Amur

Amur (Ctenopharyngodon idella)

Amur

Elterjedés, élőhely:

Az amur őshazája Kína, de előfordul Oroszország keleti részén fekvő melegebb vízű folyóiban, tavaiban. Az 1970-es évek elején Magyarországon a szakemberek kezdtek gondolkodni, hogy kellene egy olyan halfaj aminek fő táplálékát képzi a vizeinkben olyannyira elszaporodott vízinövényzet, az első példányok 1973-ban érkeztek meg hazánkba. Kedveli a lassú folyású csendesebb szakaszokat, és a mély vizet. Magyarország folyóiban és nagyobb állóvizeiben egyaránt előfordul (Tisza, Duna, Ráckevei-Duna /innen került ki az országos csúcs 40,05 kg/, Alcsi-Holt Tisza, Fadd-Dombori holtág, Atkai-holtág, Tisza-tó, Hortobágy-Berettyó csatorna, Kiskunsági csatorna, valamint sok intenzív víz. Kedveli a hínáros növénnyel erősen benőtt vízterületeket.

Testfelépítés:
Az amur hengeres testű, felülről kissé lapított alakú hal, jellegzetesen torpedóalakú. Kültakarója kissé síkos, nem nyálkás, testét nagy méretű ezüstös színű pikkelyek fedik (a Bajkál-tó környékén élő amurok színe feketés árnyalatú ezért ott fekete amurnak nevezik). Feje nagy vaskos, szája csúcsba nyíló, szájszéle erős, izmos. Szeme nagy a fej elülső részén helyezkedik el. Úszói palaszürke árnyalatúak, hátúszójának első sugara kemény, a többi lágy úszósugár. Farokúszója erőteljes, középen hasított

Szaporodás, egyedfejlődés:
Az ívás május, június hónapban történik, 20 celsius fokos feletti vízhőmérséklett mellett, ívás után az ikra lebeg, és felúszik a felsőbb, melegebb vízrétegbe. Gyakran előforful, hogy összeívik a ponytfélék családjába tartozó más halfajokkal, így előfordul, hogy amurhoz hasonló hibridek jönnek létre. A kikelő ivadék az első időszakban planktonikus élőlényeket fogyaszt csak később tér át a növények fogyasztására.Növekedése megfelelő minőségű és mennyiségű táplálék mellet igen gyorsnak mondható, irodalmi adatok szerint 120cm testhosszúságot és akár 50 kg-os testsúlyt is elérhet.

Táplálkozás:
Az amur elsősorban növényi táplálékot fogyaszt, 1973-ban ebből az okból kifolyólag telepítették magyarország tavaiba, folyóiba. Étlapján megtalálható, friss növényi hajtások, előszeretettel fogyasztja a zöldalgát, a nád hajtásait. helytelenül telepítve károkat is okozhat, mivel elszaporodott állomány képes kiírtani egy vízterület teljes vízinövény faunáját (Solti büdös tó).

Hol keressük:
Az amur kínából származik, elsősorban az elszaporodott vízinövényzet irtására történt a célirányos telepítése magyarország vizeibe 1970-es években. Azóta megtalálta életfeltételeit és rendkívül jól érzi magát, amit a kifogott példányok mennyisége és mérete is mutat. mivel zömmel növényi táplálékot fogyaszt a növényzet sűrűjében kell hogy keressük. Folyóvízekben az aljzatra tapadt élőbevonatot legeli, a lassú folyású részeken, öblökben, kőgátak mögött. Állóvízeken a nád fiatal hajtásait, és a hínárt, algákat, moszatot eszi, így itt kell keresni. Látott hallá csak akkor válik amikor a nádasban a vízre hajló nád levelét eszi, ilyenkor azt látjuk, hogy a nád szára megdől, majd a vírebukik, és eltűnik. Ez elsö jele, hogy amurok vannak a horgászhelyen. Az évszaknak megfelelően, hidegebb vízben a mélyebb, felmelegedő és meleg vízben a sekélyebb részeket keresi fel. Gyakran előfordul, hogy meleg nyári napokon, nagyobb vízeken egészen a felszín közelében sütkérezik caspatostól.

Kapási idők:
Szinte egész évben fogható, télen azonban kevés tápanyagot vesz magához. A nap bármely szakában fogható, ez horgászmódszertől függ, nyári melegben a víz minden rétegében előfordulhat, de főleg a nádasokban úszkál. Éjjel kihúzódik gyakran a part közelében, ilyenkor kevéssé óvatos, könnyebb lépre csalni. A rekordlistákat böngészve kitűnik, hogy a legtöbb példányt a nyári hónapokban és nappal ejtik el. Főleg a Ráckevei Dunán egy időben előszeretettel horgásztak éjszaka amurra, a vízpartot sárga fénnyel világították meg, mivel ez hat a legkevésbé riasztólag az amurra, ki lehet próbálni eredményes lehet, ott ahol engedélyezik az éjszakai horgászatot.

