Tabi László
Hold
Nézegettem a Hold részletes térképét egy folyóiratban, és kereszttel megjelölve
rajta azt a pontot, ahol — idézem — „az első ember minden valószínűség szerint
holdat fog érni”. Holdat fog érni tehát és nem földet az első ember.
Tűnődtem én már ezen a kérdésen, s abban egyeztem meg önmagammal, hogy nem feltétlenül
szükségszerű valamely bolygót és anyagát egyazon szóval jelölni, mint a Föld
esetében történt. Vagyis hogy például ha az ember eljut a világűrbe, a búzát
a Venuson is a földbe fogja vetni és nem a venusba. A fenti idézetből azonban
úgy sejlik, hogy nálam okosabbak ezt a kérdést másként ítélték meg; ezek szerint
a Holdon föld egyáltalán nem lesz, mert a hold nemcsak a bolygónak a neve, hanem
annak a matériának is, amiből a Hold összeállt. Mivelhogy pedig az ember megjelenése
a Holdon már csak idő kérdése, nyelvi szempontból sem árt felkészülnie annak,
aki nem akar a hold alá süllyedni szégyenében, amiért a fent rájárt a nyelve
a föld szóra.
Bár a dolog nem túlságosan sietős, előzetes tréning céljából jó lesz megszoknunk
néhány változást nyelvünk használatában. Hogy csak egyet-kettőt említsek: ha
valakivel találkozom a Holdon, aki Debrecenben született, éppúgy, mint én, akkor
a földimmel találkoztam; ha ellenben már a Holdon kerültünk egy helyre, akkor
ő nem a földim, hanem a holdim. Holdonfutó lesz, akinek se otthona, se vagyona;
a holdszint kettőben fogok lakni, ha nem akarok az emeletet mászni, s nem fog
a holdba gyökerezni a lábam, ha egy épületen azt látom kiírva: Holdművelésügyi
Minisztérium. Tudni fogom, hogy ott intézkednek a többi között a holdjáradékról
is.
Van azonban a ránk váró feladatnak egy másik, nem kevésbé kacifántos része is.
Éspedig:
Minthogy a Holdról az égboltra nézve a Földet fogjuk olyanformán látni (bár
természetesen sokkal nagyobbnak), mint most a Holdat, fent a Holdon nemcsak
a föld helyett kell holdat mondanunk, de a hold helyett a föld szó használatát
kell megszoknunk. Miről fog álmodni a lány földvilágos éjszakán? Mert nyilvánvaló,
hogy a holdas éjeket a földes éjek cserélik fel, nemde? Ha ott fent megkérdik
majd Kovács kartársat, hogy s mint van a kedves felesége, így felelhet például:
„A feleségem, az a holdra szállt angyal, sajnos földkóros. Tegnap éjjel is álmában
felkelt, és végigesett a holdon, úgy sütött a teliföld.”
Már most az égnek mered minden hajam szála, ha arra gondolok, hogy egyszer majd a Marsra is áttelepülünk, s akkor kezdhetjük előlről az egészet. De ezen még ráérek mérgelődni. Képzeletemben egyelőre még csak a Holdon járok, s találkozom Mihály bácsival, az öreg paraszttal, aki újságolja, hogy ő is áttelepült, a régi öt hold földje helyett éppen most utalták ki neki az öt föld holdat, de tiszta egy homok, a fene egye meg.