Szivárványos pisztráng - Oncorhynchus mykiss, Walbaum, 1792

Szinonim: Salmo mykiss (Walbaum, 1792); Trutta iridea (Gibbons, 1855); Salmo irideus Gibbons (Vásárhelyi, 1961; Berinkey, 1966); Salmo gairdneri Richardson, 1836 (Brilinska, 1986; Pintér, 1989);

Testalkata hasonlít a sebes pisztrángéra, de annál valamivel magasabb, oldalról jobban lapított, feje a testhez viszonyítva kisebb. A felső állkapocs nem ér túl a szem hátsó szegélyén. A vomer lemeze, nyele egyaránt fogazott. Úszói közül a hát- és a farokúszó fejlett. Háta kékesszürke, sötétszürke, néha zöldes-barnás és lilás-rózsaszín árnyalatú. Oldalai ezüstösek, hasi tája fehéres. Testén sok apró sötét petty látható, de nincsenek fehér udvarral körülvett piros foltok. Kopoltyújától a faroktő végéig rózsaszín gyöngyházcsillogású, irizáló széles csík húzódik, amely az ívási időszakban válik különösen feltűnővé. A hát- és a farokúszón is találhatók pettyek. Számos mesterségesen kitenyésztett színváltozata ismert, köztük az albínó, amelynek írisze piros. Arany, kék és zöld színváltozatok is előfordulnak.

Élőhelye iránt nem annyira igényes, mint az őshonos sebes pisztráng, természetes vizeinkben található állományai inkább a szórványos telepítésekből, mint természetes ívásból származnak. Európába, és így hazánkba is az acélosfejű formát hozták be, amely a lazacfélékhez hasonlóan az édesvízben ívik, de élete nagyobb részét tengerben, nagyobb tavakban tölti. Ezzel magyarázható, hogy a telepítések ellenére is csak nagyon kivételes esetekben alakul ki önfenntartó állománya, a felnövekvő halak elvándorolnak. Természetes körülmények között a sebes pisztrángtól eltérően tavasszal ívnak, amikor a víz hőmérséklete eléri a 10-15 ° C-ot. A kavicsba ásott gödrökbe az ikrás 500-2000 szem, 4-5 mm-es átmérőjű aranysárga ikrát rak. Az embrionális fejlődéshez 32-36 nap szükséges. A 12-15 mm hosszú lárvák a keléstől számított 16-20. napig a szikzacskó anyagából táplálkoznak, az ivadék első táplálékát apró planktonikus, majd bentikus szervezetek alkotják. A kifejlett egyedek puhatestűeket, férgeket, rovarlárvákat, rákokat, halakat és ikrát fogyasztanak (Hunt és O'Hara, 1973). Az észak-amerikai eredetű faj morfológiai és biológiai szempontból is eltérő formáit írták le: a szivárványos, acélosfejű és a Kamloops pisztrángot. Hazánkba 1885-ben hozták be. Következő jelentősebb importja 1975-ben történt az ódörögdi pisztrángos törzsállományának kialakításához.

fel