Csak egyetlen jelenettel gyötörjük a kedves olvasót, netán nézőt, ha színpadra kerül ez a hatalmas darab. Megtörténhet, Hollywoodba is eljut a híre, s akkor hatalmas sztárok előadásába csodálhatja meg a kábelcsatornázó néző, avagy mozirajongó ezt a szerény kis művet.
  Műfajilag mindenki sorolja oda, ahová akarja. Erre most kevésbé van időm. Megy a busz, s vonat, sőt a repülő is. Csak menjenek, de attól én is siethetek. A mai világban, aki nem veszi fel a sungot, nagyon elmaradt valaki, nem tesz eleget a globalizének, s más egyéb trendeknek.
Belekezdek a nagy műbe.
Egy ügyes helytálló statisztikás néhány alattomos hitvány, gondolkodásban elmaradt emberekkel kerül össze.

SZEREPLŐK:

Ő - Nagyon fontos és elfoglalt ember, egyben ügyfélfogadó
Ügyfél - Ő úrnak kedves gyerekkori pajtása
Ő titkárnője - Ügyes kis hetyke kisasszony
Ő felesége - Ad a megjelenésre fajta hölgyemény

Szereplőkből ennyi is elég, mert a végén még összezavarodnék a sok név láttán.

Ő - (egymagában) - mindjárt kész vagyok a következő statisztikámmal, ha valamilyen barom meg nem zavar.
Ő titkárnője - Kedves Ő, önhöz jött egy ügyfél.
Ő - Nahát, két véka rahát, még csak ez hiányzott!
Ő titkárnője - Örülök, hogy így gondolja uram.
Ő - Engedje be ezt az eltévedt alakot. Kedvesem (feléje fordulva) megkérem ezentúl rövidebb szoknyát húzzon, lehetőleg szövetet, s ariellel mosottat. Nagyon szeretem az illatát.
Ő titkárnője - Benne vagyok. Hívom a várományost.
Ő titkárnője hetyke eleganciával távozva kitántorodott Ő irodájából, és ugyanolyan eleganciával betessékelte az ügyfelet.
Ügyfél - Jó napot kívánok!
Ő - Végre valaki jó napot is kíván, habár nagyon rutinosnak hangzott, de mindegy, az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg. Kissé vicces nemde? De az. Nos, mi járatban van.
Ügyfél - Nem ismersz meg, én vagyok a gyerekkori pajtásod Gergő?
Ő - Nos, lássuk csak gergőgergőgergő, ki a nyüvek ez a Gergő - motyogja maga elé mondókáját.
Ügyfél - Együtt pákpákkoztunk annak idején.
Ő - Ja, most rémlik valami. Térjünk a tárgyra, mi járatban vagy itt.
Ügyfél - Gondoltam benézek.
Ő - Már benéztél, ha akarsz, mehetsz is. Jó utat, ahol sár nincs.
Ügyfél - Ez az, nem akarok menni. Inkább beszélgessünk el egy kicsit az eltelt évekről. Oly rég találkoztunk.
Ő - Mivel ügyfeleket várok, te is ügyfélnek számítasz, ilyen helyzetben nincs mit tegyek, szorítok egy kis időt immár rád is. Szerintem azért jó, ha csak ügyfél maradsz, mert a másik fél én vagyok, aki az ügyeket intézi, s akkor ügyintéző és ügyfél könnyen megtud közösen, karöltve oldani egy problémát. Ugye most idejössz ügyes-bajos dolgaiddal, s én pedig igyekszem az ügyeidet felmérni. Megteszem, hiszen gyerekkori pajtásom voltál. Megteszek minden tőlem telhetőt, annak érdekében, hogy minden gördülékenyen haladjon kettőnk között. Na halljuk milyen ügybe jöttél?
Ügyfél - Mint már említettem, csak beszélgetni.
Ő - Na jól van, ki kell találjak valamit, amit beírok a füzetecskémbe, miért is állok veled szóba. Minden dokumentálnom kell, úgy az egészséges, másképpen hogyan követhetném a mindennapokat.
Ügyfél - Csak egy beszélgetésről lenne szó, másról, semmiről, mi is történt azóta, hogy elvált útjaink, meg ilyesmi.
