Szittya Spártai tanítás alapjai egy jó bő óra alatt.
Egyetlen egy jelenetes, ideges mű

  A történet valóságon lapul. Közbe-közbe mocskot sodor arrafele a szél és betakarja. Mint tudjuk minden titokra homály derül, ezért ne keressék a valós forrást, ha kedves az életük.
Főszerepben: A borotvaéles eszű TITÁNIA néni, akit egyébként Titánicinek becéznek.
Alszereplők: Rózsika, Amálka.
Még alabb szereplők:Emelda, Zsoltán, Ferike, Kaláris, Gézu, Zituka
Ezenkívül még sok szereplő van, de nem mernek megszólalni.

  ELŐZMÉNYEK - Titánici néni készül a tág órára. Megannyi tanár forgolódik körülötte. A forgolódást jó néven veszi látszólag, de neki valami gyanús. Természetesen nem akar szégyent vallani senki előtt, hiszen már régi motoros a tanügyben. Az a legenda járja hetedhétrét a világot, hogy valahol egy iskolai irodában született. Születése után rá egy félórára igazgatónak választatta magát. Senki sem tudja sem kollégái sem nem kollégái közül, mióta van az iskolában. Mindenki csak annyit mond: Hö höö"
Történetünk központi szereplője világos, hogy ő. Villámtekintetével rögtönözve sürgölődik-forgolódik, figyeli és ellenőrzi a körülötte zajló készülődést. Igaz, tanító néniként kellett megérje a századik nyíltóráját, mert eltanácsolták a rosszindulatú kollégák", de büszkén viseli. Ruházata egyszerű, annyira régi, mint ő maga, de hatásos, - mondjuk, van köztük néhány éves nemcsak évtizedes fazon is. Sajátmagának sem tetszik nagyon, de így lehet igazán spórolni. Gyors mozdulatokkal magára kapva ráncigálja félévszázados nylon köpenyét és usgyi a hadszíntér.
TITÁNICI -Rózsikához fordulva a folyósón - Rózsika, elkészültünk-e vagy nem, vagy ne is szóljak, vagy velem most nem akar beszélni, nem is érdekel annyira, csak úgy kérdeztem és kész.
RÓZSIKA - Elkészültünk.
TITÁNICI - (dühösen)Miért mondta olyan gúnyosan, azért mert maga fiatal? Hát igen, a fiatal az szép, én meg vén vagyok, csúf vagyok, nincsen rajtam sok nézni való, de nem baj mert én egyszer utána járok, hogy mit főjznek ellenem!!!
AMÁLKA (egy másik kolléganő) - Jaj Titánici néni.
TITÁNICI - Amálka, mért öltözött ki ilyen szépen?
AMÁLKA - Így szoktam mindig Titánici néni.
TITÁNICI - Hát igen, akinek van pénze az ágál egyfelé, van ahonnan, így könnyű. Vagy azért öltözött ki, mert engem le akar nézni! Vagy inkább azért mert nemcsak a tanerők jönnek órát hallgatni, hanem megnéjznek a tanfelügyelők is?
AMÁLKA - Nem Titáni
TITÁNICI - Értem már, azért öltözött ki, mert engem semmibe se vesz, fennhordja az orrát! Amálka, nem szégyelli magát, hogy csúfot űz a kollégájából? Hát mit képzel, ki vagyok én! S ha nem is vagyok én valaki, akkor is mit számít, ha számít, s ha nem számít akkor is mindegy a nem mindegy?! (Nekiront Amálkának) Na idefigyeljen Amálka, ne féljem mert én megmutatom, hogy velem nem megy a tréfa! Ugye érti, vagy nem érti?
Betoppannak a folyósora vendégek is. Titánici gyors hirtelenséggel 180%-os szögben megsirül.
TITÁNICI - Naaa, Jóooo naapot! Megjöttek?! Elfáradtak? Mivel jöttek, kocsival, busszal, gyalog, vonattal, vagy mindegy? Mindegy. Úgye nem baj, én elé kell fussak az irodába, de öt perc múltán kezdünk, addig es tessenek béfáradni az osztályba s üljenek veszteg.
A tanárok, tanítók hátul ügyesen beültek a részükre fenntartott székekre.
A vendégtanárok a helyiekkel együtt befáradnak az osztályba. Titánici berohan az irodába. Öt perc múltán csakugyan mindenki az osztályteremben van kezdődhet a tág óra.
Ő maga talpon marad, majd leül a székbe, aztán hirtelen feláll majd újra leül. Megint feláll.
TITÁNICI - Köszönjetek gyerekek! Szépen köszönjetek. Na, mutassátok meg, de ügyesen tudtok köszönni!
GYEREKEK - Jó napot kívánok, Bună ziua, Bon Jour,Dícsértessék a Jézus Krisztus, Csókolom tanító néni!
TITÁNICI - Ti tudtok szépen köszönni angolul is. Erejszétek csak.
GYEREKEK - Gud móning ticső!
TITÁNICI - Üljetek le!
Leültek
TITÁNICI - Nyílt órát tartok a hagyományokhoz híven. Már mindenki tudja hogy van, aki nem tuja, akkor megtudja ezután.
