Szimbolista dráma három szimbolikus felvonásban.

SZEREPLŐK:
Mutui Guţu elvtárs, a drámaíró.
Georgescu elvtárs, Mutui Guţu elvtárs barátja és pártfogója
Georgescu elvtárs fia.
Aurica elvtársnő, Mutui Guţu elvtárs szimbolikus szeretője.

A történet a második világháború kellős közepén zajlik, pontosan 1942 késő őszén. Hortista rendszerben zajló, hitlerista szimbólumokkal burkolt tragikum.

I FELVONÁS

SZÍN: Egy szín, azaz fásszín. Benne egy farakás tetején Mutui Guţu elvtárs szimbolista drámát ír az igazságtalanságról. A dráma főszereplőjeként kedvesét Aurica Dinamo elvtársnőt nevezi meg. Kedvese tudva a dologról, de amúgy is jóságos, szimbolikusan mosolyog, hol neki, hol maga elé egy farakáson.
Mutui Guţu elvtárs - Ah, megírom életem legcsodálatosabb drámáját. Messzi kommunista földeken fogják dicsérni kitűnő művemet.
Aurica Dinamo elvtársnő - Rossz előérzetem van drágám, ezt a háborút nem élem túl.
Mutui Guţu elvtárs - Miért? Mi ellenállunk! Előttünk a dicsőséges eljövendő!
Aurica Dinamo elvtársnő - Ha meghalok emlékezni fogsz rám?
Ahogy ezeket a szavakat hősiesen kiejtette száján, lecsúszott a farakásról, a farakás meg ráborult. Rögtön halaszhatatlanul szörnyethalt.
Mutui Guţu elvtárs - Jaj, Aurica, meghaltál. Meghaltál, de szellemed, ártatlan orcád, tovább él majd művemben. Ah, az a fontos, hogy nem a hortisták kezében haltál meg.
Mutui Guţu elvtárs magához szorítja kedvesét és rőköl.

II FELVONÁS

A színen síri csendben kisírta magát Mutui Guţu elvtárs. Úgy döntött elordítsa magát, meg is tette, a szundikáló közönség szomorúságára. Aztán felállította a már össze eszkábált emlékoszlopot kedvesének. Távolról is jól kivehető Aurica Dinamo hősnő neve. Mégis Hitlerista szimbólum alatt kellett meghalljon szegény pára.
Íme a bujdosás kegyetlensége. Neve alatt egy kis aranyos megható versikét írt rá a mester: -Oh te halál mily kegyetlen voltál-"
Mutui Guţu elvtárs rőköl tovább miközben betoppan Goergescu elvtárs a legjobb barátja és annak fia.
Georgescu elvtárs - Jaj kedves barátom, menekülnöd kell, mert jönnek a hortisták!
Mutui Guţu elvtárs - Ne megyek sehova, én született hős vagyok!
Georgescu elvtárs - Most menned kell, hogyan építsük fel akkor a hazát?
Mutui Guţu elvtárs - Hősökre is szükség van.
Georgescu elvtárs fia -Jaj kedves kommunista drámaíró, élő hősökre nagyobb szükség van. - Az apjához - Apám akkor legalább mi menjünk.
Georgescu elvtárs - Te ne makacskodj igyekezni kell mert a hortisták már itt vannak a faluba, itt vagyok én is a fiammal faluba, te is itt vagy a faluba, és a halott kedvesed is itt van a faluba, de itt vannak a falubeliek azok kutyái is. A többi állatot sajnos felfalták, már macskánk sincs.
Mutui Guţu elvtárs - Meglássátok megrettennek ettől a sírfelirattól.
- Rámutatott tákolmányára, ami alatt kedvese nyugszik.
Georgescu elvtárs - Ne nagyfejűsködj annyit!
Mutui Guţu elvtárs - Erre esküszök, hogy ellenük fogok harcolni halálomig!
Egy piros tagsági könyvet húz elő zsebéből.
Gorgescu fia a meghatódottságtól sírni kezd.
Aztán hárman sírnak.
Kis idő múlva Georgescu és fia rohanva balra el.

III FELVONÁS

Ugyanabban a fásszínben berontanak a hortisták. Pillanatok alatt szimbolikusan felkoncolják Mutui Guţu elvtársat. Persze sötétben zajlik az akció, néhány fényvillongással tarkítva.
Mutui Guţu elvtárs - Jaj! Áh! Uh! Végem!!!
A hortisták - Adj neki! Aszta! Ellenáll te! Vége-

ÚTÓIRAT - Egy hortista tiszt kezébe kerül Mutui Guţu elvtárs remekműve. Szimbolikus gyorsasággal elolvasta és befejezte. Egy pontot rakott a végére. A függöny szimbolikusan összezárja magát. A közönség csendesen sír.

VÉGE.

Borbé Levente
Írva:  1989 februárján, mikor Vasile rajta csücsülve sikongott egy szirénán.