Szereplők:
Mindkét félrevonásban - Feri bá - az életműdíjas, Erzsi né - Feri bá "jobb keze"
Csak az első félrevonásban - Hölgyemény, Egyik úr, Másik úr - a jó hírhozók
Csak a második félrevonásban - Község polgármestere és felesége, az iskola igazgatója és felesége, a pap és a kántor, az üzletes és a fakitermelő nagyfőnök, valamint a bámulászók (leskelődők)

Első félrevonás

  Feri bácsi otthon csücsülve élvezi nyugdíjas éveit. Igazából nem történik véle semmi rendkívüli, hacsak az unokák látogatása nem az. Néha el-eljár ilyen-olyan klubokba, mert hívják. Legtöbbször azonban otthon ül kedves feleségével Erzsinével.
  Azonban egy latyakos, sáros, esős, kora nyári délelőttön, mikor csak úgy lehet bambulni egész nap és egy kicsit törődni a reumával, s elhallgatni az átjött szomszéd újabb híreit, ez gyökerestől megváltozott. Három jól öltözött illetőt pillantott meg őkelme, két férfit és egy nőt, ahogy félve bejönnek a kapun, és figyelik, nem-e követi a kutya, s egy óvatlan pillanatban beleharap a hátsójukba. A kutya nem követte, nem is volt miért, mert meg volt kötve. Ők hamarosan az ajtó előtt ücsörögtek, míg közülük az egyik bátor fazon megkoppantotta az ajtót: Kopp-kopp!
Erzsi né - Kia?
Hölgyemény - Jó napot kívánunk!
Feri bá - Mű es!
Hölgyemény - Bejöhetünk?
Feri Bá - Há persze!
Erzsi né - Tessék csak.
Feri bá - Mi járatban vannak errefelé?
Hölgyemény - Leülhetünk?
Feri bá - Asszony, székeket az embereknek!
Egyik úr - Jaj, nem olyan fontos, ha kell megállunk.
Feri bá - Ne álldogáljanak, üljenek ca le!
Leültek.
Hölgyemény - Kedves Feri bácsi, önhöz jöttünk személyesen egy fontos megbízatással.
Feri bá - Ejsze csaknem csináltam valami kocerájosságot s nem tudok róla, vagy nem fizettem ki az adót, azétt?
Hölgyemény - Ugyan Feri bácsi nem erről van szó.
Feri bá - Hát akkor miről?
Erzsiné - Ej ember, ha folytonosan belékotyogsz, sose tudjuk meg.
Feri bá a férfiakra nézve - Na az asszony most már jól kiosztott engemet. Lakatot tettem a szájamra, s ha nem elég be is zibzárolom.
Másik úr - Ugyan, nem kell ekkora csend. Mielőtt felfednénk ezt a kis örömteli titkot, néhány kérdést dobunk fel önnek.
Feri bá - Nocsak dobja., szájához kap, lakat a szájamon!
Másik úr - Feri bácsi szokott fényképezgetni mostanában?
Feri bá - Há nem erőst. Nem es tudom mikor vettem utoljára fényképezőgépet a kezembe. Tudják egy masinát vettünk mű es annak idején, keccintgettem (fényképeztem) vele eleget, de aztán meguntam. Olyanok ezek a hóbortok, hogy szempillantás alatt elmúlnak, mint a nyári záporok.
Másik úr - Kedves Feri bácsi ezt most csak szerénykedésből mondja, ön egy igazi fényképezőmester!
Feri bá - Igazinak igazi vagyok, de nem fényképmester, hanem csak lakatos mester, az es csak voltam, mikor a kommunizmusba a kölyköket tanítottam reszelni. Még megvan az utolsó mesteri bászkám, a köpenyem az nincs, mert a feleségem húzórongyot fabrikált belőle.
Erzsiné - Menj el az úristen megfizeti, ne mondj ilyent Feri! Inkább beszélj a fényképezésről, ezek az urak, meg a hölgy es azt várják.
Feri bá - Hát a keccintgetések idejében valóban elég fénykép készült, ejsze (azt hiszem, lehetséges) egy egész szekérderékkal.
Másik úr - Oly sokat készített?
Feri bá - Azt hiszem annál is többet.
Másik úr - Mindez hogyan valósult meg kedves Feri bácsi?
Feri bá - Há nagyon egyszerűen. Ott a kollektívban kellett egy fényképész, aki megörökíti a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom kemény fejlődéseit napról napra, évszakról évszakra.
Másik úr - Melyik kollektívában!
Feri bá - Há itt ebbe, amelyik a nyolcvankilences fordulat után megduvadt (szétesett).
Másik úr - Akkor tehát a polgármesteri hivatal kérte rá.
Feri bá - Nem, akkor olyan nem es volt. A falu nagy pártvezetője vitt belé, s megvallom én nagyon élveztem, jött, hogy minden bugját (boglya) lefényképezzek.
Persze nem erőst engedték, csak azt es módjával!
Erzsi né - Ej, akkor habarodtam belé ebbe az emberbe.
Hölgyemény - Valóban?
Erzsi né - Ne es beszéljen! Akkoriban fényképészt annyit lehetett látni, amennyi fehér hollót, s ráadásul még Feri veteszkedett (büszkélkedett) véle, olyankor szinte elájultam. Volt es futkorászás utána. A leányok mind megvoltak kergülve (belezúgva), de mindhiába, mert az én tarka szemeimnek Feri sem tudott ellenállni.
Feri bá - Nana, Erzsi, ne vesd el a sulykot!
Hölgyemény - Ugyan, ezt nem kell szégyellni, ez egy szép dolog.
Feri bá - A.
Erzsi né - Vigyázz, mert odalépek te vén róka!
Másik úr - Feri bácsi, inkább folytassuk a történetet.
