SZEREPLŐK:

BERTA - A hősnő
FERI BÁ - Az öreg lovag
PITYU - Berta otthon maradt gyereke
RÓZA - A falu kiváló perpostája
BORISKA - Feri bá felesége, később elválik tőle
ERZSINÉ - Róza barátnéje
CSARNOKOSNÉ - Tejet szedi bé
TÉKLA - A csarnokosné barátnája
MAGYAR LEGÉNY - Turista
ÁMÁLI, LŐRINC BÁ, VIRÁG - Akik a csarnoknál pletykálkodnak.
ÁLVIRA, GYURKA, GUSZTI, BÉLA - Feri bá gyermekei
BÖZSE, JANCSI, DEZSŐKE - Berta gyerekei, aki elköltöztek a faluból.
REGÉLŐ

REGÉLŐ - Bertának meghal az ura. Szegény Bertáné, mert így hívják, szomorúan éldegél egyedül. Pedig három gyönyörű gyermeke van. Igen ám, de azokból kettő máshol lakik. Még a férjeura idejében házasemberek lettek. Az otthon maradt legény esszecsavarja Berta nyugodt életét. Bertára mozgalmas napok köszöntenek be.

I. VONÁS

Pityu a kályha melletti ágyon heverész. Duruzsol a tűz. Berta a fuszulykát pucolja. Olyan főzéses hangulat uralkodik.

BERTA - Te fíjjam, mi lesz vélem, ha te es megnősülsz, itt hagyod az öreg házat, itt hagyod a halas bicskádat,- nó meg engemet.
PITYU - Há, nem mard eppeg egyedül anyám!
BERTA - Há, hogy érted ezt fíjjam?
PITYU - Úgyhogy nem viszem magammal sem az öreg házat, sem a halas bicskámot, csak magamot. Maga pedig jó nyugudtan ellehet az öreg házzal s a halas bicskával.
BERTA - A halas bicska egy érték fíjjam, még szegény megboldogult apádtól kaptad!
PITYU - Az lehet, de pofot es kaptam, hogy aszongya nem tudtam megtanyulni a faragást, ezenkívül még seggberugásokat es. Az öregem szeretett békavarni nekem.
BERTA - Hogy beszélsz így apádról fíjjam?!
PITYU - Én az ágyról beszélek magának. Apámra mán nem tehenkedhetek rea.
BERTA - Örökké kiforgatod a beszédemet. Búsúlhatok továbbra es egyedül, met senkit sem érdekel az én nagy szenvedésem.
PITYU - Há, minek es kellek én ide, mikor egyedül es olyan jól tud búsúlózni. Nálam nélkül es eppeg elég jól tudja csinyálni.
BERTA - Hogy a súly mé nem ett meg hamarébb! Úgy elvagyok keseredve, hogy mindjárt bánatomba elpusztulok. Megyek apád után én es. Az lesz a legjobb.
PITYU - Azé ne bolondojzon anyám, csak íztelenkedtem egyet. Örökkétig boldogtalanságba merül, met folyton a boldogságot hajkurássza. Vigyájzon az elméjére, nehogy elboruljon.
BERTA - De te ezt nem érted fíjjam, hogy mi az, amikor az ember egyedül marad.
PITYU - Menjen férjhez anyám, akkor bíz nem lesz egyedül.
BERTA - Ne túlojz fíjjam, ejsze teljesen megzavarosodtál, ilyen űdősen hogyes képzeled.

2. Bejön a szomszéd fehérnép, aki kíváncsi természetéről híres.

RÓZA - Há nem es kopogtattam.
PITYU - Há Róza néném egyáltalán kopogtatott-e valakinél életében?
RÓZA - Ej, Pityu., te., te, te!
PITYU - Én, én én.
BERTA - Telepedj le Róza.
Róza - Nem es ülök, inkább megállok.
BERTA - Ülj le na!
RÓZA - Nem met sietek, annyi dógom van, hogy csak.
PITYU - Nyomja le a valagát, szűnjön mán meg egy cseppet, pihentesse meg a hátát, elfáradhatott a szüntelen kukucskálásba az ajtó előtt.
BERTA - Halgass te fíjjam, má nagy vagy, s még sincs eszed.
RÓZA - Ugyan Bertuska, Pityu csak bolondojzik.
PITYU - Mét jött most Róza?
RÓZA - Csupa véletlenül hallottam meg, hogy mit beszélgettek. Gondoltam bélépek.
PITYU - Véletlenül a szeme szinte ottmaradt a kulcslyukba és a füle rea kenődött az ajtóra.
RÓZA - Ugyan-ugyan, csak a kertben kapálgattam, s akkor hallottam meg.
PITYU - Hat házzal arrább lakik, ha hallotta vóna akkor itt a Gáborékét kellet vóna megdolgojza.
BERTA - Ne viccelődj Rózával te, nem szabad, ő sokkal jobban benne van az űdőben, mint énes.
PITYU - De nyakig benne lehet.
RÓZA - Bertácskám ne se törődj én nem veszem a szűvemre.
BERTA - Mond má na, mit akarsz.
RÓZA - Csak hallottam a beszédet és gondótam én es hogy bíz még nyuguttan férjhez mehetnék.
PITYÚ - Há persze, öreg asszony, nem vénasszony.
BERTA - Ne bolondojz Róza!
RÓZA - Ugyan mmért bolondojznék.
BERTA - Nem nekem való már a férjhezmenetel.
RÓZA - Dehhogynem! Hirtelen témát vált - Jajj, annyi dógom van, el köll menjek, el köll végejzem a zesti bajt.
PITYU - Most még három óra van Róza néném.
RÓZA - Há még addig ide-oda be kell néjzek, nem másé, csak lássam másutt hogyes mint a helyzet. Eccerű de naccerű, mennem köll.
PITYU - Olyan mint a rossz pénz, ide-oda gurulgat, de nem vész el, mindig szem előtt van.
BERTA - Fogd má egyszer bé a szádot na!
RÓZA - Ugyan kicsi Bertuskám, ne se törődj. (Kifele tart.)
BERTA - Te örökkétig szemtelenkedsz fíijjam!
PITYU - Mért es ne. Ő a perposta a faluba. Ő terjgeszgeti isten igazából a híreket.

