Dübörög a liberális hazugsággyár
Nem feltétlenül untatnám olvasóimat az alábbi
eseménysorral, amelynek történetesen én vagyok a főszereplője, de azt
hiszem, van olyan tanulsága a sztorinak, ami messze túlmutat szerény
személyemen. Az történt, hogy interjút adtam egy hetilapnak, szokás
szerint gyanútlanul. Rosszul tettem. Nem számoltam azzal, hogy háború
van, és ráadásul az emberi történelem utolsó háborúja. Azért utolsó,
mert ezt a háborút az emberiség, és benne a magyarság, saját maga ellen
vívja, és ahogy ez kinéz, egyelőre "győzelemre áll", vagyis rövid időn
belül sikeresen felszámolhatja önmagát. Vagyunk azonban még páran ebben
az országban, akik úgy véljük, hogy ennek nem feltétlenül kellene így
lennie. Ám ennek közhírré tételével, úgy látszik, komoly "érdeklődést"
váltottam ki.
Az ellenem
vezetett hadjárat ürügyéül az szolgált, hogy a hetilap szerkesztője
önkényesen értelmezve az általam elmondottakat, olyan mondatot adott a
számba, amit én nemcsak hogy nem mondtam, de mindig is éppen az
ellenkezőjét állítottam. A nekem tulajdonított mondatra, miszerint én az
"út szélén" hagynám a magyar társadalom alsó egyharmadát, aztán veszett
dühvel csapott le az egész liberális médiahad. Az önkényes szerkesztő
és a nyilatkozatomra "rákattanó" egész liberális társaság "személye"
érdektelen, ezért neveket nem említenék. Mindegy is, mert bármelyikük
"behelyettesíthető" bábfigura ebben a gépezetben, amelyet egészen más
erő mozgat. Ám erről az erőről nem lehet beszélni, mert paranoiás
összeesküvés-elmélet gyártással, gyűlöletbeszéddel vádol meg mindenkit,
aki a létét feltételezni merészeli, így most nem is bajlódnék ezzel.
Világos azonban, hogy most éppen ez a "nem létező" szuper-struktúra
büntet, vagy egy általa "bűnnek" tételezett eddigi tettemért, vagy
valamiért, amit szerinte elkövetni készülök. De még az is lehet, hogy
"életmű díjról" van szó. Kétségtelen, rövidesen 62 éves leszek, és
esetleg "halmazati büntetésként" így kíván diszkréten nyugdíjazni ez a
nem létező pusztító világerő. És akkor lássuk a tényeket! Az említett
interjúban kétségtelenül érinteni merészeltem egy igen kényes
tabukérdést. Ez pedig nem más, mint a magyar társadalom alsó
egyharmadának egyre végzetesebb helyzete. És kétségtelenül óvatlanul azt
is kimondtam, hogy számos jel utal arra, hogy olyan
visszafordíthatatlan torzulások is végbementek ebben a társadalmi
csoportban, amelyek már semmilyen eszközzel nem orvosolhatók. Ám azt is
hozzátettem, és gyaníthatóan ez "verte ki a biztosítékot", hogy ez a
réteg pusztulását éppen azoknak a végzetesen cinikus, gátlástalan
liberális eliteknek, és az ő "strukturális reformjaiknak" köszönheti,
akiknek fegyelmezőhatalmi "ávósai" most rám zúdították minden álságos és
mímelt dühüket. Akik most nekem jöttek, azokat kivétel nélkül bűnsegédi
bűnrészesség terheli e pusztulásért. Amit tesznek, az a legaljasabb
dolog, amit ember tehet ezen a világon. Első lépésben lényegében
elpusztították a társadalom alsó harmadát, amely fizikailag ugyan
életben van még, de már nem létezik, és éppen ez az engem támadó ultra
liberális, globalista kollaboráns had a gyilkosa. Második lépésben most
éppen fegyverként, illetve inkább barikádépítésre alkalmazott roncsként
akarják felhasználni áldozatuk fizikai testének maradványait a még
életben lévő maradék közép-társadalommal, illetve az ezt képviselni
merészelő kormánnyal szemben, ezért kellett megakadályozni a
regisztrációt. Harmadik lépésben szemforgató módon krokodil-könnyeket
hullatnak az általuk elpusztítottakért, és az "emberi jogok harcos
védelmezőiként" még cinikusan ki is röhögik áldozataikat. És végül
negyedik lépésben a mostani kormányt olyan csapdába hajszolják bele,
amelynek lényege a következő. A helyzet, amibe ez a kormány
"beleszületett", olyan, mint a katasztrófa helyszínére kiérkező
mentőosztagé. Ezekben a szörnyű esetekben evidencia, hogy mindig a
"középre" kell összpontosítani, vagyis azokra, akik súlyos sérülést
szenvedtek ugyan, de megmenthetők. És bármilyen fájdalmas is ez a
döntés, de mindig kevesebb energia marad a szenvedő, ám könnyebb
sérülésekkel szenvedőkre. És a legdrámaibb lényeg, azokra is, akik
menthetetlenek. És lehet farizeus módon szépelegni, de ez akkor is így
van, aki nem hiszi, beszélgessen el egyszer egy ilyen mentőosztag
parancsnokával. Én megtettem. Ha ugyanis megkísérelve a lehetetlent, a
menthetetlenekre összpontosítasz, akkor ezzel azt kockáztatod, hogy
eközben "sikeresen" menthetetlenné teszed azokat is, akik megmenthetők
lettek volna, ha eleve minden energiát rájuk fordítasz. A most dühtől
hörgő, de magában cinikusan röhincsélő liberális támadó had éppen ennek a
satunak a pontos leírását, illetve az előzőekben vázolt nemzetvesztő
stratégiájuk leleplezését tekintik fő "bűnömnek". Mi tagadás, azt
hiszem, valóban elrontottam a "játékotokat", fiúk. Ezért aztán azt
üzenem, ne reménykedjetek! Bár a nemzet ellen viselt pusztító
háborútokban valóban kifosztottátok és megsemmisítettétek az alsó
egyharmadot, s most ennek holttestét meggyalázva fegyverként fordítjátok
a maradék magyarság nemzeti közép-társadalma ellen, hogy azt is
felszámoljátok, de rossz hírem van. A tömegpusztító fegyverként használt
médiátokkal ugyan mindent megtettetek azért, hogy engedelmes
fogyasztóerő állatok csordájává tegyétek a magyarságot, de egyre többen
látják már, hogy "kik vagytok és mit akartok". Számomra inkább
mulattató, mint szomorú az a próbálkozásotok is, amely most személyemet,
mint az általatok előidézett helyzet tükrét, próbálja összetörni.
Olvassatok inkább Gogolt: "Ne a tükröt okold, ha az orrod ferde!" E
nevetséges próbálkozásotok egyébként azt is jelzi, hogy tökéletesen
alkalmatlanok vagytok már a helyzet megítélésére. A helyzet, fiúk, az,
hogy a nem létező globalo-gazdi túlságosan jól tartott benneteket, és mi
tagadás, kicsit elkényelmesedtetek. Hogy egy nyilván számotokra is
autentikus forrást, a tehetséges Korniss Mihályt idézzem az "Apa győz"
című fergeteges paródiájából: "Ajvéból jelentik gyerekek, EZ NEM FOG
MENNI." Mindazonáltal további "munkátokhoz" ezúton kívánok sok erőt és
energiát.
Forrás: Bogár László Facebook oldala
|