…egy lányról szól, ki szerelmet álmodott,
   de nem ismerte igaz szavát,
   csak azt a rútot, csúfot s álnokot,
mely méreggel csitítja el magát,
   hogy ne érezzen égető sebet.
   Ledönteni a hazugságnak falát,
azt, mit évek milliója emelt,
   eltépni a rozsda-ette láncokat,
   mégis milyen szent kezekkel lehet?
Ki látott már százával táncokat
   sírba lengni és ott elvegyülni,
   ki látott már őrjöngő ráncokat
kecses arcokra orvul települni,
   ki látott már bájt és kedveset
   vad szelekkel messze elrepülni,
miért szülne a világba gyermeket?
   Miért hinne szót, ha tudja jól:
   mind hazug, mind egyre megy.
Ki menti meg őt, ha nem egy szó?
   Mitől lesz álma való és élet?
   Mi más, ha ki nem mondható?
Csak azt a halkat, lágyat és szépet
   hallaná mind, ki szerelmet álmodott:
   ne fessen egy sem a valóról képet…

Ez itt a mai poszt helye. Nemsokára megírom.

Aki számonkérő és/vagy sürgető kommentet ír, azt kilógatom a vonatablakon jeges menetszélben, IC-ről, mert az gyorsabban megy és fájdalmasabb a jeges menetszele.

A megértéseket köszönöm.

Én mindent megpróbálok, hogy pozitív és életvidám embernek látszódjak.

Mindenki más megtesz mindent, hogy ez ne sikerüljön.

Örök tisztelet a kivételnek.

A Texas Hold’em (”casino-póker”) abban különbözik a “normál” pókertől, hogy itt a játékosok 2 kártyát kézbe kapnak, amiket csak ők látnak, további 5 lap pedig az asztalra kerül. Ezen utóbbiak közösek. Ezáltal minden játékosnak 7 kártya áll rendelkezésére, melyből 5-öt kell választania aszerint, mi alkotja a legjobb kombinációt. (Ez lehetővé teszi, hogy két, vagy akár az összes játékosnak ugyanazok legyenek a lapjai.)

A játékban minimum 2, maximum 9 (esetleg 10) fő vesz részt egy asztalnál. Az osztó (dieler) szerepet minden játékos megkapja, körönként (hand) vándorol balra.

A játék menete
Az osztótól eggyel balra ülő játékosnak be kell tennie a kasszába (pot) a kisvak (small blind) összegét, az ő balján ülőnek pedig a nagyvakot (big blind). [A nagyvak mérete megegyezésen alapul, és ez az a minimum, amivel a tétet emelni lehet (limit). A kisvak összege a nagyvak fele.] Ezután kiosztják kézbe a két kártyát, majd elkezdődik a “licitálás”: a nagyvak balján ülő játékos kezd - három lehetőség közül választhat:
- vagy eldobja a kártyáit (fold) és akkor nem vesz részt abban a körben,
- vagy megadja a nagyvak összegét (call),
- vagy megemeli a tétet (raise) (legalább a nagyvak kétszereséig, megegyezés szerint pedig a pot addigi méretéig, ill. akármeddig - lásd később: pot limit vagy no limit)
Addig mennek körbe, amíg mindenki meg nem adta a nagyvakot vagy az emelés összegét. Ha nincs raise, akkor addig a játékosig megy a kör, aki a nagyvakot a legelején berakta. (Neki két lehetősége van: vagy passzol (check), vagy emel.
Ha vége az első körnek, akkor az asztalra három kártya kerül (flop). Ezután az osztó balján ülőtől indul a kör. Nem kötelező tétet berakni (bet), akár az összes játékos check-elhet.
Ha a flop utáni kör is lement, a negyedik kártya is lekerül az asztalra (turn). A játék menete ugyanaz, mint az előző körnél.
Végül az ötödik lap érkezik (river). Most is licitálhatnak a játékosok, de ugyanúgy check-elhetnek is. (Check-elni csak akkor lehet, ha előbb senki nem rakott be zsetont a potba (bet, ugye).)
Ha a river után vége a licitálásnak, felmutatják a lapokat, amiket a kezükben tartottak (az osztótól balra ülő kezd, s úgy mennek balra). Ha valakinek kisebb kombinációja van, mint amit az előtte ülő felmutatott, akkor nem köteles megmutatni, milyen lapokat tartott a kezében, hanem lefordítva eltolhatja azokat magától (muck).
A potot az viszi, akinek a legmagasabb kombinációja van. Ugyanolyan kombináció esetén feleznek, harmadolnak, negyedelnek stb.
Ha egy játékos emelését senki nem adja meg, akkor az a játékos nyer és nem köteles megmutatni, milyen kártyákat tartott kézben.