Feri bá - Jó-jó! Há persze, rajtam ne múljon, mondom tovább, ami az enyém. Keccingettem én, ameddig csak bírtam. Helytállásomért kaptam én es egy gépet, aztán mindenki nálunk járt mikor kellett fényképezni valamelyik lakodalmon, keresztelőn, s mit tudom én még min.
Másik úr - Nagyon ügyes lehetett.
Feri bá - Hát én nem mondanám eppeg annak, de jól ellehet tölteni véle az időt.
Hölgyemény - Megmutatna néhány ön által készített fotót?
Feri bá - Há persze! Menj Erzsi, hozd ide!
Erzsi né - Nana nekem ne dirigálj! Úgyes mentem volna...
E vicces megjegyzés közepette Erzsiné elballagott a konyhára nyíló szobába. Mindenki feszülten nézett arra, mert nem tudták mit is csináljanak addig.
Kisvártatva elékambacsolt (előjött) egy nagy dobozzal. Lerittyentette (kissé keményen rakta az asztalra) az asztalra. Feri bá nagy győztesen kinyitotta.
Feri bá - Na, ez az! Itt vannak a sok régi fényképek! Tudják, abban az időben ez a feltalációs ördög masina nem volt ilyen egyszerű, mint manapság, hogy egyet keccintesz, s ej be fáintos (szép, ügyes) kép lesz, nem-nem. Sokat kellett bürükölni (dolgozni) véle. Ha nem állítottad bé rendesen, annyit ért, mint holt lón a patkó. Azé van olyan kép is, hogy hol látni vajmi keveset rajta, hol pedig ej be szépre sikerült.
Másik úr - Ne szerénykedjen Feri bácsi.
Erzsi né - Csak teszi az eszét, de mindig is nagyon szeretett fényképezősködni.
Feri bá - Kotty belé szilvalé!
Erzsi né - Annyit ne jóízűsködjél (csipkelődő viccelődés) na!
Feri bá - Inkább nézzük ca tovább a képeket.
Hát nagyon nézték, a szemük ki volt az egész hapsinak meredve. Még az Egyik úr is nagyon figyelt, pedig ő inkább csak hallgatott, s merengett a semmiben.
Egyik úr Másik úrnak - Fenomenális anyagrésze a rusztikus miliőt megörökítő amatőr fotózás múltjának egyik szakaszából való...
Másik úr - Ühümm.
Hölgyemény - Jaj, mennyire tetszenek ezek a lakodalmas képek!
Feri bá - Nem es csoda, elég sokat kínlódtam vélük. Amelyék nem sikerült nem es vitték el. Megesett, hogy össze-összementünk egyszer-egyszer a rendelőkkel.
Másik úr - Nagyon érdekes képeket készített...
Feri bá felemelt egy képet - Erre vagyok a legbüszkébb. Ez a disznóölős kép pont úgy sikerült, ahogy elképzeltem.
Erzsi né - Na büszkülj (ne büszkélkedj véle) csak! Mi abba a szép, hogy egyik a sáncba iszik, a másik meg a földön húzassa magát a disznóval, s a harmadik még ki se tudta venni a kést szegény sivalkodó állatból?
Feri bá - Ej, annyit ne izélj, az csak egy állat, s azért van, hogy megegyük! Mit szenvedett? Na mit? Há semmit, met oktalan, s öt percen belül ki volt úgyes csinálva.
Erzsi né - Beszélj másról, met ez a kép mindig felőröl (megzavar, felidegesít), amikor látom.
Hölgyemény - Ugyan Erzsike néni, ez csak egy ugratás. Feri bácsinak jó kedve van.
Erzsi né - Ez a baj kedveském, hergetni (mérgesíteni) nagyon szereti az embereket.
Egyik úr Másik úrnak - A lényegre kellene térjünk...
Másik úr - Kedves Feri bácsi...
Feri bá - Micsa (micsoda) ünnepélyes megszólítás.
Hölgyemény - Mert ünnepélyes, amit mondani akar a kollégám.
Feri bá - Haljuk ca!
Másik úr - Kedves Feri bácsi, azért jöttünk, hogy elmondjuk a jó hírt! Díjat kapott eddigi fotós tevékenységéért, azaz fényképezéséért.
Feri bá - Micsodát? Mire?
Másik úr - Csaknem mondtam valami rosszat...
Erzsi né - Istenem az én Ferim nagy ember lett! Biztos megfog jelenni a tévébe, s az újságba, s mindenhol!
Feri bá - Erzsi, azért mindenhol nem, ejsze csak nem vagyok Jézus vagy mi. Há nem es tudom mit szóljak. Ilyenkor mit es kell mondani?
Másik úr - Nem fontos kommentárokat hozzáfűzni. Mi azért jöttünk, hogy elmondjuk önöknek. Itt vannak a kellő iratok, amelyekkel eljöhet Budapestre kedves feleségével együtt és átveti az a Fotográfiában elért kitartó munkájáért és kiváló eredményeiért az Fotográfusi Életműdíjat.
Feri bá - Hallod ezt te Erzsi?
Erzsi né - Egy cseppet se vagyok süket, még szép hogy hallom.
Feri bá kissé meghatódva - Eljössz-e vélem te vén oldaldeszka?
Erzsi né - Há persze.
Feri bá - Csak én nem megyek sehova. Menjél ca egyedül, úgyes szeretsz kerénbálózni (jönni-menni).
Erzsi né - Micsoda?
Feri bá - Nem csoda, hanem nem megyek sehova?
Erzsi né - Most mondják meg, hol az esze az uramnak...
Egyik úr Másik úrnak - Itt az idő, beszélni kell bővebben mindenről.
Másik úr - Kedves Feri bácsi, hát egy életműdíj, nem semmi, miért nem óhajtja átvenni?
Feri bá - Mert elég hosszú azaz út.
Másik úr - Csak ennyi lenne a baj? Elvihetjük repülőgépen is.
