Egy állam büntetés végrehajtási rendszerének sajátságait a következők jellemzik. A
börtönrendszer tárgyiasult elemét az intézményrendszer, úgymint a
börtönök intézményhálózata, valamint a működéshez szükséges anyagi és
tárgyi feltételek alkotják. Ezek azonban csak a börtönszellemiség
szervezeti síkra való kivetülései. A börtönszellemiség az államnak a
társadalmi erkölcsi és közösségi szellemi normák rendszereinek
biztosítására meghatározott alapszellemisége. Így milyensége közvetlenül
és legbelülről jellemzi az őt létrehozó állam szellemiségét.
A börtönrendszerek szellemiségére jellemző a közösségi irányultság, a
közösségi irányultságú szellemiséget az AMSZ 58. * pontja
akként határozza meg, hogy „a börtönbüntetés végső célja és
jogalapja a társadalomnak a bűncselekményektől való védelme. Ez csak
akkor érhető el, ha a börtönbüntetés idejét a lehetőségekhez mérten arra
használják, hogy a fogvatartott a társadalomba való visszatérésekor ne
csak kívánjon, hanem képes is legyen törvénytisztelő és önálló életet
élni.”
A közösségi irányultságú szellemiség egyrészt a fogvatartottra, mint
emberre, másrészt a társadalomra, mint közösségre, koncentrál.
Abból indul ki, hogy a ma elítéltje a holnap szabadultja. Ugyanis a
fogvatartottak legnagyobb része, hosszabb vagy rövidebb idő után,
visszatér a társadalomba. Éppen ezért a társadalomnak elemi érdeke, hogy
a fogvatartott ne a bűnözés folytatása melletti eltökéltséggel, hanem a
beilleszkedés szándékával lépjen ki a börtön kapuján. A börtönrendszer
tehát akként szolgálja kellően a társadalom védelmét, ha mindent megtesz
annak érdekében, hogy a fogvatartott a megjavulás és a beilleszkedés
szándékával és képességével térjen vissza a szabad életbe.
A börtön szellemisége hatással van a végrehajtás céljának és a
működés alapelveinek kidolgozására, befolyásolja a jogalkotást, a
végrehajtás módszereit és eszközeit. A börtön szellemiségének
részét alkotják az etikai viszonyok is, melyek legtipikusabban a
fogvatartottakhoz való objektív és szubjektív viszonyulásban, szakmai
nyelven a „bánásmódban” öltenek testet. A börtön szellemisége – mint az
egész rendszer meghatározó eleme („agya” és „lelke”) – a rendszer összes
többi elemét befolyásolja, illetve irányítja.
Egy állam börtönszellemiségének meghatározásában a fent felsorolt pontok az alábbi sorrendben épülnek fel és hatnak egymásra:
-a végrehajtás célja -a működés alapelvei -etikai viszonyok.
Ezeknek az alapvetően szakmai pontoknak a tükrében vizsgáljuk meg az
USA börtönrendszerét és börtönszellemiségét. Először lássuk a tényeket,
melyeknek forrásai az USA erre szakosodott intézetei, statisztikai
szervei:
Míg a ’70-es évek elején összesen 200 000 elítélt volt a börtönökben,
előzetes letartóztatásban,vagy feltételesen szabadlábon, ma több mint
2,3 millió ember üli büntetését, és még ötször ennyien vannak
előzetesben, vagy feltételes büntetés-elengedés hatálya alatt. A felnőtt
lakosság több mint 1,3 %-a lakója a fegyházaknak, ez az arányszám a
világon a legmagasabb, és több mint hatszorosa a világátlagnak. Az USA
adja az egész világ börtönnépességének a 25 %-át. A bebörtönzöttek
létszáma a nyugat által állandóan emlegetett GULAG táborrendszer
csúcslétszámát is messze meghaladja. Az erőszakos bűncselekmények miatt
elítéltek száma csak az utóbbi 10 év során 150 %-al emelkedett, ráadásul
ez a szám mára 70 %-os túlsúlyt képvisel a nem erőszakos
bűncselekmények miatt elítéltek ellenében.
