Zsuzsának

Ártatlan szikraláng időntúli vizén, amelyet a csillagok közötti szellőcske csöndesen lóbál, ott találtalak a végtelen fonalán.

 Kettesben táncoló halovány, s jelenben tündöklő napsugár nem tudja elmosni a tisztaság patyolatlátszatát. Így az egyszeriségben velünk álmodó közeli rét, s benne rejlő fű-fa-virág, az erdő-mező, a szépségvalóság látomáspillanatát szellő szárnyán lepelélőben lengedezve adja ránk, hitet csavarva belénk, mint azt a kedves benyomást, amitől a zavaró mélyen fáj, és azt is, amitől forog a világ.

Nesztelen forgásjátékban lakózó szalmaszálként mesélt nekünk tovább létünk, a kedves kis álomláng, hogy a mindenségben benne van a lelked is, és a végtelen szabadság. Te vagy az egyetlen a megismételhetetlen, előttem az ismeretlen, egy új világ, s szemed tükréből kiolvasom, hogy semmi sem pótolható és semmi sem megismételhető, akárki és akármi csak egyszeri tüneményes vallomás.

Borbé Levente
2010. augusztusa