- avagy megtöröm a filmajánló-sorozatomat.

Kávémentes napokat tartok. Ez nagy szó. Ez a harmadik napom kávé nélkül. Pont itt volt az ideje egy kis kávé-szünetnek (hehe). Kissé túlzásba vittem, azt hiszem. Ettől függetlenül nem szeretnék egyetlen rossz szót sem hallani/olvasni a kávéra, mert az minden hátulütője ellenére olyasmi, amit szeretek. Most csupán azért nem randizunk, a kávé és én, mivel minden kapcsolatban jót tesz néha egy kis szünet.
Nem tanulok törit kb. egy hete… Egyszerűen nem vesz rá a Lélek, hogy felemeljem a könyvet. Ha mégis megteszem, azt is csak azért, mert útban van. Szomorú… Meglehetősen ellustultam. Kéne valami ösztönzés - habár mi ösztönöz engem?
Minden nap valami hihetetnelül elmegy: gyorsan és észrevétlen. Én pedig semmi hasznosat nem csinálok. Mert feltételezem, hogy az olvasás és a blogírás nem számít hasznosnak. Habár ki tudja! Az olvasás örömélmény, főleg, ha összevissza utalgat a bácsi mindenféle egyéb művekre, és én azt mind megértem magasfokú műveltségem okán. A blogírás pedig mindennapos rutin szintjén foglalkoztatja az ujjaimat és az agyam azon részét, amely a tollat mártogatja a tintába, no meg - ha már itt tartok - a nem létező írói vénámban is serkenti a véráramlást. És mindennek a lényege, hogy kétség sem lehet felőle: naplopó lettem.
Az emberek iszonyúan buták tudnak lenni… vagyis ez inkább már a ‘hülyeség’ kategória. Képesek nem egészséges módon és fokon űzni a szenvedést, állandóan sajnáltatják magukat, figyelmetlenek, sokkal többet hisznek saját egojukról, mint ami valójában etc. Tisztelet a kivételnek. Mondjuk, meg tudom magyarázni, meg tudom érteni őket, de akkor is… Fura.
Megvilágosodtam az éjjel folyamán: amilyen magas a hegy, olyan mély a tó mellette. Ezt már Thoreau óta tudom, de amikor a Waldent olvastam, nem gondoltam volna, hogy ez a lélek ügyeire is igaz. Tegnap (ma hajnalban) hullámvasútnál is durvább mélységekben és magaslatokban volt részem, először nagyon lenn, aztán nagyon fenn, másodperc-fordultával. Az ok most nem érdekes. Mindössze az, hogy osztom az észt: amilyen mélyre süllyedsz egyszer, olyan magasra emelkedsz azután. Hogy mikor, az kérdéses. Én gyorsan működök. No de mindegy.
És és és még azt akartam, hogy ennyi.

Nem most láttam először ezt a filmet. De, mint eddig minden alkalommal, újra beleszerettem…

A film Isaac Asimov novellája alapján készült (címe, mint a filmé). A történet a jövőben játszódik, amikor is az emberek mindennapi társává váltak a robotok: majd’ minden ötödik háztartásban van egy. Egy chicagoi zsaru (Spooner, ha valakit érdekelne) mégis rühelli a fajtájukat és minden kő alatt vétkes robotot keres. Üldözési mániásnak és gyenge idegzetűnek tartják ezért (mert ugye van az a bizonyos három törvény, amely minden robotba bele van programozva: hogy ne bánthassák az embert és teljesen szófogadóak legyenek - így aztán lehetetlen, hogy egy robot bűnt kövessen el). Aztán az U. S. Robotics cég egyik alapítójának (Lening, ha jól tudom) látszólagos öngyilkossága kapcsán ez a piciny zsaru nyomozásba kezd. És elszabadul a pokol…
Sok kérdés merül fel a film kapcsán: lakozhat-é szellem a gépben; gondolkozhat-é önnönmagától egy robot; stb.? Sci-fi, akció, kissé filozofikus… Imádom.
Én ajánlom. Igen, azért ajánlom, mert nekem tetszett. És sajnálom, most ennyi tellett tőlem. Kicsit fáradt vagyok?

Azért még álljék itt a két kedvenc beszólásom a filmből:
Kinyalhatod, bádogköcsög! (Egy srác egy robotnak címezve.)
Szerinted volt a teremtésnek célja? Én szeretném hinni. (Főrobot, Sonny a másik főrobotnak, V.I.K.I.-nek címezve.)

