Fogd és óvatosan engedd vissza !!!

Cyprinus carpio

A ponty

 

A ponty származását tekinve heves viták dúlnak. Thienemann nézetei szerint Kína, Japán, Közép- és Kis Ázsia egészen a Fekete-tengerig nyúló térségeinek vizei képezik a ponty eredeti hazáját.Európai elterjedésérol semmit sem lehet bizonyossággal állítani.
A görögök és a rómaiak már ismerték és tavakban tenyésztették, felismerve értékes húsát. A középkorban szerzetesek nevelték, nagyra becsült böjti étel volt.Honos Spanyolország, Franciaország (a világrekord 37 kg-os példány is innen származik), Olaszország, Portugália, Svájc, Hollandia, Bulgária, Oroszország, Törökország, Románia, Magyarország számos vizében. Európa majdnem minden édesvizében megtalálható az északi szélesség 60. fokáig. Nem található viszont Finnországban, Skandinávia északi részén és Kelet-Szibériában. Gazdag állomány él viszont a Fekete- tengerben, Kaszpi-tengerben, Aral-tóban.Jó fogási eredménnyel kecsegtet a Duna-delta, Magyarországon a Balaton, a Tisza, Körösök, Dráva, Száva.

A ponty édesvízi hal, brakkvízben (kevert víz) is elofordul, de csak az alacsony sótartalmat viseli el. Fokozottan érvényes ez az ivadékra, amely 7 ezreléket maghaladó sótartalom esetén elpusztul, az idosebb példányok legfeljebb 12 ezrelékes sótartalmat képesek elviselni. Steffens feljegyzése szerint a Salton-tóban (Dél-Kalifornia) a ponyt 18,6 ezrelékes sótartalom mellett is megél.
A dús növényzet viszont fontos a számára, nemcsak rejtekhelyet jelent a halnak, hanem táplálékot és ívóhelyet is.
A víz oxigéntartalmával kapcsolatos igénye szerény, a ponty az oxigént különösen hatékonyan hasznosítja. Oxigénszükséglete no a víz homérséklet emelkedésével, mivel ilyenkor többet mozog, illetve több táplálékot vesz fel. Amennyiben a víz oxigéntartalma lecsökken a ponty másodlagos levegofelvételhez folyamodik, a vízfelszínen levegot szippant (pipál), sot egyes esetekben borön keresztül is tudja az oxigént hasznosítani.

Szaporodás, egyedfejlodés:

Ideális esetben, vagyis 18-20 fokos vízhomérsékletnél és kedvezo ívóhelyek meglétekor az ivarérett halak májusban és júniusban ívnak, bár az ívás elhúzódhat július közepéig is (kedvezotlen vízhomérséklet). Az ívás természetes vízekben szakaszos, vagyis akár napokig, vagy hetekig is eltarthat.Hidegfront betörés hatására az ívási folyamat megszakad, az ikrásokban képzodött ikra visszafejlodik, és a hal szervezetében komolyabb károsodás nélkül felszívódik.

Egyes számítások szerint a ponty kedvezo esetekben testsúlykilógrammonkét 100 000-200 000 ikrát rak, egyes igen súlyos nostények több mint 1 millió ikrát képesek kibocsátani.

A megtermékenyített peték a fenékre süllyednek. Üvegtiszták és enyhén sárgás színuek, átmérojök 1,5 és 2 miliméter között mozog. A lárvák a vízhomérséklettol függoen 38 nap múlva bújna ki az ikraburokból, 4-5,5 miliméter hosszúak, a has alatt világossárga szikzacskó található, mely biztosítja elso nyolc napi élelmüket.A lárvák még úszni nem tudnak fejjel elore lesüllyednek a fenékre, itt ragasztómirigyükkel megtapadnak a fenéken. Egy nap után úszni kezdenek elso úszásuk folyamán a vízfelszínre igyekeznek, hogy levegot szippantva megtöltsék úszóhólyagjukat.Gyakran több napig is eltart míg feltöltik az úszóhólyagot levegovel.

