Népi essen zuhogjon!

Takony Marci felfutott a ficzfára,
S annak es a legnagyobb ágára!
Takony Marci gyere le,
Nem kapsz kalácsot ebédre!

Ha nem jössz le megbánod,
A ficzfát én, s nem te rázod!
Lessupansz és kiterülsz ide,
Kilepcsen a taknyod szerte-ferte!

Zuhansz es jócskán kalimpálva,
Ijedős gagyád tele rotyikálva.
Mikó hívtalak mét ne jöttél lefeléd,
Most mán a ménkő üssön beléd!

Hogy mét es hergelőztem utánad?
Ahogy a fát ráztam, megtalált a búbánat,
Szottyantottad magadat esvén,
Csak hogy jólestél, hogy leestél!

Okosan

Paraszolvenciák és impertinenciák az Olümposz csucsán jeget aszalnak.
Jeget aszalnak, aszalnak, aszalnak...
Aszalhatnának szilvát, s mit tudom én mi mást, de nem teszik.
De nem teszik, nem teszik, nem teszik...
Mit nékük az Ölümposz, egy köpésre az Ararát, ott es aszalhatnák.
Ott es aszalhatnák, aszalhatnák, aszalhatnák...
De mi lesz, ha e nemesi munkát netán megunják,
Ha netán megunják, megunják, megunják...
Hát akkor jöhet a hideg zuhany, s felébredve kitalálnak valami mást.
Kitalálnak valami mást, valami mást, valami mást...

Paraszolvencia - hálapénz, tiszteletdíj
Impertinencia - szemtelenség, illetlenség

Héthavasi Szekler Anna balladája
                Avagy rugalmas tanyító haláltánca

Csuda jó tanórát, jó tanórát Hétvasi Szekler Anna
Mi vagyunk, mi vagyunk a tanfütyülők, hallja!
Kezdi már az újszerű tanórát, tanórát Anna?
Jól csinálja, csinálgassa, s aztán nehogy megbánja!

Nekigyürkőzik hát a tanórának lelkünk tanyítója,
Fürgén-bürgén testét lelkét teljesen beléadja.
Nezik a tanfütyülők teszik, tellegetik a kíváncsit
Míg ide-oda szökell rugalmaskodik némelyik közülük ásít.

Nem adja fel a drága s mível egyre-másra csodásat,
S még azért is, az ingéért is kreatívabb babábbat.
Ugra-bugrál bemutat s bévet minden fortélyt s tette
ropogós táncra hasonlítette, s a dolgos lábát a cipő felsértette.

Fájt es rendesen de nem törődött a kicsi aranyoska,
a tanórát tovább megfeszítve kénozta, s lábát ropogtatta.
A gyerekek es hébe-hóba s közbe, be bekapcsolódának,
immúnisak azé méges, s nem lettt eredménye a tanórának.

Semmiért se adá fel, pedig mán vala elég baja,
Lába vérbe locsogva, valaga teljesen ki izzada.
Még akkor es hajszolta tovább a jobbnál jobbatta,
Nem bírta s le lelassula miközben egy képet aggatta.

Aggatta volna tovább is bájosan a már tesze-tosza,
Ereje vesztével a katedra mezején elpusztula.
Pedig nesze neked érzéstelenül elismerésként díjazták,
a tanfütyülő bizottság szegény Héthavasi Szekler Annát.

Retro

Nyakadba akasztott táskarádiót kitéptem,
kihanyitottam az az ablakon, s nyomban továbbléptem.
Jajjj!
Borzalom, egy zserszely blúzos finomka bugyin felüli szoknyás szépséget ért.
Oh jaj!
Jó hogy csak kukó lett a fején, s nem kapott el egy ért.
A táskarádió bömbölt egy trabant tetején tovébb,
túlélő a mocsok!
nem, inkább szerencsés, hisz curukkolva fékezett a konytyoska fején.
Magamon hagyva a szupraelásztik helánkát,
feligesedve felvettem a kötöttárus veszterem, s véle együtt jött táskám.
Leszaladtam loholva lépcsőház rolnis fala között,
bécsaptam a nemrégiben olajfestékkel lekent vasajtót a hátam mögött.
Óhhh, és megint jajjj!
Úgy bömbölt a rádió, mint egy gőzhajó,
Csörömpölt, de nem az a jó.
Ráadásul énekelt az Ó meg az a!
Milyen házibulis hangulat vala ga,
de nem elnyomta a markológép zaja...,
s feledtette az építőtelep sántéros szaga.
Nem bírtam, laposra vertem!
Szédelgő hölgy lábából kikapott magassarkú klaffantyúja,
az a bizonyos fatalpos féméteres magasságú járója,
segített ebben.
Megtöröltem homlokom, megigazítottam vastagnyakú szíjam a trapéz farmer gatyán,
miközben te az erkélyen követtél bambán,
füstölögtél egy málborós cigarettán,
s én csak szemléltem a csóré nyakadot árván.

