg, hitet tesz a kereszténység mellett. Hát nem kell
ezt azonnal agyonütni?
Az
agyonütés folyamatba tétetett. Minden oldalról özönlenek be a liberális
háttérha-talom tankjai, hogy eltapossák az alkotmány preambulumát. Más
is történt azonban. A Nyugatból mélyen kiábrándult magyar keresztény
tömeg elkezdte a maga ellenálló szervezkedését. Tüntetések és
felvonulások alakulnak, terjesztenek be szelíd, de határozott
követeléseket. Itt mégiscsak mi vagyunk a legfőbb tényező. Mi tartjuk el
a munkánkkal a Nemzeti Bankot is, a liberális, szabadkőműves árulókat
is. A mozgalom még kezdeti állapotában van. Még sok minden nem világos,
de már létrejött a keresztény front. Miközben az állam, a kormány a
végveszély állapotába kerül, a társadalom szerkezete új állapotba kerül.
Zavarosan, ellentmondásosan, beavatkozásokkal, de megszerveződik a
keresztény magyar társadalom, amelyik nem fogadja el azt az új
állapotot, amelyet a háttérhatalom, ha sikerül neki, létrehoz. A
kormány, a kétharmados többség nehézbombázásokkal megdönthető,
létrejöhet a tervezett új, liberális, lényegében izraeli célú állam,
amelyben minden pozíciót a kisebbség emberei foglalnak el, s teljessé
válik a Moszad irányítása, de a keresztény többség együttműködése,
önfeladása még viszonylag hosszú idő alatt és terrorisztikus lépések
hatására sem következik be. Ilyen helyzet még nem volt a magyar
társadalomban. Más lesz ez és már ma is más, mint amilyen a passzív
rezisztencia volt a Bach-korszakban, más, mint a kiegyezés utáni felemás
függetlenségi kitartás, s a kérészéletű antiszemita mozgalom volt, mert
ezt egy semmihez sem hasonlítható ország- fenntartó öntudat és hit
kovácsolja össze. Létrejöhet itt egy akármilyen Soros György-paradicsom,
ennek az önmagára ébredt magyar keresztény mozgalomnak a beletörődését s
együttműködését nem fogja megkapni. A társadalom végleg kettészakad.
Éspedig nem azért, mert ez az esetleg nyomorgó, de mindenesetre
másodrendű életre szorított tömeg olyan magas erkölcsiséggel és erkölcsi
szilárdsággal jön létre, amely ezt elvállalja és hősileg küzd, hanem
azért, mert arra jön rá, hogy nem érdemes. A Kádár-rendszerbe ez a
réteg, illetve az elődje a megtorlás borzalmas évei után beilleszkedett,
el is fogadta, meg nem is a rendszert, aztán nem jutott semmire. A
rendszerváltásban kisemmizték, s ha a kétharmadost, amit létrehozott,
megsemmisítik a feje fölül, mi más marad neki, mint szép, öntudatos
különélés és mindennek a megvetése, ami körülveszi.
Meglehet,
az új sukorói LAUDER City küzdeni fog az együttműködésért, a
szolgálataiért, de ezt elutasítja. A nagy elkülönülés korszaka
következik be, amikor az új birtokosoknak maguk közt kell élniük,
mindent egymással kell megvitatniuk, és erre előbb rá fognak unni, mint
gondolnák. Izraelben ennek már nyilvánvaló jelei látszanak. Az új Sion
hegye nélküli világi Cion nem szilárdul meg, mert az történelmi
lehetetlenség. Vannak létformák, amelyek nem telepíthetők. Telepes
lakóparkokat lehet építeni a palesztinok területén, erőszakkal,
fegyverrel fenn is lehet tartani, de itt, a Szent Korona földjén nem
lehet. Itt csak magyar állam lehetséges. Ha csonka, csonka, ha
ideiglenesen hitehagyott és beletörődő, akkor is.
A
keresztény magyar elkülönülés és ellenállás erejét, tartását is éppen
ez adja meg. Történhet itt akármi, kiirtható a történelmi vezető réteg,
megsemmisíthető a munkásság és a parasztság, de ezek maradványaiból és
az újonnan teremtődött senyvedő középosztályból, a keresztény magyar
tömegből összeálló hazabirtokosság és a kisebbségi sorsba került, más
alávetéseken edzett magyarság hazabirtokossága megkérdőjelezhetetlen.
Vele szemben minden idegen törekvés végeredményben hatástalan,
legfeljebb ideiglenes sikereket érhet el. Talmikat.
Ez
az ébredés, amelyben nemcsak hiszek, de létrejöttét látom is, a magyar
történelem legbiztatóbb fejleménye. Ez az, ami még nem volt.
Sok
szenvedés és félrevezetés vezetett idáig. Senki nem jósolta és senki
nem remélte, hogy ez létrejön. Mert nem is tudta, miről van szó. A
történelem már csak ilyen. Soha nem azt hozza létre, amit várunk tőle.
Államcsőddel kínálgatnak, Orbán eltávolításával fenyegetnek,
spekulációval ránk zúdulnak, világi cion államot terveznek, és íme,
létrejön egy új hazabirtokosi összeállás, amely egyben elkülönülés is és
megnyitja a magyar megmaradás új fejezetét. Az istenhit és a magyar
öntudat új korszakát.
Forrás: MIÉP
|