Kombinációk
Magas lap - semmit nem tudott összeszedni a játékos, de magasabb lapjai vannak, mint az ellenfelének/ellenfeleinek.
Pár - ugyanolyan számozású kártyából kettő. (A szám mérete számít: ha egy játékosnak kettes, egy másiknak pedig ötös párja van, ez utóbbi nyer. Valamint a kísérőlapoknak is jelentőségük van: ha mindkét játékosnak ász párja van, de az egyik dáma a legmagasabb kísérőlapja, a másiknak pedig király, ez utóbbi nyer.)
Két pár - két pár. A kettőből a magasabb pár viszi a potot, valamint szintén beszámítják a kísérőlapot.
Drill - three of a kind. Egy számozású lapból három. (Magasabb számú drill vagy magasabb kísérőlapok viszik a potot.)
Sor - straight. Sorban egymást követő lapok különböző színből. Magasabb sor viszi a potot.
Flöss - flush. Öt kártya egyazon színből egymást szám szerint sorban nem követve. Ha két játékosnak is flösse van, az nyer, akinél a legnagyobb kártya van; pl. egyik játékos kártyái: 2, 5, 8, J (bubi), A (ász), másik játékosé: 3, 6, 10, Q (dáma), K (király), akkor az előbb nyer (Ace high).
Full - full house. Drill és pár együtt. Az nyer, akinek a drilljét alkotó lapok magasabbak.
Színflöss - straight flush. Egyazon színből sor. Az nyer, akinek a sora magasabb.
Póker - poker. Az összes színű kártya egyazon számból (pl. négy darab ász). Az nyer, akinek magasabb számú pókere van.
Royal Flush - ugyanabból a színből egy meghatározott sor: 10-től ászig.

“Szakkifejezések”
dieler - osztó
small blind - kisvak
big blind - nagyvak
limit - a minimum tét (big blind) összege
   pot limit - korlátok közé szorított limit: egy játékos maximum annyit emelhet, amennyi a potban van
   no limit - az emelés nagysága nincs megszabva
pot - a kasszában lévő összeg
all in - egy játékos minden zsetonát berakja a potba
chips - zseton
fold - a kézben tartott kártyák eldobása
call - az emelés megadása
raise - további emelés
bet - emelés megnevezése, ha azelőtt senki nem tett be zsetont a potba
check - passzolás (csak akkor lehetséges, ha azelőtt senki nem emelt)
flop - az asztalra kerülő első három lap
turn - az asztalra kerülő negyedik lap
river - az asztalra kerülő ötödik, vagyis utolsó lap

A kiegészítés jogát fenntartom.

A lényeg előtt: Mostanában zene rovatot indítok. Nem minden bejegyzésemet fogom ezzel kezdeni - csak ha szükségesnek látom.

Mostanában zene rovat
Alice Cooper - Poison
Ali Campbell ft. Beverley Knight - Running Free
Korn - Love Song
Jimmy Eat World - Sweetness
Michael Buble - Sway