Táplálkozás:

A pontyivadék az elso idoben apró állati és növényi szervezetekbol él. Kerekesférget, vízibolhát, kandicsrákot, víziászkát, kérészeket, és mindenféle lárvát fogyaszt, különösen kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyoglárvát. A ponty növényi táplálékot is felvesz, elsosorban algákat, de fogyasztja a friss növényi hajtásokat is. Nevezhetjük a pontyot mindenevonek. A nagyobb pontyok esetenként a kisebb halakat is bekapják, de a ponty ettol még nem ragadozó. Étlapján megtalálható mindenféle féreg, csiga, kagyló, pióca, szitakötolárva, tehát minden ami az iszapban rejtozködik.

A táplálékot a ponty a harmonikaszeruen elorenyúló szájával veszi fel, majd garatfogaival felaprítja. Gyomra nincs, a táplálék közvetlenül a hosszú béltraktusba kerül.
A táplálékfelvétel igen intenzív 20 Celsius-fok feletti homérsékletu vízben, viszont még az 5 fokos vízben is táplálkozik (ezt igazolják a léki pontyhorgászok fogásai is). A tartós koplalást a ponyt hiteles vizsgálatokkal alátámasztva kb. 600 napig viseli el.

Növekedés, életkor:

Jó feltételek mellett igen gyorsan növekszik a ponty. Háromnyaras korára tógazdaságokban elérheti a 35-45 centiméteres hosszúságot és az 1-2 kilogrammos súlyt. Érdekes összehasonlítást lehet felállítani az egymás mellett eloforduló vadponyt és tenyészponty között. Egyes évjáratokban a vadpntyok mindig kisebbek voltak mint a tenyészponytok.

A ponty lehetséges életkoráról régebben fantasztikus elképzelések uralkodtak. Ma már a pikkelyminták vizsgálatával egészen pontosan meg tudják állapítani a ponty életkorát. Például egy 20 kilogrammos ponty életkora bizonyíthatóan 12 év volt. Ugyanakkor egy svéd rekordhal amely 19,30 kilós volt életkora viszont 30 év volt. Maximális életkor a pontyoknál kb. 35-40 évre teheto, de elofordulhatnak szélsoséges esetek is.

Hol keressük:

A ponty a lassú folyású folyó, illetve lassú áramlású állóvízeket kedveli. Mivel oxigénigénye csekély, és némely változata (borponty, tükörponyt) képesek a légköri levegot felvenni a borön keresztül. Ezért ilyen helyeken kell keresnünk. Magyarországon szinte minden vízben elofordul, "nemzeti hal". A horgászzsákmány jelentos részét ez a hal teszi ki. A folyóvízekben a kogátak mögötti langós részeken, kisebb öblökben, partbiztosító korézsuk mentén, torkolatoknál találjuk meg. Az állóvízeken vándorol, osszel a lehulo vízben a mélyebb részeket keresi fel a téli nyugalmi idoszak eltöltésére, ilyenkor is táplálkozik.

Amint melegszik a víz elkezd mozogni, mivel élelem után kell néznie, gyakran elofordul, hogy tavasszal a part menti zónában csipegeti az apró állati és növényi szervezeteket. Amint egyre melegszik a víz, a ponty elkezd keresni valamilyen fedzéket, ahol élelmet is talál és el is rejtozhet. Kituno erre a part menti nádas, illetve a hínarasok. A nagy nyári melegben amikor a víz oldott oxigénszintjealacsony a ponty gyakran feljön a vízfelszínre és légköri levego szippantásával pótolja az oxigént, ilyenkor látott hallá válik a ponty, de ilyenkor a legnehezebb megfogni. Vannak viszont árulkodó jelek, amirol fel lehet ismerni, hogy pontyok tartózkodnak a horgászhelyünkön. Egyik ilyen jellegzetes a ponty vízbol való kiugrása, ez foleg nyári melegben tapasztalható.