Horgászmódszerek:
A pontyozásnál említett horgászmódszerek megfelelnek itt is, annyi változtatással, hogy úszós horgászatban az osztott súlyú szerelék a legmegfelelőbb, mivel az óvatos hal így érez a legkisebb ellenállást a csali felvételénél. A fenekező horgászatnál inkább a csúszóolmos módszert részesítsük előnyben, és a horogelőkére fűzzünk fel egy hungarocell vagy parafadugó darabot, ami a fenék feletti lebegtetést hivatott szolgálni.
Van egy átmenet a fenekezés és az úszós horgászmódszer között, amikor a csali a vízvelszínen van de az ólom a vízfenéken van. Főleg ezt a módszert nem túl méy tavakon alkalmazhatjuk sikerrel akkor, mikor az amurok a felszín közelében tartózkodva csipegetik a vízfelszínen úszó növényeket. A szerelékhez szükséges egy 40-80 g-os ólom és egy parafadugó, ami a vízfelszínen tartja a horgot amire nádlevelet, vagy egyéb vízinövényt tűzünk.

Felszerelés:
A horgászbot legyen hosszú 3,5 m körüli a dobósúlya 80-150 g, mindenképpen parabolaakciójú botot válasszunk, mivel az amurok kemény harcosok, a fárasztáskor hosszú hitrelen kirohanásokkal védekeznek. Az orsót úgy válasszuk meg, hogy legalább 50-es zsinórkapacitású legyen, tehát 0,50 mm átmérőjű zsinórból férjen fel rá 100 m. A zsinór nyílt tiszta akadálymentes terepen lehet 30-as, ennél vékonyabbat ne nagyon használjunk főleg olyan helyeken ahol kapitális amurok is vannak. Akadós vízinövényzettel sűrűn benőtt helyeken akár 40-es zsinórt is használhatunk, vagy a most virágzását élő fonottzsinórok közül 0,25 mm-eset. A horognak vastag húsúnak és bő öblűnek kell lennie, hogy a halat biztosan tartsa. Méretét tekintve a 2-es mérettől egészen a 3/0-ás méretig variálhatjuk.

Csalik:
Mivel az amur növéyevő, növényi eredetű csalikkal horgásszunk rá. A kuorica különböző fajtái a legelterjedtebb csalik, a Ráckevei Dunán egy időben a száraz átfút kukoricát használták, mert ezt kevésbé tudja leverni a keszegnépség. eredményesek a küönbüző tésztagyurmák, amelyekbe növényi anyagokat is kevernek (lucernaliszt, pépesített zöldborsómassza). A bojlit is lehet alkalmazni, főleg tavasszal, amikor magas tápértékű élelemre van szüksége a halaknak. A főtt sárgarépától a dinnyeszeletig mindennel lehet próbálkozni ami csak felhíja az amur figyelmét. A legfontosabb táplálékát, a friss nádhajtásokat is felkínálhatjuk neki, nagyon sok fogás igazolja a csali eredményességét.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás:
Az amur kemény, harcos hal, az utolsókig képes küzdeni. Fárasztásának első fázisában egyenletes húzásokkal válaszol, ha ilyenkor meg tudjuk állítani könnyen nyerhetünk a küzdelemben, mert gyakran előfordul, hogy a hal horogra akadás után kezesbárányként hagyja magát vontatni, persze egy két trükköt megpróbál, azonban ha ilyenkor nem sikerül megszákolni, akkor eszeveszerett vágtába kezd, ilyenkor szokott a zsinór szakadni, rosszabb esetben a bot törni. Ilyenkor már kétesélyessé válik a küzdelem, csak akkor tudjuk megtartani a halat, ha elegendő mennyiségű zsinór van az orsón, ekkor képes egy -egy nagyobb példány 50-60 méter zsinórt is lehúzni egyetlen kirohanással. Éjszakai horgászatnál a megvilágítás is fontos lehet, ugyanis egyes esetekben tapasztalható volt, hogy a hal a felszínre húzáskor szinte megvadult, ha a horgászok vakítóan fehér fényt használtak a horgászhely megvilágítására, ezért ha tehetjük szórt fényben és lehetőleg kicsit sárgább tónusú megvilágítás mellet horgásszunk. Ha elérkezett a szákolás pillanata sohasem kapkodjunk, mindig várjuk meg azt a pillanatot amikor a halat tökéletesen tudjuk irányítani, és ekkor húzzuk a szák felé, majd egy határozott emeléssel billentsük bele a szákba. Előfordul, hogy a szák láttán megugrik, előtte célszerű a féket jól beállítani, mert könnyen durranós szakadás lehet a fárasztás vége.
Az amur élvetartása szákban, illetve felkantározva történik, érdemesebb hosszú kötélen a mélyebb vízrétegekbe engedni, tovább élve marad.

fel