Kiléptem a házból, és pelyhesen, kavargósan özönlött a hó a magasból. Nem akartam otthon ülni, ezért indultam útnak. Nem bántam meg… Gondoltam, tekergek egyet a szokásos buszaimmal azok szokásos útvonalain, majd hazatérek. Persze e tervem nem egészen jött össze, mert szerencsésen a 239GY-ra kaptam fel a 139A helyett. De nem számít, mert nem sűrűn (ergo soha nem) húztam át a BAH-csomópont fölött busszal. Akkor sem hóban! Élveztem. Azonban amikor a sofőr a Vas utcánál bejelentette, hogy végállomás mintegy jelezve, hogy takarodjon le mindenki az átkozott járműről, nekem pedig sétálhatnékom támadt a latyakos-vizes-tócsás járdán az Astoriáig vissza, nos, akkor kicsit elment a kedvem az utcán való léttől: az át-nem-ázós cipőm jól működik: be engedi a vizet, ki azonba nem. Szóval a megnevezése inkább vizet-ki-nem-eresztős cipő lehetne. A nadrágommal, mert mindig taposok rajta, feltöröltem a járdát, úgyhogy aki utánam jött, szerencsés volt: száraz út fogadta. Fáztam is, pedig volt rajtam három réteg, de még sál is. (Ez tőlem meglehetősen nagy furcsaság…. beteg vagyok?) A metróig elérni így rémálom volt… Azután rendben elértem a Déliig, csodáltam az egymás hegyire-hátára tornyosuló hópelyhecskéket, amint a lámpa fényében előtűntek és a szürke égből úgy potyogtak, mintha valaki a felhőket éppen egy szitán nyomná át. A buszon tömeg… nyomooor! Majd Osztyapenkó, várás, várás, várakozás. És annak megfigyelése, hogyan szenved három busz is, és megkérdőjelezése ama a ténynek, hogy a 150E vészvillogója vajh’ szükségszerűen működik-e… Befutott aztán a szerencsbuszom, mindenki lezuhogott róla, s felszálltomat a buszsofőr úgy ünnepelte meg, hogy közölte, nem tud felmenni a Sasadin, ezért ne szálljak fel. Nem szálltam fel. Illetve igen, de aztán rögtön le is. Egy alak megkocogtatta a vállamat: mint kiderült róla, egy általános iskolai barátnőm, aki két sarokra lakik tőlem. Közölte a tényeket: az 53 nem tud felmenni a hegyre a nagy hó miatt… Így aztán kellemes társalgásban telt felfelé a sétánk. Soha ilyen rövidnek nem tűnt még a Sasadi út! És nem gondoltam volna elindulásom pillanatában, hogy az este folyamán még melegem lesz… de lett! Végül pedig, habár nem úgy, mint ahogy elterveztem, hazaértem.

Nem elhanyagolható apróság: ettem havat!! És nem úgy tessék-lássék, hanem igazából: összetapogattam, haraptam, rágtam, szopogattam ésatöbbi. Ízlett. Szeretek havat enni.

Jó ideje nem pókereztem már, legalábbis úgy igazán nem. (”Úgy igazán” = több órán keresztül több tízezres veszteséggel/nyereséggel.) Nemrég azonban (hogy szépen fejezzem ki magam) ismét rákattantam a témára. És nem bántam meg…

Egyik nap (pontosabban este, de az lényegtelen) a szokásos 12ezer zsetonommal szálltam be a játékba. Kézbe lejött nekem egy 6-os és egy 10-es, ha jól emlékszem. Sokat ráhívtak, megadtam, gondoltam: játék, játékpénz, szerencse stb. Flopra: 9, 8 és még valami. Ismét nagy emelés érkezett az egyik embertől, megint megadtam (és még egy másik srác/csaj rajtam kívül). Akkor már lyukas sorom volt, még szép, hogy nem dobtam el. Turn is az asztalra penderült, nem emlékszem már, mi volt. Behívtak all-in-re. Bementem. River: HETES! Tehát sorom lett. Riverre. A 12ezremből csináltam 37ezret. Egy kör alatt. Jó vagyok, nem?
  Egy másik játék alkalmával pedig: mielőtt az asztalra akár egyetlen kártya lejött volna, négyen all-in mentünk, tehát a pot (össznyeremény, ami a kasszában van) 83490 zseton lett. Nekem király és ász volt a kezemben, mindkettő káróból - egy ilyen kombináció eldobásáért életfogytig börtönbe csuktak volna. Flopra lejött káró bubi és még két 4-es. Fantasztikus, gondoltam, valakinek full house-a lesz. Turn: káró 8. River (alig hittem a szememnek): káró 7! (Szeretem a heteseket riverre! ) Úgyhogy összehoztam egy flush-t. ÉS SENKINEK NEM VOLT FULL HOUSE-A!! Ergo 49ezret vittem a 83-ból… Jó érzés volt, nagyon.

