6 Av 5785
2025-07-31

 

Galéria - Fordítások Ninahakuddu

Sumér irodalmi szövegek angolról magyarra fordítva.

Ókor
Forrás: Ókori Keleti Történeti Chrestomathia. Szerk.: Harmatta János Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997.
3. Hammurapi uralkodásának évnevei
Az Agadei dinasztia előtti gazdasági dokumentumokban semmi nyomát nem találjuk annak, hogy az egyes éveket miképp különböztették meg egymástól. Az Agadei dinasztia korában vált rendszeressé az okmányokon az évnevek szerinti keltezés. Az évet rendszerint valamely jelentős eseményről nevezték el, amely az illető évben vagy nemrégiben zajlott le. Az Agadei dinasztia korától a kassu korig ez az évszámítás maradt használatban, akkor áttértek a királyok uralkodási évei szerinti számításra. Az évnevek szerinti datálás Asszíriában nem volt használatban.
(Az évnevek alapvető feldolgozása: A. Ungnad; Datenlisten. Reallexikon der Assyrologie. II. 1938. 131-194, 256-7. E. Ebeling kiegészítéseivel.) Az évnevek eseménytörténetileg igen fontosak: segítenek a hadjáratok, építkezések, csatornaásások stb. datálásánál. Gyakran csupán az évnevek őriztek meg egy-egy esemény emlékét. Az óbabylóni kortól kezdve a korábbi évneveket jegyzékekbe foglalták. Az évnevek Sumer nyelvűek.
(Kiadása: B. E. Morgan: TheYear-Formulae of the First Dynasty of Babylon. Manchester Cuneiform Studies 4. [1954] 24-77. - ua.: Dated Texta of the Reign of Hammurapi. uo. 3 [1953] 36-41.) Ékírásos szövegük: S. B. Mercer: Sumero-Babylonian Year-Formulae. London 1946. 82-85. 1. (35-38. 1.)
[1[ Hammurapi király lett.
[2] Az országban igazságot tett.
[3] Bábili városban Nanna fenséges szentélye, az Egissirgal trónszékét elkészítette.
[4] A „kolostor” (Gagia) nagy fala felépült.
[5] Elkészítette az en ka-as-bar-rat.
[6] Elkészítette Las isten sir3-ját.
[7] Uruk és Isin meghódíttattak.
[8] Emutbalum ország.
[9] A Hammurapi-hegal csatorna.
[10] Malgium serege (és) lakossága megsemmisült.
[11] Meghódította Rapiqum és Salibi városokat.
[12] Elkészítette Sarpánitum trónszékét.
[13] A király szobrának réz alapzata.
[14] Bábili Innin istenének trónszékét elkészítette.
[15] A hét szobor.
[16] Nabí'um trónszékét elkészítette.
[17] Kibalbarru város Innin istene szobrát az ég magasságáig emelte.
[18] A fenséges szentélyt Enlil számára Bábili városban elkészítette.
[19] Az Igihursag magas fala.
[20] Adad trónszékét elkészítette.
[21] Bazum város fala felépült.
[22] Hammurapi, az igazság királyának szobra.
[23] Sippar falának alapja.
[24] Kiásta a Tilida-csatornát Enlil számára, és a Purattu medrét.
[25] Sippar nagy fala felépült.
[26] A nagy szentélyek aranyból.
[27] Vörösaranyból fenséges jelvényt - a sereg előtt hordozandót - készített a nagy isteneinek, segítőinek.
[28] Adad Enamhe temploma Bábili városban felépült.
[29] Elkészítette Sala isten szobrát.
[30] Az „Elkészítette Sala isten szobrát” év után következő év.
[Később:] A vezér (szó szerint: akinek keze van), Marduk kedveltje, a nagy istenek fenséges erejével Elam seregét - Marhasi határától - Subartu, Gutium, Esnunna és Malgi helységeket - ezek tömegesen keltek fel - leverte; Sumer és Akkád alapjait megszilárdította.
[31] Anu és Enlil előjelére, akik a serege előtt vonulnak, a nagy istenek ajándékozta fenséges erejével Emutbalum ország ellenfele volt, és királyát, Rímsínt [. . .] Sumer és Akkád országot a parancsa alá rendelte.
[32] A vitéz, aki Marduk győzelmét hírül adja, erős fegyverével Esnunna Subartu, Gutium seregét csatában legyőzte; ellenfele volt Mankizum országnak és az Idiglat partja vidékének egészen Subartu országig.
[33] Kiásta a „Hammurapi a nép gazdagsága” csatornát; Nippur, Eridu, Ur, Larsa, Uruk, Isin városoknak örökké bőséges vizet juttatott; a lerombolt Sumer és Akkád országot helyreállította; Mari és Malgi városokat csatában legyőzte; Marit és [. . .]-t és Subartu egyes városait békekötéssel a parancsa alá rendelte.