A vízfenékrol felszálló buboréksor is lehet jele a halnak, ám könnyen össze lehet keverni a fenékrol felszálló gázokkal, fo jellemzoje a "pontytúrásnak", hogy a buboréksor egy bizonyos irányba halad. A nádszálak finom ütemes rezgése is lehet bíztató jel, ekkor a ponty éppen az egyik legkedveltebb táplálékát, a vándorkagylót csipegeti a nádszálak tövérol. Nagyobb pontyok képesek a nádasokban utakat, járatokat vágni, ahol szívesen tartózkodnak, ezekbe a folyosókba lógatva az úszós készségünket, gyakran kellemes meglepetés érhet bennünket.

Kapási idok:

A ponty gyakran szeszélyes halként viselkedik, foleg azokon a vízeken ahol megfelelo mennyiségu táplálékot tlál, ilyenkor bizalmatlanná válik, a vízben gyanúsan úszó, lebego csalival szemben. Egész évben fogható, még jég alól is, persze ehhez meg kell találni a bandázóhelyet.

A napszak tekintetében sincs semmi különleges, éppúgy fogható éjjel is mint nappal, gyakra az esti, éjjeli illetve a hajnali órák kedvezobbek, foleg állóvízeken (érdemes naplót vezetni a fogásokról, amire tüntessük fel, hogy a nap mely szakában, milyen idojárási körülmények között fogtuk a halat).

Ez a hal viszont eléggé érzékeny az idojárásra, foleg a frontokra, illetve a frontokat kíséro légáramlatokra. Hidegfront betörés elott, mikor a déli szél megélénkül (meleg szél fúj), az ido fülledt meleg, foleg nyári napokon, a ponty értvágya csökken, miután betört a front és megérkezett a huvösebb levego, a szélirány északi, észak-keleti irányú lesz, a ponty elkezd enni, gyakran annyira, hogy egymást érik a kapások. Amint az idojárás megnyugszik, frontmentessé válik, a ponty étvágya kissé csökken, de még ekkor is eredménnyel fogható. Melegfront betörés elott az étvágya visszaesik, s amig tart a front kevés táplálékot vesz magához.

Horgászmódszerek:

A klasszikus pontyozó szerelék az úszós. Ezek közül is többfélét lehet alkalmazni. A hagyományos osztott súlyú szereléket nyílt vízen alkalmazzuk ahol nem akarjuk, hogy a csali a vízfeneket érje. A súlyozása úgy történik, hogy több apró ólmot helyezünk el a zsinóron, ezáltal kapásnál az úszó vagy elmerül, vagy kiemelkedik, a hal számára szinte észrevétlen amint az apró súlyokat megemeli. Ugyanígy súlyozzuk a feltolós szereléket, de viszont ennél a módszernél hosszú szárú úszóra van szükségünk. A felfektetos szerelék légyege, hogy a csali a fenéken van, a zsinóron lévo súllyal együtt, kapáskor a ponty felemeli a csalit, vele együtt a súlyt, és az úszó felfekszik a víz színére. Itt kedvezo a kissé tömzsibb úszótípust választani. Gyakran, foleg nádi pontyozásnál alkalmazzák az ún. lemezantennás úszót, amely törzsébe egy muanyag lemez van beleépítve. Úgy kell a zsinórra felrakni, hogy a lemez a horgásszal szembe legyen, fokozottan érvényes éjszakai horgászatra ez a szabály különben bárhogy világítjuk meg, nem látjuk az úszót.

