süllö

Az éles szemû süllõ

Mondják csak süllõnek , van aki fogas süllõnek hívja, de akad aki csak fogasozik.Ez a tiszteletteljes megszólítás, azonban csak a másfél kiló feletti süllõknek dukál.

Rekorder

A magyar rekordnak számító 14,5 kg-os süllõt még 1990- ben akasztotta Didon Sándor, a Duna ordasi szakaszán.Ezt a hatalmas példányt is túlszárnyalta azonban néhány késõbbi fogás, amit a szerencsések nem szerettek volna nagydobra verni, így maradt a 14,5 kg-os álomhatár

A hazai sügérfélék legnagyobbra növõ képviselõje, a tavak, valamint a lassú és gyorsabb folyók félénk ragadozója a süllõ. Teste enyhén lapított, nyúlánk - az álló vízben élõk valamelyest zömökebbek. Háta szürkészöldes, inkább kékes-, vagy olajzöld. A jellegzetes sötétszürke csíkok ezüstös oldalának közepéig húzódnak le, hasa szinte hófehér. Szemei nagyok. Hátúszója osztott, két részbõl áll, a farokúszó töve finoman pettyezett. Kopoltyúfedõje éles, fogazata rendkívül erõs. A bölcsõt elhagyva még csak apró gerincteleneket fogyaszt, de már egynyarasként, 5 cm-es korában elkezdi ragadozó életmódját. Kifejlett példányai elsõsorban halevõk: durbincs, sügér, naphal, bodorka, küsz, kis keszeg, esetleg apró kárász alkotja táplálékukat.

Igen nagy szeme van. Ez a táplálékszerzésben, illetve a párzáskor kap kiemelt szerepet. Nagy szájában félelmetes fogak sorakoznak. Az a kishal, amelyik bekerül ide,nem sok jóban reménykedhet.Azt tartják, hogy a süllõ nem kitartó hal. A termetesebb példányok kifárasztása mégis viszonylag hosszabb idõbe telik Köszönhetõ ez az izmost teste' mellett, a rendkívül jól kormányzómell-, és erõteljes farokúszónak

A süllõ a pezsdülõ, lassan áradó vízekben kap a legjobban,

.Elõfordulása
Hazánk szinte valamennyi vizében - a kis hegyi patakok kivételével - alkalmas rejtekhelyeket találhat magának a süllõ. A természetes vízek közül fõként közepes és nagyobb folyóink büszkélkedhetnek kapitális süllõkkel, de tározókban sem ritkák.

Statisztikai adatok

Latin név: Stizostedion lucioperca Legnagyobb súly: 20 kg

Átlagos súly: 1,5-2 kg Átlagos hossz: 45 cm Élethossz: legfeljebb 15 év

Nem vetik meg persze a dögöt sem (halszelet!), és felnõttként is befalnak férgeket; rákokat ha a sors ugy hozza. Szinte valamennyi csalival foghatók, hiszen a mûcsaliti széles választéka és az élõ kishal, halszelet, taposott döglött kishal mellett, a pontyozó szerelék kukoricás horgára is rendszeresen rákap egy-két termetes fogas.

Zsákmányát a süllõ rendszerint oldalt, vagy hátulról ragadja meg. A nagyobb halakat valószínûleg megforgatja és fejjel elõre nyeli el, a kisebbek viszont gyorsan eltûnnek feneketlen torkában.

ahol keresni kell

Halunk szereti a friss, oxigénben dúsabb, változatos medrû, de keménytalajú vízeket. Folyón a gyors, illetve lassú áramlások határán, az úgynevezett elváló vízben, azaz sodorvonalban fordul elõ.A rohanó vízeket megtörõ akadályok környékét szeretik leginkább. A mesterséges úton létrejött süllõ-tanyák az egyszerû partvédõ kövezéstõl, a sarkantyúkon és ruganyokon át a T gátakig változhatnak, lényeg az, hogy valamilyen módon ezeken a helyeken a folyás jellege bizonyos mértékig megváltozzon.A szabályozatlan folyómedrekben, a szigetek végénél, zátonyok homokpadjain, medereséseken, hókonyokon, fatuskók, gyökerek közelében érzi jól magukat.Állóvizeink közül a legjelentõsebb süllõ állomány a Balatonban található. Híres akadók, és marások nyújtanak számukra menedéket, de a nagyobb nádasok.is gyakran rejtenek süllõket.

Szaporodás

A tavasz közepén, március végén, április elején ívik. Fõként gyökeres, köves területeket keresnek fel a hímek, itt alakítanak ki farkukkal egy asztalnyi fészket, amelyet védelmeznek. A nõstények megnyeréséért sajátos táncot lejtenek, s ha az udvarlás sikerrel járt, egymás mellett forogva ivnak le. A megtermékenyített - 50-200 ezer - ikrát egyenletesen terítik szét a fészekben. A kikelõ ivadékok néhány nap múltán táplálkozni kezdenek.

Éjjel fent

A süllõk igazi ideje az alkony, a hajnal, valamint az éjszaka. Ilyenkor már messzirõl hallatszik a rablás jellegzetesen spriccelõ hangja. A süllõk este a sekélyebb, illetve felsõbb, parti vízekbe költözõ kishalakat követik. Ekkor lehetnek nagyon eredményesek a felszíni wobblerek, míg a twisterekkel inkább nappal, a mélyben érdemes próbálkozni.

1 Az öregebb példányok élõhelyüktõl függõen néha elveszíthetik csíkjaikat. Általában a folyóvízi süllõknél figyelhetõ meg, hogy a harántfoltok megkopnak, és szinte csak az ezüstös pikkelyek borítják oldalukat.

Legjobb helyek
Magyarország összes folyóján és állóvizén megtalálhatjuk a süllõt. Duna - rekord példánya 14 kg feletti, hasonlókat foghatunk még szinte bárhol Dunakilititõl Mohácsig. Tisza-Szeged, városi szakaszán kívül minden ígéretesebb helyen érdemes megállni.
Tisza-tó-a nagy süllõket az öntözõcsatornák zsilipjeinek közelében fogják.

Bodrog, Szamos, Rába, Körösök - kis folyóinkban ritkábban akaszt hatunk süllõt, de akkor igazán nagyot. A 11 kg-os szamosi és a 13 kg-os rábai rekord is ezt bizonyítja. Deseda - érdemes twisterrel pró bálkozni a toponári oldalon, kishallal pedig az akadók fölött mártogassunk. Legnagyobbak:10 kg feletti példányok.

Házréti-tározó - hatalmas fogasok lakják az eredeti patakmedert, általában fehér twisterre éheztek meg.A 9 kg körüli példányok gyakorínak mondhatók ezen a tározón. Dráva - a második legnagyobb (14 kgl regisztrált süllõ otthona volt, biztos, hogy manapság is akadhatunk kapitális süllõre itt.
Balaton - rengeteg óriás lakhelye, ' ám az orvhalászat nagyon megritkította az állományt. Bár a 12 kg-os egyedek régebben gyakrabban jelentkeztek, még ma is foghatunk nagy süllõt.

A süllõ elõfordulása folyóvízi kövezések környékén

fel