Ő - Nagyon komplikált és hajmeresztő. Van, amit alá tudok támasztani tényekkel, s van, amit nem. Most mi legyen, kedves egykori pajkos játszótársam, s mai ügyfelem?
Ügyfél - Csak lazán, éppen, ami eszedbe jut.
Ő - Ugye viccelsz, ekkora felelősségteljes dolgot, így orrba vágni, maga a káosz. Mindenhez rendszer kell, akár a statisztikáimhoz.
Ügyfél - Statisztikákhoz?
Ő - Hát persze, a statisztika a legjobb rendszerező megoldás az ember életében. Ügyesen mindent százalékban ki lehet számítani, láttamozni a közelmúlt és a múlt eseményeit, sőt ellehet készíteni a jövőbeni elképzeléseket is. A jövőbeni elképzelések statisztikái igazán felemelők, mert meglehet találni benne a különbséget, az elképzelt és a reális helyzet dolgairól, mikor megszületik a már bekövetkezett eseményekről a végleges statisztika. Rögtön kiugrik, mikor, miből, kiből, mennyit, s miért kell változtatni. Nem egyszerű és nagyszerű?
Ügyfél - Nekem magas. Nem lenne jobb valami másról beszélgetni.
Ő - (megértően mosolyog) Sajnos mindenki nem értheti.
Belép Ő titkárnője. Bekíséri Ő feleségét, meg a felesége kedves kutyusát. A kutyuska összevissza ugrándozik, míg a feleség ölbe nem veszi a kisdögöt.
Ő felesége - Jaj, kedvesem, azért jöttem, mert nemzet ünnep lesz, és trikoloros pántlikát akarok kötni a hajamba.
Ő - Kössél nyugodtan, amit akarsz a fejedbe.
Ő felesége - Azt is kötök, csak dobj meg egy kis dohánnyal.
Ő egy pakk szivart rittyent hozza. A kedves feleségének szinte kiguvad a szeme. Ekkor beszól Ő titkárnője is.
Ő titkárnője - Kedves főnök az egész irodahálózat megy ünnepelni. Inggatya Szakad városunk előkelői, mind ott lesznek.
Ő - A csudába is.
Ő felesége - Nos, lesz nemzeti pántlikám, vagy nem?
Ügyfél - Legyen, ha nem ad a férje, majd adok én.
Ő - Ugye viccelsz, te most ügyfél vagy, neked az a dolgod, hogy várakozz!
Ügyfél - Nem teszek mást.
Ő titkárnője - Haj de érdekes beszélgetés.
Ő - Mindjárt nem lesz az, ha két lábbal rúgom ki.
Ő titkárnője - Csak vicceltem.
Ő - Tessék drágám, itt a nemzeti szalagra a pénz, de vegyél egy hatmétereset, hadd lássa egész Inggatya Szakadó város önkormányzata, milyen hazafiak vagyunk!
Ő felesége - Tudtam, hogy megértő leszel, remélem te is ki jössz az ünnepre.
Ő - Hát persze, statisztikát kell készítsek az egész ünnepről.
Ő felesége - Kicsi statisztikusom, mmmu mmu (megpuszilja homlokát).
A titkárnővel együtt kiszelelnek. Maradnak bent újra ketten. Ő kissé megnyugodva, de sokkal fontosabban ül a székében, s várakozóan néz Ügyfelére, dumájuk továbbfolytatásának kimenetelére.
Ő - Hol is hagytuk abba?
Ügyfél - A statisztikáknál.
Ő - Á, tökéletesen igaz. Na idefigyelj kicsi barátom, neked eszedbe se jutott rendezni a mindennapi életedet. Soha semmit sem mértél fel, nem volt elképzelésed az életről, nem érdekelt a jövő?
Ügyfél - Hát nem is tudom.
Ő - Nem elég, hogy közbevágsz, de még felelni sem tudsz a kérdésre, ez roppantul súlyos. Hát igen, amikor gyerekfejjel felelőtlenül marháskodtunk, szétszórtak vagyunk satöbbi ugye, de most igazán egy kicsit összeszedhetted volna magad. Azt se tudom, mit írjak be az ügyfélfogadó füzetecskémbe. Hát jó, te kezdted, akkor most én kérdezek. Iskolai végzettséged?