Mostanában zene
- Sonata Arctica: Mary Lou

Szóval a tegnapi moziról, vagyis filmről…
A Szikraváros (City of Ember) c. filmet mentünk megnézni Enikővel. Kellemes élmény volt: rajtunk kívül a teremben nagyjából hatan lehettek… Úgyhogy tömegiszonyom messze elkerült. És láttuk is a vásznat. És oda ültünk lényegében, ahová akartunk! No de nem ilyesmiket akartam írni.
A film rövid tartalma: az emberiség nem élhet tovább a Föld felszínén, mert veszély, káosz, kihalás stb., ezért le kell ásniuk s felépíteniük egy várost, ahol tengethetik kicsiny életüket. Azonban ez nem tarthat örökké, mivel nem képesek a végtelenségig energiát gyártani, s a föld alatti, mesterséges fénnyel megvilágított város előbb-utóbb áram nélkül marad. Ez nagy baj: ha nincs áram, nincs semmi. Az Építők (a város tervezői) hátrahagynak hát egy kijutási tervet abban a reményben, hogy mire az utasításaikat Szikraváros lakói elolvassák, a Földön rendeződik a helyzet. És a polgárok pont erre az időre kerülnek a teljes elsötétedés közelébe…
Akció, sci-fi, hatalmas, emberevő vakond, két mindenre elszánt fiatal (egy lány és egy fiú, jé), dagadt polgármester, végtelenül sok villanykörte és jól eltalált zene: ez volt a film lényegében. Néhol logikátlan megoldásokkal oldották meg a helyzetet a forgatókönyv megalkotói, néhol túlzásba vitték a kombinálást: de hát melyik filmben nem teszik ezt? Akadtak kérdések, melyeket megválaszolatlanul hagytak - legalább lehet második rész. És valójában nem szólt másról, mint amiről már millió írás és mozi: mi lesz, ha a Föld lakhatatlanná válik; valamint: létezik-e világ azon kívül, amelyben élünk? (Szikraváros lakói nem tudták, hogy van Földfelszín, ég vagy akár a Nap.)
Miközben néztem, két dolog is eszembe jutott: Platón barlang-hasonlata és a Logan futása című film. Előbbi azért, mert lényegében ezek az emberek egy barlangban éltek és nem tudták, hogy van külvilág - majd a végén kikerültek a “barlangból” és elvakította őket a kihagyhatatlan napfelkelte. Utóbbi pedig, mert ott is kimenekültek egy elszigetelt területről nem tudván, mit találnak odakinn… tilosban járva. Persze - ha már itt tartok - rendeteg más mozi is beugorhatott volna a Mátrixtól kezdve az Equilibriumon át ki tudja, meddig…
Én élveztem. Még mindig szeretem az akciós, sci-fis filmeket. Hiába, javíthatatlan vagyok… Nem tudott újat mondani, de azért tetszett. Az ilyenekből sosem elég - igaz, Enikő?

Mostanában zene
- minden, ami Apocalyptica (Path; nézzétek.)
- minden, ami Heaven Shall Burn (The Weapon They Fear; nem kell végighallgatni. )

Szegényes lista, de most csak ennyire futja. Fáradt vagyok, nem tudok rendesen aludni mostanság, ha mégis összejön, kelnem kell vagy felkeltenek… Ráadásul elég viccesen működök mostanság mind tudatilag, mind testileg. Amúgy pedig ma Enikővel együtt voltunk moziban, arról szándékoztam írni, de… most nem. Maajd holnap.

“Igen jól és kényelmesen éreztük magunkat, annál is inkább, mivel ott kinn annyira hideg volt; sőt a takarón kívül is, mert nem égett tűz a szobában. Annál is inkább, mondom, mert az ember akkor élvezi igazán a testmeleget, ha valami kis része hideg; nincs a világon semmilyen tulajdonság, aminek ne az ellentéte adná meg jellegét. Semmi sem létezik önmagában. Ha azzal hízelegsz magadnak, hogy teljes kényelemben vagy, éspedig hosszú idő óta, akkor már nem is mondhatod ezt magadról. De ha az orrod hegye vagy a fejed bűbja kicsit fagyos, mint Queequegnek s nekem volt az ágyban, akkor valóban pompás a közérzeted, és félreérthetetlenül meleged van. Ezért a hálóhelyiségekben sosem szabad fűteni; ez a gazdagok egyik fényűző kényelmetlensége. Mert az efféle kellemetességek teteje az, ha nincs más enmagad, a jó érzésed és a külső hideg között, csak a takaró. Akkor úgy fekszel ott, mint egy forró szikra a sarkvidéki jégtömb kellős közepén.”

Már a 19. század közepén kimondatott, hogy az igen a nemek világában igen, s a nem az igenek világában nem.

Mostanában zene
- Enya: Horizon (A zene, s nem a video miatt… Amúgy meg nem a legjobb minőség, bocsi.)