Róza még végighallgatja a csevelyt, s aztán eltűnik, mintha a köd nyelte volna el.

3. Bertáékhoz újra vendégek érkeznek. Kopogtatnak az ajtón.

BERTA - Igen! Ki az?
FERI BÁ és BORISKA - Mű vagyunk.
BERTA - Tessék bejönni.
FERI BÁ - Jó napot na!
Megölelgeti Bertát. Boriska hallgat.
BORISKA - Jó napocskát kicsi Bertám!
BERTA - Hogy vannak na! Mi járatban vannak na! Üljenek le na! Ne álljanak na!
Pityu feltámasztva karjával a fejét ravaszul figyel, miközben laposat pillongtat.
FERI BÁ - (Viccesen) Hát, hogy tőtt az éccaka Bertuska?
BERTA - (Cinkos vigyorgással) Na na., erőssen ne becézgess, mett családi cirkusz, féltékenység lehet belőle.
PITYU - Ráksúlyt Feri bá, ne babusgassa a vénasszonyt! Inkább vegyen egy kis bátorságot magán, vacskolja cag meg ! Ejsze nem meri? Há úgyes csak vicc.
BORISKA - Ne beszélj így anyádról te! Mint mond a falu? Az én apáca életemmel még te se jáccodj azétt, csak úgy mondom!
PITYU - Játszodni? Nem kell játszodni, mett van benne egy csepp valóság es azt hiszem, kell értse Boriska néném, a falu mocsok vénasszonya a maga komasszonya!
BERTA - Jajj, Úristen, nem bírom ezt tovább! Tudtam, tudtam, jobb lenne egyedül meghalni. Néjzék csak az ebadta kölykét be pofátlan. Ezért gürcöltem, szenvedtem, húztam az igát, hogy ilyen sorsot érdemeljek. Egy semmirekellő, engem meg akar bélyegezni, jajj., jajj! Ha az apja élne, adna neki.
BORISKA - Kománé na, ne keseredj el. A fijad egy kicsit kótyagos, egy kicsit lustácska is, de jószüvű. Csak lássa, hogy téged lehet hergelni, azé csinyálja az eszét.
BERTA - A má édes keveset számít, ha örökkétig csúfol engem.
BORISKA - Hagyd a fenébe má. Nem es ez a lényeg. Hanem kománé, hallottam a faluba, hogy itt járt nálad Róza, nem es olyan rég. Néköm azt beszélte, hogy férjhez akarsz menni, s még azt is, hogy esszekaptál az uramval.
Feri bá szeme sarkából figyeli az eseményeket, de nem szól semmit.
BERTA - Méghogy én! Boriska?
BORISKA - Ne szakíts félbe te szenteskedő, ki tudja mikortól bolondítod az uramot, azt a vén marhát.
BERTA - Isten lássa az én pettyes lelkecskémet, de semmi péndzért meg nem tudnám tenni veled szembe.
PITYU - (Vakarodzva) Csak a háta megett! Szeret az én anyám hennyegni. Nem mond le könnyen egy cspp ettyen-pettenről.
FERI BÁ - Halgass Pityu. (Boriskához fordulva) Ne bolondojz feleség, úgy látom megént felkaptad heába a vizet. Ejsze jobban hiszel a pletykáknak? Mű csak a komasszonnal viccelődünk, semmi más.
BORISKA - Néköm egy cseppet sem teszik ez a fajta viccelődős. Ez nem vicc!
BERTA - Hát még tű mondtátok, hogy olyan vagyok akár egy angyal. Néköm mennyországi viselkedésem van. Métt csinyáljátok ezt vélem, elég nekem a saját bajom, elég nekem a saját szenvedéseim itthon. Hát még a férjemet se sirathatom minden áldott napocskán nyugalommal.
BORISKA - Úgy csinyálsz akár egy divatos színésznő. Színészkedés az egész, nekem ne magyarázz!
FERI BÁ - Ugyan Boriska, csillapodj!
BORISKA - Méghogy én csillapodjak. Na jól nézünk ki! (Feri bának leken egy hazait) Te vén safrantyú, te vén kujon, elhagylak te. Egy pöttyöt a képébe mászik Feri bának, az meg némán tűri, aztán nagy hirtelenséggel elviharzik.
FERI BÁ - Hát ezt jól megcsinyáltuk.
PITYU - Feri bámnak akaródzott anyámval foglalkojzni?
BERTA - Te, Istenverte kölyök, ki szedem a két szemedet, kitaposom a beledet! Bajt hojztál a ház eddigi tisztességére! Mekkora szégyent hojztál reám.
PITYU - Csak viccelődtem.
Berta a laskasirítőt kikapja az asztal fiókjából és bőszenrohan Pityu felé. Feri bá útközben megakadályozza. Keményen, de gyöngeséggel lefogja Bertát.
FERI BÁ - Bertuska (egy cseppet megölelgeti), ne idegelődj na. Vélem pedig ne se törődj, én az asszonnal rendberakom otthon a dógot.
BERTA - Jajj, hogyes gondolhatnak rólam ilyesmiket. Én egy becsületes ögyvez asszon vagyok. (Félig sírva) Szegény megboldogult férjem a tudója. (Félig mosolyogva) Jó na, nem mondom azt, hogy néhanapján nem ölelgetett meg Feri bá.
PITYU - (Feltápászkodik fekvő helyzetből ülő helyzetbe) Szegény megboldogult édesapám elég tudatlan lehetett akkor, mikor kijelentette ezeket a szavakot. Ha látná az egészet még a háta is borsodzna belé.
FERI BÁ - Ez a kölyök egy cseppet se vót megnevelve. Olyan apa kellett vóna neki mint én, aztán adtam vóna nekije!
PITYU - Adott vóna.!
FREI BÁ - Adok most, ideje neked állnom egy kicsit és elegyengesselek, mint a szántóföldet!
Pityu fele igyekszik dühösen, ütésre emeli a kezét, de Berta lefogja. (Ordítva Pityu felé) - Nem szégyenled magad te szégyentelen, elmegyek mielőtt élve megnem nyúzlak.
BERTA - Meg es érdemelné, csak annyira hitvány szigorú a testje, hogy egy nagy ütést nem bírna ki, kettészakadna, csak azé sajnálom.
FERI BÁ - Bertuska sokat szenvedhetett evvel az Istenverte kölyökkel. (Egyperces csend) Nem, nem maradok, mert kitaposom a belét.
BERTA - Feri ne menj! (Pityuhoz) Látod-e megharagítottad Feri bát.
FERI BÁ - Inde-unde kell menjek Bertuska, rendbe kell tegyem otthon a dógokat. Ez a Róza rendesen beléhúzott a csávába. Mérgesen távózik ő is.

