E hónap kezdetével megkezdődtek az Európai Unió és az Egyesült
Államok vámunióját jelentő transzatlanti szabadkereskedelmi övezet
létrehozásáról a tárgyalások. Ez alatt a 'hivatalos' és 'nyilvános'
tárgyalást kell érteni, hiszen ismert, hogy az együttműködés részletei
már évtizedekkel ezelőtt ki voltak dolgozva. Ez a gazdasági megállapodás
jelenti majd annak az Atlanti Uniónak az alapjait, aminek katonai
megalapozására jött létre az Észak-Atlanti Szerződés. A nyugati ember
kondicionáltsága pedig mostanra érte el azt a szintet, hogy a gazdasági
integrációval is nyilvánosan lehetett előlépni.
Akkoriban a NATO az oroszellenes és kommunistaellenes érzelmekre
épülve jöhetett létre - majd később a terrorizmusra hivatkozva
maradhatott fent. Most sincs ez másként; a transzatlanti gazdasági uniót
a munkanélküliségre hivatkozva csinálják meg, és ki tudja, a
későbbiekben milyen botrányra hivatkozva jelentik majd be a politikai
uniót.
A birodalmak mindig az erőtényezőre épülnek, stabilitásukat a
gazdaság egységesítése adja, továbbélésüket pedig a politikai szféra
egységesítése hivatott biztosítani. Így senkinek ne legyenek olyan
illúziói, hogy az erőtényezőre (NATO) épített egységes gazdaság
(transzatlanti gazdasági övezet) gyermeke egy szabad és demokratikus
politikai rendszer lesz.
Ezzel létrejön - a méretét tekintve - a világ legnagyobb
szabadkereskedelmi övezete. A világ legnagyobb szabadkőműves piacát
pedig a világ legnagyobb szabadkőműves gazdaságának megmentésére hozzák
létre. Az amerikai gazdaság haldoklását csak egy valami tudja
megakadályozni; ha újabb és nagyobb piacot tudnak találni. Csakhogy,
mostanra se a 'fejletlen országok', se a keleti országok nem tölthetik
be a felvásárló piac szerepét, mert előbbiek térségi hatalomként,
utóbbiak nagyhatalomként saját termelésüket vásárolják fel elsősorban,
és azt követően is inkább keresnek felvásárló piacot a saját exportnak,
minthogy alárendeltként a nyugati exportot vásárolnák fel. A világban
túltermelés van, a nyugati gazdaság zsugorodik, és az 'amerikai álom'
megmentésére újabb piacot kellett keresni. Ha már találni nem lehet a
piacot, hát csinálják. Emiatt lesz nemsokára transzatlanti
szabadkereskedelmi övezet, aminek létrehozását az idő sürgeti, mert a
termelés csökken, a gazdaság zsugorodik - piacra van szükség, nem
holnap, hanem ma.
Ez az 'új piac' pedig Európa feláldozását jelenti. Érdemes
megemlíteni, hogy feláldozásában ugyanaz a hatalmi hierarchia jelenik
meg, ami működésében is. Nem az amerikai gazdaság lesz az áldozat, hogy
az európai gazdaságot megmentsék, hanem épp ellenkezőleg, Európát
áldozzák fel Amerika megmentésére. Elvégre az Egyesült Államok a
történelem első szabadkőműves állama, az Európai Unió csak a sokadik
projekt. A sokadik projekt pedig feláldozható az első 'remekmű'
megmentése érdekében. Ez a mentalitás határozza meg a transzatlanti
szabadkőműves szabadkereskedelmi egyezmény megkötését.
Ez az áldozatmotívum nagyon is jellemző a szabadkőműves rendszerekre.
Az Európai Uniót, miután felélte az elmúlt rendszerek által kitermelt
jólétet, bővíteni kellett, és az újonnan bevont államokat feláldozták az
alapító országok megmentéséért. Egyszerű felvásárló piacok lettek,
saját gazdaság nélkül, melyeket az alapító országok biztosította
infúziózás tart életben. Most, hogy már gyakorlatilag egy ország
gazdasága tartja egyben az uniót (az is hanyatlóban van), az amerikai
gazdaság pedig szintén zsugorodik, mit tehetnének mást, mint összevonni a
kettőt, és egyiket feláldozni felvásárló piacnak, hogy a másik
termelése javulhasson.
