Riport dr. Fenyvessy Zoltánnal, a MIÉP elnökével

A MIÉP-ről Csurka István halála óta nagyon keveset hallunk.

MIÉP mindig is volt. Csurka István halála után a tagság gyakorlatilag vegetált. Mindenkit letaglózott az elnök halála. Tudtuk, Csurka István beteg, de azt senki nem gondolta, hogy komoly egészségügyi problémája volt. Halálára senki  nem volt felkészülve. A bénult állapot kb. egy fél  évig tartott, aztán elkezdtünk egymás közt beszélgetni, hogyan legyen tovább. Összeült a MIÉP elnöksége és elhatároztuk, hogy összehívjuk a MIÉP országos gyűlését, döntse el, mi történjen.

Tavaly ősz vége felé a küldöttek 90%-a a folytatás mellett döntött. Sajnálatos módon, Csurka István élettársa és köre abba a 10%-ba tartozott, amely a MIÉP további működését nem javasolta. Így megtörtént az a furcsa helyzet, hogy a 10%-ból, a tisztújítás után senki nem került semmilyen pozícióba.

Megkezdtük a párt újjászervezését, újjáépítését. A régi vezetéstől semmiféle hivatalos iratot, adatot nem kaptunk. Még a tagnévsorok sem jutottak el hozzánk. Az alapszervezeti listákat sem bocsátották rendelkezésünkre, még azt sem tudhattuk meg, hol vannak egyáltalán MIÉP alapszervezetek és mekkora a taglétszámuk.

Mindent megakadályoztak, ami a folytonosságot lehetővé tette volna?

Teljességgel így van. Azóta a Magyar Fórumban mesejelenet a MIÉP. Ugyanis a Magyar Fórum fejlécén még mindig ott van, hogy Csurka István lapja, de a Csurka István által alapított MIÉP nem jelenhet meg benne. Mindenhol sokan kifogásolják, hogy nem találják a MIÉP-ről szóló híreket a Magyar Fórumban.  Azt szoktam mondani, hogy ez a szerencse, ugyanis ha valamit lehoznának rólunk, az csak negatív lehetne. Hiszen az a 10% éppen a jelenleg működő MIÉP megszűnését akarta.

Az özveggyel és köreivel nincs semmilyen kapcsolatunk. Tesszük a magunk dolgát, amennyire tehetségünkhöz mérten, erőnkből telik. Ma már ott tartunk, hogy minden megyében vannak embereink. Van ahol gyengébben, van ahol jobban állunk. Most állítjuk az országgyűlési képviselő jelöltjeinket is. Elfogadó nyilatkozat, megválasztásokról szóló jegyzőkönyv  rendelkezésre áll és nem titok, hogy a Kisgazda Párttal (nem tévesztendő össze a Torgyán-féle Független Kisgazda Párttal, ez esetben a Cseh Sándor-féle Kisgazda Pártról van szó) aláírtunk egy megállapodást, hogy a jövő évi választásokon együtt fogunk indulni. Ennek az előkészítése folyamatban van. Befejezés előtt állunk. Reméljük, hogy minden az elképzeléseknek megfelelően fog lezajlani. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor az együttműködés aláírásban realizálódik, de ettől még mindkét párt megőrzi önállóságát.

Körvonalazódik a két párt közös programja? Hol tartanak az egyeztetések?

Egyelőre ott tartunk, hogy megismertettük egymással a saját programjainkat. Mi elmondtuk a Kisgazda Pártnak a mi célkitűzéseinket, ők meg nekünk az övékét és azt tapasztaltuk, hogy 90%-ban a kettő fedi egymást. Nyilván a Kisgazdáknál nagyobb hangsúlyt kapott a föld kérdés – érthetően -, nálunk viszont fokozott figyelmet kapnak más pragmatikus területek, például a gazdasági, oktatási ügyek. természetesen az egyes területek felosztása jól kiegészíti a két párt tevékenységét, együtt létre tudunk hozni egy tökéletesen működő közös programot. Jelenleg végleges formába öntött programról értelemszerűen még nem beszélhetünk, jelenleg az együttműködés aláírásának stádiumában vagyunk.

Kemény verseny lesz a következő évi választások során. Mire számítanak?

