Kurta baing
(védett, 2.000 FT)

Küsz

Sujtásos küsz
(védett, 2.000 FT)

Leucaspius delineatus Heckel, 1843

Szinonim: Sőualius delineatus (Heckel, 1843); Alburnus delineatus (Walecki, 1864); Leucaspius abruptus Heckel (Herman, 1887).

Teste feltűnően megnyúlt, alacsony, oldalról enyhén lapított. A fej vaskos, zömök, a száj meredeken felső állású, az alsó állkapocs előreugró, túlnyúlik a felsőn. A szem feltűnően nagy. A hátúszó kezdete a hasúszók alapjának kaudális vége mögött van, vége majdnem a farokalatti úszó kezdetével esik egybe. A farokúszó mélyen bevágott, két lebenye azonos hosszúságú. A hát- és a farokalatti úszó szegélye egyenes vagy enyhén homorú. Az oldalvonal a kopoltyútól kezdődően legfeljebb 12 pikkelyen látható, e jellegzetes bélyeg alapján biztosan el lehet különíteni a küsztől, amivel gyakorta összetévesztik. Közepes nagyságú cycloid pikkelyei vékonyak, könnyen leválnak. A hátoldal általában zöldesbarna, ritkán fekete, oldala, hasa ezüstös. A kopoltyútól a farokúszóig acélkék csík húzódik végig a testen, e fölött a hátoldal barna pontokkal tarkított. A hát- és a farokalatti úszó szürkészöld, a mellúszó színtelen vagy enyhén füstös színű, hasúszója halványsárga. Csaknem minden lassú áramlású, nagy átlátszósságú folyó- és állóvízben megtalálható, de gyors sodrású patakokban nem tud megélni (Keresztessy, 1992a). Kis testméretével arányosan, korán, már a második évben ivarérett. Kisszámú, 100-150 darab, 1 mm átmérőjű ragadós ikráit csendes, ritkás növényzetű öblökbe rakja le, gyöngysorszerűen a szubmerz növények szárára, levelére, vagy vízbe hullott levelekre, ágdarabokra. Párosával ívó halfaj, alacsony ikraszámát a pontyfélék körében ritkának tekinthető szaporodásbiológiai magatartásformával, az ikra gondozásával ellensúlyozza. A hím, úszóinak állandó mozgatásával biztosítja az ikratelep oxigénben dús vízzel történő ellátását, aminek következtében az embrionáliskori mortalitás igen alacsony rátájú. A kikelő lárvák 5,2-5,3 mm hosszúak (Koblickaja, 1966), önállóan a kelést követő 2-3. napon kezdenek táplálkozni, a szikanyag teljes felszívódása után. Kezdetben algákat, kerekesférgeket fogyasztanak, 30-40 napos korukban térnek át a fajra jellemző táplálék keresésére (Brezeanu, 1971). Az év végére 3-4 cm-es testhosszúságot érnek el.

Alburnus alburnus Linné, 1758

Szinonim: Cyprinus alburnus (Linné, 1758); Alburnus lucidus Heckel (Herman, 1887).

