Tudom, mit kéne most írnom, mivel ugye ez a legnagyobb esemény, ami mostanság történget velünk… de nem! Lázadok az érettségiről való beszéd, pontosabban írás ellen! Mert beszélgetések során (sajnos) én is ajkaimra emelem eme témát, és sipítozok, picsogok, valamint minden ilyesfajta cselekedetet cselekszem! Éppen ezért, hogy megkíméljem esetleges olvasóTÁBORomat hasonló silány irományoktól, másra terelem a szót - engedelmetekkel…

Tehát arról fogok írni, hogy nem tudok írni.

És ez így van, nem kérek esetlegesen érkező hozzászólásokba anyámszidást (csuklik már amúgy is eleget, én magam gyakorta emlegetem őt… ), lehülyézést (tudom, hogy az vagyok, nem kell leírni), e hiedelmemre való rácáfolást, sem pedig bíztatást!
  Hogy egy jó öreg klasszikust idézzek: “I have of late–but / wherefore I know not…” (W. Sh.: Hamlet), azaz - bár mindenki érti - Arany szerint ezt jelenti: “Én egy / idő óta (bár nem tudom, miért)” …elvesztettem írói kedvemet. Bármit elkezdek, hamarabb feladom, mint rendesen (elvégre amúgy sem vagyok türelmes természet, de mostanában…), képtelen vagyok folytatni a régi “örökzöldjeimet”, nem jön semmilyen szó, szó, szó… Szóval val-ami baj van velem. Nem tudok rájönni, mi…

Ma próbáltam folytatni azt, amit… amit írni akarok. Egy ideig ment. Kb. 3-4 mondat, azután megakadtam. Erőltettem tovább mondván: nehogymá! Írogattam még egy keveset… majd ismét szakadék… Közben pedig olyan szívesen foglalkoznék az írással. Úgy látszik, sokat kihagytam. Úgy látszik, nem tett jót a “bolondballagás-incidens”. Úgy látszik, elszakadt bennem egy húr. Vagy inkább véna. Az a bizonyos írói. Ha volt egyáltalán valaha. És most nem megy.
  És mert majdnem így igaz, álljék ezen szent helyen egy gyermekét sirató apa néhány szava:

“Nagyon fáj! nem megy!”

No jó, bíztatni mégis csak lehet…

Hány óra van? A szobámban? Egy. Amúgy meg 0:51.
Születésnapod? 1988. 11. 09.
Korod: “Véletlenül sem derül ki a születési dátumból?”
Milyen színű nadrágot viselsz? Fekete.
Milyen zenét hallgatsz most? A legjobbat! Szerzője: az Univerzum. A szám címe: A csend.
Keresztben van a lábad? Igen.
Mit ettél utoljára? Cseresznyét.
Ha kréta lennél, milyen szín lennél? Fehér. De én inkább táblatörlő szivacs lennék.
Milyen az időjárás? Kellemes.
Utolsó ember, akivel telefonon beszéltél? Szaffi.
Első dolog, amit megnézel az ellenkező nemű embereken? A haja.
Hogy érzed magad?
Kedvenc üdítőd? Hm… Kóla.
Kedvenc alkoholos italod? Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem iszom alkoholt! De ha kell választani, a tény ellenére, hogy soha nem ittam (még): Asahi Dry Import Japán Világos Sör!!
Kedvenc hónapod? Nincs.
Kedvenc kajád? Palacsinta, vagy az általam készített “rántotta”.
Utolsó film, amit láttál? “Nem emlékszem…” Rosencrantz és Guildenstern Halott.
Kedvenc napod az évben? Nincs.
El mersz valakit hívni randira? Nem.
Hány kulcsod van? 10.
Milyen kulcstartód van? Semmilyen.
Kedvenc évszakod? Ősz vagy tél.
Ölelés vagy csók? Hm… szex.
Csokoládé vagy vanília? Csokília.
Tetkók: Olyan fájdalmas eljárás után az emberi testre felhelyezett, maradandó díszek, melyeknek emberi testre való felhelyezése fájdalmas eljárás eredménye.
Voltál már szerelmes? Igen.
Volt már autóbaleseted? IGEN! Kettő… És én erre büszke vagyok.
Volt már csonttörésed? Nem.
Pepsi vagy Coca-Cola? Utóbbi.
Sör vagy bor? Egyik sem vagy mindkettő. (Főleg egymás után, egymásban… )
A pohár félig teli van, vagy félig üres? A vízmennyiség állandó, a pohár kétszer akkora.
Kedvenc fehérnemű-színed? Nincs.
Cipő méreted: 38 körül, cipő válogatja.
Kedvenc számod: 15 (mármint csak a töri emelt szintű szóbeli miatt ).
Kedvenc zenei műfajod: Rock és metal.
Beszélgetés téma, amit utálsz? Valójában nincs ilyen… Egy beszélgetés során azt nem szeretem, hogy ha az egyik elzárkózik a másik elől, nem hajlandó meghallani, amit a másik mond, ergo amikor egy Ibsen vagy Csehov drámában érzem magam… Valamint nem szeretem, ha egy beszélgetés arra irányul, hogy a másik fél a végén ajánlatot tegyen nekem nemi aktus létesítésére.
Disney vagy Warner? Egyik sem - avagy mindkettő.
Rossz tulajdonság: I. Olyan emberbe rögzült magatartási forma, mely a társadalmi vagy az egyéni kritériumoknak nem felel meg, amelyet a társadalom vagy az egyén kritizál, megvet, el nem fogad. A történelem során minden társadalmi réteg, csoportosulás, valamint minden individuum megfogalmazta a maga definícióját eme szópárra, ezáltal kialakulhat a különböző rétegek, csoportok, individuumok között ellentmondás. (Például gyilkosságra való hajlam támogatása vagy elítélése, lásd: keresztes háborúk…) A felvilágosodás kora, továbbá az emberi jogok megfogalmazása óta a társadalmi definiálás háttérbe szorult az individuummal szemben, vagyis az egyén élve alkotmányos jogával saját maga fogalmazhatja meg, mi tartozik eme fogalomkörbe, s ezt ki is nyilváníthatja a társadalom felé (betartva az Alkotmányban feltűntetett jogokat és kötelezettségeket). II. Olyan emberbe rögzült magatartási forma, amely definiálásához egy másik magatartási forma szükséges (mert a “nem” csak az “igenek” világában “nem”, a “nemek” világában nem). Tehát nem mondhatjuk valamire, hogy “rossz tulajdonság”, ha nincsen mellette megfogalmazva a “jó tulajdonság”, pl.: önzőség-önzetlenség.
Kedvenc színed: Fekete.
Hogy látod magad a jövőben? Homályosan.
Melyik barátod lakik a legmesszebb? …