Ügyfél - Szinte letettem az érettségit.
Ő - Rémes, kritikán aluli! Hol marad a diploma. Borzalmas! Látod, miattad, hogy kitágultak ereim a halántékomon.
Ügyfél - Látom, de ne idegeskedj, az én bajomért.
Ő - Hol marad a kollektív szellem, az egymással törődés, ha csak ilyen módon, nihilistán, félvállon vesszük egymás dolgait! Egymásért vagyunk, vagy nem, a jó atya kutya.
Ügyfél - Én is ezt akartam mondani, hogy egymásért vagyunk.
Ő - Legalább valamilyen tanfolyamot végeztél?
Ügyfél - Nem.
Ő - Őrületbe kergetsz! Mit lehet kezdeni véled. Hát akkor te milyen szinten vagy és mit valósítottál meg az életben.
Ügyfél - Gyerekeimmel és feleségemmel csendesen éldegélünk, tudod, Csöndes falu végén. Elvállalok minden alkalmi munkát, beleértve kútásást, házépítést, tavaszi és őszi mezőgazdasági munkálatokat, még a pásztorkodást is közbe.
Ő - Gondoltam, valami ilyesmire számíthatok ezek után. De hát valami mesterséged van-e?
Ügyfél - Igen építész. Gyakorlom is valamennyire, mikor akad ilyen munka.
Ő - Végre valami történik körülötted is, mert már nem bírtam ezt a felelőtlenséget hallgatni, amiben lassan, de biztosan alásüllyedtél. De hát, így hogy tudom, mégse olyan vészes a helyzeted, van egy jó szakmád, az már valami. Mondjuk egy kicsit zsenáns, hogy csak ennyire vitted. Remélem nem árultad el senkinek befele jövet, hogy ismersz, mert nem szeretném ezt a helyzetet világgá kürtölni.
Ügyfél - Nem ne félj, csak neked akartam meglepetést szerezni, azért toppantam be ilyen cselesen. Ő - Az jó, nagyon jó, helyes, de az eredménye korántsem. Mondjuk úgy, sikerült meglepned még jobban is, hogy gondolnád.
Ügyfél - Beszélj a statisztikáidról, arról akartál nem?
Ő - De. Valahogy megpróbálom megértetni véled, mennyire fontos dologgal foglalkozom. Minél egyszerűbben, hogy te is megértsd. Vegyük például az életet. Ügyfél - Vegyük.
Ő - Ne kapkodj barátom, korántsem olyan egyszerű, amilyennek látszik.
Ügyfél - De az, az életet élni kell, s kész.
Ő - Ez a baj, ez a baj! Az persze hogyan kell élni eszedbe se jut. Ah! A hideg végigszaladt a hátamon. Hát így állunk?
Ügyfél - Hogy?
Ő - (megpróbál kiegyensúlyozottan, megértően beszélni) Figyelj csak ide. Én elvégeztem a pszichológiai egyetemet, aztán a szociológiát majd a pedagógiai vallástan és a végén a menedzsmentet, amiből doktoráltam is. Nos, elképzelheted, a hogy kérdésre könnyen tudok választ adni. Az életet meg kell tervezni, rendszert teremteni benne ez a lényeg.
Ügyfél - Most kezdett leesni, miért vagyok most ügyfél, legalábbis mit jelent ez az ügyfeles dolog.
Ő - Na látod, nem is vagy olyan buta, hamarosan egyezségre jutunk. Kanyarodjunk vissza az életre.
Ügyfél - Kanyarodjunk.
Ő - Szörnyű újra belemártottad a csőröd!
Ügyfél - Próbálkozom én is.
Ő - Tehát, vegyük a napokkal.
Ügyfél - Vegyük.
Ő - Mi a túrót akarsz, teljesen kivetkőztetsz emberi mivoltomból! Nem azt akartad, hogy megtudd mi is történt a te kis gyerekkori pajtásoddal?
Ügyfél - De igen.
Ő - Akkor legyen annyi tisztelet benned, hogy meghallgatsz.
Ügyfél - Jó, nem szólók addig, amíg nem akarod.
Ő - Ez a beszéd. Mondjuk egy kicsit bosszantó újra kezdeni az egészet, de sebaj, immár újra kezdem. Tehát, vegyünk egy napot.
