A Nagymama Függönye és a Dívány

2006-08-26, 11:30 pm

Szaff: bocs, elfelejtettelek hívni… :$ De gondolom, nem volt nagy baj, mivel te sem támadtál le, szal remélem, tényleg nem… Szal igen… :D
Merci: köszönöm nagyon szépen, hogy szóltál a Bolyki Brothers koncertről… :) Érdemes volt ottlennem… :)

A mai napomról olyan de olyan szép, kikúrt anyázós bejegyzést akartam írni, hogy az nem is igaz! :mrgreen: De egy részét talán majd holnap… Mindegy, a lényeg: kurva pocsék volt… :D Ideg rázott mindenfelé, anyám forever meg minden, de aztán jött az este, és ha az sem volt éppen felhőtlen, de sikerült egy kis fényt hoznia szerencsétlen életembe… :D Úgyhogy gyerekek, egyétek az életet nagy kanállal, de néha nézzétek meg, milyen fazékból, és legyetek kábé olyan hülyék, mint ez a négy Barom! :mrgreen:

Bocsánat & Köszönet mégeccer, én ennyi voltam mára! ;)

Jah, és persze: Sisters… got that feeling! :)

ui.: Engedelmükkel megkérném szépen mind a kettő, mélyen tisztelt hajgumimat, hogy legyenek szívesek visszaesni a párhuzamos dimenzióból, mert igényt tartanék rájuk… Köszönöm.

Álmodozás vs. Birtoklás - Elkezdve…

2006-08-25, 8:44 pm

Valaki álmodozik, mélyen gondolataiba belesüllyed minden mást kizárva fejéből, a Világot észre sem veszi… Amit megtehetne, nem teszi, csak elképzeli - ettől reménytelen küzdelem az egész… Más pedig elgondolja, és minden “hamletizmust” félrepakolva megy, harcol, megszerez - birtokol. De mennyivel van több dolog ez utóbbi kezében, mint a reménytelen álmodozóéban? Elvégre övé minden, mert övé az álmai…

Próbálom kifejteni ezt az álom-dolgot, erősen próbálom, ám jelenleg nem megy… Most túl nagy a késztetés a cselekvésre, gondolataim pedig nagyon szerteszét szaladtak - utol nem érem, el nem kapom őket egy darabig… Úgyhogy majd később írok egy csodaszép, frappáns, összetett “értekezést”, “filozófiai” “eszmefuttatást” - csak olyat, mint mindig… ;)

Kárpátia II.

2006-08-24, 2:50 pm

Fontos Bejelentés: KÉT HETES A BLOGOM! :)

2004. Talán egy általam tv-ben látott mozifilm, vagy egy egekig magasztalt és imádott sorozat ragadta meg fantáziámat - esetleg fantáziám ragadta meg önmagát -, már nem tudom… Régebbi naplóbejegyzésekből biztosan okosabb lennék e téren, de az emlékezet megörökített példánya jelenleg nem áll rendelkezésemre - majd később… De végső soron nem is ez a lényeg, hanem hogy egy egész szlovákiai nyaralást ábrándoztam végig egy hányadtatott sorsú kislányról, akit egy eseményekben rendkívül szegény történet főszereplőjének kiáltottam ki. (És akit mellesleg nem hugyozott le a fa, és nem fröcskölték ruhácskájára csoportosan fülzsírjukat a trollok, de még az anyukája sem folyatta rá a szemgolyóját… :mrgreen: ) A többiek csak a törülközőt tartották mellette… És mi lett ezzel a dologgal mára? A ‘Ramóna’ nevű txt állomány két évig érintetlenül hevert memóriaegységem polcain, mígnem I(fjú)P(adavan)-om egyik levele kapcsán megnyitásra nem került. Eszembe jutott főhősnőm sora, a többi ember, a történet alapja s az, hogy valójában nem is volt soha történet… Már akkor is sok fejtörést okozott ez nekem, s mióta beleolvastam a kivételesen pocséknak mondható, be nem fejezett írásba, még jobban “kínzott” a téma. Foglalkoztatni kezdett, nem hagyott nyugodni, heteken át gondolkodtam, tervezgettem, megalkodtam a néggyel (öttel?) kibővült főszereplők gárdáját (a nevekért köszönet ‘Rincikémnek és Mercinek is, bár ő nem a főszereplők terén volt segítségemre), és elmém lámpásainak lassankénti felvillanásával igazi történetet szőttem köréjük - persze, még mindig vannak ún. “lyukaim”, de stoppolok, stoppolok! Mára az egyszerűen csak Ramónának megnevezett sztori Kárpátiává nőtte ki magát… Az idő érleli gondolataimat és az Ő eseményeit is. Mert az kell hozzá… Idő… több, mint amennyire számítottam…