[34] Anu, Innin, Nanna számára az Eturkalama templomot felépítette.
[35] Anu és Enlil szavára Mari és Malgi falát lerombolta.
[36] Helyreállította az Emeteursag templomot; a magas tornyot, Zababa és Innin istenek lakóhelyét, amelynek égig magaslik a feje, felépítette;
Zababa és Innin fényét méltóan megnövelte.
[37] Marduk nagy erejével Turukkum, Kakmum, Subartu ország seregét csatában legyőzte.
[38] Anu és Enlil szavára, a ragyogó bölcsességgel, amit Marduk adott neki, Esnunnát hatalmas víz(ár)ral elpusztította.
[39] A nagy erővel, amit Anu és Enlil adtak neki, fejére sújtott valamennyi ellenségnek, Subartu országig.
[40] Az Emeslam „fejét” hegyként felmagasította.
[41] Tasmétum, aki fohászát meghallja.
[42] A „Tasmétum, aki fohászát meghallja” év után következő év.
[Később:] Az Idiglat-parti nagy fal „fejét” hegyként felmagasította; nevét Kársamasnak nevezte; és Rapiqum falát a Purattu partján felépítette.
[43] Sipparnak, Samas örök városának földhányásból készített falat.


4. Hammurapi törvénykönyve
(I.1.) Amikor Anum , a magasságos, az Anunnakü királya (és) Enlil, az egek és föld ura, az ország sorsának meghatározója, Marduknak, Ea első fiúörökösének, az összes népek fölötti enlilséget hivatásául adták, s az Igigü közt őt naggyá tették, Bábili fenséges nevét kiejtették, s a világtájak fölött elterebélyesítették, benne örökös királyságot - amelynek alapjai, miként az ég és a föld szilárdan megvetvék - állítottak fel számára, ugyanakkor Hammurapit a felséges fejedelmet, az istenfélőt, engemet is abból a célból, hogy az igazság az országban felragyogtassék, a gonosz s elvetemült kiirtassák, és hogy a hatalmas a gyöngét meg ne károsíthassa, s hogy a „fekete-fejűekre” Samasként felkelvén az országot fényárba borítsam, Anum és Enlil a nép „húsának feljavítása” érdekében nevemen neveztek. Hammurapi a pásztor, Enlil elhívottja vagyok én; felhalmozója a bőségnek és gazdagságnak, felékesítője minden néven nevezhető dologgal Nippurnak, az „Ég és Föld köldökének”, fölséges munkása Ekurnak; a nagyképességű király, aki visszatelepítette (?) Eridut a régi helyére, és megtisztította az Eabzu kézmosó szertartásait; megtámadója négy világtájnak, öregbítője Bábil hírnevének s megörvendeztetője Marduk, az Ura szívének, aki naponta odaáll imádkozni az Esagilába; a királyi magzat, akit Sin nemzett, bőséggel elárasztója Ur-nak, vallásos és (imába) mélyedő, aki gazdagságot hoz Egissirgal számára; a bölcs király, aki engedelmeskedik a hatalmas Samasnak, megerősítője Sippar alapjainak, zöldbe öltöztetője Aia szentélyének s megtervezője Ebabbarnak, amely olyan, mint az egek lakóhelyei; a vitéz, megkímélője Larsának, megújítója Ebabbarnak Samas, az ő segítője számára; éltető ura Uruknak, előteremtője a bőséges víznek lakosai számára, felmagasítója Eanna csúcsának s felhalmozója a dús bőségnek Anum és-Istar számára; az ország védő árnyéka, összegyűjtője Isin szétszórt népének, felduzzasztója az Egalmah templom gazdagságának; a királyok között egyeduralkodó, Zababa társa , aki szilárdan megalapozta Kis lakásait, fénnyel vette körül Emeteursagot, megtisztította nagy szertartásait Istarnak, és gondozza Hursagkalama templomát; ellenségfogó háló, akinek Er(r)a elérni engedte vágyait; elterebélyesítője Kutának, megszaporítója minden néven nevezhető dolognak Meslam számára; erős bölény, felöklelője az ellenségnek, Tutu kedveltje, megvilágítója Barsipnak, a dicső, aki soha sem szűnik meg fáradozni Ezidáért; a királyok istene, a bölcsesség ismerője, aki kiterjesztette Dilbat termőföldjét, és magtárakat sokasított az erős Uras számára; ura az uralkodói jelvényeknek; a koronának és kormánypálcának, amelyeket teljesen reáruházott a bölcs Mama; elkészítője