Fenekezo módszerrel is eredményesen horgászhatunk pontyra, foleg ott ahol a parttól messzebb tanyáznak és úszós készséggel már nem lehet elérni oket. A fenekezo módszerek között is va ntöbbféle, van mikor a súlyt a szerelék végére tesszük, ilyenkor végólmos szerelékrol  beszélünk. Különbözo lehet az ólom formája is, folyóvízeken inkább laposat, állóvízeken a gömbölyueket részesítsük elonyben. Csúszóólmos módszernél a hosszirányban átfúrt ólom a zsinóron szabadon fut, tehát a hal mikor felveszi a csalit akkor csak egy ido után érez ellenállást. Az ólom formája itt is változó, a gömbólmot inkább állóvízre, a lapos tégla ólmot folyóvízre alkalmazzuk. Amikor etetoanyagot is akarunk juttatni a csali mellé akkor etetokosaras szereléket alkalmazzunk, az etetokosár egy bordázott belül üreges vagy drótból, vagy kemény muanyagból készült eszköz. Ebbe lehet belegyúrni a az etetoanyagot, ami a vízreérés után (attól függ, hogy milyen keményre gyúrtuk), kimosódik a víz által, és felkelti a halak figyelmét. Újabban etetoanyag pezsgotöltetet is árulnak a szaküzletek, amelybol pezsegve oldódik ki az etetoanyag. Az etetokosarat is felszerelhetjük csúszó, illetve végszerelékként is.

A bojlizó módszer az utóbbi idoben terjedt el, és forradalmasította a pontyhorgászatot. A bojli tulajdonképpen csak fantázianév, ami tésztát jelent. Ezt a csalit lehet kapni a szaküzletekben, de házilag is elkészítheto. 1 kg tészta alapanyaghoz kb. 10-12 db tojást kell hozzáadni, ez biztosítja a tapadást, és a megfelelo mennyiségu fehérjét, ami a halaknak nagyon fontos táplálék. A tészta másik alapanyaga a búzaliszt, vagy a kukoricaliszt, amely kello mértékben összetapad, adalékanyagként adhatunk a tésztához különféle aromákat (ne túl nagy töménységben, ugyanis ellenkezo hatást fejthet ki), adhatunk hozzá vérlisztet is nehéz beszerezni ugyan, de leképeszto hatással van a halakra (foleg vágóhidakon juthatunk hozzá). A tésztát miután kelloen összegyúrtuk, 10-15 mm átméroju pontyszájba illo gombócokat fomáljunk belole. Ezután forró, de nem lobogó vízben fozzük amig fel nem jönnek a felszinre és még utánna 2 percig. Ha kiszedtük, utánna egy hegyes zsákvarró tuvel kifúrjuk, zsinegre fuzzük, száraz meleg helyre tesszük száradni. Egy hét múlva a gombócok olyan kemények lesznek, hogy a betonra ejtve acélgolyóként pattannak vissza. Amennyiben azt akarjuk, hogy a golyók ne süllyedjenek a fenékre hanem lebegjenek akkor két speciális módszert alkalmazhatunk. Vagy a golyókat a fozés után forró sütoben kisütjük, vagy a tésztába összedolgozáskor apró hungarocellgolyókat teszünk. A golyón átfuzünk egy zsinórt (cérna, bojlieloke), a végére egy szalmaszálat kötünk (ez lesz az ütközo), a másik végét a horogszárára, vagy az öblébe kötjük.

A felszerelés:

Mivel a ponty óvatos hal ezért csak indokolt esetben alaklmazzunk eros felszerelést, foleg ott ahol nagyobb példányokra is lehet számítani.
A bot legyen 3-3,5 m hosszú parabolaakciójú, úszós horgászatnál lehet egy kicsit hosszabb is. Dobósúlya úszózsnál 40-80 g, fenekezésnél, 60-150 g.
Az orsó elsosorban peremorsó 40-70-es zsinórkapacitású, vagy nádi pontyozók esetében a multiplikátoros orsó használata a legkedvezobb, ha fonott zsinórt használnak.
A zsinór vastagsága dönto szempont lehet, tavasszal mikor finomabbak a kapások 25-ösnél ne használjunk vastagabbat, nyáron ahol kapitális példányok vannak ott is elegendo a max. 0.35 mm átméroju zsinór. Eloke alkalmazása mindig célszeru, általában 0,5 mm-rel vékonyabb mint a fozsinór. Mióta megjelentek a multifil (több szálból fonott) zsinórok könyebb lett a horgászat, mivel vékonyabb zsinórok elképeszto szakítószilárdsági tulajdonságokkal bírnak, egyetlen hátrányuk viszont, hogy hamar gubancolódnak.
Horog tekintetében meg kell jegyeznünk egy örök érvényu szabályt, inkább válasszunk minoséget magasabb áron, mint az orrunk elott törjön el a horog egy kapitális példány fárasztásánál. Növényi eredetu csaliknál a nagy öblu, élo csaliknál a kis öblu hosszú szárú horgot használjuk. Sok márka van a piacon, a horogpróbát azért érdemes elvégezni úgy hogy veszünk egy parafadugót, abba beleszúrjuk a horoghegyet és elkezdjük húzni, ha elpattan a horog akkor túl keményre edzett nem jó, sot akkor sem jó ha kihajlik, mert az túl lágy. A legmegfelelobb akkor a horog ha a dugóba beleszúrva enyhe feszítésre rugalmasan válaszol.