Na nézzük meg, vagyis megnézem megvan-e mindenkinek a Házi feladata.
Titánici nézi keményen a házi feladatokat, húsz kerek percig. Vérbeforgó szemekkel viharos gyorsasággal körbenéz, mikor úgy véli nem figyelnek rá csöndben, de hatásosan megráncigál egy két gyereket.
EMELDA - Jaj tanító néni. Én tudtam csak..
FERIKE - Jajj! (leejt egy papírt a földre)
TITÁNICI - (Ferike fülét és hajét tépi) - Ferike vedd fel ügyesen a papírt! (Tovább folytatja a gyerekeknek színes mondókáját), - Ne félj Zsoltika a te füled nem marad a kezembe, nem téged figyelmeztettelek. Miilyen űgyesen megcsináltad a házi feladatot Zituka. Egyedül csináltad meg vagy nem! (Fogvicsorgatva)Ki segített? Mond meg szépen az nem szégyen, nagytatád, apád, a szomszéd bácsi, vagy tényleg egyedül is megtudod csinálni?
ZITUKA - Háát, izé
TITÁNICI - Tudtam, tudtam! Ne is folytasd tovább, nem is kell mondjál semmit. Feripistageba Béláéknál oldottátok meg, haton ahogy szoktátok a sánkérba is!
Titánici tovább figyelmeztet szünet nélkül - Jóska vedd fel a papírt a földről!
JÓSKA - De..
TITÁNICI - Semmi de! Hányszor mondjam, az idegeim nincsenek kötélből! (Titánici lemegy finomkodóba) Na, mutasd meg a tanító néniknek és tanító bácsiknak, hogy milyen ügyesen fel tudod venni a papírt a földről.
JÓSKA - De..
TITÁNICI - Pofázol is még! (Jóska lehajol, Titánici észreveszi, hogy nincs is papír a földön). Jaj azt a mindenedet, hát nem szégyelled magadot a hátam mögött felvetted, s most a bolondot járatod velem, tee! A kezében lévő könyvel félviccesen egyszer kupán vágja. Zoltán ott hátul mit vigyorogsz, mit kacagsz? Engem kacagsz? Vagy nem is engem kacagsz, csak úgy egyfelé kacagsz. Nem, te nem is kacagsz, csak pisolyogsz. Biztos azért, mert készültél mára. Naagyon jóooo Pisti és Réka, ha még egyszer megtaláltok moccanni nagy baj lesz! Nem azért jövünk iskolába Na miért jövünk iskolába!
GYEREKEK - Rendet, fegyelmet tanulni!
TITÁNICI - Na milyen ügyesek vagytok. Azért nemcsak rendet s fegyelmet kell tanulni, hanem még a leckéket is meg kell tanulni az iskolába otthon is. Erről jut eszembe, mit tanultatok mára?
EMELDA - Osztani, szorozni, kivonni és összeadni.
TITÁNICI - Emelda! Ne okoskodj! Először felnyújtom magasba a kezet, csak az egyiket. A másik nem kell. Miért nem kell? Azért nem kell, mert két kezed van, de te egy ember vagy, viláágos! Mondjad Ferike:
FERIKE - Ma osztani, szorozni, kivonni és összeadni fogunk.
TITÁNICI - Űgyes vagy Feerike, ülj le. De nem ma fogunk osztani, szorozni, összeadni és kivonni, mert már mi még csináltuk ezt, hanem folytatni fogjuk, iss mé tel ni fog juk. Így van-e gyerekek, vagy nincs így, vagy tévedek? Szerintetek most tévedek vagy nem tévedek?
GYEREKEK - A tanító néninek igaza van. A tanító néni nem téved.
TITÁNICI - Jajj, gyerekek be aranyosak vagytok. Kezdjük a milliókkal. Na, egy millió meg egy kát millió meg hat millió mennyi? Nem mozogsz! Odafigyelsz, megértettük, Kaláris mondjad!
KALÁRIS - Aszongyahogy, kilenc millió.
TITÁNICI - Helyes, milyen jól feletél, ezért fogsz kapni egy piros pontot, de nem most, mert erre nincs idő, hanem máskor. Szíláárd!!! Hányszor mondjam, hogy csend legyen. (Odaszalad) Te, teee, megütlek, megöllek, börtönbe kerülök és ott es jobb helyem lesz mint itt veletek. (Hirtelen körülnéz) Szilárdka, ne rosszalkodj a tanító bácsik, tanító nénik előtt, mutasd meg milyen ügyes gyerek tudsz lenni. Na, folytassuk a számtant, kilenc millióból ha elveszünk hármat, aztán kettőt mennyi marad?
KALÁRIS - Négy millió
TITÁNICI - Fel nyúj tod a ke zed, azt mond tam!
Zoltán magasba emelt kézzel.
TITÁNICI - Mennyi Zolika?
ZSOLTÁN - Négy millió.