Kes alaprajzainak, feldúsítója a szent lakomáknak Nintu részére; a fontolgató, a tökéletes, kijelölője a legelőnek és itatónak Lagas, valamint Girsu számára és fenntartója a nagy áldozatoknak Eninnu számára; megragadója az ellenségnek, kedveltje a ťMagasztaltnakŤ, beteljesítője Hallab jóslatainak, megörvendeztetője Istar szívének; a tiszta fejedelem, akinek „keze felemelését” (imáját) Adad tudomásul veszi, megnyugtatója Adad, a hős szívének Bit-Karkarában, gondozója a jelvényeknek az Eudgalgalban; a király, aki életet, adott Adabnak, felügyelője Emah templomának; férfi a királyok közt, harcos, akinek nem lehet ellenállni; az, aki életet ajándékozott Maskánsabrinak, és bőséggel ad inni Meslamnak; elmélyült kormányzó, aki elérte a bölcsesség forrását, megóvója Malgűm népének a pusztulástól, s szilárdan megalapozója lakásainak bőségben Ea és . . . Damgal-nunna kedvéért; királyságának naggyá tevője, aki . . . mindörökre tiszta áldozatokat rendelt ei; a királyok elseje, meghódoltatója a Purattu menti helységeknek Dagan, az ő teremtőjének, jósjelére; az, aki megkímélte Mari és Tutul népeit; a felséges fejedelem, felragyogtatója Tispak arculatának; tiszta ételáldozatok elrendelője Mnazu részére; gondviselője népének a szükség idején, s békességben megvetője alapfalainak Bábili közepette; a népek pásztora, akinek tettei kedvesek Istar előtt, elhelyezője Istarnak Eulmasban a teres Akkád közepette; létesítője a törvényeknek, s helyes vezetője a népnek, aki visszahozta Assurba annak kegyes Lamassu-niát, és erőt vett a lázadókon; a király, aki Ninuában, az Emismisben fényessé tette Istar szertartásait, alázatos és magába szálló a nagy istenekkel szemben, leszármazottja Sumuláilumnak, hatalmas fiörököse Sinmuballitnak, örökös királyi magzat, hatalmas király Samasa Babilinek, s a világosság felkeltője Sumer'és Akkád országára, a király, aki engedelmességre kényszerítette a négy világtájat, (s) Istar kegyeltje vagyok én.
Amikor Marduk a nép helyes vezetésére (és) hogy az országot a kormányzásra (ítélkezésre) megtanítsam, elküldött engem, a törvényt és az igazságot ,,az Ország szájába helyeztem, és a „nép húsát feljavítottam”.
[25] Ugyanakkor pedig:

1. §. Ha awélum awélum-ot bevádolván, gyilkosság vádját emelte ellene, de rá nem bizonyította: vádlója ölessék meg.
2. §. Ha awélum varázslás vádját emelte awélum ellen, de rá nem bizonyította: az, aki ellen a varázslás vádja emeltetett,
folyam(próbá)ra menjen, s a folyóba merüljön, és ha a folyó elragadta őt: vádlója vegye birtokba házát; ha pedig ezt az awélum-ot a folyó tisztázta, úgy, hogy épen maradt: az, aki ellene a varázslás vádját emelte, ölessék meg, aki pedig a folyóba merült, vádlója házát vegye (birtokba).
3. §. Ha egy awélum ítélkezés alkalmával bűntett ügyében való tanúskodás céljából megjelenvén, megtett kijelentéseit nem bizonyította: ha ez az ügy főbenjáró (halálbüntetést kívánó) ügy: az illető awélum ölessék meg.
4. §. Ha gabonára vagy pénzre vonatkozó tanúskodás céljából jelent meg: ennek a pernek büntetését viselje, fizessen annyit, amennyit az ítélet a be vádol tra rótt volna ki.
5. §. Ha egy bíró az ítéletet megítélte, a döntést eldöntötte, s a pecsétes okmányt kiállította, utóbb pedig ítéletét megváltoztatta: erre a bíróra az általa hozott ítélet megváltoztatását bizonyítsák rá, s ez esetben a szóban forgó peres követelést tizenkétszeresen fizesse meg, s ezenfelül bírói székéből a nyilvánosság előtt távolítsák őt el úgy, hogy oda vissza ne térhessen, s a bírákkal per alkalmával (többé) ne üljön együtt.
6. §. Ha egy awélum az isten vagy a palota tulajdonát ellopta: ez az awélum ölessék meg; ugyanúgy: az, aki a lopott holmit kezéből átvette, ölessék meg.