4. Pityu ül az ágyon, Berta pedig a széken az asztal mellett. Mindketten hallgatnak. Egyszeriben kopogtatás nélkül berohan Róza és Erzsiné.

ERZSINÉ - Naj úgy meg ijedtünk, azt hittük, hogy bétörtek hojzátok. Először csak nagy kiabálást hallottunk. Mi vót az a nagy zaj na.
PITYU - Anyám szemet vetett Feri bára.
RÓZA - (Leereszkedik egy székre) Nem hiszem el, há Bertuskánknak olyan tiszta lelke van, mint a kilencven fokos szesznek.
ERZSINÉ - (Állva) Elég hihetetlen, de valónak nezett ki amit én láttam. Boriska és Feri bá idegesek vótak, szemmel láthatólag merkeltek egymásra.
BERTA - Hol láttad őköt hej.
ERZSINÉ - Feléjük vót dógom, s egyfelé bámészkodtam, s ahogy nezelődtem, véletlenül megláttam őköt a saját kertjükben. Róza es ott vót. Berta haragra gerjed, vérbeforgó szemekkel nekiszökik Rózának és kezdi fojtogatni.
BERTA - Te vagy mindennek az oka, te perposta!
Pityu, mintha felébredt volna eddigi álmából felszökik helyéről, próbát tesz az asszonyok szétválasztásában, sőt Erzsiné is segéjtkezik. Berta mindenkit üt, akit eppeg ér.
PITYU - Anyám megbolondultál-e?
BERTA - Csak még most jött meg az eszem!
Ebben a beszélgetös pillanatban sikerült Rózának kicsúsznia Berta karmai közül.
ERZSINÉ - Jedtét vettem Róza, meneküljünk, amíg megnem öl.
Rohantak is ki az ajtón. Pityu derekasan megfogta az anyját. Berta dühében a fiát kezdte ütni.