Feri bá - Még csak az hiányozna, hogy mindent rókázzak össze.
Másik úr - Azt hiszem itt van más is a dologban...
Feri bá - Igaza van nagyuram. Én nem kacagtatom magamot azokkal a fényképekkel. Hát én nem vagyok azért akkora művész, na!
Másik úr - Ugyan már, ez a pillanatnyi zavar, mindenkinél előfordul. Egyet szögezzünk le! Feri bácsi igenis nagy művész. Gazdagította a fotográfia történetét, igazi unikum ebben a szakmában.
Feri bá - Ha maga mondja.
Másik úr - Nemcsak én mondom, hanem más is.
Feri bá - Na csak! Nagy dolog, de én azért se megyek sehova!
Erzsi né - Feri, a gutával ne üttess meg egészen! Elmegyünk, s kész!
Feri bá - Én biztos nem.
Erzsi né odafordulva a három vendéghez - Most mondják meg milyen makacs, mi nyavalyát tudjak mondani, pedig rég nem voltam Magyarba...
Feri bá - Menj ca Erzsi, ha már annyira nekiindultál.
Egyik úr Másik úrhoz - Mondjuk el a meglepetést.
Feri bá felkapva a fejét - Milyen meglepetést?
Másik úr - A régi kollektivista képeiből lesz egy remek kiállítás Budapesten és természetesen még válogatunk néhány fotót, ami növeli a kiállítás értékét, valamint teljesebbé teszi az életmű kiállítást.
Feri bá - S akkor...
Másik úr - Kedves uram, ha nem lesz jelen, akkor sehogy sem tudjuk összehozni.
Hölgyemény - Pedig annyira szeretnénk.
Feri bá - Há nem es tudom...
Erzsi né - Egészen ne bolondíts meg Feri!
Feri bá - Válasszanak azokból a fényképekből, amelyék tetszik, csak aztán kapjam es vissza!
Másik úr - Ez azt jelenti, hogy jön a díjátadásra?
Feri bá - Há ha már lehet fényképeket választani, akkor, mit kellett volna még mondjak.
Egyik úr, Másik úr és a hölgyemény nekiszöktek fényképeket válogatni. Szakértelemmel figyelték, közben kommentálták. Erzsi né leküldte a pincébe Feri bát hozzon egy kicsi finom szilvapálinkát, addig ő beosont a kamrába valami tésztát (süteményeket) hozzon a vendégeknek. A vendégek ott maradva bátrabban rötyötöltek (beszélgettek).
Egyik úr - Hát nem mondanám, hogy könnyen ment.
Hölgyemény - Nem volt veszélyes.
Másik úr - Miért is kellett idejöjjünk? Miért is kellett pont őt kiválasztani? Elegem van az ilyen dolgokból.
Egyik úr - Erre az évben elő tudtunk vájni egy embert, de vajon jövőre kit kapunk...
Másik úr - Elég egyszerre az idéni probléma, aztán gondolkozzunk tovább.
Hölgyemény - Vigyázat jön az asszonyka!
Erzsi né - Hoztam valami finom pánkót, dzsemmel egy cseppet megkentem mert olyan csupaszok voltak szegénykék. Vegyenek ca belőle!
Hölgyemény - Veszünk kedves Erzsike néni, csak először a képeket válogatjuk ki.
Erzsi né - Na miket is beszélek itt össze-vissza, há persze nezegessék, s aztán ha befejezték eszket vellegessék a pánkócskákot.
Hölgyemény és társai - Köszönjük szépen.
Sikerült nagy nehezen összegyűjteni a kiállításra alkalmas képeket. Erzsiné a többit elvitte. Feri bá érkezett az itallal.
Feri bá - Hoztam egy kis lütyüt (italt), eredeti szilvórium.
Erzsi né - Megyek hozok poharakot.
Feri bá - Hozzad-hozzad! Na, uraim sikerült-e...
Másik úr - Természetesen sikerült, csak nehéz volt a választás.
Feri bá - Há igen, elég ócskák.
Másik úr - Szó sincs ilyesmiről.
Hölgyemény - Nehéz volt annyi jó kép közül kiválasztani a legjobbakat.
Feri bá - Ej, na! Ne hozzanak teljesen zavarba.
Erzsi né - Itt vannak a poharak.
Feri bá - Akkor megvetem (megtöltöm)!
Megtöltötte a poharakat.
Feri bá - Akkor koccintsunk!
Hölgyemény - Én nem iszok.
Feri bá - Hogyhogy nem, ejsze vezet vagy mi a súly!
Hölgyemény - Nem bírom az erőset.
Feri bá - Akkor ki vezet?
Másik úr - Kint van a sofőrünk.
Feri bá - Gyorsan bé kell hívni, vegyen ca bé a testbe.
Másik úr - Ilyent nem szabad Feri bácsi, még elveszik a jogosítványát.
Feri bá - Hát egy szikrától nem lesz semmi baja, egy annyi nem látszik. Hívják ca be!
Hölgyemény - Akkor inkább én iszok egy kicsit.
Feri bá - Ez a beszéd!
Hölgyemény - Feri bácsi, kicsit töltsön, jó!
Feri bá - jó-jó, há persze.
Hölgyemény - Ajaj! Csak megtöltötte egészen.
Feri bá - Egy kupicával mindenki megbír! Nem vagyunk mi félemberek.
Hölgyemény - Ezután dől el.
Feri bá - Ne se törődjön nagyon nem fog dőlledezni egy ennyitől.
Egyik úr (A másik úrnak) - Azt hiszem kellene induljunk, még sok dolgunk van.
Másik úr (Az egyik úrnak) - Mindjárt, még néhány fontos dolgot megkérdezünk, vagyis pontra rakjuk az események menetét, s akkor máris léphetünk tovább.
