Június 25. csütörtök reggel 8 óra. A Táborban gőzerővel
zajlanak a munkálatok. A nulladik napon érkezők még az utolsó
előkészületi simításokat végzik a területen, de a régi és új Bajtársak
már a körletüket építik, rendezik be. A felvételi elbeszélgetések és a
Tábor rendszabályainak kihirdetése után kezdetét veszik a képzések. Az
újoncok között sok a laikus, de akadnak komoly tapasztalatokkal bírók
is, ennek ellenére az Arcvonal ritmusát és szokásait mindenki hamar
felveszi. A készenléti gyakorlatokkal hamar elmegy a délelőtt. Ebéd után
Térképészet-Tereptan foglalkozás következik, majd szünet nélkül
Fegyverzetismereti képzés. A hatástalanított eszközök szét- és
összeszerelését a legjobbak 25 másodperc körül abszolválják. A tantermi
foglalkozások után következik egy annál intenzívebb anyag. A kiképző
utasítására a hátizsákok kiürülnek, majd ismét megtelnek, de ezúttal
tetőcserepekkel. Guggolás, fekvőtámaszok, majd alakzatban futás a
patakig. Ugrás az acélkábelről a vízbe, majd sodrással szemben törünk
előre a néhol nyakig érő vízben.
A nap szépen süt, de mi már jócskán
benne járunk a délutánban, így a száradás tűz nélkül lehetetlen.
Erőltetett menet vissza a Táborba, ahol már vár minket a vacsora. Evés
után a tűznél beszélgetünk bakancsszárítás közepette. Megszervezésre
kerül az éjjeli őrség is és kihirdetésre kerülnek a riadóztatás
szabályai és annak menetrendje is. A szemfülesebbek már rosszat sejtve
aludni térnek, míg mások a kitolt takarodóig vidáman beszélgetnek. Aztán
este tizenegyre elcsendesül a Tábor. Igaz, nem sokáig, ugyanis pár óra
múlva „robbanások” zaja veri fel az alvókat. Az őrség riadót fúj,
gyülekező teljes menetfelszerelésben az alakulótéren. A készültség
elérését további hang és fényhatások nehezítik. A riasztás csak
gyakorlat, de hűen tükrözi egy éles szituáció tulajdonságait. A
riasztott erők kivonulnak a „lőtérre” ahol egyénileg kell leküzdeniük
egy gyéren megvilágított célt, miközben őket annál zavaróbb és élesebb
fényhatások érik. Aki sikerrel veszi az akadályt, az mehet aludni. A
gyorsabbak bevárják a küszködőket és együtt indul el a raj. Az első
napon vagyunk túl, de a csapatszellem már megszületett.
Június 26. péntek, reggel 6 óra. Az
első nap mégse marad nyomtalanul. Az ébresztőt követően két újonc
Bajtárs jelezi, hogy nem tudják folytatni a Tábort. Ők is és a reggeli
tornához felsorakozottak is kapnak egy rövid útravalót: „A Harcot
mindenki magával vívja”. További Bajtársak érkeznek a Táborba és a
képzések is folytatódnak a tervek szerint. Reggeli után körletszemle
következik, majd Lövészet alapok foglalkozás. Jócskán magunk mögött
hagyjuk a delet, mikor a raj gépjárműre száll. A nyári álcázás
szabályainak megfelelő minták kerülnek az arcokra és a szabadon lévő
testfelületekre. Kirakásig hátralevő idő 10 perc… A csapat egy
nyárfaliget mellett desszantol, majd a sík terepet menetből hagyja el.
Az öntözőcsatornák és a vasúti pálya jelentette veszélyes terepszakaszok
leküzdése után a raj már csak egyszer áll meg a célig. Akkor is csak
azért, mert a híradó eszközök már nehezen fogják a Tábor adásait. Egy
villanyoszlop és egy térkép segítségével megjelölésre kerül az
utánpótlás (azaz az ebéd) felvételének helye és ideje. Táplálkozás után a
csapat, a célterületen végez felderítést. Sajnos a Duna vize olyan
magasan áll, hogy a megjelölt szigetből csak a fák lombkoronája látszik.
Megfelelő átkelőhely hiányában fürdővel egybekötött pihenő következik.
Még világosban indulunk vissza, de hamarosan ketté kell bontani a rajt.
Sérült Bajtársunk és kísérete a közeli műútra kér kiemelést. A másik
csapat erőltetett menetben küzdi le a hátralévő távot. A Táborban
vacsora vár mindenkit és természetesen ismét ruhaszárítás. Tizenegy
órától fakultatív jelleggel éjszakai lövészet kezdődik, megvilágított
pályán. Bajtársaink fél kettőig lyuggatják az álló alakokat különböző
testhelyzetekből. Kemény napon vagyunk túl, aludni mégsem akar senki.
Július 27. szombat, reggel 7 óra.