Nem leszek régész.

Történész, az talán.

   I have of late–but
wherefore I know not–lost all my mirth, forgone all
custom of exercises; and indeed it goes so heavily
with my disposition that this goodly frame, the
earth, seems to me a sterile promontory, this most
excellent canopy, the air, look you, this brave
o’erhanging firmament, this majestical roof fretted
with golden fire, why, it appears no other thing to
me than a foul and pestilent congregation of vapours.
What a piece of work is a man! how noble in reason!
how infinite in faculty! in form and moving how
express and admirable! in action how like an angel!
in apprehension how like a god! the beauty of the
world! the paragon of animals! And yet, to me,
what is this quintessence of dust? man delights not me…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leányzó, aki álmodozott arról, hogy lesz egy naplója az Interneten, ahová nap mint nap leírhatja szórakoztató, elgondolkoztató, sebeket ejtő, sebeket feltépő, elszomorító, reményt adó, mindent átható gondolatait. Életének eseményeiről szóló naplót akart, mindenkinek. Majd álma valóra vált…
  De ez a történet nem arról szól, hogyan valósult meg egy “álom”, s hogy aztán a leányzó mit kezdett vele, hanem hogy mi történt mindezek után.
  A leányzó ugyanis írt, írt, írogatott a blogjába, amit szeretett. Néhányan olvasták is, de…
  Minden az enyészeté lett. S hogy miért?
  Mert senki nem mondta, hogy folytassa…
  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leányzó. Egyszer.

És akkor remegsz majd úgyis értem
Szerelmes leszek, érzem,
És nem engedlek többé szabadon
Enyém a hatalom, a véredet akarom!

Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.

I wish that I could cry
Fall upon my knees
Find a way to lie
’bout a home I’ll never see

I only wanted you to feel
How I thought you deserved to feel
The way you always said you wanted to
You wanted all we have to be real
And every word we say to be true
Still after all I gave, it’s not enough for you

‘Cause you’re my Mississippi Princess
You’re my California Queen
Like the Duchess of Detroit
And every city in between

Nothing’s true and nothing’s right
So let me be alone tonight
Cause you can’t change the way I am
Are you strong enough to be my man?

I don’t need to fight
To prove I’m right
I don’t need to be forgiven

Times went by, many memories died
I’m writing this down to ease my pain

22. Hm, hm, hm…

Boldogot!

Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő
Mit eldobott minden kéz, látod, áldás nem követ
És hallgatok, ahogy hallgatni kő se tud
Csak az ember

Valami mindig számít: élünk és élni hagyunk, mert remélünk, bízunk, hogy reménykedhetünk abban, hogy jön valaki, aki más lesz; aki érzi és tudja, hogy változni kell, változni érdemes, hiszen a halandóság eszén túljárni csak így lehet…

De itt vagyok, és az égen
Ha megvakulnak mind a csillagok
Az éjben majd én gyújtok tüzet
És itt leszek, hogy érezd, így nem szeret
Csak az ember

Hát igen: Blogocskám hivatalosan ma született, pont egy évvel ezelőtt…
Egy esztendő alatt volt itt kurszánkodás, sírás-rívás, Depresszió, állatfarm dögivel, olvasásra alkalmatlannak minősített bejegyzés, idézetek innen-onnan, mély és mindenekfelett értelmetlen gondolatok, filozofálások, anyázások, s végül, de nem utolsó sorban: életérzés… A meglehetősen nagy lendületű kezdet után ki-kiapadt a Szavak Tengere, de mindig jön egy nagy vihar, ami feltöltheti a szikkadt medret! Nem kell félteni engemet, üzemelni fog az ‘Abeem Életoldal’ továbbra is, és ígérem, többé nem hanyagolom ennyire el a kicsikét! Vagyis inkább azt ígérem, hogy ha lesz miről, beszámolok. (Most volna miről, de ez egy “boldogot!!”-post, úgyhogy később…)

Most pedig virtuálisan elfújja Blogocskám szülinapi tortájának legeslegelső gyertyáját egy szívmelengető kívánság után…

PHUUUÚÚ!!