Feri bá - Nyugudtan kérdezzenek ne röstelkedjenek egy dekát se. Mű itt vagyunk, s válaszolunk, amire éppen csak tudunk.
Másik úr - Kedves Feri bácsi, két hét múlva ugyanezen a napon ön és az aranyos felesége után jövünk, s együtt megyünk Magyarországra.
Feri bá - Há akkor még drágábba fog kerülni az út, ha ilyen nyűgölődős-úrias lesz a kifelé menetelünk...
Erzsi né - Nem es beszélve arról, hogy még valami módón vissza kellene jutni ide.
Feri bá - Kotty belé szilvalé!
Erzsi né - Nana!
Másik úr - Aggodalomra semmi ok, ez önöknek ingyenes utazás lesz. Megkérem egy csöppet se idegesítsék magukat.
Feri bá - Ez mán beszéd! Ha még meg is kér, hogy ne idegeskedjünk. Úgy tetszik ez teljesen el van intézve.
Erzsi né - Akkor csak egy fáintos felöltőt kell valahonnan bészerezzünk neked, s akkor rendbe leszünk. Nekem nem kell, met nem rég vettem egy hat nyelven beszélő kosztümöt, szép kicsi rózsácskák vannak benne.
Feri bá - Ugye, arról nem sokat beszéltél? (Egy cseppet meglegyintette, olyan félviccesen az asszonyt).
Erzsi né - Feri! Ne űzd az eszedet itt az úriemberek előtt!
Másik úr - Térjünk a lényegre.
Feri bá - Térjünk-térjünk.
Másik úr - Tehát, ahogyan megbeszéltük, az adott időpontban, vagyis két hét múlva ugyanezen a napon, önöknél reggel találkozunk.
Feri bá - Értek a szóból, nekem nem kell kétszer se elmondani, úgy vág az eszem, mint a beretva, vagy az es lehet még jobban.
Másik úr - Nem is azért mondtuk el kétszer.
Hölgyemény - Na, tessék megnézni azokat a fényképeket, amelyeket magunkkal viszünk. Tessék lejegyezni az egészet és azután gondosan eltesszük, majd visszaszolgáltatjuk őket.
Erzsi né - Nem es muszáj, há mi megbízunk magukba. Pakolja ca el tiszta nyugudtan.
Hölgyemény - Ez az eljárás...
Feri bá - Annyit ne mondasd szegény fehérnépecskét! Csináld úgy, ahogy mondta.
Erzsi né - Jó van na, akkor úgy csinálom.
Erzsi né nekilátott minden egyes képet feljegyezni. Adott nekik cifrábbnál cifrább neveket. Annyira beleélte magát, hogy teljesen megelégedett tettével. A vendégek pedig indulóban voltak.

Második félrevonás

  Feri bá megkapta az életműdíjat fotózási tevékenységéért. Erzsi né hetykén járt-kelt a Fővárosba, nagyon tetszett, hogy milyen nagy ember lett az ura. Nem is beszélve arról, mikor hazatértek, akkor egy husáng nem lett volna elég felérni véle az orrát, olyan büszkén tartotta magát. A szép szobát rögtön kibabázták Feri bá kiállításon is mutogatott fényképeivel, a díjjal és egyéb elismeréses tárgyakkal. Mindenféle szórólapot, újságot beszereztek, ami egyszer Feri báról szólt. Az egyik unokája a világhálóról szedett le egy rakás dumát erről a témáról. Lassan úgy nézett ki a szép szoba, mint egy múzeum.
  Otthon kütyültek (tettek-vettek) vagy két hétig, aztán nekiláttak egy nagyszabású születésnap rendezésének. Feri bá születésnapjáról van szó. Sikerült is. Elég szép időt kaptak ki. Sütött a nap. Erzsi né annyit dolgozott, hogy a háta majdnem leszakadt, a szemei ki voltak meredve, de mit csinálj, eleget kell tenni a vendégeknek, ha valami különlegeset akar az ember. A születésnapon már ünnepiben ágált ő is. Házuk mellett terítettek asztalt, minden cájszra (mintaszerűen) sikerült, jöhettek a vendégek.

Erzsi né - Na látod Feri ha még egy cseppet makacskodtál volna, most mit is érne az életünk.
Feri bá - Ugyan Erzsi, annyit biztos, mint eddig.
Erzsi né - Csak teszed magadot, pedig te es úgy örvendsz, hogy fosod össze magadot.
Feri bá - Asszony, neked elment a csepp eszed.
Erzsi né - Ha én ne legyek ott, amikor meghíttak külföldre, akkor nezhetnéd magadot egész jó nyugudtan egy darabig, amíg valamikor sor kerül a Magyarba menésre. Meglátnám, hogy ki ágálna (büszkélkedne)...
Feri bá - Bévallom, tetszett, de mán ezt annyiszor elmondtam, de most se értem mét es olyan nagyon értékesek azok a képek?
Erzsi né - Ezt nehogy valakinek elmond! Értékesek s kész! Háha egyszer életműdíjat kaptál, az nem semmi!
Feri bá - Tényleg nem semmi, met azt es magunkkal kellett cipeljük hazáig.
Erzsi né - Ember! Engem csak ugratsz! Ne mind hebehurgyáskodj (bolondozz)!
Feri bá - Mit mondtál?
Erzsi né - Hagyjuk az egészet, inkább hozok egy virágos vázát az asztalra.
Feri bá - Kik jönnek engem ünnepelni?
Feri bá - Jönne ne félj az egész falu, ejsze még a környékről es, de mű csak válogatott személyeket híttunk meg. A polgármestert feleségestül, az üzletest, a papot, a kántort, az igazgató urat és feleségét az iskolából, s ejsze ennyi.
Feri bá - Szép egy társaság. Eszket nem híttuk, csak te híttad!