Ő ügyfele majdnem kipukkan a szinte ösztönszerű választól, ami bensőjében megszületett, de reflexszerűen visszafojtja ezúttal, mert Ő egészen csúnyán néz feléje. Ő egészen megnyugszik, mikor látja, vége a "veszedelemnek".
Ő - Egy nap, tehát egy nap, s nem kettő. Ez eddig biztos. Mit is szokott egy felnőtt ember tenni egy nap, na mit?
Ügyfél - Hát.
Ő - Mondtam, ne törődj véle, mert válaszolok is kérdésemre, majd sorra kerülsz te is. Egy nap alatt, sok mindent lehet tenni, főleg hétköznap. A hétköznap sokkal egyszerűbb jelenség, mint a hétvég. A hétköznapokban beleférnek a munkanapok, meg a pihenések. Nos, százalékra ki lehet számítani, hányan dolgoznak, hányan nem, ebből, hány nő és hány férfi. Azt is megtudhatjuk hány fiatal, hány középkorú, hány nyugdíjas munkaerő. Ha tovább szeretnénk kutatni, akkor arra is fény derülne, hogy hány értelmiségi, hány munkás és így tovább. Sőt ezt az egészet ki lehet számítani egy hétre, hónapra, évre, évtizedre, évszázadra is. Milyen nagyszerű, nem-de? Na most válaszolhatsz.
Ügyfél - De mi van az együttérzéssel, a boldogsággal, az egymásra figyeléssel.
Ő - Ilyen badarságokkal nem foglalkozom, ezeket nem jó statisztikába tenni. Mondjuk az emberi kapcsolatokat, ki jár templomba, ki milyen szórakozó helyekre jár, esetleg, na de ilyen fejetlenséggel csak nem gondolod, hogy foglalkozunk.
Ügyfél - Ezek nem fontosak?
Ő - Biztos azok, mondjuk a pszichológusnál, ott ki lehet fejteni.
Ügyfél - De azt is mondtad, hogy végeztél ilyen piciólógándit, vagy mit.
Ő - Végeztem, végeztem, de most nem abban a munkakörben dolgozom, ha már nem vetted volna észre.
Ügyfél - Ha már minden ügyes bajjal el kell menni valahová, akkor maradjunk annál, amivel foglalkozol. Folytassuk a statisztikával.
Ő - Ez a beszéd! Tehát, egy hét az egy hét. Nem szó szoros értelmében a hetes számra kell gondolni, hanem azon napok együttesét, amelyet hétnek nevezünk. Lehetne, mondjuk hat is, de megjegyzem, hogy csalhatatlanul hét. Szerencsére a számítógép adta lehetőséggel élve most már elég könnyű statisztikailag bármit is kiszámolni, főleg százalékra. Például egy hét alatt hány órát dolgozott valaki, mennyit pihent, mennyit töltött tanulással, továbbképzéssel és szórakozással is.
Ügyfél - Mire jó mindez?
Ő - Ah, egészen az idegeimre mész! Csak játszol velem, ugye?
Ügyfél - Nem dehogy, csak valahogy úgy érzem e nélkül is eléggé, jól tudtam boldogulni.
Ő - Ez a baj, na látod. Boldogul mindenki! Egyfelé betokosodik, s nem érdeklik a tények! Pedig egy remek piacgazdaságot, az ország előrehaladását, úgy lehet segíteni, ha tudjuk mire képes a lakosság. Oda fel kel mérni a munkaerő piacot, s lehetőségeket, hogyan tovább.
Ügyfél - Felmérni fellehet, de hát minden annyira változó és határozatlan, hogy sohasem lehet tudni mi fog történni.
Ő - Dehogy nem, a módszer mindig is beválik.
Ügyfél - De ha beüt egy betegség, s elhull a lakosság egy része. Vagy földrengés lesz és tönkremennek az emberek, hogyan kezdik újra?
Ő - Erre szokott lenni elkülönítve alap. Különben is mindenkit lehet helyettesíteni.
Ügyfél - S ha nincs elkülönítve alap. Mellesleg megjegyezném, senkit sem lehet helyettesíteni, nem vagyunk egyformák, még kevésbé robotgépek.