II. VONÁS

5. Egy kellemes utcarészlet a faluból, a buszmegálló hoz közel a tejcsarnoknál folytatódik az eddigi esemény.

REGÉLŐ - Boriska a fájdalmas esemény után elköltözött otthonából, otthagyta az urát.
A lustasággal bélelt Pityu megtalálta élete babáját, ezért nősülni akaródzik. Nem szívesen látja mán az anyját a házba, amit joggal ő örökölt. Szó szerint, ki akarja vetni. Berta teljesen ki van készülve. Elkeseredettségében egyre többet gondol a halálra.
BERTA találkozik Tékla néval a csarnoknál. Eppeg hojzták a tejet, csak a csarnokosné nincs ott. Úgy látszik egy szikrát késni fog.
BERTA - Adjon Isten jó napot Tékla!
TÉKLA - Adj' Isten. Jaj, hogy nezel ki, drága márjám, mi történt véled, úlyan szomorúnak látszol, mint egy elveszejtett borjúcska.
BERTA - Hogyis ne lennék szomorú te Tékla, szedett-vedett futóbolondé vagyok válva, olyan lettem akár a senki kutyája.
TÉKLA - Ne jezgess engem, mi történt lelkecském?
BERTA - Had cag a fenébe, me rajtam má senki se tud segíteni.
TÉKLA. Há mé Bertuskacskám?
BERTA - Na jó elmondom. Azé me a fíjjam kiadta az útomot, otthon nincs amit kerejsek, és ráadásul még Boriska is jáccik a becsületemvel.
TÉKLA - Há ezt nem jön, hogy elhigyjem. Bertuskacska, há mindenki tuggya, hogy te vagy a falu becsületje, te vagy a falu szent fehérnépje.
BERTA - Immá lehetek akármi, az enyém az egész fájdalom, ahogy a nóta es mondja.
TÉKLA - Bertuska ne bolondojz, térj magadhoz.
BERTA - Nekem má mindegy, többet a napfényesség nem ragyog reám.

6. Az úton felfelé kambacsol egy turista, hozza csatlakozik a csarnokosné is, beszélgetnek heábavalóságokról, amíg Bertáékhoz nem érnek.

CSARNOKOSNÉ - Jó hamar megjöttek, na.
TÉKLA - Igen, hehehe
CSARNOKOSNÉ - Jajjj, de jó, hogy itt vagy Bertuska! Ez a fijatalember Magyarból jött, Pityu fijadhoz tart, aszondta valahonnan má halotta milyen jól tud furulyázni, izé, me, izé, me még a tavaly is minha felvételizte vóna a zenéjét a kazettájára, súgy gondóta, most es vetet ejsze valamit.
BERTA - Igaz egy kicsit bánatos a szüvem, de én akkor is eligajzítom a fíjjamhoz.
MAGYAR LEGÉNY - Asszonyom marhára örülnék, ha sikerülne ténylegesen egy két dalt regisztrálni a kismagnómra.
TÉKLA - Énekelünk mi es egyet ha kell.
Csarnokosné - Na mit szósz Bertuska, énekeljün egyet ugye?
BERTA - Há persze, legalább addig is felejtek.
MAGYAR LEGÉNY- Álljanak jól közel egymáshoz

Amíg a csarnokosné összeszedi egy bogba a bandát úgy, ahogy akarja, addig a néprajzos előkapja diktafonját, akár egy revolvert és máris megkezdődhet a műsor. Jó lesz. A banda belezendít a happáréba.

AZ EGÉSZEN -
-Tatros partyán nem szabajd lefekünni,
-Mer a Taros ha kiömlik elvijszi
-S most es olyan szeretőmöt vitte jjel,
-Amíg elek soha nem felejtem el.
BERTA - (Összecsapja a gumicsizmáját)
-S hej de aszongyahogy,
-S most es olyan szeretőmöt vitte jjel,
-Amíg elek soha nem felejtem el.
AZ EGÉSZEN -
-S, fekete tyúk mind megette a meggyet,
-Eletembe nem szeerettem csak egyet,
-Sazt az egyet ha valaki jelveszi,
-Megátkojzom sa Jóesten megveri.
BERTA - (Pattogtava)
Sej, de aszongyahogy.
AZ EGÉSZEN -
Sazt az egyet valaki jel veszi,
Megátkojzom sa Jóesten megveri.
MAGYAR LEGÉNY - Nagyon örvendek a találkozásnak. Főleg annak, hogy egyet énekeltek nekem. Sikeresen felvettem ezen egyszerű ás mégis gyönyörű hangzású előadást. Van egy kis csomagom, fogadják sok szeretettel hálám jeléül. Tudják olyan cikis valakit leszólítani. Nagyon cikis volt az is.
TÉKLA (Kitépi a néprajzos kezében szorongatott csomagot) Köszönjük szépen.
CSARNOKOSNÉ - Na ide figyeljen fijatal ember, ezen az úton amit lát a szeme előtt, csak nyugudtan tekerje felfelé, s mikor balra térne, ne térjen balra, hanem menjen bé a saroki házba.
MAGYAR LEGÉNY - Hálásan köszönöm.
BERTA - Isten magával magyar legényke!
MAGYAR LEGÉNY- Viszlát!