Erzsi né - Na, s akkor! Ki gürcölt és húzta az igát, hogy mindez sikerüljön? Na ki? Hát én!
Feri bá - S a rokonokból valakit?
Erzsi né - Aszkot este, ne mind vegyüljenek az emberek.
Feri bá - Te Erzsi, úgy vélem két kereked nincs ki egészen.
Erzsi né - Elég Feri! Nem veszed mán észre, hogy má mű nem akárkikkel találunk! Mű nagy emberek lettünk! Ne mind morogj, met mindent nekem köszönhetsz, met ha én...
Feri bá - Egy cseppet fogd bé a lebzselődet (a szádat), inkább hozd azokot a kiválogatott burjányokot az asztalra.
Erzsi né - Örökké csúfolkodsz velem, azét es kellett annyira megkeményedni az én fiatalkori gyenge lágy szívemnek.
Feri bá - Már megint sajnáltatod magadot, te vén oldaldeszka.
Erzsiné (a folytonos kerten kikukucskálás közben)-Hűha! Gyorsan kell járjak, már látom a polgármester urat és feleségét, s úgy néz ki a többiek es jönnek egy cseppet lemaradva.
Feri bá - Akkor igyekezz, met eszem ágába sincs innen a jó meleg helyről felkelni.
Erzsi né úgy járt mint a villám, ahogy beléüt a földbe vagy akárhová, nagy hirtelenséggel valahová, csak ez kétszer történt meg, egyszer mikor bement a házba, s egyszer mikor kijött. Arra már érkeztek is a vendégek. Először megérkezett a polgármester úr és a felesége aztán az igazgató úr és felesége, majd kisvártatva a pap és kántor, legutoljára egyedül jött az üzletes és a fakitermelő nagyfőnök.
Erzsi né - Jaj, izé, üljenek le, foglaljanak helyet minálunk.
Polgármester - Nem kellett volna ekkora felhajtást rendezni értünk, mégiscsak túlzás.
Erzsi né - Ugyan, ez egy kis semmiség csak, gyorsan végeztem véle, s kész.
Polgármesterné - Erzsike néni, ha én ezt a semmiséget meg kellene csináljam, biztos a sürgősségire kerülnék. Tömérdek sok munka és vesződés eredményeként születhetett meg. Nagyon fárasztó lehetett.
Erzsi né - Ugyan, ne essen túlzásba, mindjárt elpirulok. Há nem mondom nem volt egy csepp munka véle, de csak éppeg összeütöttem ezt-azt, hogy legyen.
Igazgatóné - Nahát, meg kellene tanuljak én is ezt azt így összeütni, hogy roskadásig megteljen az asztal, s még a másikon (másik asztalon) is vár egy rend finomság.
Feri bá - Erzsi csak szerénykedik, de szerintem úgy ki van dögölve, mint hat. Látszik a kigülledt (kimeredt) szemein, hogy túlhajszolta magát, biztos a háta se az övé, annyira fáj.
Erzsi né - Hogy mondhatsz ilyent Feri, én nem es vagyok fáradt és jól bírom magamot.
Igazgató úr - Ne firtassuk ezt a felét. Köszönjük a meghívást, nagyon kedves volt Feri bácsitól és Erzsike nénitől!
Ekkor hirtelen mindannyian felszöktek a helyükről, s úgy álltak, mint feletteseitől nemrég parancsot kapó deli levente katonák, csak Feri bának jutott el későn az agyáig, de ő is kisvártatva feltápászkodott. Jöhetett a köszöntés. Szinte kórusban mondták: Isten éltesse Feri bácsit! Aztán leültek.
Pap - Milyen szép is így ez az ünnep, Feri bácsi születésnapja előtt kapta meg életének egyik fontos mozzanatáról az elismerést. Feri bácsinak ezért kettős az ünnep, de Istennek legyen hála, hogy megérte ezt a napot, és még érjen meg jó néhány esztendőt erőben, egészségben.
Feri bá meghatódva - Köszönöm.
Mindenki udvariasan mosolyog. Erzsi né szökik az asztal körül. Valahonnan előkerül két segítség is, akkor már ő is leül.
Polgármester úr - Na Feri bácsi! Most már elmondom a meglepetést is...
Feri bá - Nahát, még maguknak es van ilyen?
Polgármester úr - Hogyne lenne Feri bátyó! Szabad ugye így bizalmaskodva megszólítsam?
Feri bá - Ahogy éppen akar.
Polgármester úr - Az a helyzet, hogy azt a házat, amit nem is olyan rég felújítottunk falumúzeumnak, abba egy szobát a maga dolgainak fogjuk szentelni.
Erzsi né - Ugye nem haragszik, hogy közbeszólók, de ezt hogyes képzelték el?
Polgármester úr - Hát azt úgy hogy csinálunk Feri bátyó képeiből egy isteni kiállítást. Elnézést tisztelendő úr...
A pap csak mosolyog.
Erzsi né - Jó es az meg nem es.
Polgármester úr - Miért Erzsike néni?
Erzsi né - Hát azért met ami a Ferié, azaz övé, s nem másé. Hogy es gondolta, hogy csak úgy odaadjuk az értékes fényképeket...
Feri bá - Erzsi, ne kekeckedj (vitakozz), hát a polgármester úr jót akar, gondoltál-e arra, hogy mennyien fogják nézni a fényképeimet?
Polgármester úr - Kedves Erzsike néni. Ha úgy akarja, akkor az eredeti fényképekről és díjakról másolatot készítünk, mint azok az urak, akik már egy rendben nyélbe ütötték odakint a kiállítást.
Erzsi né - Há csak vicceltem, de úgy tényleg jobb lesz, az a másolatos izé...
Polgármester úr - Erzsike néni nagyon viccelős kedvében van.
Kántor - Hála a nagy humorérzékének.
Erzsi né - Mi es az a humorérzék?