Ő - Akkor úgyis jönnek a segélyek. Mit gépezel itt összevissza?
Ügyfél - Hagyjuk a gépezést, és ha a segélyek sem érkeznek, úgy ahogy kell stb.
Ő - Sokat kérdezel, nagyon felmérgesítesz, kifasíroználak legszívesebben, mert nem látod a lényeget. Na persze ezt csak képletesen mondtam. S aztán a helyettesítős ötleted. Nahát, nagyon okosnak érzed magad.
Ügyfél - Ne se törődj.
Ő - De törődök, mert a törődés nagyon fontos. Például rólad is tudnék statisztikát készíteni. Megmondod ügyesen, hány évet tanultál, azt igaz mondtad, de csak úgy mondom, hány évet dolgoztál, közbe mennyit szórakoztál, hány munkahelyed volt, mivel foglalkoztál, ezen kívül és így tovább.
Ügyfél - Ezt magamtól is tudom.
Ő - Á dehogy tudod, csak okoskodsz. Téged egyáltalán nem érdekel, hol foglalsz helyet a társadalomban?
Ügyfél - Nem.
Ő - Veszélyes hozzáállás, azért vagyunk itt, ahol vagyunk, azért nem fejlődk a társadalom, mert az olyanok, mint te egy csöppet sem törődnek véle. Pedig egymásért vagyunk.
Ügyfél - Kedves barátom, mint ügyfélnek átkeresztelt, arra gondoltam, hogy meghívnálak egy italra a közeli kocsmába.
Ő - Ezt komolyan gondoltad?
Ügyfél - Igen.
Ő - Mi lesz a példamutatásommal, az imázsommal, ha egy kocsmába betévedek. Én fogadásokra járok, az a normális. Te is abba kellene hagyd.
Ügyfél - Van azért, amit nem lehet kiszámítani százalékba, azt hogy mikor érzed jól magad s mikor nem, kivel szeretsz lenni s kivel nem, néha megtörténik, hogy a statisztika is változik. Az életemet a kellemes életre a maga tisztaságában, a becsületes munkára, legyen az akármilyen, alapozom, a többi nem számít.
Ő - Micsoda, azt hiszed ez nekem nem számít a munka, a hajtás satöbbi?
Ügyfél - Egyet pákpákkoznál velem ott a nagyréten, mint hajdan?
Ő - Jaj, de gyerekes vagy, nem mondod komolyan!
Ügyfél - Sajnos komolyan mondom.
Ő - Hát izé.
Ügyfél - Nem volt jó az a harc?
Ő - De, de most felnőtt fejjel ilyen bolondsággal foglalkozni
Ügyfél - Nem fér bele a statisztikádba.
Ő - Nem tudod, mit beszélsz, mi számit az életben.
Ügyfél - Lehet, hogy nem, de azt tudom, kivel érzem jól magam, úgyhogy búcsút veszek tőled.
Beront Ő titkárnője
Ő - Na, mi van?
Ő titkárnője - A kedves felesége várja a halban, megvásárolta a nemzeti szalagot. Fel is van biggyesztve a fejére. Mindjárt kezdődnek a szoboravatók.
Ő - Akkor mennem kell, sajnos nem fejeztem be a beszélgetést.
Ügyfél - Nem is fogod tudni befejezni.
Ő - Látod, mennyi dolgom van. Elmennék veled egy italra is, mondjuk egy elegáns helyre.
Ügyfél - (a titkárnőhöz fordulva) Eljönne velem egy italra a közeli kocsmába?
Ő titkárnője - Miért is ne, lesz időnk még sok éven át, ünnepelni nemzetünk nagy embereit, hihihi.
Ő - Na de.

  Ő Ügyfele és titkárnője lelécelt. Egyedül maradt, hamar kicsínosította magát és igyekezett a nemzeti ünnepre. A felesége kissé idegesen várta a földig érő nemzeti szalaggal, amely olyan hősiesen lobogott a huzattól hajában, hogyha hasonló kitartással harcoltak volna az akkori a nép fiai, győzedelemre vitték volna a nemzetet és statisztikailag is megállta volna a helyét, annyi év után is.

Vége

Íródott 2006 tavaszán
Borbé Levente