Volt egy július 30-a, amikor olyan görcsösen akartam írni az akkor még cím nélküli sztorimat, hogy egy pocsék írás után sikerült belevágnom - úgy, ahogy illik: a közepébe. Azóta az “első fejezet” már “készen áll”, az események egy hatalmas, üresen tátongó szakadékot leszámítva egymás után gyülekeznek fejemben, és ami talán a legjobb: maga a történet is megvan… Hogy miről fog szólni valójában, mi-hogyan lesz benne, mi az a bizonyos múlt, ami főhőseimet folyamatosan kísérti, honnan indult minden… Ma “világosodtam meg”, azt hiszem, ma futottak össze a fejemben a szálak. (És ‘Rinci, hiába állítasz mást, ennél nincs jobb érzés a világon… :D ) Az meg már tök mellékes, hogy még magamnak is túl bonyolult vagyok, és hogy a háttérből alig lesz valami benne a “könyvben” leírva, de reményeim szerint a Kárpátia olyan sorozattá (?) válik, ami az olvasót gondolkodásra sarkallja… :)

Mindenesetre kíváncsian várom, mit tudok kihozni belőle…

ui.: Amúgy a történet “első fejezetét” és a folytatást mégsem lehet olvasni majd azon a bizonyos www.from-stairs.atw.hu/portfolio webcímen egy alábbi link alatt…

Álmok Földjén

2006-08-23, 8:28 pm

Nincs más, ehhez fogható érzés a világon… Merülés, bámészkodás, gyönyörködés, megborzongás, félelem, vágyakozás - aztán a felszínre bukkanva az az öröm, hogy az álmaink még mindig álmok… tökéletesek… Van valami gyönyörű abban a szenvedésben, ha az ember megkíván valamit, de azt nem kapja meg. Elképzeli, órákon át a gondolat, az álmok rabja… Akkor talán eszébe sem jut, hogy ez az állapot mennyivel jobb a birtoklásnál… Mert amitől elvárjuk, hogy bekövetkezzék, amit igazán nagyon szeretnénk, az számunkra leírhatatlan, megmagyarázhatatlan, különleges. Ha soha nem tartjuk a kezünkbe, s nem mondhatjuk el, hogy a miénk, vagy nem számolhatunk be megtörténtéről, akkor megmarad felülmúlhatatlannak felettünk lebegve, az Álmok Földjén. De ha tulajdonosai leszünk? A múltunkká válik, nem lesz több, mint egy emlék.

Egy Nap Krónikája

2006-08-22, 11:03 pm

Szeretek…/Szeretem…

…ülni valamilyen kajáldában (pl. McDonald’s), és magamban azon röhögni, hogy a szomszédos asztalhoz éppen néma csendben leülő lány és két fiú azt hallgatja, amit ‘Rincikém akkor mond az általunk, skorpió létünkre meglepően kedvelt témáról! :mrgreen:
…visszamenni egy helyre, és elmondani, hogy az ott történt dolog már csak emlék…
…nézni egy galéria képeit.
…zenét hallgatni…
…kómásra aludni magam… ^^
…úgy tenni, mint aki semmit sem csinál, noha egy történet szövevényes szálai keringenek koponyám körül.
…leszedni a kis pókot, aki épp a laptopra próbál hálót szőni… :mrgreen:
…rádöbbenni, hogy mennyire fontos az Idő…
…kedvenc témánkról diskurálni ‘Rincikémmel… :mrgreen:
…rájönni: félénk kis izé vagyok! :D
…megköszönni valakinek azt, amiről tudom, hogy mások nem szokták. :)
…felfedezni egy történet tökéletlen részeit.
…ötvenedszerre hallgatni meg ugyanazt a számot, mer’ az jóóóóóó!
…belealunni a gondolataimba.
…hülye kommentet írni valamire, aztán meggondolni magam… :mrgreen:
…álmodozni/tervezgetni, és ha mindeközben nem piszkálnak, nem rángatnak vissza
…magamnak beszélni más szerepét felöltve (ez az én fejemben jobban festett, mint leírva… :mrgreen: )
…ordítva énekelni, miközben tudom, hogy a szomszéd az ablak alatt nyírja a füvet, és mindent hall! :D
…nem azzal törődni, hogy lökdösnek a villamoson.
…csalódni valakiben, mert nem eszi meg az egész sültkrumpliját… :mrgreen:
…az utolsó slukktól csúnyácskán beállni, höhőő kurszán! :mrgreen:
…nem olyasmit írni “blogomra”, amit elterveztem, mert van jobb! ;)

Ennyi.