A szándékos emberölést a 20 évvel ezelőtti 17 év átlagítélethez
képest most már tényleges életfogytiglannal büntetik, és a nem erőszakos
bűncselekményekre kiszabott büntetés időtartamok a duplájára emelkedtek
az elmúlt 30 évben.
Az adófizetőknek 90 milliárd dollárjába kerül fenntartani a
börtönrendszert, ami 500 %-os növekedést jelent reálértékben mérve az
elmúlt 20 év alatt. A magáncégek által üzemeltetett börtönök számának
megugrásával ez az összeg meredeken emelkedik. A magánszektor
börtöneiben ülő elítéltek 10 %-al többe kerülnek az adófizetőknek
fejenként, mint az állami börtönlakók. Az USA központi költségvetéséből
még nagyobb összegeket kell majd ide csoportosítani, mert a
”magánbörtönösök” száma 2000-2010 között 45 %-al nőtt.
A börtönben ülők között a drogfüggőség aránya drasztikusan megnőtt,
Minnesota államban például hivatalosan is 90 % körül állandósult az
elmúlt 10 évben.. Egyre több a droggal és drogfüggőséggel kapcsolatban
elkövetett bűncselekmény. A cikkben már említett 2,3 millió elítéltből
400 000 ilyen cselekmények miatt került be.
A statisztika után lássuk a belőlük kiértékelhető folyamatokat. A
magánvállalatok által üzemeltetett börtönök nagy profitot hoznak
gazdáiknak. Egyszerre nyúlják le az államot, és az elítéltek
dolgoztatásával extra profitot is termeltetnek. Érdekük az elítéltek
számának növelése, mert a vállalat a szempontjukból csak így
fejlődőképes. A börtönökben nyíltan véghezvitt kábítószer terjesztéssel
egyre több elítélt kerül ki függőként és követ el a függőséggel
kapcsolatos újabb bűncselekményeket, majd irány a börtön, újra profitot
és extra profitot termelve a magáncégek számára, melyeknek tulajdonosai
egy szűk elitet alkotnak. A bírók és sheriffek pozíciójukhoz mindenáron
ragaszkodnak (főleg a fizetésük miatt), így körzetükben a
bűncselekmények súlyától függetlenül csak úgy vagdalkoznak az évtizedes
ítéletekkel, már bolti lopásokért is (körzetükben az európai
joggyakorlattól eltérően nem kinevezik, hanem ott választják őket). Így a
börtönökbe a folyamatos utánpótlás biztosítva van.
A társadalmi erkölcsösség megőrzésének egyik alappilléréből az
igazságszolgáltatás-büntetés végrehajtás rendszeréből egy teljesen
erkölcstelen rendszert kreáltak. Az USA börtönrendszerét meghatározó
börtönszellemiségről nem beszélhetünk. A börtönszellemiség felépülését
meghatározó három egymásra sorrendben ható elem felcserélődik és
tartalmilag is ellentétessé vált:
-etikai viszonyok /elítélttel való bánásmód/: igazságtalanul súlyos ítéletek az enyhe cselekményeknél és drogra való rászoktatás -működés alapelvei:az extraprofit megtermeltetése a rendszeren keresztül egy szűk elit számára -végrehajtás célja:az elítélt visszakerülése a börtönbe.
Ez minden ponton ellentmond egy normális börtön intézményrendszer
szervezeti-szellemi felépítésének. Egy sátáni rendszer a szó szoros
értelmében. Ez az USA börtönrendszere. Mikor az Antikrisztus bilincsbe
veri önmagát.
٭ Nemzetközi kézikönyv az Alapvető Minimum Szabályok a Fogvatartottakkal Való
Emberséges Bánásmódról, az ENSZ 1955-ben Genfben tartott kongresszusán
elfogadott ajánlás gyakorlati alkalmazásáról-továbbiakban AMSZ
Gergely deák
Forrás: Hídfő
|