TITÁNICI - Így van Zsolika, vedd ki gyorsan a kezedet a zsebedből, amikor velem beszélsz és állj fel! (Talpra szökött) Most leülhetsz! (Leült) Zsolika ugye van negyven millió lejetek otthon, a négy millió tízszerese, ugye?! Kaláris nektek is van, Juci nektek is, Gézu nektek is úúúgye?! Hát igen, akinek van, van, akinek pedig nics, annak nics. Rózsika mért kacagsz? Ej mekkorát tudsz nyeríteni! Engem kacagsz? Azt kacagod, hogy vén vagyok csúf vagyok? Akkor kacagj, amikor mész férjhez, s akkor is csak a szeretődnek, vőlegényednek! Rózsika mért kacagsz? Ej mekkorát tudsz nyeríteni! Engem kacagsz? Azt kacagod, hogy vén vagyok csúf vagyok? Akkor kacagj, amikor mész férjhez, s akkor is csak a szeretődnek, vőlegényednek! Meghívsz-e az esküvődre? Tudom, hogy nem, de én úgyis elmegyek! Tessék odafigyelni itt óra folyik!
Ugyanolyan nagy hirtelenséggel nekiszökik a táblának, felír vagy húsz feladatot.
TITÁNICI - Na, ki jön ki elsőnek a táblához? Fél valaki, ki fél, vagy itt nem fél senki? Nem kell félni, itt egy tanító néni sem éhes, mind reggeliztek, nem kell berezelni, nem esznek meg.
Sorra ki eregelnek a gyerekek a táblához. Titánici feladat oldással eltölt csekélyke egy órát. Az óra végi feladat így hangzik:
TITÁNICI - Voltunk valahol, vettünk két mázsa búzát - nagy figyelemmel és összevont szemöldökkel körülnéz - senkinek semmi köze, hogy hol voltunk! Menj Ferike írd fel, hogy hány mázsa hány kiló.
Ferike felírja.
TITÁNICI - Jóól van Ferike. Románul eltudnád mondani hogy hívnak?
FERIKE - Mă numesc Ferike.
TITÁNICI - Nem úgy kell mondani! Így se rossz, de így helyes ahogy én mondom. Pee miiine măăăă tyeááámăă Dongó Ferenc. Nem engemet hívnak így hanem téged. Te kellet volna elmond. Igaz vagy nem igaz? Vagy esetleg mindegy neked, hát ezért jársz iskolába, fogadjunk azt se tudod hatszor nyolc mennyi? - Nem engedi szóhoz jutni - Negyvennyolc teee, teee (egy pöttyöt megrázza). Na menj a helyedre! Gyerekek, de ha egy mázsát a búzából a szegényeknek adnánk, hány mázsa maradna Gézu
GÉZU - (Ijedten) Egy.
TITÁNICI - Úrrissten, Babba Mária segélj meg, mit mondtál!
Még vagy kettőt-hármat ordít, amikor észreveszi magát mennyire figyelik, nagy hirtelenséggel befejezi az órát. A gyerekek pedig ugyanolyan szépen köszönnek mint az elején. Aztán mindenki bemegy a tanáriba. Persze mindenki nyakra főre dicséri Titánici ragyogó" pedagógiai képességét. Az egyik lassú beszédű kolléga is agyon akarja dicsérni, de lassúsága gyanút kelt Titániciben. Pedig tovább akarta szárnyaltatni, gyönyörű csokrot fűzve gondolataiból Titánicinek.
RÓZSIKA - Titánici néni, az a rész, hogy, mikor megkérdezte a gyerektől
TITÁNICI - (Közbevágva) Persze, persze, sejtettem is, ott Hajnalkával rólam pletykálkodtak, tudtam, hogy nem tetszik az óra, de mit csináljak, amikor mindig valamit főznek ellenem. Maga olyan, hogy szeret csúfandároskodni a vénekkel, akárhogy csinálnám úgyse lenne jó. Tudja engem nem érdekel egy gyerek, két gyerek, vagy hány gyerek, akárhány is lehet, nekem mindegy, de hogy mit mond a tanító a faluba és most mit nem az megint máslapra tartozik. Mégis hogy merészeli azt gondolni, amit úgy ilyenkor kifőz, talán jobban tudná csinálni mint én? Igaz az es lehetséges, de akkor mért nem tartott maga nyílt órát!
A vendégek erre a nagy ijedségre kezdenek készülődni.
TITÁNICI - Na, nem kell megsértődni, nem is azért mondtam, tudják megtörténik ez is az is, sőt sok minden megtörténik, megtörténhet, s ha nem történik semmi, akkor se kell haragudni.
A vendégek mégis elmennek. Titánici a többi kollégához beszél.
TITÁNICI - Azt hiszik, hogy többet tudnak mint én, okoskodnak, csak okoskodjanak, engem nem es érdekel, de bezzeg a kínálkodásra maradtak, nem mondták ej de rossz dolog, megtömték a belüköt fejenként legalább egy negyedes szesz árával, nem baj következőbe mi megyünk hozzájuk és akkor kedvünkre eszünk, vissza kell együk, amit itt nálunk jóízűen bécsemmegtettek.

VÉGE

Borbé Levente
1997. Márciusában íródott