A bankok ténylegesen nem rendelkeztek külföldi devizával…
Az úgynevezett „devizaalapú hitelek” esetében az országos felháborodást
kiváltó banki gyakorlat -, amely szerint a pénzpiaci feltételek utólagos
és általuk előre nem látott !! változása miatt kellett az
árfolyamváltozást, a kamatemelést az adósokra áthárítani -, kapcsán a
bankok azzal érvelnek, hogy a hitelek fedezésére külföldi devizát
vásároltak, amely az utólagos árfolyamváltozással nekik is többe fog
kerülni, ha azt vissza kell fizetni.
A Magyar Nemzeti Banknak és a Bankaustria
Ag-nek ismereteink szerint van egy tanulmánya, amely a devizaalapú
hitelekkel- többek között azok forrásaival- foglalkozik.
A tanulmány szerint a bankok tényleges
nem vásároltak külföldi devizát-CHF-et EURO-t, JPY-t-, hanem csak, un.
swap ügyletet bonyolítottak le, amely egy tényleges vásárlás nélküli,
csupán egy számlapénz banki művelet, amely költségekbe nem került vagy
csak minimálisba. Azaz a banknak árfolyamterhe nem keletkezett.
A tanulmány szerint ez tömeges
„beszerzést” jelentett, amelyből az is következik, hogy még azt sem
lehet megállapítani, hogy az egyes szerződések forrásaként mennyi
külföldi devizát vett igénybe.
A fentiek ismeretében érthető, hogy a
bankok miért vállalták azt a gazdaságilag indokolatlan és ésszerűtlen
közbenső banki műveletet, hogy külföldi devizát nem utalták át az adós
számlájára – bajlódjanak ők az átváltással és az árfolyammal-,, hanem
azt ők a kiutalás előtt forintra „váltották”.
Egyértelmű, hogy ténylegesen nem
rendelkeztek külföldi devizával, mert akkor az ésszerűség azt kívánta
volna, hogy a külföldi devizát utalják át egyenesen az adós
bankszámlájára.
A fentiekből az alábbi következtetések vonhatók le:
Az adósok nem kaptak külföldi devizát, csak forintot, így a szerződés forinthitel.
A forinthitelt nyilván lehet tartani külföldi devizában, de az nem az, amit a bankok az árfolyammal művelnek.
A külföldi devizában való
elszámolás-nyilvántartás azt jelenti, hogy a forintkölcsöntőke összegét
fejezik ki a napi árfolyamon külföldi devizában, amelyből viszont az
következik, hogy az árfolyamváltozás nem befolyásolhatja sem a tőke, sem
a havi törlesztőrészlet összegét, mert az a forint kölcsöntőke
mindenkori egyenértéket fejez ki a külföldi devizához viszonyított napi
árfolyamon.
A bankok a fentiekkel szemben
törvénysértően úgy tartják a kölcsönt nyilván, mintha ténylegesen
külföldi devizát adtak volna kölcsön és azt tartják nyilván a forint
mindenkori árfolyamán, amely természetesen a mindenki által ismert
abszurd következményekhez vezetett.
Mivel külföldi deviza-CHF, EURO, JPY -,
nem lett az adósoknak kölcsönadva, a bankok belső magánügye, hogy a
forintkölcsönhöz a forrást, honnan, milyen feltételek mellett szerezte
be, azaz annak egyébként megkérdőjelezett költsége a saját kockázatába
tartozik, így nem hárítható át.
.
Hihetetlen, hogy ezeket az egyszerű és józan paraszti ésszel is érthető
abszurdumokat a döntésre jogosított szervek nem látják, és hagyják a fél
országot nyomorba süllyedni.
Ezért 2014 évben saját sorainkból –
politika független banki adósok és sorstársaik-, kell olyan képviselőket
választani, akik ezeket a dolgokat törvénymódosítással fél perc alatt
rendbe teszik.
Úgy gondoljuk, hogy a Magyar
Nemzeti Banknak nyilvánosságra kellene hoznia az általa ismert háttér
információkat a devizaalapú hitelek tényleges vagy vélt forrásai
tekintetében. Ezzel kapcsolatban a mai napon ilyen irányú kéréssel
fordultunk az MNB-hez.
Bp. 2013.01.09.
Agárdi János, Czirmes György
Polgári jogi aktivisták Forrás: Szabad Riport
|