7. A magyar legény eltűnik a képből.

CSARNOKOSNÉ - Te Bertuska milyen szépen elköszöntél, milyen szépen tudsz bánni mindenkivel, s még te szenvedsz.
BERTA - Há igen, annyira szenvedek, mint egy útszéli félig kiszáradt kóró. Abba es vanogat lélek, de a sok kocsi és szeker csinyálta portól így es úgy es elpusztul.
TÉKLA - Istenem, Istenem (Összecsapja a kezét), mennyi gonoszság és baj van mindenütt, még itt es.
CSARNOKOSNÉ - Te Tékla nem kéne elojszuk a csomagot?
TÉKLA - Mingyá, csak egy kicsit várjunk, mert úgy látom, jönnek valakik.
8. Megérkezik a csarnokhoz Boriska, Lőrinc Bá, Ámáli és Virág.
BORISKA - (Csarnokosnénak) Vedd el tölem a tejet mett sietek.
CSARNOKOSNÉ - (Kiönti a tejet és visszaadja a vedret) Követkejző, gyorsan me nincs űdöm egész nap álldogálni, mingyá jön a tejes kocsi.
Boriska észreveszi Bertát és kezdi püfölni, ahol éri. Berta pedig védekerzésképpen felemelte mind a két kezét.
BORISKA - Te szégyentelen, vénasszony létedre elvejszed tőlem a zúramot! Te, hánnyal kejzdtél ki, te! Megnyúvajsztlak te! Kinyomom a két szemedet a fejedből te! Miánnad faluba kell lakjak, házbérbe, te hitván. Vénasszon létemre ezt es meg kellett őrjem, te!
BERTA - Jajj, Boriska, miket beszélsz, valakikkel kifőjztétek ezt a pletykát, sez lett a zeredménye.
BORISKA - Még neked áll fennebb! (Csépeli tovább, de már nem olyan hevesen, hirtelen leáll). Egy életen át gyűjtöttem a vagyont a zuram mellett, te most fogod magad és beléülsz a készbe, az én két dolgos kezem munkájába?! Mindegy, immá nem es bánom ha megejszitek, felfaljátok es egymást. Nem rajtam fog a falu szája rágódni az eccer biztos. (Büszkén felemelt fővel) Az én tisztességemmvel nem fog játszani senki.
BERTA - Még te mondod ezt? Méghogy te tisztességes? A múltkor es ki voltál híresedve Estyánbával, azelőtt a töpörcseg Géjzával, egy harminc esztendős családapával te vén szipítrtyó!
A TÖBBIEK - (Korusba) Júúúúújjjj!!!
BORISKA - (Újra felbőszülve rittyegteti Bertát) Még hogy én, hogy én, én! Az anyádot adok neked neféjj.
Berta felkapja Tékla üres vedrét, ő se rest, ugyanúgy kezdi püfölni ellenfelét. Boriska és Berta egymást püfölve jobbra el

9. A tejcsarnok pillanatok alatt igazi pletykacsarnokká válik.

CSARNOKOSNÉ - Ezt es a csarnoknál kellett megrendejzék, minha máshol nem es lenne hely.
TÉKLA - Még jó hogy nem vitték magukkal a csomagocskát.
CSARNOKOSNÉ - Abból nekem is van részem.
ÁMÁLI - Ezek mindketten bolondok, mindketten megérik a péndzüköt, egyik sem jobb a deákné vásznánál.
CSARNOKOSNÉ - Halottam még ez a Berta az édes sógrával es képes vót kikejzdeni.
ÁMÁLI - Egy kicsit nem nagyítasz most?
CSARNOKOSNÉ - Há mé nagyítanék.
ÁMÁLI - Iga z es lehet azé. A mútkor az én uramot személgette. Meg es kapta vóna tölem, ne féjj, az egyszer biztos! Azé az én emberem ilyesmit nem csinyálna.
LŐRINC BÁ - Ej, nem rossz fehérnép kicsi Bertuska, azé egy kicsit megcsípkedném
TÉKLA - Menjetek el hej! Azé ne állítsátok meg a napot.
ÁMÁLI - Nem állítunk meg semmit, ismerjük a zijjen hehérnépeket. S ugye milyen a férfi azt se kell sokáig biztatgatni.
LŐRINC BÁ - Nem neem
CSARNOKOSNÉ - Te Lőrinc, te vén bolond, néköd egyeben se jár az eszed.
VIRÁG - Ha rám figyeltek ugyes jó, s ha nem akkor es jó. Én nem hallottam semmit, deee igazából igen, mégis azt mondom nem, me nem es érdekel. Netán érdekelne, akkor se számít, hogy mit gondolok, mett amit én gondolok, mett amit én hallottam az itt marad, kővé mered, nem megy tovább, csak én, hogy ne vegyüljek belé a bajba.
TÉKLA - Menj Virág, menj!
VIRÁG - Megyek es, nem leszek én bajkeverő. Osztán nem hallottam semmit. (Balra el)
CSARNOKOSNÉ- Úrristen, mennyi heábavalóságot essze tud hordani ez e Virág.
ÁMÁLI - Há, nem es csuda (Vigyorog)
TÉKLA - Pszt! (Mindenki halgat).
VIRÁG (Balról vissza) Tudom rólam beszélgettetek, ne es tagadjátok, de nem baj. Nem es azétt jöttem, hogy itt vótam-e vagy nem. Akkor én nem es vótam itt, nemhogy nem vótam, nem es hallottam, nem es láttam semmit.
LŐRINC BÁ - Jól van Virág, majd elmondjuk a faluba, hogy te ezen a napon még a házból sem mozdultál ki.
VIRÁG - Tudom, szórakojztok rajtam, de bajba kerülhettek, csak tuggyam meg, hogy valamit főjztök ellenem. Van nekem ismeretségem Na én elmegyek. (Végleg balra el)

