Fogd és óvatosan engedd vissza !!!

A falánk fejes domolykó

A domolykó, bár néha mohón elkap bármilyen csalit, óvatosságáról közismert,s ez a halsúlyának minden újabb kilónyi gyarapodásával
szinte meg is duplázódik.

A domolykó külseje nagyon jellegzetes, és igazán ritkán fordul elõ, hogy bármilyen más hallal összetévesztenék. A leginkább a nagyon nagy nyúl domolykók, a hosszúkás, laposabb jász keszegek és a fiatal amurok hasonlítanak rá. A nyúl domolykótól nagy, elõreálló szája, piros színezetû farok alatti úszója és nagy pikkelyei különböztetik meg, amelyek sötét széle a hal egész oldalán határozott rácsot alkot. Pikkelyei és szája a jász keszegénél is nagyobbak. Bár a jász farok alatti úszója is lehet pirosas (a nagyobb egyedeké gyakran szürke vagy szürkés), ez a jegye nagyon jól megkülönbözteti a domolykótól. A jász farok alatti úszója homorú, míg a domolykóé domború, s az elõbbinek sokkalta magasabb a háta mint a nyúlánk domolykónak. Az amur pikkelyei ugyan nagyok és sötét szélûek, de valamennyi úszója szürke (a nagyon fiataloké sárgásszürke).

Nagyon sokféle csalival lehet horgászni: gyümölcsökkel és szálas moszat csomókkal, különféle magvakkal,kenyérrel, rovarokkal, mûlegyekkel, mindenféle wobblerrel és villantóval, sõt eleven hallal is.Az általában vízirovarlárvákat fogyasztó kis hatcentes domolykó is képes elkapni egy fele akkora küszivadékot. A nagy, több, mint kétkilós domolykók fõként halat fogyasztanak, de nem vetik meg az apró kérészeket sem, s amikor megunják a halevést, leeszik a víz alatti kövekrõl a moszatokat, áradáskor pedig az elöntött bokrok és fûzfák leveleit is elfogyasztják. A domolykó étrendje az évad folyamán változik. Tavasszal rovarlárvákat gilisztákat esznek a legszívesebben. Nyáron vegetáriánusokká válnak, és fõként növényekkel táplálkoznak. Õsszel békákra és halakra is vadásznak, télen pedig újból a fenéken nyugvó rovarlárvák a kedvenceik, de a kishalat sem vetik meg. Nincs azonban olyan ehetõ falat, amivel az év folyamán el ne lehetne csábítani a domolykót. Nagyon mohó, és mindent bekap, ami csak a vízbe kerül. Ugyanakkor nagyon óvatos is. Mielõtt megtámadna egy ismeretlen falatot, sokáig nézegeti, kerülgeti, és néha csak percek múlva szánja el magát arra, hogy lenyelje. Kiváló a látása, és elriasztja minden gyanús mozgás a víz felett. A nagy folyókban a sodrás közepén marad, a nyílt vízen érezve magát a legnagyobb biztonságban. A kis folyókban gyakran közvetlenül a partnál, a vízbe csüngõ ágak alatt, a partfalban kimosott üregekben és más védett helyeken keres menedéket. Õsszel a domolykók áthúzódnak a mélyvízbe, de nem maradnak ott sokáig. Elég néhány enyhébb nap, és máris megjelennek a gyors sodrásban, ahol mindig több a rovarlárva. Még télen, a befagyott folyókban is képesek a sekély vízben táplálkozni. A domolykó tipikus folyóvízi hal. Leginkább a hegyekbõl érkezõ tiszta és gyors folyókban él, de jól érzi magát a síkvidéki vízekben is, ahol sokkal nagyobbra nõhet. Elõfordul a síkságokon, a kis patakokban is, és megesik, hogy egy három méter széles folyócskában akár 2-3 kilós domolykók is rejtõznek. Találkozhatunk domolykóval az állóvízekben, holtágakban, átfolyós tavakban, kavics- és agyagbánya, valamint a vályoggödrökben is. Ezekben a vízekben azonban nincs hol szaporodniuk, jelenlétük tehát a telepítéstõl függ. A domolykók áprilistól júniusig ívnak. Tapadós ikráikat a kavicsos vagy köves fenékre rakják olyan helyeken, ahol a gyors sodrás elegendõ oxigént biztosít a fejlõdõ ivadéknak. Ezért nem tudnak a domolykók tartósan megélni a bányagödrökben és sûrûn benõtt tavakban. A domolykó sok országban egyreritkábbá válik, mert a szabályozott folyókban egyre kevésbé talál ívására alkalmas területet.

fel