Protected: A Kód: Nedea …

2006-08-21, 1:27 pm

This post is password protected. To view it please enter your password below:

~*~ Hajnal, Tenger, Eszter és a Kő ~*~

2006-08-20, 11:44 pm

Tűzijáték 2006 - köszönjük!

Először is: legújabb elmebeteg kategóriám magyarázatot igényel! Ma egy picinykét bőrig áztunk Verával és apummal, és Vera telefonja a kínai táskában egy picit vizesen is működött, ez pedig egy Siemens telefon (ha emlékem nem csal, márpedig én remélem, hogy nem), amit ugye mindenki szid… ;) Tehát mostantól minden, ami jó, az “Siemens” lesz eme blog-gyönyörön!

Igen, ott voltunk, vártunk, láttunk, megjártuk, túléltük… :P Valójában ennyi minden, amit összefoglalva érdemes volna írnom a mai napról - pontosabban az estéről…

Mert a napom gyönyörűen kezdődött fél öt tájékán, amikor felébredve úgy döntöttem: én többet nem alszom - mármint nem semmikor, hanem akkor, na mindegy, érthető… Szóval gépeztem, settengedtem, szombolyogtam, néztem felhős napfelkeltét fák árnyából (az égen olyanok voltak a felhők, mintha felszántották volna őket, tehát ha másért nem, azért a látványért megérte… :) ). És rájöttem, hogy szeretem az estéket, éjjeleket - vagyis inkább a hajnalokat. Igen, a hajnalokat… itt vannak mellettem, mégis egyedül vagyok, bármit csinálhatok: beszélhetek magamnak (ami egy ideje kedvenc időtöltésemmé vált… :mrgreen: ),táncikálhatok a zenére, tátogva énekelhetek, rázkódhatom a röhögéstől a gép előtt anélkül, hogy valaki megkérdezné bamba vigyorral a képén: “Kivel levelezel?”, kétszóval (ism.): BÁRMIT CSINÁLHATOK! És ez jóóóó… :) Megvan a félelem kizárása az egyedülléttől, mégis magányosan… Hát hű, a végén koránkelő leszek… :) De persze a Kánaán nem tartott örökké, családtagjaim itthon lévő része felébredt, nyüzsögtek meg minden, én meg már nem tudtam felszabadultan ugrálni a gép előtt arra a zenére, ami tegnap óta felpörget…

Got that feeling - got that feelin’
Every morning - every morning every day now
Sun is shining - shining bright
in my life!
(by Bolyki Brothers)

Hát jah… No mindegy, ezután hosszú délelőtt, majd nagysokára hazamenetel, ahonnan pedig irány az Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola épülete - vagyis inkább az ott várakozó csajok (from the Kút, ugyé? ;) )… No, hát itt aztán történtek kedves-vicci dolgok… :D Jó volt látni titeket, bár kicsit furcsa, sorból-kilógós érzés azér ottvolt… :P (Mivel ugye ti egy hete már láttátok egymást, szal… Na mindegy.) Merci, te pedig hiányoztál, de nP, egyszer úgyis összehozunk valami hatosféleséges-találkozóst! :) (Szerintem…) Ami pedig ezután történt… :D Hát az nem volt semmi: Bari pisilt a fák helyett ( :mrgreen: ), galambokat kergettünk-locsoltunk (hogy nagyra nőjjenek!), kislányokra folyattuk a trollok szemöldökét, és egyébként is… :mrgreen: Fülzsír. És az egyiptomiak forróságban csinálnak jeget, ugye, Encsi? :D Hát igen, én egy kicsit punnyadt voltam - ezért utólag bocsánat mindenkitől -, de hát ez most így alakult… Mindegy… De azért élveztelek titeket… :) Ja igen, csodás napsütés, forróság, tenger-dusszasztás a MadarasTecsó előtti kútnál, ésatöbbi-satöbbi… Így váltunk el 1-2 körül - asszem.