Ezzel szemben mi a hivatalos változat? Azt mondják, a transzatlanti
szabadkereskedelmi együttműködés beindulását követően az amerikai és az
európai gazdasági helyzet is javulni fog. Ahogy mondani szokás, ennek a
fele sem igaz. Nemhogy mindét fél helyzete javulna, de az egyiké sem
fog, mert ez az egyezmény épphogy elég lesz Amerika szinten tartására.
Hivatkoznak még a munkanélküliségre is: azt mondják, az egyezménytől
új munkahelyeket remélnek. Holott egyértelmű, hogy a szabadkereskedelmi
egyezmény megkötését követően csak még kevesebb munkahely lesz. Ugyanis
azzal, hogy az európai és amerikai piacok közt megszűnnek a vámok, olyan
helyzet alakul ki, hogy a két piacot uraló monopóliumok egyazon piacért
fognak versenyre kelni. A versenynek pedig lesz egy nyertese és egy
vesztese: az egyik piac monopóliumai meg fognak szűnni, és a másik
kiterjeszti magát az új piacra.
Mit jelent ez a gyakorlatban? A végletekig leegyszerűsítve azt, hogy
egy átmeneti bővülést követően az amerikai multik fel fogják zabálni az
európai multikat. Lesz egy átmeneti bővülés, és hallani fogunk a
foglalkoztatási mutatók javulásáról is - mert az európai multi
Amerikában, az amerikai multi pedig Európában fog terjeszkedni. Így
átmenetileg több munkahely lesz - de a tőkeerősebb multinacionális cég
végül kiüti a tőkeszegényebbet. A FED korlátlan pénznyomásával pedig
egyértelmű, hogy melyik fél lesz a tőkeszegényebb. Így a transzatlanti
szabadpiac kialakítása után lesz egy jókora piaci átrendeződés, aminek
az lesz a végkimenetele, hogy az európai multik csődbe mennek, az
amerikai multinacionális cégek pedig megszerzik a teljes európai piacot.
Az előre meghatározott, polkorrekt kételkedési keretekkel ellentétben
ez nem csak a génmódosított termékek betörését fogja jelenteni, hanem
azt, hogy Európában tömegével fognak megszűnni a munkahelyek. Az európai
multik eltűnésével az amerikaiak nyomulnak be, de a tőkeerősebb
cégeknek már jóval kevesebb munkaerőre lesz szüksége. Ez magasabb
munkanélküliséget, alacsonyabb béreket - hosszú távon pedig egyre
növekvő társadalmi feszültséget, a közbiztonság további romlását
jelenti.
Ennek van még egy, előre el nem gondolt következménye is. Európa
szabadkőműves vezetői az amerikai gazdaság megmentésével valamennyi
európai országot az indulati politizálás tárt karjaiba sodornak. Később
majd visítani fognak az Európában fellángoló bevándorló-ellenesség,
cigány-ellenesség, zsidó- meg ilyen-olyan ellenesség miatt, amit most
sem tudnak kordában tartani, mert egy természetes önvédelmi folyamat. Ez
egyben azt is előrevetíti, hogy a szabadkőműves kormány a már
megszokott módon, mégtöbb polkorrektséggel, és a buborékban folytatott
polkorrekt 'társadalmi haladást' biztosító erőszak-szervezetek
növelésével fog reagálni.
Mindezt összegezve: mit is hoz nekünk a transzatlanti
szabadkereskedelmi övezet? Rövid távon romló megélhetési viszonyokat,
romló közbiztonságot, növekvő munkanélküliséget. Hosszú távon pedig
Európában a polkorrektséget biztosító, a társadalmi feszültségekre
továbbra is elfojtással reagáló rendőrállam jön létre, és minél tovább
fogják fenntartani ezt buborékot, később annál erőteljesebben fog
lezajlani egy európai méretű rasszista forradalom. A Nyugat
profitorientált vezetői a tárgyalási folyamat során - talán anélkül,
hogy tudnának róla - a közeljövő rasszista reneszánszát alapozzák meg.
Molnár István
Forrás: Hídfő
|