- A lassan szürkévé váló égbolt a nap előfutára. Érkezésének hírére az ezernyi gyémántként ragyogó csillagok nemsokára elvesztik fényüket. Helyükbe lép az az aranykorong letaszítva az éjszakát a természet birodalmának trónjáról. Békés a táj, álmatlan a hajnal. Csupán az erdő reszket, mely úgy terül el ott, alant, mintha ünnepi zöld és bordó szőnyeget terítettek volna lábaim elé. Néha megcsendülnek benne víg patakok, melyek a szövőasszonyok tréfájaként kerültek bele a szövetbe. Néhol kisebb-nagyobb tisztások, miket az idő s az emberek talpnyoma koptatott. Egyszer majd ilyen tisztássá válik az egész rengeteg… De nem most. Addig még sok vizet ereszt hegyem belé táplálva megújuló fáit, hogy az embernek odalenn legyen vége s kezdete is persze…

A tegnapi közvélemény-kutatásban szereplő lehetőségek közül ez a 2., pontosabban részlet a réges-régen elkezdett írásomból.

Közvéleményt kutatok és a mai bejegyzést eme szent célra “pazarlom”. Tessék “szavazni”, milyen történetet olvasnátok szívesebben az alábbiak közül:

1. középkoros, emberes, háborús;
2. középkoros, különleges lényes, kalandos;
3. középkoros, démonos-szörnyeteges, gyilkolós;
4. mai koros, különleges képességes, kalandos.

Mert a fejembe vettem, hogy csakazértis megírom az egyik világomat! Már eleve halálra ítélt vállalkozás, és lehet, nekem kéne eldöntenem, melyiken agyalok szívesebben… Amúgy meg ha nem tetszik egyik sem, ajánljatok újat: kitalálok akármit! Amekkora fantáziám nekem van… 

U.i.: Mondtam én, hogy íráskényszerem lesz nemsokára…

Kaptam egy e-mailt. Egy ide vezető linkkel.

Szóval gondolkozóba estem.

…póker! Természetesen. Avagy: két nap gyöngyszemei.

Megjegyzés: vakok minden esetben 100/200 (kisvak/nagyvak). Azért jegyzem meg, hogy legyen viszonyítási alap: mennyi is, amit nyertem. Továbbá: a nyeremény minden esetben ‘playmoney’.

Abeem wins main pot (35600) with three of a kind, Nines - lefüleltem egy blöffölőt és az ász kísérőlapomnak köszönhetően nyertem végül.
Abeem ties for side pot (1715) with a straight, Deuce to Six; Abeem ties for main pot (11643) with a straight, Deuce to Six - ketten osztoztunk a nyereményen.
Abeem wins pot (23300) with two pair, Aces and Deuces - ász pár kézben; lecsillapítottam egy erőszakos játékost: sokat hívott rá az asztalon lévő legmagasabb párjára (dáma), én pedig csak kíváncsiságból adtam meg az emelését.
Abeem wins pot (21800) with a full house, Eights full of Fours - kézben nyolcas párom volt, flopra lejött még egy, majd odatévedt még két négyes; az ellenfelem négyes drillre (ász kísérővel a kezében) hívott rá. Amúgy meg ez volt az első köröm annál az asztalnál.
Abeem wins side pot (11252) with a flush, Ace high; Abeem wins main pot (27864) with a flush, Ace high - szintén első köröm. Kézben kör bubi és pikk ász. Flop: pikk, pikk, pikk. Kicsi emelést megadtam. Turn: pikk. Nagy visszaemelést megadtam. River: nem lényeges. Végig úgy játszani, hogy biztosra tudod, te fogsz nyerni, jó…

Tudom, ebből most nem sokat értettetek. Lényeg, hogy több játékpénz van a PokerStars-os számlámon, mint valaha. Igaz, csak 20ezerrel, de azért akkor is. És mindezt két nap alatt. Eszembe jut az a mondás, miszerint: akinek szerencséje van a kártyában, nincs szerencséje a szerelemben. E.

Te vaslovag!
Jöjj és tusázva,
kacagva, lökve
taszíts a táncba,
te vaslovag!
Csodás lovag!
A szőke haj
lobogva lendül,
szívem dobog
a szerelemtül,
te vaslovag!
Te tánclovag,
nyújtsd vaskezed te,
s röpíts szalag-
s hajförgetegbe,
te vaslovag,
te csóklovag,
lobogva lángol
szemem golyója
az ifjúságtól,
te szent lovag!
Te szívlovag!
megejt az álom,
készítsd a táncban
tüzes halálom,
ó, vaslovag,
ó, vaslovag!