Kántor - Az csak jó dolog, ne is gondolkozzék rajta, mert akkor rögtön elveszíti.
Erzsi né - Jól van na, akkor nem teszem, úgyes van elég dolgom.
Feri bá - Há nekem ez a múzeumos ötlet tetszik nagyon. S mikor hegesztik (készítik el) össze ezt az egészet.
Polgármester úr - Pontos választ nem tudnék mondani, de választások előtt meg lesz.
Erzsi né - Hát az mindjárt itt van.
Polgármester úr - Ebből látszik, hogy mennyire gyorsan dolgozunk. Hamarosan nyélbe ütjük, csak addig is türelem kedveseim.
Feri bá - Hát abból éppen nekem van jó bőven.
Erzsi né - Feri! Hagyd, hogy beszéljen a polgármester úr. Olyan szépen tud beszélni.
Polgármester úr szinte elkacagta magát - Ugyan kedves Erzsike néni, ne dicsérjen, és a mondanivalómat is befejeztem.
Erzsiné - Na akkor jöhet a leves!
Jött a leves, aztán jött a második, végül a desszert és a nagy ivászat. A kerítésre felcsimpaszkodó gyerekek adták a hírt a felnőtteknek a legújabb fejleményekről.
Feri bá kissé részegen az asztal alá csúszva - Aszonták nagy művész vagyok, s az es maradok, s egyszer százas, hogy így van.
Kántor - Százas-százas, de engedje meg, hogy húzzam ki az asztal alól.
Pap - Jól teszed gyermekem, húzzad ki. Nekünk most már indulnom kell, hív a kötelesség.
Polgármesterné - Vigyázzon na, már másodszor koppintja bele a fejét az asztalba.
Erzsi né - Jól van neki, miért ivott annyit.
Üzletes - Erzsi néni, ne se búsuljon, az állandó kiállítást elintézzük, megszponzorizálom becsületesen, ha ad a gyűjteményéből egy-két fényképet.
Erzsi né - Micsoda?
Üzletes - Ö. Majd megbeszéljük.
Kántor - Na ki sikerült emelnem, remélem nem dől el most egykönnyen, itt a fa törzse védi, azért nézzenek oda, nehogy baja essék.
Pap - Isten Áldja Feri bácsi, a kiállításon föltétlen ott leszünk.
Erzsi né kétszínkedve (hízelegve) - Jaj, köszönjük szépen tisztelendő úr!
A pap és a kántor rövid búcsú után elmentek.
Erzsi né - Ej, engem a képek rámája érdekel, most per pillanat a kiállításra az a legfontosabb dolog.
Fakitermelő nagyfőnök - Ne se törődjön Erzsi néni a képkeretekkel, azt én csupa ingyen megcsinálom maguknak.
Erzsi né - Jaj be kedves tetszik lenni. Feri bához. Ügyelj magadra te ügyetlen mindjárt leköltözöl a székről.
Feri bá - Ö, bööö.
Erzsi né - Ezt a szégyent elviselni nagyon nehéz.
Fakitermelő nagyfőnök - Az ilyen megesik minden jó háznál.
Erzsi né - Milyen rendes mihozzánk, mivel érdemeltük ki ezt a nagy kegyet?
Fakitermelő nagyfőnök - Azzal, hogy irtó rendesek voltak hozzám mindig. Örülök, hogy Feri bácsi munkáját annyi idő után nagyra értékelik.
Iskolai igazgató - Kedves Erzsike néni indulnunk kellene nekünk is. Tudja rengeteg munka adúdik az iskolában, s holnapra bizony még fel kell készülni.
Szerre mind feltápászkodtak helyükről spiccesen vagy tán teljesen részegen. A nők támasztva férjeiket a fakitermelő nagyfőnök pedig az üzletessel kerülték a kapu előtt a fél helyet. Feri bá ott helyben elaludt, csak késő délután tért magához, mikor már Erzsi né addig a két segítségével leszedte az asztalt.
Erzsi né - Na végre felkeltél te vén bolond! Egyszer mondom szépen bémutatkoztál! A pofámról azt a csepp bőrt is lesirítetted (szégyen hoztál rám)! Hát hol volt az eszed, hogy ennyit kellett igyál? Nem tudod, hogy hol a határ ugye?
Feri bá - Erzsi, ha nem tévedek ez az én születésnapom volt.
Erzsi né - S akkor ha születésnapod volt, ilyen csúful kell csinálni a falu előkelőségei előtt? Mit szól majd a tisztelendő úr és a polgármester úr és a többiek.
Feri bá - Na ne túlozz annyira, nem az orosz fogságba visznek, csak egy kiállítást rittyentenek a képeimből, s kész.
Erzsi né - Há igen, de arra gondoltál-e milyen nehéz volt mindezt megbeszélni az emberekkel! Te ameddig az asztal alatt heverésztél mindent a helyére kellett tegyek, hogy jó szemmel nézzenek ránk ezek az emberek továbbra is.
Feri bá - Azért teljesen ne kergül meg, ne veszítsd el az eszed Erzsi!
Erzsi né - Nem veszítek el semmit, de mérges vagyok, há néz magadra hogy nézel ki!
Feri bá - Mint, aki egy cseppet jól érezte magát. Baj-e?
Erzsi né - Ne kapd fel a vizet, mert érted tettem mindent az életbe, s a gyerekeimért, s tessék ez a hála. Hogy lehetsz ilyen, ezt nem bírom tovább!
Feri bá - Ugyan, mit nem bírsz tovább.
Erzsi né - Na idefigyelj! Nekem nehogy elrontsd ezután a kiállítás dolgát, met akkor hazulról is elköltözök, s aztán nézheted magadot szép csendesen!
Feri bá - Ugyan, mikor szóltam belé a saját dolgaimba, mindig te intézted.
Erzsi né - Én nem biztos, csak segítettem rajtad, hogy egyszer nagyra vidd az életbe.
