Mindenekelőtt: ez egy érdekes nap volt.
Kezdődött ott, hogy délelőtt az utcákat róttam (kivételesen nem voltam céltalan 
), habár hazafelé szokás szerint fordultam egyet a buszommal (mert miközben lefelé akarsz menni, a felfelé menő buszra felszállni nagyon is menő). Kedvenc helyemen leszálltam aztán, hogy megvárjam a következő buszt. És közben, mert vártam, megtalált két “srác”…
Azzal a beköszönő szöveggel nyitott az egyik, hogy lelóg a földre a kabátom. Aztán kicsit magamra hagytak, de visszatértek hozzám egymás társasága minden bizonnyal túl unalmas lévén. Csak a “kabátlelógóssal” kerültem kommunikációs kapcsolatba (habár egy zsebkendőadás erejéig a másikkal is, igaz). Kérdezgetett - mi másról: pasikról. És nagyon össze akart hozni a haverjával, aki (mint mondta) facér. “Aranyos vagy, szép is vagy… csinos is vagy” - mondotta, és biztos vagyok benne, hogy nem az arcomra értette. Az ilyesmi egy kicsit bosszant azért. De nem hatott meg különösebben, és még a telefonszámomat sem kapta meg, hiába akarta nagyon. Elváltak útjaink, én pedig jót nevettem rajta. 
Azért az elköszönése sem volt semmi: “Tartsd meg a barátodat. Vagy ha mégse, szólj nekem.”
A másik pedig az esti program: Gazdagréti söröző. Négy szót mondok: Zsolt, Attila, Sanyi, Tomi. 
No jól van, no, ki is fejtem én! 
‘Rincike barátnémmal betérve a kocsmába találtunk odabenn jó sok szentendrei tűzoltót (legalábbis ilyen felső volt rajtuk). Éppen nagyban arra a kérdésre próbáltunk választ adni, hogy miért van az, hogy a nőknek (amikor férfiakkal kommunikálnak) mindig van barátjuk, a férfiaknak viszont sosincs barátnőjük. Mondtam én, hogy a nők így rázzák le a pasikat, a férfiak pedig így akarják felszedni a szép nőket. Erre az egyik tűzoltó (mint kiderült róla: Zsolt) odaszól: “De ugye ez nem baj? Már bocsánat, de hallottam, mit beszéltetek.” Csakhogy ő az utolsó mondatrészt hallotta csak, az előzményeket nem… Akárhogy is, közöltük vele, hogy persze, nem baj, ha a férfi fel akar szedni egy nőt. Az lett a vége, hogy küldött nekünk piát. Igen, igen, úgy, mint a filmekben! Ilyen se volt még velem. Majd pedig, hogy teljes legyen a hangulat, odaült hozzánk két srác. Kiderült róluk, hogy testvérek (sőt mi több, a pultos a legnagyobb tesó… már csak az ősöket kéne megismernünk). Nagyon jót elbeszélgettünk velük… kicsit sem voltak ám idegesítőek! Nem érdekes. Az egyiknek (Attila) be is szóltam. A másik volt Sanyi. Aztán egy elcsípett érdekes beszélgetés során odacsatlakozott hozzánk Tomi - egyben odahozta a férfiértelmet az asztalhoz, csak mert a másik kettő… Értitek. Értelmes gondolatai voltak, szimpatikus világnézete, ki tudta magát fejezni. Mi kellhet még? Ja igen: az, hogy rocker legyen. Ez is megvolt. Szóval akármennyire is osztotta az igét néha és beszélt sokat, azért örültem neki. 
És ennyit a mai napról.