Kimondhatatlanul érhetetlen eset

Ebédi referenciák után kapdosva elütött az ülő vadság démona.
   Mily problematikus és imádság nélküli, a lyukas bili. Pedig lehetne füle s farka, s főleg ha lenne aki nyalja! De minek. Nem szabad mindenből holisztikus világképet faragni. S mégis ilyenkor mit számít a konszenzusi stratégia? S mit szólna ehhez Sári és a stilisztika?
   Valami monarchikus az egész, ha nem anarchikus, mint egy benső vécés purcos turbulencia. Nyakadba zúdulhat a fos, ha nem vagy elég dioxidos diplomata. Teheltelenségen embrionális spacionál durrogtatás után, és semmi ha durr bele balázs módjára megtörtént a bűzös disszonancia. Bizony tele a gatya...

Szerelmetes párocska

Ösbő és Szemőke bevásárló központi pályaudvaron koccantak össze,
Talánkozásuk első nemlátásra után magyarán egymásba kapaszkodva
tántorogtak a dizájnos pultra.

Először Szemőke szeméke látott napvilágot,
boldogsága tetőre hágott, hisz eppeg ily legént képzelt maga mellé,
repdesett gondolata zavar nélküli talan.

Másodszor Ösbő pillantött ősiesen a leánra
felhőtlen mosoly tapadt a pufájára, s még más is,
idilli szekundumok következtek kereszt be.

Megölelé még egyszer koccanó társát
a leánka teátrálisan a vitéz karmai közé aléla,
Akárhogyvegyük, de ez szerelem első látomásra!

Övön alul és néha felül

Zugott a vonat, s Herbéra,
felszökött s ott jött rea.

Remegett a fülke egyfelé,
csücsei kalimpálóztak kalauz elé

Reja néz a vasúti kallóz,
látszik meghürbölné de cag ollóz.

Pedig minden hej de gge,
a nadrágból kilátszik a segge

Puncius pilátusa hergelődik,
a jegylikasztó meg mergelődik.

Bátorsága lányra nezve ölne,
terve szemperc alatt bedugába dőlne.

De! viszontvacskolás nincs helye,
meredten kizárólag félrelökve melye.

Met az vonaglik cunci mokusig,
csak a látványnak kókoskodik.

S még se teríti neki tálcán,
s hallatszik a baszomfütty komám!

Magyarmás

Hető köpő cukit
berő tökü bökit
Uccala visztala
micsa csipa
kicsa mucsa
lecse rutyu ka
karó mar csa
szeg rőt
vég vörö s -et
perőt verőt
me csa ka la
csika bika
ki lóg a
roman tika
baj e veszi
mási kari ka
ta karít va
cog is ma.

A kár mi

Tegnap szalonnát főztem
Rendesen megcsömörlöttem tőled
Már egy jó tanács se kell
Hogy befizessem a közköltséget
Megszabadulok a sok pénztől
Úgyis duvadt ki a zsebem.

Kis falumba

Kicsi fenyő,
nagy istálló
micsa erdő,
nincs kószáló.

Bárányka fellegek,
merészen úszkálnak,
ej be teszelleg,
tátott szája babámnak!

Szép házikó,
bubás udvar,
kutacska tocsogó,
s kalapzseb szar.

Boldogság öröm,
hallod végre,
tisztán lövöm,
mosolyom égre.

Derű jó kedv,
evés víg szobámba,
bor más nedv,
kis falukámba.

Gyertek tűk es,
mókázni minálunk,
mi mindent es,
jól kívánunk!

Fenyőszegről-végről íródott költeményes keresd a boglyát egy tűkazalba.

Borbé Levente,
2015 decembere.
(Ez mán a tizenegyedik vers, de nem tartozik csak csak úgy mint poéma ide...)