Feri bá - Na most mán meg is van az eredménye.
Erzsi né - Ez az, ezt is én kellett kikönyököljem, met hanem nem lett volna semmi belőle.
Feri bá - Az egyszer biztos.
Erzsi né - Nekem köszönheted micsa nagy emberek között ireghetünk-foroghatunk ezután. S biztos Ferike és Jucika is nagyon büszkék lesznek ránk, amikor megtudják a falumúzeumot is.
Feri bá - A gyerekek biztos büszkék lesznek ránk, ha egyáltalán hazajönnek.
Erzsi né - Biztos hogy hazajönnek ezután, met most mán te is vitted valamire, nemcsak örökké az a kurva ital jár a fejedbe, pedi.
Feri bá legyint - Jó-jó.
Erzsi né - Csak tedd az eszedet, de tudd meg nem áll jól.
Feri bá - Mét nem beszélsz Jóskáról, mét csak egyfolytába Ferikéről meg Jucikáról, ő van hozzánk közel, ő segít inkább rajtunk, vagy mi.
Erzsi né - Jóskát most azért keverted belé, hogy egy cseppet félreharangozz. Mondhatom jó csel, de nálam ez nálam nem válik bé.
Feri bá - Nem értelek asszony, olyan csípős lettél, mint az ebbe a helybe őrölt torma.
Erzsi né - Há most se veszed észre ember, hogy mennyit harcoltam gürcöltem és húztam az igát érted, csak érted, s most végül, amikor mán mi es valamit felmutattunk, akkor te így kitolsz vélem ezen az összejövetelen. Mit kellene csináljak, hogy legalább egyszer ebbe a büdös életbe észre vedd magadot.
Feri bá - Semmit.
Erzsi né - Na tessék, mintha a falaknak beszélnék, egy egész életet így tekertem le. Bolond voltam, mikor hozzád mentem.
Feri bá - S most hogy érzed magadot?
Erzsi né - Hogy mondhatsz ilyesmit, amikor.
Feri bá - Igen tudom, mindent értem, s a gyerekekért csináltál. Ejsze jobb lett volna csak magadról gondoskodj.
Erzsi né - Ne bőgess meg, hát tudod a gyerekek s te vagy a mindenem. Mé vagy ilyen durva, ilyen pokróc, ilyen kapca!
Feri bá - Na ne hergeld fel éppeg annyira magadot, baj van a vérnyomásoddal, tudod jól. Ne se törődj, meglesz az a kiállítás a falumúzeumba, s mindenki fogja látogatni.
Erzsi né - Ugye most tetszelegsz, s kedveskedsz, mikor látod, hogy majdnem elpattan egy ér a fejembe. Erre van eszed. Nagyon ravasz!
Feri bá - Na idefigyelj Erzsi! Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Erzsi né - Há mióta ezt várom.
Feri bá - Nekem ebbe a büdös életbe nem hiányzott semmi elismerés csak tőled, s a gyerekeimtől. Hát azt nem mondom, hogy megkaptam volna. Jóska kivétel, met ő megérti a részegségemet es.
Erzsi né - Há persze megént Jóska, met ő es lütyül csak azért. Nagyon essze vagytok egyezve. Elegem van belőletek!
Feri bá - Legalább egy kicsit ne szólj közbe. Ellenem uszítottad a gyerekeket.
Erzsi né - Megént evvel jössz ugye, én biztos nem, ők se voltak vakok, látták hogy iszol mint a göde, s hogy büklensz (esel) bé részegen az ajtón, s ezenkívül el es nyáspángoltad (verted) őköt, ejsze attól olyan együgyű az a Jóska es.
Feri bá - Na, egyszer-kétszer elszaladt a kezem, de valaki rendre kellett tartsa őköt. Jóska nem együgyű, csak megelékszik, azzal amije van.
Erzsi né - Mondom, hogy együgyű. Én nem bírom ezt az együgyűséget, a semmit sem akarást. Ferike és Jucika azétt mentek el itthonról szegénykéim sír.
Feri bá - A te szegénykéid nagyravágyóak, s azétt mentek el, olyanok mint te, mondjuk nem es baj, ha így érzik magukot boldognak.
Erzsi né - Há persze neked az nagyravágyás, ha valaki egy kicsit igényesebb életet akar élni?
Feri bá - Igényesebbet, ahogy a kis Robi unokám mondja, cuccosabbat ugye?
Erzsi né - Fog a csúfandárosság (gúnyolódás), de ha nem lettem volna melletted, semmi ember lennél most es. Valahol kóborásznál, hiába futkorásztak utánad a nők, met egyik se tudott volna megmaradni melletted.
Feri bá - De nem kellett az út szélére menjél, fejed felé fedelet adtam, akkor mi a baj?
Erzsi né - Igen, anyáddal, aki mindvégig piszkált, ameddig élt, mondhatom gyönyörű. Más rendes ember külön költözik az anyjától, de te nem, még erre se voltál képes.
Feri bá - Nem kellett volna mindent felvegyél.
Erzsi né - Látod, most es őt véded, pedig mán meghalt, szép es mondhatom.
Feri bá - Most milyen bajod van, mond meg őszintén.
Erzsi né - Az, hogy nem tudsz viselkedni. Mikor mán majdnem minden rendeződött életünkbe, akkor te a finom emberek előtt leiszod magadot a fekete földig.
Feri bá - Nem es bántam volna, ha ez a nagy rendeződés téged illetne. Nekem nem hiányzott ez a születésnapi cirkusz, s még annyira se ez az életműdíj, olyan, mint egy kolonc a nyakamon. Nagon unom, hogy mindenki arról kérdezősködik.
Erzsi né - Szégyentelen! Végre megmutathattad mindenkinek, hogy milyen ember es vagy te valójában!
Feri bá - Eddig es tudták.
