Ajánlatom meg nem szegem
Tündérvilágot megismerem
Megismerem én alaposan
Gazdagabbá válok mostan

TÜNDÉRKÉK TÜNDÉRKÉNK

Tündérkék ragyogás
Álomkép-álmodás
Fönt az ég

Tündérkék dalolgatnak
Lebegve-kacérkodnak
Kicsit még

Tündérkék időkép
Bólogató-estikék
Napvéget ért

*

Tündérkénk is hazatér
Ringatózva-bekísér
A lelki ék.

Tündérkénk-kedveskénk
Álomba-nyugovóra
Elválva tért

SÁRKÁNYFORRÁSNÁL

Tündérke forráshoz termett,
Merészet hetet-havat átlépett.
Nehézségbe nem is ütközött.
Csak száguldott Zsögöd között.

S közben cseppeket kortyolgatott,
De tekintete odébb futkorászott.
Látott szárazfüvet, rügyfát s tavat,
Vályút, patakot, üreget, s madarat.

Sárkányforrás csuda víztükrében,
Eget pillantott meg égszínkékben.
Ott haladt a jó öreg Balambér,
Óriási böhöm állat de kacér.

Felemelte kis fejecskéjét,
Hadd lássa hős böhönkéjét.
Utoljára de nem sokáig,
Kicsi Erdőt szemlélte bokáig

Tette volna mégse zsongott,
Otthonra gondolt s bongott.
Elbúcsúzott hát a tájtól,
Míg a képzelete továbblángolt.

RÁMOLÁS

Rámolnék kicsit
Játszódnék kicsit
Ezzel is, azzal is
Veled is

Ez is kell
Az is kell
Emez is, de amaz is
Nagyon is

Láttam már
Kaptam már
Jó hogy van, jó hogy volt
Nálam is

Szeretném mindig
Szeretem mindig
Mégse tartom, mégse bánom
Egyiket is

ANGYALKÁK ÉS MANÓK

Fönn a magasban angyalkák keringnek,
Alant a mélyben manócskák kergülnek.

Mit mondanak nekem az angyalkák,
Azt, félnek tőlem nagyon a manócskák.

Mindig és mindent befalnék megrágnék,
De nincsen bennem csepp rossz szándék

Angyalkákkal kacagva nyugtázom tettemet,
Hadd féljenek manócskák, nem féltek eleget.

Mikor meglátnak a zendülő huncutkák,
Befejezik főnökük kergülőben játékát.

Szaladnak, félnek szegénykék, itt a vég!
Angyalkákkal mosolyogva végigmérem én.

LOCSI-POCSI HOPPÁ

Vizet ért a testecském,
Lubickolunk kettecskén.

Kettecskén üdvöskén,
Locsi-pocsi ügyeskén.

Réce-ruca libaként,
Én pedig Kistündérként.

Hoppá-hoppá vizecském!
Maradj velünk kettecskén!

Víz a lakás mennyezetén,
Lent is a parkettaterén.

Felüdülve üdvöskén,
Figyelünk ki ügyeskén.

Elég volt ez fürdőként,
Helytálltam én tündérként.

KICSI ÁGNES VÁRVA VÁR

Gyertek jó emberek és komák
Kicsi Ágnes várva vár
Várva vár, várva vár
Mindenkit, kit látott már

De főleg a kedvesek jöjjenek
Kicsi Ágnest öleljenek
Jöjjenek, csak jöjjenek
Vele vígan üldögéljenek

Amikor eltelik az idő, kár
Kicsi Ágnes visszavár
Visszavár, visszavár
Csukódik az ajtó s zár.

SÉTAFIKA CSUDA JÓ!

Sétafika
Ide-oda
Városnézőbe
Hegytetőre
Jó előre
Sose későre.

Sétafika
Mindenhova
Ki a mezőre
Be az erdőbe
S a legelőre

Sétafika
Csuda jócska
Képzelőre
Nézelőre
Nézz előre!

Sétafika
Álom hinta
Megérzőre
Kedvtelőre
Tündéri kicsi körre.

MOSOLYGÓ KISTÜNDÉR

Ott ül a szoba közepén.
Ki más?
Hát a mosolygó kistündér.

Orcája pirosan tündöklik.
Kinek is?
Hát most a tündérkének is.

Odavannak érte sokan már.
Kik vajon?
Hát, akik többször látták már.

Olvadásra késztető mosolya.
Miért van?
Hát a boldogság egyik záloga.

TÜNDÉRI ÁLOM

Messzi tájakra vezető s ringató
Csodavilágban utazó s szerető
Oly minden szép képvarázsló
Mint a sziromkaland lebegő

Ködbe-lángba burkoló s takaró
Tisztáslakra lépkedő s kereső
Világosságban ámulva tisztuló
Álomvilágban kergető éltető

Ily módón álmodik a kistündér
Ábrándokba burkolózva megígér
Hogy holnaptól hajnalban tetten ér
Ha az éjjeli mese-móka véget ér

Ágnes babának írta
ÉDESAPA 2006-ban