|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A dévérkeszeg, a vízfenék lakója A dévérkeszeg - ez a versenyhorgászok körében népszerû hal - rajokban élõ és meglehetõsen nagyra növõ fehérhalunk. Ha valahol sikerül egyet kifognod, ott valószínûleg többre is számíthatsz.
A dévérkeszeg a pontyfélék családjának egyik legnagyobb édesvízi képviselõje. Lapított, zömök felépítése követeztében könnyedén mozog a nádasban, a sekélyebb részeket benövõ vízinövények között. Hosszú, sötét színû hátúszója fekete, mélyen bevágott farokúszója közelében van. A fiatal dévérek ezüstös színûek, felnõve színük mély zöldesaranyra változik. A felnõtt egyedek háta sötét, oldala zöldes barna, hasa pedig fehér. Egyik-másik dévér sajátos színezetû - némely testtájuk lényegesen sötétebb lehet a másiknál. Kezdetben a dévér planktonnal, algákkal táplálkozik, csak késõbb tér át a rovarokra.
A teljesen felnõtt egyedek gyakorlatilag mindent esznek-vízinövényeket, rovarlárvákat, apróhalat, és fõként a vízfenéken élõ puhatestûeket. A nagyobbak és idõsebbek gyakran vadásznak éjszaka halivadékra és apró halakra. Néha egész rajban a felszínre úsznak ez a jele, hogy éppen táplálkozni készülnek.A dévérkeszegek nem válogatósak a táplálékban. Sokféle csalival foghatók: szívesen fogadják a kukoricát, a csontikat, a bojligolyókat, rovarokat és a kenyeret, feltéve , hogy a csalit közvetlenül a fenéken kínálod fel
A dévérek a víz alatti világ csapatokban élõ lakói. Egy-egy rajban több, 1-1,5 kg súlyú példány is lehet. A rablóhalakkal szembeni védekezés készteti a dévéreket arra, hogy ilyen nagy csoportokat alkossanak. A halraj az egyik legjobb példája a ragadozókkal szembeni biztonság keresésének. A dévéreket az állóvízek lakóinak tartják. Jól érzik magukat a náddal benõtt sekély öblökben, ahol táplálkoznak és melegszenek a napon. A látszat ellenére sokkal jobb alkalmazkodó képességgel rendelkeznek, mint ahogyan általában feltételezik róluk, így jól érezhetik magukat a mérsékelt, sõt akár a gyorsabb folyású folyókban is. Ezekben a vízekben természetes búvóhelyeken keresnek menedéket az erõs sodor elõl: a fák gyökerei között, a mélyedésekben, vagy az alámosott partok alatt. A nagy dévérrajok elõfordulásának a feltétele a bõséges, változatos és könnyen hozzáférhetõ táplálék. A vastag iszaprétegel és gazdag növényzettel rendelkezõ vízek remek búvóhelyet és táplálékot kínálnak számukra. A dévér rajok nagy létszámúak lehetnek az olyan vízekben is, ahová a horgászok nagy mennyiségû etetõ anyagot szórnak, így a halak rendszeres kiegészítõ táplálékhoz jutnak.
Fejlõdési ciklusuk A dévérkeszegek rendszerint május végén vagy június elején ívnak. Ebben az idõszakban a víz hõmérséklete már 14-17 fok. A hímek választják ki az ívóhelyet. Fejükön és testükön kemény, szarus kinövések keletkeznek, amelyekkel a nõstények oldalához dörgölõznek. Ezzel jelzik, hog ideje lerakni a ragadós ikrát. A nõsténye hatalmas mennyiségû ikrát raknak le a vízinövények és a nád leveleire, a víz alatti gyökerekre, vagy akár a tavak és folyók fenekén lévõ szemétre. Minden nõstény 50-150 ezer petét rak le. Az apró dévérek három-tizenkét nap alatt kelnek ki a vízhõmérséklettõl függõen: minél melegebb a víz, annál gyorsabban. Az ivadékok kis részének sikerül csak életben maradnia. Életük elsõ évében a fiatal dévérek 5-7 cm hosszúra nõnek. Általánosságban növekedésük meglehetõsen lassú. Az öt-hat éves dévérek még kiló alattiak, a 2-3 kilós súlyt pedig csak tizedik életévükben érik el.
![]()
fel |
|