10. Nyugodt beszélgetésbe kezdenekakik ott maradtak.

LŐRINC BÁ- Végleg elment ez a Virág. Aliges alig bírtam, ne mondjak neki hűjeséget.
ÁMÁLI - Azétt vigyájzni kell véle, mett mindenhol szeme van.
TÉKLA - Az ajó, hogy a verekedősök elmentek. Bajcsinyálók mind a ketten, még a fejem es fáj belé.
CSARNOKOSNÉ - Bajkeverés ide-oda, de azétt a zember ügyel, hogy a családjába legalább ne csinyálja.
LŐRINC BÁ - Az ember nem hibás, ha az asszon utána bolondul s ö odatarcsa.
TÉKLA - Halgass hej, ne mind bolondojz.
ÁMÁLI - Az én uram olyan rendes, csak a könyvekben lehet olyant olvasni, álmodni se lehet szentebbet Egy áááldott jó ember.
CSARNOKOSNÉ - Ne szóld el magad Ámáli, mer az ördög nem alszik. Az eső jó még a veteményesnek es, de villám ha belécsap megüti a ménkő. Ilyen az ember es akár a rossz üdő.
TÉKLA - Úgy úgy Mind igaz amit mondasz hej! Te kománé ulyan eszes vagy, mint egy tanyítóné.
CSARNOKOSNÉ - Én-e? Ejsze csak nem. Nem én, hehehe
TÉKLA - De igen, hidd ca el.
LŐRINC BÁ - Az mindegy melyikünk eszes és melyikünk nem. De há jobb viccelődni, ezt ti es tuggyátok milyeneket bolondojzok, de azétt nem szeretném, ha szájára venne a falu. Inkább beszélek bolondcságokot, hogy tűjjön az üdő.
RÓZA - Igen igen.
LŐRINC BÁ - Te Róza, hogyes sikerült megszólanod, amióta itt vagyunk ulyan csenbe vótál, mint a macska köjkedzés után.
ÁMÁLI - Tényleg mi az oka, hogy ennyire sunyítasz?
RÓZA - Ugyan, én nem szólok belé semmibe, de azé elmondom, hogy Bertuska az én uramot es kezdte bolonítani, de az ilyen hamar elintéjzem, mielőtt megtörtént vóna a baj.
ÁMÁLI - (Grimászkodik Róza hátánál a Csarnokosnénak) Na, én ejsze megyek, otthon es van mit csináljak. Sok es a baj. El kell lássam az emberemet, az állatokot, sa köjkeket es. Isten véletek. Oztán jövök hónap es.

11. Ámáli nélkül folyik tovább a pletyka.

CSARNOKOSNÉ - Ennek az Ámálinak es csak a szája jár, de tudom a férje hírességét es, csak nem mondom neki, hagyom, hogy legyen bódog szerencsétlen.
LŐRINC BÁ - Beszélgessetek egy cseppet csendesebben, me jön Berténak az a nyeszlett gángó fetyeló fia, annak sincs lelke, képes vóót az édes jó drága anyját elkergetni a háztól. Én mondom bé va bolondulva egészen, annak sincs egy csepp jó érzése.
TÉKLA - Tényleg nincs, me annak nem es lehet, ulyan bolond, mint az ótszélen felejtett bikaborjú, lebőg mindenkit.
CSARNOKOSNÉ - Halgass te, itt van ebbe a helybe.
TÉKLA - Mi van, én megmondom a szemébe is, csak vejszek fel.
LŐRINC BÁ - Az se lesz mostanába.

12. Megérkezik Pityu es egy vederrel.

PITYU - Na néném, béveszi-e a tejet?
CSARNOKOSNÉ - Persze édes lelkem, de métt hordod te a tejecskét ide, mé nem az anyád?
PITYU - Há azé, me anyám elment. Most ott van Feri bánál, ott hennyeg véle.
LŐRINC BÁ - Pityu, én nem akarlak megsérteni, mi mindig es jól kijöttünk, sokszor meg es tiszteltél a kocsmába, de azétt elmondhatom , mint jó barátnak mit es hallottam.
PITYU - Mit es Lőrinc bá barátom?
LŐRINC BÁ - Úgy hirlik a faluba, hogy elkergetted otthonról az anyádot. Ez igaz, hogy nem magától ment el?
PITYU - Ugyan Lőrinc bá, ejsze hisz maga a falu szavának. Megesküszöm ezen a helyen, még az újjam begyét, s azon a körmöm alatt eszegzült feketét se mozdítottam ellene. Ő akart elmenni mindenáron, s el is ment. Hát énnem es tartotta vijsza.
LŐRINC BÁ - Igaz es, akinek mehetnékje van az menjen es, ha bírja a lába.
TÉKLA - Ha mán így van az Isten segítse.
CSARNOKOSNÉ - Hallottam, hogy megnősültél.
PITYU - Meg há. Hát az ódeje es ott vót, vénlegénynek számítojtam má, még ráadásul a zanyám es elment, muszály vót valakit kerejsek aki elvégzi a fehérnép munkát.
RÓZA - Igazod van Pityu.
PITYU - Magának a szava halgass! Maga ne kotyogjon egyfolytába mindenbe belé, mert kotyogós lesz mint egy tyúk.
RÓZA - Na nem akarok
PITYU - Ugyan Róza néném nem erőltesse túl magát a képmutatáson, ugyes elmegyek, s akkor kedvére fosolhat.
RÓZA - Na, de
PITYU - Isten áldjon mindenkit!
MINDANNYIAN - Szervusz Pityu.

