Tabi László

Megmagyarázom!

 

 

 

Mit mondasz, Benőke? Hogy magyarázzam meg neked a rádiót, ha én értem? Hehehe … Izé … Nézd, Benőke, én megmagyarázom neked, de tudd meg, hogy a bácsi mindent ért, s ezért illetlenség azt mondani, hogy „ha értem”. És vedd tudomásul, Benőke, hogy a bácsi örül, ha az olyan kis gyermekeknek, mint te vagy, Benőke, valamit megmagyarázhat. Csak szépen és illedelmesen kell kérni a bácsit, Benőke és nem szemtelenül és kihívó hangon, mint ahogyan te kérted, mert akkor a bácsi, mielőtt megmagyarázná neked a rádió működését, előbb illemre tanít. Nagyon szép és derék dolog, Benőke, hogy téged a rádió működése érdekel és nem csodálom, hogy nem érted, miért tud zenélni az a doboz itt az asztalon, de máskor így mondd: bácsi kéremszépen, tessék szíves lenni megmagyarázni nekem, hogyan működik a rádió, hiszen a bácsi mindenhez ért. Na látod, Benőke, így már egészen másképpen hangzott volna a te kérésed, és ha így mondtad volna, akkor a bácsinak nem kellett volna téged kioktatni, mielőtt megmagyarázza, hogy hogyan is működik a rádió. Mert hidd el, kisfiam, hogy sokkal szebb, ha egy ilyen kisfiú — mint te vagy, Benőke — mindenkivel szépen, udvariasan beszél, mert akkor csak barátokat szerez, s az udvarias kisfiúnak a bácsi is sokkal szívesebben magyarázza meg, hogy hogyan is működik a rádió, mert hidd el, kisfiam, nem olyan boszorkányos dolog az, megvan annak a maga magyarázata. Csak persze az kell hozzá, hogy a bácsinak kedve legyen megmagyarázni, de hát hogyan is lehetne kedve, amikor elszomorítod őt az udvariatlanságoddal. Majd ha felnősz, kisfiam, látni fogod, hogy illedelmes magaviselettel mindent el lehet érni — nemcsak az ilyen csekélységet, mint a rádió megmagyarázása —, az udvariatlansággal pedig semmit sem lehet elérni, ezt jegyezd jól meg magadnak, Benőke. Na, mármost, kisfiam, ami a rádiót illeti — ne nézz rám, kisfiam, olyan tágrameredt szemmel, aki kíváncsi, az hamar megöregszik, látod, a bácsi sosem kíváncsi, te meg milyen kíváncsi vagy —, szóval ami a rádiót illeti, már régen tudnád, ha nem kellene folyton illemre nevelni. De hidd el, kisfiam, hogy bármennyire is érdekes a rádió működése — amit mindjárt megmagyarázok —, az illedelmes magaviselet is fontos és hiába tudsz te bármilyen sokat bármiről, rossz modorod miatt semmire sem fogod vinni. Hogy micsoda? Hogy beszéljek már a rádióról? Még sürgetni merészelsz? Mars innen, haszontalan kölyök.

 

(Kaján Tibor karikatúrája)