Az éjszakai lövészet miatt eltolt reggeli sorakozóra még több Bajtárs
sorakozik fel. Laza átmozgató torna következik, majd reggeli. Nemsokára
megérkezik a nagy érdeklődéssel várt brazil jiu-jitsu edző, akivel egy
rövidnek nevezhető másfél órát töltünk el. Földre vitelek után fojtások,
feszítések kerülnek terítékre. Megtudjuk, hogy az ellenfelünk zubbonya a
mi legjobb barátunk és azt is, hogy egy jó állóharcos vitorlájából hogy
fogjuk ki a szelet. Annak ellenére, hogy sokan bunyózunk különféle
stílusokban, a BJJ edzés mindenkinek nagyon tetszik. Kis pihenőt
követően ismét mindenki teljes felszerelésben találja magát. Az ezt
követő gyakorlatról legyen elég annyi, hogy intenzíven készülünk arra az
időszakra, amikor erővel kell rendet tenni a bűnözőkkel szemben. A
képzés komolyságáról sok mindent elárul az, hogy a négy és fél óra alatt
egy törött orrot, egy szétnyílt szemöldököt és négy egyéb könnyen vérző
sérültet kellett ellátnia felcser Bajtársunknak. Tisztálkodás és az
ebédet követően megérkezik a Táborba Vezetőnk, Győrkös István is. A
fontos megbeszélnivalók mellett, természetesen sor kerül egy kötetlen
beszélgetésre is, ahol mindenki kérdezhet. A hangulat kiváló, mondhatni
szokás szerint kicsúszunk a tervezett időből, amit senki nem bán. Nem
elég fizikálisan keménynek lenni, szellemileg is meg kell acélozni
magunkat! Sötétedés előtt ettől függetlenül azért biztos, ami biztos
alapon, egy systema rendszerre alapuló késharc-közelharcoktatást
vezetnek le az erre a stílusra szakosodott Bajtársaink. Este tíz felé
járhat, amikor befut a parancs: mindenki gyülekezzen térképpel,
íróeszközzel, teljes menetfelszerelésben, az ebédlőben. Itt eligazítás
kezdődik. Ezt csak kis időre szakítjuk meg, mert egyik Bajtársunknak
mennie kell, de előtte még vár rá egy kis meglepetés. A honlapunkon
végzett áldozatos munkájáért a bajtársi közösség egy díjat ad át neki
elismerése jeléül. Ezután ismertetve van a feladat és a végrehajtásához
szükséges információk. Két rajjal dolgozunk. Tizenegy tájban el is
indulnak a gépjárművek a kijelölt úti cél felé. A kiosztott koordináták
szerint történik a tűzpárok kirakása. Elsődleges cél a kijelölt
gyülekezési pontok elérése, rajba rendeződés. Ezután a veszélyes
terepszakaszon megadott négy átkelési pont közül, az egyik felderítése
és erőből történő átkelés végrehajtása. Mindezt úgy, hogy a rajokra
ellenséges gépjármű vadászik. A gyakorlat akkor számít teljesítettnek,
ha mindenki eléri a Tábor területét. Ez hajnali fél ötre következik be. A
kevés alvás, fizikai leterheltség és a mesterségesen okozott
stresszhelyzetek okoznak problémákat.
Június 28. vasárnap reggel 8 óra. A
fáradtságtól elcsigázott Bajtársakra még vár a Tábor utolsó
megmérettetése a Sólyom-verseny. A régi Járőrbajnokságokon alapuló, mára
hagyománnyá vált egyéni futóversenyre délelőtt kerül sor. A három
perces közökkel induló Bajtársak a rajtvonalon gatyában várakoznak
felszerelésükkel a kezükben. Rajt után öltözés, benzineskanna cipelés,
gránátdobás következik. Tovább a lőpályára,ahol két lövész számban is
teljesíteniük kell. Ezután le a patakig, ugrás a kábelről a vízbe, majd
vissza a Táborba. A verseny két órát tart. Mindenki kitesz magáért,
mindenki keményen küzd a helyezésért. A díjazási ünnepségre remek
hangulatban kerül sor. A kiértékelésekkel együtt kerülnek ismertetésre
az eredmények. Az első hat helyezett kap érmet és az első három külön
ajándékot is kap. Ezeken kívül kiosztásra kerül egy különdíj is, amit a
Tábor Gladiátora névvel illetünk. Ezt a négy nap legkeményebb,
legügyesebb harcosa kapja a Bajtársak jelölése alapján. A Tábor utolsó
mozzanata a zászló levonása, táborzárás. Pakolást, csomagolást követően
hosszasan búcsúzkodunk, de csak késő délután indulunk haza.
Visszatérünk egy idegennek tűnő
környezetbe, hogy a bajtársi világunk egy-egy darabját megosszuk
véreinkkel. A Rend, Erő, Becsület szellemisége újra lángol!
Magyar Nemzeti Arcvonal
Forrás: MNA
|