Mindez azt jelenti, hogy megdöntöttem egyéni rekordomat: a PokerStars-os számlámon 474243 zseton van. Természetesen játékpénzben.

- mert most más nem jut eszembe…

Két nap szünetet vagyok kénytelen tartani kedvenc internetes játékomban… Ugyanis. Hosszú történet. A lényege, hogy (már jó ideje) annyira beleéltem magam a “játékba”, hogy éjjel-nappal megy a számítógép, és folyamatosan elfoglalom vámpír-alteregómat valamivel (általában a temetőben dolgoztatom, de amikor lehet, embervadászarta küldöm). Amúgy azért, mert egy szintén fanatikus játszótársam tudtomra adta, hogy ha folyamatosan dolgozunk, nem támadnak meg mások, tehát nem kaparintják meg verejtékkel összekaparászott aranyunkat. És tényleg. Ezért dolgoztatom szerencsétlen Abeem vámpírt éjt nappallá téve.
  Ez ma sem lett volna másképp. De mivel dolgoztam (mármint én az irodában), nem tudtam itt lenni, amikor vámpírom munkaideje (8 óra max.) lejár, hogy elküldjem újabb 8 órára. Megkértem jóapámat (igen, beteg vagyok), hogy helyettem tegye ezt meg. Azonban közbejött egy kis autóprobléma, így apám nem ért haza. Írt egy sms-t, miben az szerepelt, hogy az aksival gond van. Azt hittem, a laptopra gondol. Ezért rögtön fogtam és a menedékébe rejtettem Abeem vámpírt - mert amíg ott van, igaz, nem tudom dolgoztatni stb., de meg sem támadják. A bökkenő csupán annyi, hogy minimum 2 napig kell ott lennie… És én így most nem tudok vele “játszani”…
  Pedig a main kívül már csak egy napon múlott, hogy elég aranyat keressek össze a 8. szintű menedékhez, amire már legalább másfél hete gyűjtök. Pech.

És mert nem akartam, hogy ma kimaradjon a szokásos bejegyzés, csaltam. Remélem, elnézitek nekem…

Tanácstalanul üldögéltem a monitor… és a számítógép előtt. Valami nagyon fennköltet és rezignáltat, emocionálisat kívántam felfirkantani a Ti képernyőtökre. Ihlet híján az imént egy könyvhöz (Moby Dick) fordultam arra gondolván, hogy mi legyen a mai bejegyzésem témája. Felcsaptam a könyvet, ráböktem az oldalra, elolvastam a bekezdést (a jól ismert módszer… ). Íme, amit a Nagy Sugallatt és Fehér Bálna mondott nekem vala:

- Tegye keresztbe a karját, uram, és vesse hátra a fejét! Most mondja el utánam: esküszöm, hogy amint Steelkilt elhagy, kikötök azon a szigeten, és ott maradok hat napig. Ha nem teszem meg, vágjon belém az istennyila.

Nem lettem okosabb, hogy igazat üssenek ujjaim. Most próbáljam kitalálni, ki az a Steelkilt, vagy miért akarja elhagyni azt a bizonyos urat, vagy ki az, aki azt a bizonyos urat mindezen cselekvésekre felszólítja, esetleg az “istennyilát” feszegessem, vagy végezzek korrektúrát a bekezdésen?
Inkább még egy próba…

Fürge csodákkal és rettenetességgel teli látvány volt! Ó, mindenható tenger hatalmas hullámai, a habok dörgő, tompa morgása, amint elhömpölyögtek a nyolc csónakkorlát mellett, mint óriási tekegolyók egy határtalan tekepályán; a csónak rövid, gyötrő vonaglása, mikor egy pillanatig fenn billegeett az élesebb taréjok késpengehátán, amely mintha ketté akarta volna vágni; …

