Fogd és óvatosan engedd vissza !!!

A sebes pisztráng egyes csoportjai élelmet keresve a patakokból a tengerbe vándorolnak. Ott ezüst színûre változnak és a bõséges táplálékon óriásira is megnõhetnek, ezért ezeket a példányokat gyakran lazacpisztrángnak is nevezik.

Rekorderek

A magyar vízekben ez a hal egy alfajával - a sebes pisztránggal (salmo trutta m. fariol képviselteti magát.Még 1989-ben, az azóta már kiszáradt Viszló patakból került ki a legnagyobb hazai példány a maga 6,14 kilójával Kutás István jóvoltából.

Az ichtiológusok körében mintegy 150 éve ádáz vita folyik az európai vízekben élõ pisztrángok rokonsági fokáról. A vélemények megoszlanak. Egyes elméletek szerint csak Nagy-Britanniában tizenkét változatot különböztethetünk meg. Ugyanakkor a legújabb kutatások szerint csak egyetlen pisztrángfaj létezik, amelynek egyedei elõfordulási helyüktõl és életkörülményeiktõl függõen különböznek egymástól. A vita a pisztrángokról azonban tovább folyik. Az utóbbi idõkben olyan híresztelések is elterjedtek, hogy az egyik írországi vízben a pisztráng három olyan változatát találták, amelyek teljesen eltérnek minden Nagy-Britannia területén elõforduló más pisztrángtól! A szabadon élõ pisztrángokat keresõ horgászok nagyon jól tudják, hogy ezek a halak elõfordulási helyük szerint különböznek egymástól.

A legyezés az igazán pisztránghoz méltó módszer. Kapása heves, a horgon keményen védekezik, nemes ellenfele a horgásznak.

A folyók alsó, tengerhez közeli szakaszaiban élõ tengeri pisztráng nem külön faj, hanem a sebes pisztráng vándorló változata. Könnyû összetéveszteni más pisztrángokkal, amelyekre testformája, valamint a lazaccal, amelyre viszont színe hasonlít. Ezeknek az egyedeknek a farktöve vastag, és a patakokban élõ változathoz hasonlóan szájpadlásában egy hosszú csont -eke csont - található két sor foggal, míg a lazacnak csak egy sornyi foga van. Sokkal több fekete folt is díszíti, mint a lazacot, különösen alsó állkapcsán és kopoltyúfedelén.

A legfontosabb egy kis gödör

A nyári vándorlás után az édes vízekben, a vándorló sebes pisztrángok októbertõl januárig ívnak. Ikráikat a folyók felsõ szakaszán az apró szemû sóderba rakják le. A nõstények felúsznak a víz felszínére, majd faruk erõs csapásaival kis gödröket vájnak a , sóderba, és abba rakják petéiket. A lazacokkal ellentétben, amelyek általában elpusztulnak szaporodás után, sok sebes pisztráng túléli az ívást, és legalább még egyszer lerakja ikráit.
Az ivadékok két-három hónap múlva kelnek ki, de még egy hónapig a sóderba beásva maradnak. Késõbb elhagyják rejtekhelyüket, és táplálkozni kezdenek. Életüknek ebben a szakaszában még nem lehet megkülönböztetni õket a patakokban élõ fiatal sebes pisztrángtól, de amikor levándorolnak a folyók torkolatvidékére, testük ezüstös színezetûvé válik. Máig sem tudjuk, miért van így A patakokban élõ sebes pisztrángok nem mennek át hasonló változáson.

Némelyik fiatal egyed a folyótorkolat közelében marad és néhány hónap múlva ismét felúszik a folyón, de közülük csak alig néhány ívik késõbb. Többségük kiúszik a tengerbe, majd egy éven át kagylókkal és puhatestûekkel táplálkozik. A lazaccal ellentétben ez a pisztráng nem indul hosszú tengeri vándorútra. Általában a táplálékban gazdag partközeli vízekben maradnak, sprotnira és más apró halakra vadászva.

A tengeri pisztráng, a lazachoz hasonlóan nagyon erõsen rögzíti: annak a folyónak az illatát, ahonnan származik. Ezért túlnyomó többségük abba a patakba tér vissza ívni, ahol a világra jött. Bár a vándorló sebes pisztrángok száma sokkal nagyobb, mint a lazacoké, a folyókban nem szaporodnak, ezért ott sokkal ritkábban is fordulnak elõ.

 

 

fel