Esti program pedig: tűzijáték bambulás Verával, aki megtisztelt az első, Budapestről történő tűzijáték nézésével becses személyemet… :) Hát, szerintem sikerült felejthetetlenné tenni, ugye, Vera? :mrgreen: De akkor is te meg Cs-K Eszter tehet róla, meg az a szép, kedves, aranyos kövecske, aki kioltotta a lámpákat, és aki szerintem nem is csak egyszer volt használatos, és akit te tisztesen porba tiportál! :D Na jó, szóval kicsit komolyabbra fordítva a szót: úgy vélem, hogy nem szükséges hosszasan ecsetelnem, mi történt odakinn, a hírekből értesülhettetek/fogtok értesülni róla… No persze az ott tapasztalt dolgokat nem festhetik le, csupán a “pánikhangulat” címszóval intézhetik el… De mindegy is. Aki nem volt ott, az örüljön, aki meg ott volt, az is örülhet, ha még tud… Mindenesetre furcsa visszagondolni, mi-hogyan-mikor történt… nem estünk pánikba… Mögöttünk egy szerencsétlen nő a “Meg fogok fulladni” szavakat ismételgette (feltehetően) párjának, előttünk pedig (szintén feltehetően) anyuka, apuka, utóbbi vállán egy 2 éves forma gyerek… Abba meg már bele sem merek gondolni, mi lett azzal a horvát-mezes, repper-gyerekes, kislányos családdal, ahol e három gyermekre két felnőtt jutott (ugye?)… Hát mindegy…

Tesóm küldött egy SMS-t (kétszer… :D ) apumnak, hogy a Budaörsön lezúdult eső okán inkább nem mennek sehova (jól tették… :) ), Szaffikát pedig próbáltam hívni… annyi siker, hogy felvette, beleszólt, ő volt az, nevetett, úgyhogy él… :D Amúgy egy kib*szott szót nem értettem abból, amit mondtál, de ha utolsó szavaidat jól vettem ki, te sem nagyon engem… “Segond”, a lényeg, hogy életjel megvolt… Másról nem is tudtam, hogy kinn lehetett, úgyhogy kicsi szívem megnyugodott… :) Tehát remélem, senkinek sincsen semmi baja, Encsi, ti túléltétek áram nélkül, Bari, te gondolom biztos elzártságban voltált a házban, Merci, felteszem: te is otthon pihengettél meg minden, és azt hiszem, ennyi…

Hosszú nap volt. És emlékezetes este. Kérdés persze, hogy pozitívan vagy negatívan kell ezt érteni… Majd elválik, mindenesetre a négy halott és a több, mint 100 sérültnek és hozzátartozójának nem volt szép az ünnep… Borzasztó belegondolni, hogy milyen lehetett az utolsó kép, mielőtt teljes sötétség… Vagy milyen lehetett, amikor ott állt valaki, s hirtelen ledőlt a mellette állóra egy fa… Igazad van, Vera, amikor azt mondod: “nagy mázlink volt”, mert ha nem is pont mázlink, de valamink volt… És számomra már világos: valami sors-féleség azért van… :)

Azért ha nem vagyok ott (most erről nem szeretnék vitát nyitni, mert én OTT voltam csakazértis csakisott! :mrgreen: ), nem hiszem el, hogy mindez megtörtént egy nap alatt…

“Bemutatkozás”

2006-08-19, 9:27 am

“Sem több, sem kevesebb, csak ember lehetek.”