13. Pletyózás vége

RÓZA - Tűk elhiszijtek eszt, bajba hojzák az egész falut,megérik a péndzüköt.
LŐRINC BÁ - Ne túlojz Róza!
RÓZA - Én egy cseppet se.
TÉKLA - De azé így nem kell bémocskolni mégse, ki tuggya mi fog kövejtkezni, akkor nekünk esőzés után sokl sár lesz Eső után lesz köpönyeg.
LŐRINC BÁ - Igy igaz.
CSARNOKOSNÉ - De hallottátok-e, hogy Bertának és Ferinek hazajönnek a gyermekei, hogy a vagyont ojszák meg.
TÉKLA - Ezt eddig nem es mondtad. Jó előre van haladva az űgy.
CSARNOKOSNÉ - Állj meg fejezzem bé. Lesz olyan kalamajka, hogy az Isten őríjz tőle ahogy én őköt ismerem.
AZ EGÉSZEN - (A csarnokosné felé kiguvadt szemekkel) Menny el az Úristen megfizeti!

III. VONÁS

14. REGÉLŐ - Feri bá otthonába zajlik a hátralévő eseménysorozat. Egyelőre Feri bá és Berta vannak kettesben a szobába. Várják haza a gyerekeket. Készültek es a találkozásra. A gyerekeknek egy nagy lepetést akarnak elmondani, azért hívták össze őköt. De mikor sikeredik elmondani neki, kiderül majd ezután.

FERI BÁ - Eddig az enyémek felérkejztek a buszval, ha valami közbe nem jött.
BERTA - Há, a biztos feljönnek.
FERI BÁ - Az es lehet vonatval jöttek.
BERTA - Tériccsük másra a beszédet, mett gyomoridegem lesz tőle. Te Borisval elintéjzted-e az ügyeidet?
FERI BÁ - El el Bertuska. (Megölelgeti)
BERTA - Ugye nékünk nem lesz több fennakadás vele?
FERI BÁ - Nem nem, édös kicsi csillagom, egyetlenem, te szűvem. Há nem emlékszel ejsze, törvényesen jártam el és kifizejtem amit őt megillette.
BERTA - Mot jut eszembe, csak egy szikrát kerekedt az agyam. Esszekeveredtek a gondolataim izgalmamba, úgy várom ezeket a gyerekeket.

> 15. Róza kopogtat az ajtón.

FERI BÁ - Valaki kopogtat Bertuskácskacskácska.
BERTA - Tessék béjönni.
RÓZA - Isten áldjon benneteket!
BERTA - Csak nincs valami baj, hogy még kopogtattál es.
RÓZA - Úgyan ugyan, csak véletlenül künn vótam, dógom es vót s egyszer csak meglátám a buszt a buszmegállóban. Hát ulyan sokan szálltak le, hogy csak.
FERI BÁ - (Némi ravaszsággal) S méges kik?
RÓZA - Hát a gyerekeitek, ott vót a zegész, még Álvira sem hiányzott.
BERTA - Idekesek vótak-e?
RÓZA - Há nem mondom, hogy eppeg ulyan nyugudtak lettek vóna.
FER BÁ - Csaknem veszekedtek már az úton?
RÓZA - Azt eppeg nem, de nagyon merkeltek egymásra, veszélyesen nezegették egymást, mintha meglettek vóna csinyáltatva a popával.
BERTA - Ne túlojz Róza! Ennyi embert ki csináltatná meg. Nehogy ezt es kieszeld, hogy mű. Mű a saját gyerekeinket szeressűk.
FERI BÁ - Ugyan Bertus, hogyes jut eszetbe. Mű nem csináltatnánk meg senkit, főleg a saját gyerekeinket. Bolondcságokot beszél ez a Róza.
RÓZA - Hű ha, látom má a gyerekeiteket, itt vannak a kapu előtt. Én el es tűntem.
Gyorsan kiszalad.

16. Újra kopogtatnak. Szerre az egész beereszkedik az ajtón. Helyet foglalnak az előkészített padokra. Egyik padra a Berta gyerekei ülnek, a másikra Feri bá gyerekei. Béjövéskor mindenki köszön (össze-vissza). Teljes elhelyeszkedés után nagy csend lett, még a molekulák is recsegni kezdtek. Fer bá törte meg a csendet.

