Régi ház ablakai mereven néznek az utcára,
Vége már a hajdani eleven népnek látványa.

Még kíváncsi az előéletére s magába bámul,
Szép emlékei előtt léte teljesen elhalványul.

Mély álomba ringatva magát emlékezik,
Miként rakták jelzálogba a lakás nagy kincseit.

A szél átjár, rajta és súlya alatt roskadozik,
Déli álmát alussza, amíg csöndesen omladozik.

Borbé Levente
1993