Ha más nem, azért megérte még egyszer felütni a könyvet, mert rájöhettem, hogy Herman bácsi szeret Mikszáth-féle körmondatokat írni és pontosvesszőzni. (A bekezdés 13 soros; és 2 mondat!) Vagyis inkább Kálmán leste el Melville-től a barokkos mondatszerkezeteket, mert hiszen Kálmánka kisfiúcska volt még akkor, amikor az amerikai megírta a Moby Dicket; és remélhetem csupán, hogy egy négyéves csemete, aki ráadásul magyar, nem diktál tollba egy harmincas úrnak, aki ráadásul jenki, de ha nem is az, mindenesetre egy másik földrészen él, és bátorkodhatom a szót kiejteni számon, valamint betűit leütni billentyűzetemen: aligha ismerte az amerikai irodalombarát kicsiny hazánkat; nem vagyunk mi oly híres egy nemzet; persze meglehet, hogy az előző század közepén még híresek voltunk, ha másért nem, hát a folytonos lázongó-elnyomó összecsapások révén (mely korszakról mellesleg nemrég írtam egy esszét, no persze nem önszántamból, hanem baráti kérésre); kétlem továbbá azt is, hogy egy amerika magyar kisfiúk ötleteire volna utalva, ha írásról van szó, ámbátor szeretnék abban a hiedelemben élni tovább életecskémet, hogy a körkörös mondatszerkesztési eljárás Mikszáth Mester copyright, de ha mégsem, hát. IGEN, EZ ITT EGY PONT!

Jáj, nem szabad engem ihlet nélkül hagyni… mert akkor ez lesz!

Magas és karcsú utcai lámpa volt, olyan fajtából való, amely csak nagy ritkán világít, és a madarak előszeretettel tekintenek rá, mint ülőalkalmatosságra.
  Egy felhőlepte, ősz végi napon is székelt rajta egy ősi holló, aki a nagy hidegben nem talált magának kiválóbb elfoglaltságot, mint azon a lámpaoszlopon ücsörögni. Néha álldogálni; és nézni, hogyan száll körülötte madártársainak hada, néhány falevél és az idő. Leste az utca népét, belélegezte a kipufogógázt és arra gondolt, hogy amit ő tud, azt nem tudja senki más.
  Valót gondolt: mert ő egy madár volt; igaz, a sok közül. De akkor csak ő ült ott, azon a lámpaoszlopon, ő volt egyedül mozdulatlan a forgásban, és a világ az ő szemében teremtetett olyanná, amilyennek ő megálmodta. Nem volt még egy olyan tartás, olyan szem, olyan álom, mint az övé. És még egy olyan akarat sem, ami nyugalomra buzdít, miközben madár létére röpdöshetne, naphosszat.
  S mikor a hold átvette az uralmat az égen, a madár még mindig nem mozdult.
  Elaléltak a csillagok a nap tüzében, de a madár még mindig nem mozdult.
  Leesett az első hó, és a madár még mindig nem mozdult.
  Elolvadtak a jegek, mialatt a madár még mindig nem mozdult.
  És az író letette tollát.

Ma, amikor az orvosi rendelőben hosszasan várakoztam, gondoltam, elütöm az időt az ott kiragasztott “plakátok” (különböző betegségekről szóló tájékoztatók) olvasgatásával. Az egyik a hipertoniáról volt, de minekután rájöttem, hogy az voltaképpen a magas vérnyomásnak felel meg, odafordultam a másikhoz. Az a depresszióról szólt. Egyik részében, az ‘A major depresszió jelei és tünetei’ címűben 13 pontot írtak arról, hogy mik a ‘major depresszió’ jelei és tünetei. Elolvastam, jót röhögtem, közben, mert az egyik igaz volt rám, a másik is stb. A végén összeszámoltam: a 13-ból 9 “jel és tünet” rám illett… Sőt, mi több, mindezek alá odabiggyesztették, hogy ha a fentiek közül 5 igaz valakire, az azonnal forduljon a háziorvosához…

Aha, úgyhogy én depressziós vagyok. De van esély az öngyógyulásra! Drukkoljatok!