Teste nyúlánk, oldalról erősen lapított. A háta csaknem egyenes, hasa ívelt. A fej kicsi, a homlok lapos. A szem a fejhez mérten nagy. A száj félig felső állású, a víz felszínén való táplálkozásra alkalmas. A mellúszók hosszúak, hegyesek, a hátúszó magas. Viszonylag nagy farokúszója mélyen kivágott. Oldalvonala a test egész hosszában jól láthatóan fejlett. Apró cycloid pikkelyei könnyen lehullók. A hátoldal csillogó kékeszöld vagy feketészöld, oldalai és hasa ezüstösek. A hát- és a farokószó szürke, a többi áttetszően színtelen, csak tövükön vörhenyesek. Ívási időszakban az úszók színe egészükben egyhén pirosak. Csaknem minden nem túlságosan gyors áramlású folyóvízben és állóvízben megtalálható, könnyen alkalmazkodik a domb- és síkvidéki tározók és csatornarendszerek nyújtotta életkörülményekhez. Bár viszonylag oxigén-igényes halfaj, meglehetősen jól bírja a víz bizonyos fokú szennyezettségét. Legnagyobb állományai a növényzettel kevésbé benőtt tavakban alakulnak ki. Csak a kisebb hegyvidéki patakok gyors áramlású szakaszairól hiányzik. Kis termetű halfaj, 2-3 éves korában már ivarérett. Áprilistól júniusig terjedő időszakban több szakaszban ívik, legkorábban akkor, amikor a víz hőmérséklete eléri a 15 oC-ot. Az ívások alkalmával egy anyahal az egész szezon alatt összesen 3-10 ezer 1-1,2 mm átmérőjű, enyhén sárgás színű ikrát rak le a homokos-kavicsos aljzatú víztereken. Az embrionális fejlődés 16 oC-on 8, 20 oC-on 3-4 napig tart. A kikelő lárvák csak 3-5,5 mm hosszúak, első formált táplálékukat rotatóriák, állati egysejtűek és planktonrákok juvenilis egyedei jelentik (Maitland és Campbell, 1992). Fokozatosan térnek át algabevonat, rovarok és azok lárvái fogyasztására. A fenékről nem vesznek fel táplálékot, elsősorban a víz felszínére esett, vagy a víz felső rétegében élő rovarokat fogyasztják. Rövid életű faj, egyedei ritkán érik meg a tíz évet.

Alburnoides bipunctatus Bloch, 1782

Szinonim: Cyprinus bipunctatus (Bloch, 1782); Alburnus bipunctatus Heckel (Herman, 1887).

Teste megnyúlt, oldalról lapított, közepesen magas. A küsznél zömökebb, magasabb. A hát- és a hasvonal csaknem egyformán ívelt, a faroknyél alacsony. A feje közepes nagyságú, orra lekerekített, rövid. A kicsi szájcsúcsba nyíló vagy félig felső állású. A mellúszó hegyes, a hát- és a farokalatti úszó magas, szegélyük egyenes. A farokúszó mélyen kivágott. Az oldalvonal teljes, a has felé erősen ívelt. Cycloid pikkelyei vékonyak, könnyen lehullanak. A hasúszóktól a végbélnyílásig pikkelytelen él húzódik. Hátoldala kékes, barnászöld vagy szürkészöld, oldala ezüstös csillogású. Az oldalán 3-4 pikkelynyi szélességű zöldes-narancssárgán irizáló sáv húzódik, amely az ívási időszakban feltűnőbbé válik. Az oldalvonal mentén alul és fölül fekete pontsor látható. A mell-, has- és farokalatti úszó töve narancssárga, vörhenyes, ami ívás idején az egész úszóra kiterjed. A hát- és a farokúszó sárgásszürke. A folyók felső szakaszán, a pisztráng szinttáj alsó részétől egészen a márna szinttájig fordul elő jellemzően, de itt is inkább a lassú áramlású területen található meg (Balon, 1962), a nagy esésű gyorsabb, valamint a növényzettel benőtt mederrészeket kerüli, állóvizekben igen ritka. Ivarérettségét a tejes 2, az ikrás 3 éves korában éri el. Csapatosan ívó halfaj. A homokos, kavicsos medrű sodrásos szakaszokon több részletben ívik, a víz hőmérsékletétől függően május-június hónapokban. Szaporodásbiológiája, ontogenezise nincs kellőképpen feltárva. Tápláléka igen változatos összetételű rovarlárvák, férgek, puhatestűek, zooplankton-szervezetek mellett jelentős hányadot tesz ki a detritusz és makrofita (Gyurkó et al., 1967). Elterjedési területén a törzsalakon kívül 11 alfaja ismert (Lelek, 1980; Brilinska, 1986).