Arra mindenképpen számítunk, hogy össze tudjuk szedni az országos listához  szükséges képviselő támogatást. Minimum 27 helyen, 19 megyében. Ezt önállóan a MIÉP is meg tudná csinálni, de nem a minimumra törekszünk. Az új választójogi törvénylehetőséget teremt arra, hogy versenyhelyzetbe kerülhessünk. Meg tudjuk magunkat mutatni, hiszen a költségvetés szerint a kampányra is fordíthatunk néhány 10 milliót. Nekünk óriási ez a pénzösszeg, persze a nagy pártok milliárdjaival szemben viszont elenyésző.

A választásokkal járó kiadások mellett fontos tényező a közszolgálati hírközlő eszközökben, rádióban, televízióban történő megjelenés. Az új törvény szerint ugyanis elvileg ugyanannyi időt kell kapni minden országos listát állító pártnak és ez legalább annyira fontos, mint a pénzkérdés. Ha pedig meg tudjuk magunkat mutatni, (nagyon sokszor találkozunk azzal a kérdéssel, hogy van egyáltalán MIÉP?) hogy vagyunk, ráadásul szövetségben, az már fél siker. Hozzáteszem,  Kisgazda szövetség mellett megpróbáljuk összefogni a nemzetben gondolkodó pártokat. Elhatároztuk, hogy később is, ha mások akarnak csatlakozni, akkor ennek nincs akadálya. Befogadók és nyitottak vagyunk.

Talán még meglepetést is okozhatunk. Szeretnénk meglepetést okozni.

Sokan várják ezt a meglepetést. Nagyon sok mindennel elégedetlenek az emberek, az oktatástól a szociális kérdésekig. Van-e olyan dolog, ami n gyökeresen változtatni szeretnének? Van-e olyan terület, amelyen már most látszik, hogy mind a MIÉP mind a Kisgazdák számára elfogadhatatlan?

Egyelőre, a Kisgazdákkal történő egyeztetés nélkül csak a saját véleményemet mondhatom el. Kiemelném például az oktatásügy helyzetét, azon belül pedig a pedagógusok egyöntetű béremelését. Nagyon nem értek egyet vele. Ugyanis az a pedagógus, aki még ma is 1956-ot ellenforradalomnak tartja, ugyanúgy megkapta a bérkompenzációt, mint az, aki kezdetektől munkahelyi kellemetlenség, furkálódás ellenére kitartott a nemzeti elkötelezettsége mellett. Én úgy gondolom, hogy néhány pedagógustól inkább el kellett volna köszönni, mint fizetésemelést adni nekik, vagy másoknak esetleg az ő bérüket oda kellett volna adni. Mindemellett lehetne olyan tanárokat alkalmazni, akik megfelelnek az általunk felállított kritériumoknak.

Úgy látom, hogy a Fidesz kormány nagyon sok területen tett jó intézkedéseket, és ezek a jó intézkedések valahogy megtorpantak, vagy szándékosan keresztülhúzták törekvéseiket. Valami oknál fogva a kitűzött célok megvalósítása akadályokba ütközik. A gazdasági folyamatok mindenki számára ismertek. Örvendetes dolog, hogy a külföldiek tőkebefektetése nő, egyre újabb és újabb gyárakat alapítanak, de ha most már jobban áll a gazdaság, ahogy mondják, akkor a magyar állam miért nem hoz létre mondjuk magyar feldolgozó ipart, vagy egyéb olyan magyar ipart, ami régen volt és jól működött? Például a könnyűipar területén. Nincs textiliparunk. Miért hagyja, hogy mindent lefölözzenek a külföldiek? Nem azt mondom, hogy ne jöjjön be a külföldi tőke, de ha most van pénz egy kicsit a fellélegzésre, akkor talán olyasmire kellene fordítani a pénzeszközöket, amely Magyarországon, magyar vállalatoknak termel profitot. Többször felvetődött a magyar bank létrehozásának kérdése. Nem történik semmi.

