Fogd és óvatosan engedd vissza !!!

A márna, a gyors vízek királya

A márnák nagyon szeretik az élénk sodrást. Az az erõ, amellyel szembe tudnak fordulni az árral, a gyors folyók uraivá teszi õket. Erejük miatt a horgászok számára is igazi kihívást jelentenek.

Rekorderek A szinte megdönthetetlenül régóta (1974!) fennálló rekordot Juhász Gyula adta át a múltnak 1993. július 8-án, a Felsõ-Tiszán fogott 8,10 kg-os márnájával. Az idei legnagyobb, egy 4,5 kilós kapitális példány a Dunából.

A márnák áramvonalas testformája csalhatatlanul jelzi, hogy a sebes folyók lakói. Testszínükkel a vízfenékhez alkalmazkodnak. A sekély, sóderes folyókban hátuk barna, a homokos folyókban aranyos bronz, ha pedig növények borítják a vízfenéket, akkor általában zöldes. A márna oldala bronzos, hasa világos krémszínû.

Ék alakú fejével és lefelé álló szájával a márna tökéletesen alkalmazkodott ahhoz, hogy a folyók köves vagy kavicsos medrében szerezze meg táplálékát. A táplálék keresésében fontos szerepet játszik négy bajuszszála, kettõ az orra hegyén, kettõ pedig húsos ajka szegletében. Bajuszkái rendkívül érzékeny tapintó és ízlelõ szervek. Megkönnyítik számára a rovarlárvák és más ízletes falatok felkutatását még akkor is, amikor a víz zavarossá válik.A márnák kedvenc táplálékai a piócák, rovarlárvák, kagylók, csigák és kisebbnagyobb rákok.

Elõfordulása A márnák elõnyben részesítik a rohanó folyó szakaszokat, a sóderes, de legalábbis kemény medret. Már kisebb, sekély hegyvidéki folyóinkban is megtalálhatók, nemkülönben a folyamokban. Az álló vagy lassabban folyó vízekbõl azonban hiányoznak

 

A nagy márnák kishalakra, pl. fenékjáró küllõkre, domolykók és más halak ivadékaira is vadásznak. A nagyobb és keményebb falatoktól sem riadnak viszsza, mert a garatjukban lévõ erõs fogaikkal szét tudják morzsolni a táplálékot. Bár nem növényevõk, rövid ideig tartó etetés után szívesen felveszik a borsót, kukoricát, leforrázott búzát és más növényi anyagokat is. Közvetlenül a tilalmi idõszak (május 3 június 15) után, a nyár elején a márnák nem táplálkoznak túl erõteljesen. Nem kedvez nekik a túl magas vízhõmérséklet. Étvágyuk megnõ a vízszint hirtelen emelkedésekor, és ilyenkor általában belakmároznak a elöntött rétekbõl kimosódott földigilisztákból. A legerõteljesebben a nyár végén, õsz elején, augusztusban és szeptemberben táplálkoznak. Amikor a vízhõmérséklet 10 fok alá süllyed, a márnák aktivitása is csökken, de még télen is gyakran elfogadnak táplálékot.

latin név: Barbus barbus Legnagyobb súly: 10 kg ,Átlagos súly: 1-2 kglegnagyobb hossz: 90 cm Élethossz: 10 év ' A szája körül négy bajusz van: két kicsi az orra hegyén, két hosszabb a szája szegletében. Hátúszójának harmadik (leghosszabb) sugara kemény és éles fogakkal van tele Mell- és hasúszói pirosak. Feje ék alakú, ezért fel tudja fordítani a köveket, hogy kiszedje alóluk a rovarlárvákat. Figyeld meg erõs farokúszóját és farokalatti úszóját. Mindkettõ kiváló "hajtómû" és lehetõvé teszi, hogy a márna a gyors vízekben éljen.

A márnák igazi birodalmát azok a hegyi folyók jelentik, amelyek sodra elég erõs ahhoz, hogy minden apró részecskét - iszapot és homokot - kimosson, és csak a köveket, kavicsokat hagyja a mederben. A kavicsos meder a márnák ebédlõje, ikráik lerakásának helye is gyermekszobája. Bár a síkvidéki, homokos folyókban is élnek márnák, rövidebb kavicsos szakaszoknak is kell ott lenniük, hogy legyen ívó helyük.

A legjobb márnázó helyek

A nagyobb folyók, mint a Duna, a Tisza, és a Dráva, valamint a kisebb Szamos, Túr, és a valamivel másabb jellegû Hernád, Sajó, Rába, Ipoly egyaránt szép márnáknak adnak otthont. Nem véletlen, hogy a legnagyobb horoggal fogott halak mind valamely nagyobb folyónkból származnak. A Tisza elsõsorban a felsõ szakaszán nyújt kiváló márnázó helyeket, a rekorder mellett sok-sok 6-7 kilós fenéklakó akadt már horogra errefelé. Egészen a tiszabecsi határszakasztól próbálkozhatunk lefelé, sõt még Szeged alatt is találhatunk egy-két jobb helyet. ~ A Drávának is szinte a teljes hazai szakasza alkalmas a márnázásra. Fogtak már itt több mint hat és fél kilós példányt is, de a hármasok sem ritkák. A Vejti alatti részen fõként õsszel zsákmányolhatunk termetesebb egyedeket. ~ A Duna külön figyelmet érdemel. Noha szinte bárhol érdemes bevetni a horgot, ahol egy kicsit húzósabb a víz, mégis a Gyõr és Komárom körüli felsõbb szakaszt javasolhatjuk. Esztergom alatt szintén jó helyeket találhatunk, ám mégis a budapesti kifolyók adják régóta a legszebb dunai márnákat.

A májusban kezdõdõ és néha még július végéig is el- tartó ívásra a márnarajok a sekély, gyors folyású szakaszokon gyülekeznek. A lerakott ikra azonnal hozzátapad a kövekhez, máskülönben a sodrás levinné a folyó alsó szakaszára, ahol viszont a fejlõdõ ivadék számára kevés az oxigén. Kikelés után az iva dékok a sekély vízekben maradnak.
A márnák nõstényei gyorsabban és nagyobbra nõnek a hímeknél. Amikor 4-5 éves korban ivaréretté válnak, a hímek testhosz sza 30, a nõstényeké pedig 50 cm körül van.

 

 

fel