FERI BÁ - Üljetek le és pihenjétek ki magatokot gyermekeim.
ÁLVIRA - Városi naccsága lett belőlem, ejsze annyit tudok, ha eccer leültem, akkor újra nem fogok leülni. S méghogy gyermekeim! (Felszökik és a kistáskáját földhöz rittyenti) Most tudsz ugye mézes mázaskodni, de arról nem bőcsködsz, hogy essze kaptál egy senkiházival apám! Arról egy szó sincs.., jön, hogy sírjak- (Az előkapott zsepkendőjébe temeti az arcát.)
BERTA - Há de-
PITYU - Semmi háde, most itt vagyunk az egészen, mongyad csak el szépen sorjába anyám, Hogy forgattad ki a vagyonból saját édes gyermekeidet.
DEZSŐKE - Nem vótunk mű négyen elegen a vagyonra, maga még hozott a fejünkre négy fattyút. Mé nem kapott egy gyermektelen vagyonos, tisztességes embert?!
ÁLVIRA - Ne ordíccsatok! Me ha megtűzülök akkor én es tudok ulyant ordítani, hogy a nyavalya megesz mindent.
BÖZSE - Na na, azé mégse-
ÁLVIRA - Méghogy csendesítesz, te, kitépem a hajadot!
GUSZTI - Haggyátok abba a huzakodást, itt most másról van szó!
DEZSŐKE - Ez így van, ha ordibálunk, akkor nem halljuk egymást, mint vízcsobogás közbe a tehenyek.
BÖZSE - Én nem pártoskodni akarok, csak azt mondom, hogy ez nincs rendjén, mielőtt nagy baj lenne intézkedni kell.
JANCSI - Desnyám, nem szégyenli magát, vén fejjel belément egy második házasságba, most a vagyon feloszlik a Feri bá fattyaival. Mit gondol hogy álljunk új barátaink elé?
GUSZTI . Nem mind morrogj, mű es abba a hajóba evezünk, mint tűk.
JANCSI - Hallgas te-! (Előkap egy bicskát a zsebéből, nekiszökik Bélának), megöllek hitványa a világnak!
BÉLA - Te! Hallgass te, me kiontom a beledet (Ökölre szorított kézzel támad.)
Felszöknek a többiek es, valahogy szétválasztják a két harcost.
BÉLA - Nem kellene-e nektek apám vagyona es?
FERI BÁ - Há e gyermekeim-
BÉLA - Hallgasson most, egyelőre mű beszélgetünk, lesz rá üdő osztán maguknak es.
GYURKA (Jóságosan) - Na nem kel mingyá egymás torkának esni, hajba kapni, ezt meglehet pont ulyan ügyesen beszélni, ahogy a szentek az angyalokval szokktak szót váltani.
ÁLVIRA - (Felszökik a helyéről, most messzire elveti kistáskáját, hogy csak amúgy repül) - Én Álvira kijelentem, hogy amig élek ebbe a házba més asszon a bokáját bé nem teszi!!!
GUSZTI - Ércsünk szót, hagyjuk abba az egész torzsalkodást, veszekedásvel úgyse jutunk semmire, csak hergeljük egymást.
JANCSI - Gusztinak igaza van, nincs értelme a civakodásnak.
DEZSŐKE - Mű nem tehetünk róla, ha ez megesett. (Az anyja felé fordulva) Édesanyám legyen bódog Feri bával.
GYURKA - Hallgassuk meg a véneket es.
ÁLVIRA - Na jól va na, beszéljenek.
Mindenki bólogatva beleegyezik.
BERTA - Akkor csendre van szükségünk.
Mindannyian elhallgatnak.
FERI BÁ - Kedves gyermekeim, mindannyiotokot gyermekemmé fogadlak, már régebtől szüvembe zártalak a zegészeteket.
GUSZTI - Na, apám ez szép, csak térjen má a lényegre.
FERI BÁ - Itt vannak az asztalon a papírok, Bertácskámval úgy döntöttünk, hogy egyforma részre elojsztjuk a vagyont, halálunk után egyformán rézsesedik belőle mindegyik gyermekem.
BERTA - Boriskát elintéjztük rendesen, péndz felől nem lesz elakadása.
BÉLA - Há mé nem kejzdték ezvel, drága szüleim?
ÁLVIRA - Ez mán más, legalább tudom, hogy anyámval sem lőttek ki.
GUSZTI - Majd meglátogassuk őt es ezután.
FERI BÁ - Ott fenn lakik a fejbe, ha jól hallottam.

> 17. Béereszkedik csendesen Regina.

RÉGINA - Hát izé, bejöttem én es ne, mee kéne a töltelékes káposztámba egy kicsi só. Vótam a bótba es, de ez a Fábján bá bézárt.
ÁLVIRA - Jaj Régina nénicske, jó hogy jött, mingyá kapja a sót. Má elég rég beszélgetünk nagy megegyetértésben.
BÖZSI - Mint a turbékoló galambocskák, úgy kijöttünk beszélgetés alatt, megtárgyaltuk az örökséget.
RÉGINA - Milyen örökséget édes lelkeim?
FERI BÁ - Azt, hogy elosztottuk becsületesen a vagyununk, megvan mindenkinek a részesedése. Mondjuk amaddig élünk, igaz a meénk, de azután az övéké, nem lesz ellenségeskedés.
BERTA - (Vigyorogva) Nem bíza.
Feri bá átöleli.
RÉGINA - Jaj drága Feri bá, hogy magának mekkora szűve van!
BERTA - Na ugye?!
RÉGINA - Ha én ezt elmondhatom a faluba!
ÁLVIRA - Moggya csak nyugudtan, vigye csak a hírt.
RÉGINA - Álvira lehet, hogy megsértelek most egy kicsit, de édesanyád esszekapott Félixbával, ott a buszmegállomásba láttam kettejüköt hennyegni.
ÁLVIRA - Guszti, Gyurka, Béla, felállni! Gyorsan Fálixbáékhoz!
RÉGINA - Én es megyek álljatok meg!
BERTA - Mán nem kell a só Régina? (Régina megse hallja)
ÁLVIRA - (Visszafordulva) Visszaérünk egy óra múlva sakkor ünnepelünk. Meg ne kejzdjétek nálam nélkül!
PITYU - Úgy lesz.

FÜGGÖNY

Vége

Borbé Levente
1997