Nagyon helyesnek tartom, hogy vissza akarják venni a stratégiai közszolgálati ágazatokat, mint a villamos energia és hasonlók. Magyarország alapvetően mezőgazdasági adottságokkal rendelkező ország és ma egy cukorgyárunk van a korábbi 11 helyett. Mindenben maximálisan eleget teszünk az Európai Unió követelményeinek. Ha az EU azt mondta, hogy nem szabad cukorgyárunknak lenni, akkor marad egy. Ma nem tudom hány konzervgyárunk van, de nagyon sok nem lehet. Ugyanígy növényolajgyárunk sem lehet sok. Arra kellene jóval több figyelmet fordítani, ami régen jól működött. Vissza kell ezeket állítani. Tudom, hogy ennyi mindent nem lehet négy év alatt megtenni, azt is tudom, hogy nagyon sok pénz kell hozzá, de legalább el kell indítani a folyamatot. A stratégiai ágazatokat nem szabad külföldi kézben hagyni. A magyar vállalatok és az állam ugyanúgy teremthetne munkahelyeket, mint a külföldi. Erre mostanában nem látok szándékot. Úgy gondolom, hogy egy MIÉP-Kisgazda, esetleg egy nemzeti gondolkodású pártszövetség arra törekszik, hogy a magyar nemzetgazdaságban minél nagyobb hányadot magyar tulajdonú kis- közép- és nagyvállalatok és akár állami vállalatok képviseljenek. Nem szégyen állami vállalatokat működtetni, nyugaton is vannak szép számmal. Nyugaton állami vállalatok privatizálták a stratégiai ágazatokat.

Az állami vállalatok kérdését több szempontból is igen fontos megválaszolni. Ugyanis a rendszerváltás után azonnal ezek felszámolása, illetve privatizálása történt. A legtöbb vállalat idegen tulajdonba került és most valamilyen oknál fogva vagy nem működik, vagy a szándék sincs meg arra, hogy működjön. Ezeket a „gazdaságilag nem hatékonyan működő” vállalatokat újra megvetetik magyar befektetőkkel, tehát újra magyar kézbe adják azt, ami eredetileg magyar volt. A másik kérdéskör a munkahelyteremtésre vonatkozik. Magyarországra ma is jönnek tőkebefektetők, mint mondta, nincs is ebben semmi hiba. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, vajon miféle munkahelyteremtés az, ahol külföldi profitot termel minimálbérért a magyar munkavállaló?

Igen, ez így van, de ha reálisan látjuk a körülöttünk lévő körülményeket, akkor azt tapasztaljuk, hogy mi holnap, vagy holnapután nem tudunk angliai fizetéseket adni. De felelőtlenség is volna a MIÉP részéről azt mondani, hogy ha mi olyan pozícióba kerülünk, jövő év április 6-án, várhatóan ekkor lesz a választás, akkor április 7-én mindenkinek négyszeres lesz a fizetése. Butaság lenne ilyet mondani, hiszen egészen más viszonyok vannak Európa szerencsésebbik felén lévő országokban, amelyeket a kommunizmus nem tarolt le teljesen és nem zsigerelt ki. Nekünk ezekhez az országokhoz kell mérni magunkat és ezeknél kell jobbnak lenni. A határon túli magyarságnak is az segít, ha van mire felnéznie. Ha az anyaország gyenge lábakon áll, akkor magyarnak lenni nem vonzó. Akkor szégyellik magyarságukat. Ugyanakkor, ha egy közép-európai viszonylatban szárnyaló anyaországuk van, akkor még azt is el tudom képzelni, hogy a következő népszámlálásnál a határon túl nem annyian vallják magyarnak magukat mint most, hanem jóval többen. Manapság sokan a perspektívájuk szerint vallják magukat magyarnak, vagy nem magyarnak. Azt hiszik, jobban tudnak érvényesülni, ha beleolvadnak a többségbe. Ha viszont büszkék saját nemzetiségükre, akkor könnyen felvállalják identitásukat és gyermekeiket is szívesebben járatják magyar iskolákba. Ezért kellene minta országgá válni és saját kincseinket saját kezünkbe venni a gyáraktól, a feldolgozó iparon át, egészen a természeti kincseinkig.

 Tegnap beszéltünk arról, hogy a termálvíz mekkora kincs. Hát, igen, csak az jelenleg nem nekünk kamatozik. Magyar kézben kell lenni mindannak, amiket a természet és elődeink alkottak meg. Lehet, hogy a privatizáció megfelelt a rendszerváltáskor érvényben lévő törvényeknek, de senki nem kapott felhatalmazást arra, hogy amit az apám, nagyapám, dédapám előállított vagy felépített, azt bagóért, fillérekért idegenek kezébe adják.

Befejezésül sok sikert kívánunk a MIÉP-nek a választásokhoz!

Köszönjük, a tőlünk telhetőt megtesszük és úgy gondolom, hogy mindenkinek akkor nyugodt a lelkiismerete, ha este úgy fekszik le, mindent megtett. Hogy mire lesz elég, az nem csak rajtunk múlik, hanem leginkább a választó polgárokon.

Forrás: magyartudat.com