  Hogy ki vagyok én? Nos, talán Csokonai szavainál egy kicsit mélyebbre hatol egy általam igencsak jól ismert, bölcsnek tartott ember véleménye: “Én a nevem vagyok. (…) Minden, ami voltam, vagyok, és leszek, bele van sűrítve e két szóba. ” Ez pedig jelen esetben ‘Abeem’ (igaz, egy szó, de ez van). Tehát mindentudó barátom nézete szerint ennyi elég is volna bemutatkozásnak. Hiszen minden más fölösleges adat… Pedig most, hogy a nevem tudod, és esetleg sikerült beletörődnöd, hogy mást nem kapsz, érdekelhet: honnan ez a név, miért, mit jelent, stb.? Kérdezz bátran, én válasz helyett kérdést adok: neked mit sugall?
  Magam szerint én én vagyok - egy megfogalmazhatatlan, körülkeríthetetlen tárgy és fogalom. Soha nem mondom ki, nem gondolkozom rajta - elvégre én tudom, hogy ki vagyok, miért lenne szükségem pontos meghatározásra? Esetleg azért, hogy mások is megismerhessék becses személyemet? Ugyan…! Más ember - más szem, ami különbözik az enyémtől, nem fog soha úgy látni engem, mint ahogy én látom magamat. Mondhatok, mutathatok bármit, ő saját magát vetíti ki rám. (Egyebet nem is tehet, elvégre nem tud egy másik ember szerint ítélni…) Olyan ez, mint egy ház, ahol már nagyon sokan laktak (hosszabb-rövidebb ideig). Ha visszamennek, belépnek az ajtón, lényegében ugyanazt látják mind: az ablakok nem változtak, a kilincsek tán egy kicsit megkoptak, a bútorok alig mozdultak onnan, ahová még a legelső lakó tette őket… De mások az emlékek. Más időket éltek meg itt, másokkal találkoztak, máshogy takarítottak. Ha pillantásuk az ágyra téved, más jut róla eszébe mindnek. Lehetséges persze, hogy az emlékek néhol nagyon hasonlóak, de megfejthetetlen: a falak mindezt miképp látják…

  Testem fal; lelkem sok szoba; gondolataim, szavaim, tetteim bútorok.

  Hogy ki vagyok? Abeem. E szó pedig ablak a házhoz, ahol élhetsz, vagy tulajdon kezem feléd nyújtva - tekints be, mondd el, mit látsz, vagy fogd meg, mondd a neved, majd hátat fordítva ítélkezz!

“Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének?
Legalább is felkötnének.”

Megjegyzés: ez napokkal ezelőtt íródott egy barátnőm kedvéért, aki kérte, hogy írjak magamról néhány mondatot. Hát, ez sikeredett…

Máté 5,3-16.

2006-08-18, 10:23 pm

  - Nem jó ez így… Beszélned kell… életjelet kell adnod magadról! Beszélj folyamatosan!
  Noé oldalra billentette fejét. Nem akart ellent mondani, hiszen bármit megtett volna azért, hogy barátai ne féljenek. - Folyamatosan… - nem kellett sokáig töprengenie, hogy rájöjjön, mit mondhatna…

Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot:  mert ők megelégítettnek.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.

  Ezután Marci folytatta vele:

Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és megtapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

[cím nélkül], avagy lásd: Kategória!

2006-08-17, 8:43 pm

Mindenekelőtt: az oldal egy kissé megbetegedett, az orvos legközelebb valószínűleg hétfőn ér rá, mert elutazott a Balatonhoz… Az ügyelet pedig nem hajlandó felvenni a telefont, szóval az egyedüli dolog, amit tehetek, hogy addig is ápolgatom szegény Blogocskát… Megértéseteket mindketten köszönjük!

Ma is valami nagyon tanulságos írománnyal óhajtottam volna bővíteni eme nemes oldal tartalmát, ám ötlet nemigen akad… Ezért aztán megosztok veletek egy ötödik életévében járó drágaszágot a kezdetekből, mer’ az jóóóóó, és mert most hangulathoz/kedvhez/etc-hez illik… :)

Szónoki beszéd a csendhez

Csendet, figyelem!
Elmondanám beszédem!
Maradj csendben, hisz a csend
Oly sok vidámságot rejt!
Ezzel a tanárnak is szerezhetsz örömet,
S ezért jár neked rengeteg köszönet.
Meglásd, a csend csendben marad,
Hogy ne rontsa el a te napodat.
Sok-sok titok van benne,
S ezért fel kell fedezned!
Szépség, vidámság, békesség,
Ebből ál a csendesség.
Plusz még egy kis figyelem,
Mit ő hozhat teneked.
De csak akkor hozza el,
Ha megvárod szép csendben!
Ne csak társad tiszteld meg,
Hogy befogadod a csendet;
Tanárodra is figyelj,
Ez pedig a tisztelet.
A csend nemcsak csendből áll,
Ismerd meg a varázsát!
Főleg iskoládban tedd ezt,
Bizidben így csak ötös lesz!
Otthon is jó a csend,
Mikor írod leckédet.
Figyelni csak csendben lehet,
Figyeld hát a jó kis csendet!

/2002. február 9./

Ennyi. További Szép Akármit!