…majd ízletes tortáját a pofámba nyomja, hadd örüljek neki!

BOLDOGOT, BLOGOM! ÉLJ SOKÁ, NAGYON SOKÁ!

ui.: Olyan hamar felnőnek…!

Szaladj, szaladj te gyönyörű csoda fenevad
me-menekülj mert a nyomodba egy csapat halad
akik ha kell, uhuh, árkon és bokron
mennek utánad mert nem tudják hol is van az otthon.

Amiről most neked beszélek az egy ősi történet,
unokáiknak mesélték esténként a vének
így terjedt szájról-szájra mint a herpesz,
és legalább annyira népszerű volt mint mostanság a wellness
Egy nép, ki nemigen tudja honnan ered
Csak a szemed mered de látom nemigen ismered
Hogy hogy sikerült idejutnunk, hát azt tudjuk de honnan
Így hát ezt nyomban el kell hogy mondjam
Hunor és Magyar egy különös dolgon agyal,
mert sok mindent takar a som na meg a fagyal
nem sok mindent rejt, amit az ember nem sejt
de egyikük így szólt azok után, hogy vadat neszelt
Csodás csodát látott a nomád komád
egy gyönyörű szarvast ami díszítheti a lakomát
Hát pattanjunk lóra, tűzzünk rá ki vérdíjat
végre had suhogjanak azok a számszer íjak.

(2x)
Szaladj, szaladj te gyönyörű csoda fenevad
me-menekülj mert a nyomodba egy csapat halad
akik ha kell, uhuh, árkon és bokron
mennek utánad mert nem tudják hol is van az otthon.

Ráharaptak a rajtra, kezdődött a hajsza
az ősmagyaroknak csak úgy lobogott a bajsza
bár zagyva a Hunorok hogy is lettek elhagyva,
ám a fenevad üldözőit messzebb és messzebb csalta
Hegyen, völgyön meg dombokon
Hegyen, völgyön meg dombokon
Hegyen, völgyön meg dombokon
Hegyen, völgyön meg dombokon
Hegyen meg völgyön, lejtőn meg dombon
Hát haver én abban elfáradtam ahogy mondom
De a szarvas csak futott, és mivel egyre messzebb jutott
Az iramot nemigen bírták ezek a birkák, meg a juhok
A sok sok kurta jurta velük kelt útra
De nekik is szükség volt rá, mint tevének a púpra
Mert újra újra haragra gyúltak mindazon népek
kivel a csorda kapcsolatba lépett
Csípte a szemüket hogy a kárpátokon át hág
Felbőszülve kérdezgették, “nekedis van árpád?”
A sok kósza portya a jóhírét rontja
de nem ez az egy dolog volt vezérünk nagy-nagy gondja
Álnok álmok hálózták be Árpádot
Beszélő szarvas képében tört rá az átok, emígyen szólott:
“Mér nincsen igazam? akinek hónalja van, az nem lehet hontalan!”

(2x)
Szaladj, szaladj te gyönyörű csoda fenevad
me-menekülj mert a nyomodba egy csapat halad
akik ha kell, uhuh, árkon és bokron
mennek utánad mert nem tudják hol is van az otthon.

A hetek csak teltek, ők meg szarvast kergettek
azután lepihentek és ittak meg ettek
majd ismét felkerekedtek aztán megint tovább mentek
ezt addig ismételgették amíg eltévedtek
Veszekedésbe kezdtek, ugyanis többet reméltek
Éhesek voltak, és fáztak meg féltek
Mert mindig csak hegyek, völgyek, erdők, rétek
és minden esetben csak ugyanahoz a hágóhoz értek
Beléptek, szétnéztek, s elmúlt a düh
Csodálkozva így szóltak, “Hmm mennyi fű!”
mert kit érdekel szarvas amikor mindenki boldog
gyorsan államot alapítottak, na meg a szokásos dolgok
Így lettünk nemzet akit sokszor sebzett és edzett a sors (ettől lett kicsi a bors)
Ez van, a múltunk csak egy görbe tükör,
de legalább szarvas vezetett, nem pedig pár ökör!

(4x)
Szaladj, szaladj te gyönyörű csoda fenevad
hát menekülj mert a nyomodba egy csapat halad
akik ha kell, uhuh, árkon és bokron
mennek utánad mert nem tudják hol is van az otthon.