Csalik:

A ponty étlapja változatos így elég széles a választék csalikból. Tavasszal, osszel inkább állati eredetu csalit alkalmazzunk, szóba jöhet a giliszta, a lóbogár, csontkukac (csonticsokor), sot elofordult már, hogy nagyobb példányai a ragadozóknak felkínált kisebb halakat is elkapták. Télen a hideg vízben nagyon eredményes a kocára vágott löncshús. Növényi eredetu csalikat foleg tavasz végén és nyáron használjunk, itt meg kell említeni a legelterjedtebb csalit a kukoricát amelyet ma már többféle ízben keménységben állítanak elo, a mai napig eredményes az Alcsiszigeti Holt Tiszán az öreg kukorica, ugyanis egy kicsit kemény, a keszeg nem tudja leverni. A másik rendkívül közkedvelt csali a kifli csücske, amit pár napra egy nejlon zacskóba téve megpuhítunk és beleszújuk a horgot, Csalizhatunk puffasztott rizzsel, fott sárgarépával, csillagfürttel. A már említett tésztacsalik is igen eredményesek, ízesítésük tekintetében széles a skála, a méztol az eperig, bármilyen aromát használhatunk.

Az etetés nagyon fontos lehet a pontyhorgászatban, a halak általában megjegyzik, hogy hol kaptak táplálékot és visszajárnak ide. Fokozottan igaz a bojlis horgászatra, ugyanis a csalihoz hozzá kell szoktatni a pontyot, mert a vízben nem igen talál ilyen táplálékot. A csalikat (kukoricát, bojlit, kenyérgyurmát) lehet színezni, ez foleg azokon a vízeken válhat be, ahol túlhorgásszák a vizet, és a pontyok bizalmatlanná válnak a hagyományos színu csalikkal szemben.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás:

A pontyok kitartó harcosok, még az utolsó pillanatban is tartogathatnak meglepetéseket a horgász számára. Nagyobb pontyokra jellemzo a hosszú egyenletes kirohanás, ha nincs elég zsinórunk gyakran elveszítjük a halat. Általában megakasztás után szokták elveszíteni a legtöbb halat, mert a horog nem jól akad, ezért semmi esetre sem eroltessük. Amint a hal fárad lassan körözni kezd, egy egy ilyen fordulónál kényszerítsük a vízfelszínre és levegoztessük meg. Egy ido után oldalára dol és hagyja magát vontatni, még ekkor se teljes a gyozelem, ugyanis még egy kritikus mozzanat hátra van, a szákolás. Ilyenkor szokott a ponty megugrani a szák láttán, ezért semmi esetre sem a szákot toljuk a hal felé, inkább a halat húzzuk a vzbe tartott szákra és egy határozott emeléssel emeljük meg a szákot, majd a szák elejét fogva emeljük ki.

A ponty élvetartása szákban illetve felkantározva történik. A felkantározást végezhetjük kopoltyún keresztül és a hátúszó elso sugarára (bognártüske) kötött eros megbízható kötél segítségével. Így felkantározva kevésbé sérül, mivel a súlypontjánál van felkötve, így akár napokig is eltartható

 

fel