Erzsi né - Gúnyolódj csak, de, ha nem lesz falumúzeumi állandó kiállítást, az a te hibád lesz. Mártírhangon. Én mindent megtetettem.
Feri bá - Igen, te mindig mindent megteszel, sose vagy hibás.
Erzsi né - Megértük, hogy ilyen öregen kell veszekedjünk, szép es mondhatom.
A sok veszekedésre egyre több ember figyelőzött be a kerítés mögött.
Feri bá - Te kezdted, immár fejezzük es be, met ami megkezdődik véget es kell érjen. Tudod, hogy mi lett volna Erzsi az én igazi életműdíjam?
Erzsi né türelmetlenül - Na mondjad! Erre nagyon kíváncsi vagyok?
Feri bá - Ha éreztem volna es egyszer, hogy azétt szeretsz, s úgy szeretsz, ahogy vagyok, nem aminek mások látnak, met az engem annyira nem tud érdekelni.
Erzsi né - Én szerettelek mindig es, azétt harcoltam érted annyit. Há mikor veszed észre, hogy az es számít, hogy ki vagy más szemébe! Most es felidegesítettél, s a vérnyomásom kukkra szökött! Jaj Istenem! Mindjárt egy vér elpattan a fejembe! Mindjárt itt halok meg!
Ez idő alatt Feri bá felkel a székről, a fához támaszkodik, de nem sokáig, mert lecsúszik szép csendesen a földre.
Feri bá - E.
Erzsi né - Na tessék, mét kellett felálljál, ha nem tudsz lábon maradni! Hergelni, s vádaskodni azt tudsz, arra van eszed. Mondhatom szép férfi es vagy te.
Ekkor érkezik be az udvarra a lányuk.
Jucika - Mi történt édesapával? Megint ivott ugye.
Erzsi né - Látod! Ezt a szégyent elviselni, mán megént mindenki minket néz.
Jucika - Fogjuk meg és vigyük bé a házba, idekünn megfázik.
Erzsi né - Ne lássák az emberek.
Jucika - Mi történt magával édesanya, ejsze veszekedtek?
Erzsi né - Egy cseppet összeszólalkoztunk csak.
Jucika - Na még csak ez hiányzott magának es öregségére, de nem baj, met ha felkel, majd beszélek a fejivel!
Erzsi né megfogja Feri bát egyik oldalról, a másik oldalról pedig Jucika. Erzsiné végtelenül ideges, valahogy felhúzzák.
Erzsi né bökdösi Feri bá oldalát - Na te szerencsétlen, csúful leittad magadot, itt van a lányod legalább köszönj neki! Mét nem köszönsz! Köszönj! Jucikához. Na, mán beszélni se tud, úgy bétyütyült (megrészegedett).
Jucika - Ej milyen nehéz fogni, elengette magát nagyon.
Erzsi né - Húzassa, cipelteti magát a szégyentelen! Így csinálja az eszét, mikor bérúg, hogy egy cseppet sajnáljuk es a majomfajzatát ennek a világnak!
Jucika - Édesanyám, itt baj van met úgy veszem észre, hogy édesapám nemigen szuszog.
Felfedezik, hogy csakugyan nagy a próbléma. Elerőtlenednek. Feri bát az asztal melletti zöld pázsitra fektetik.
Jucika - Jaj Istenem Édesapám meghalt!
Erzsi né - Jaj Istenem! Mét kellett elragadd most a halálba, mikor végre helyrejött körülöttünk minden. Feri! Feri! Mét hagytál itt ebbe a nagy pusztaságba!
Jucika - Édesanyám, hívjunk segítséget. Most!
A segítség azonnal érkezett,hiszen a sok bámulóból akadt elég.
Erzsi né rávetette magát Feri bára - Mét kellett meghaljál édes drága uracskám! Jaj! Jaj! Most mi lesz velem nélküled? Hogy csináljam meg a kiállítást nélküled a falumúzeumba. Egyedül, hogy mutatkozzak.
Néhány másodperces síri csend után.
Feri bá krákog egyet - A ráksúly egye meg alig juttam levegőhöz, valami a torkomra ment. Te pedig mét rőkölsz asszony?
Erzsi né - Ej mocsok embere a világnak! Tetetted magadot ugye!
Jucika - Hagy békit édesapát, há nem vetted észre, hogy csakugyan nyuvadozott (fulladozott), azétt nem beszélt met nem jutott levegőhöz?
Erzsi né - Na nekem elegem van, te es a pártjára áltál.
Jucika - Mindketten a szüleim vagytok én pártoskodok, de békességet akarok. Mindjárt jönnek a vendégek születésnapolni, hogy es nezünk ki ha hergelőzünk.
Erzsi né - Hát igen az a sok munka rám vár, alig állok a lábamon.
Jucika - Vigyázz hogy hajtod magadot, mert ha nem ügyelsz te es kapsz egy életműves díjat, s akkor lesz amiétt újból kiakadjon a hátad!
Erzsi né - Jól van na, készülődjünk. Feri bához. Te pedig kellj csak fel onnét a földről, s gyere bé a házba, s változz meg (öltözz át), met erőssen összemocskoltad a gúnyádot. Ne hozz szégyent a fejemre!
Feri bá - Azétt csak kellek én ugye? Legalább es a kiállításig, vagy egy cseppet még tovább es mutatónak?
Erzsi né - Ne hergelj mán megént, részeges emberre.
Feri bá - Állj meg na csubbancsalak (csókoljalak) meg te házsártos oldaldeszka!
Erzsi né - Menj el innen! Most dolgom van! Feri, ne bolondozz, nem vagyunk fiatal szerelmesek!
Feri bá bizony megölelte feleségét s megcsókolta a nagy tiltakozás ellenére is.

Vége

Borbé Levente

Írva vagyon
2008 tavaszán