Megsebezve de büszkén lyukas zsebbel, lyukas fejjel
már nem is annyira derogál,
mindennapos hiábavaló ütemes haladás,
a mostani divatos áll a bál.

Talicskával döcögve betoppanunk a múltba
ahol még nem volt módiban a válás,

az érzések még igazak voltak
s a szavakban nem volt mocsadékos látás –mód.
Mindegy a csordaszellem bunkó semmit mondása,
a korszak fene urai diktálta a törvények csalása,
a szabadságvágyat mégsem, sosem tudták megtörni
benne van a vérünkben,  onnan jöttünk,
mint feljajduló nyilalló ereszték,
rendszereket váltogató nemzedék.

Nem tört meg a rémségek szava -
régi idők kőkemény marhasága,
feneket kerítő eke-bukasága, keménysége
 győzött az egymásrautaltság ékessége.

Kommunizmus után jött egy kavalkád
nem volt hiányban a gyagyaság,
becsapás és lopás egyén-egyén között,
egyén-állam között általános villongás,
ha lelepleződött lett nagy betojás...

Azóta sok víz lelöttyen gombolygón,
kanálisszerű bűzzel  andalgó folyókon

Ma már más a helyzet e sorokat olvasó barátocskám!
divat a rohanás lótás-futás, boldogtalanság
a hajsza a kiszáradás, a teljes kiégés végső határán
táncol a talicskás időbeli utazás.

Fő a pletykálkodás álszent dumabeli határtalanság,
hogy a semmittevő élet,
telerakódjon eseményekkel,
mint aki túrkálóban vásároló,
aki megtömi magát használt holmikkal, s akármikkel

Manapság mit mire cseréljünk fel?
Ünnepekkor szájhasadásig vigyorgunk,
nemzeti hőbörgéseket ülünk,
szobrokat koszorúzunk,
ahelyett hogy a pénzt a sorvadó nincstelenekre költsük.
Nesze neked szeretet, s jövő nemzedék!

Eladni s menedzselni önmagunkat
ez a szlogen, a nagy divat, - embertelenül,
hülye tévéműsorokat bámulni,
közben csípszekkel és mindenféle dig-dögökkel teletömni a hasat,
nem is magyarul, enni, akár a vasat is. 

Állítólagos vallást és hitet pedig váltogatni,
mint a nadrágfenekét, hej de csuda,
vigyorogva, mint bolond Berci neve napján,
de ez egyáltalán nem szép csupa.

Ezek után nincs más hátra mond meg te,
megszeretetni, megkedveltetni magunkat könnyebb volt-e?

Mit is nevezünk békének és mit igazságnak?
Ott ahol törvényesítik a hazugságot
 s azt mondják igazságtétel?
Magas szinten szinte minden politika?
Vagy nyugodtan lehet üzletelni,
mert törvényes a lopás,
és úgy mondják mindenki jól jár,
pedig á dehogy,
az illető úgy átvág,
füstöl belé az egész "barátság".

Meggyérített erdők hallgatnak némán,
a Kárpátokon inneni és túli lehangoló látvány,
ők bizony-bizony tudják mi az igazság,
vajon mit mondana még megmarad élővilág?

Ezek után tihozzátok szólok
meggyötört, megalázott, megkínzott nemzedék
békétlen időben, túlvészelt napokon át
elfelejtettétek az élet ragyogó ifjúságát.
Mondjátok el, hogy van kiút,
van jóérzés még , nemcsak túlélés,
s az egész nem egy látomás

Változó világ ígéreteinek hátat fordítva
békét kívántok vérző szívetekből, - tudom,
ami úgy sugárzik a vaksötétben,
Mint fényt adó – utat mutató gyertyaláng.

Jó lenne több emberséggel haladnánk,
Az idő kerekén egy talicskán, tovább.

Borbé Levente
2007 január