Karinthy Frigyes
Május
— Pardon. Uraságod most érkezett?
— Most. Brr.
— Kicsit hideg eleinte, mi? Hja, az ember hozzászokik. A fejére is raktak jeget?
— Raktak. Brr.
— Persze, persze. Az nagyon jó. És persze egészen betolták, mi? Hányas szám
uraságod?
— Hányas szám?
— Hát nem nézte meg, hiszen a lábára kötöztek egy cédulát a számmal és a névvel,
ha van. Nekem csak számom van, nevem nincs. Még nem agnoszkáltak. Nem szűk magának
ez a cella?
— Nem.
— Nekem igen, mert fel vagyok puffadva. Négy nap múlva halásztak csak ki. Nem
baj, csak a szemem zseníroz, belefolyt a szájamba. Magának még van szeme?
— Az egyik. A másikat kivitte a golyó. Ott ment ki.
— Revolverrel tetszett…?
— Pisztollyal.
— Az jó. Eleinte én is úgy akartam, de aztán nem tudtam pénzt kapni rá. Nekem
soká tartott, de tetszik tudni, a biztos, az biztos.
— Honnan tetszett…?
— A vasúti hídról. Tetszik tudni, négy nap múlva tudtam csak feljönni. Utálatos
lesz az embernek a tüdeje. Pardon, zöldül már a maga hasa?
— Még nem. Hát zöld lesz?
— Ojjé, látná az enyémet. Szép, világoszöld, egész a köldökömig. Úgy örülök,
nemsokára zöld leszek. Csak a hájam szép kék. Most már rendesen megy minden
a boncolásig, csak már túl lennék rajta. Szrr. Szrr.
— Mit csinál?
— Semmit, a víz szörcsög bennem; na tessék, most a másik szemem is kifolyt.
Sajnálom. Másképp egészen szabályszerű vagyok, mondta a doktor úr. Igaz is,
mondja csak: szőke volt?
— Nem, barna. És az öné?
— Az enyém is.
— Hogy hívták?
— Pötty Pepinek hívták.
— Úgy. Úúúgy. Hát hisz akkor maga a Frenreisz Zoltán.
— Na hát?
— És én szamár, azt hittem, magához megy feleségül.
— Hát, maga a Nebbich Lajos? Én azt hittem, a magáé lesz… hát akkor kellett
nekem beugrani a vasútiról?
— És kellett nekem kiadni a pénzt arra a pisztolyra? Őrület.
— Hiszen akkor hozzám jött volna! Ha én ezt tudom, hogy nem magához akar menni,
és hogy maga beugrik a Vasútiról… De nekem azt mondta, máshoz megy, és én tudtam,
hogy az csak maga lehet…
— És ha én tudom, hogy maga pisztolyokat vásárol és hogy nem akar magához menni…
de nekem azt mondta, máshoz megy, és én tudtam, hogy az maga…
— És ezért oszlunk mi itt ketten? Hát kihez ment akkor a Pötty Pepi?
(Egy harmadik úr a cellából)
— Hozzám.