7. §. Ha egy awélum akár ezüstöt, akár aranyat, akár rabszolgát, akár rabszolganőt, akár szarvasmarhát, akár juhot, akár szamarat vagy akár bármi néven nevezhető dolgot awélum fiának vagy awélum rabszolgájának kezéből tanúk vagy szerződés nélkül megvásárolt, vagy akár megőrzésre átvett: az illető awélum tolvaj, ölessék meg.
8. §. Ha egy awélum akár szarvasmarhát, akár juhot, akár szamarat, akár disznót vagy akár hajót lopott, ha az az istené, ha az a Palotáé: harmincszorosan adja vissza; ha az muskénum-é: tízszeresen térítse vissza; ha a tolvajnak adnivalója nincs: ölessék meg.
9. §. Ha egy awélum, akinek holmija eltűnt, eltűnt holmiját egy awélum kezében fogja el, és az az awélum, akinek az eltűnt holmi a kezében elfogatott, azt állítja: „Hiszen eladó adta el nekem, hiszen tanúk előtt vásároltam”, és az eltűnt holmi gazdája is azt állítja: „Eltűnt holmimat ismerő tanúkat fogok előállítani”, és a vásárló az eladót, aki (a holmit) eladta neki, valamint a tanúkat, akik előtt vásárolt, (valóban) előállította, az eltűnt holmi gazdája pedig eltűnt holmiját ismerő tanúkat állított elő, a bírák ezek kijelentéseit vizsgálják meg, s aztán a tanúk, akik előtt a vásárlás történt, nemkülönben az eltűnt holmit ismerő tanúk is tudomásukat az isten előtt jelentsék ki: ez esetben az eladó a tolvaj; ölessék meg; az eltűnt holmi gazdája eltűnt holmiját vegye vissza, a vásárló az eladó házából a pénzt, amelyet lefizetett, vegye vissza.
10. §. Ha a vásárló, az eladót, aki (a holmit) eladta neki, valamint a tanúkat, akik előtt vásárolt, nem állítja elő, az eltűnt holmi gazdája pedig eltűnt holmiját ismerő tanúkat állít elő: a vásárló a tolvaj; ölessék meg, s az eltűnt holmi gazdája eltűnt holmiját vegye vissza.
11. §. Ha eltűnt holmi gazdája eltűnt holmiját ismerő tanúkat nem állít elő: gonosztevő, s mivel rágalmat hozott forgalomba, ölessék meg.
12. §. Ha az eladó „végzetére ment” a vásárló az eladó házából ennek a pernek kereseti összegét ötszörösen vegye el.
13. §. Ha az awélum tanúi nincsenek közelben, a bírák hat hónapi határidőt tűzzenek ki számára, és ha hat hónapon belül tanúit elő nem vezeti: ez az awélum bűnös; ennek a pernek büntetését viselje.
14. §. Ha egy awélum egy awélum kiskorú fiát ellopta: ölessék meg.
15. § Ha egy awélum akár a palota rabszolgáját, akár a palota rabszolganőjét, akár muskénum rabszolgáját, akár muskénum rabszolganőjét a városkapun kivezette: ölessék meg.
16. §. Ha egy awélum a szökött rabszolgát vagy rabszolganőt, amelyik a palotáé vagy muskénum-é házában rejtegetvén a nagirum kihirdetésére nem vezette elő: e ház gazdája ölessék meg.
17. §. Ha egy awélum szökött rabszolgát vagy rabszolganőt a szántóföldön elfogván, gazdájához visszavitt: a rabszolga gazdája két Siqlum ezüstöt adjon neki.
18. § Ha ez a rabszolga gazdáját nem nevezte meg: a palotához vezesse őt, s a rávonatkozó tényálladék megállapíttatván, gazdájához vigyék vissza.
19. §. Ha ezt a rabszolgát házában magánál tartotta, s utóbb a rabszolga az ő birtokában találtatott: ez az awélum ölessék meg.
20. §. Ha a rabszolga az elfogójától megszökött: ez az awélum, a rabszolga gazdájának az isten előtt esküt téve, mentessék fel.
21. §. Ha egy awélum egy házon rést nyitott: e rés előtt öljék őt meg, és hantolják el.
22. §. Ha egy awélum rablást követvén el, elfogatott: ez az awélum ölessék meg.
23. §. Ha a rabló nem fogatott el: a megrabolt awélum elveszett holmiját az isten előtt tanúsítván, a város, valamint a rábiánum (akinek) földjén és területén a rablás történt, elveszett holmiját térítse meg neki.
24. §. Ha életről van szó: a város, illetve a rábiánum egy manum ezüstöt fizessen hozzátartozóinak.
25. §. Ha egy awélum házában tűz üt ki, egy awélum, aki oltásra jött, a ház gazdájának holmijára vetette szemét, és a ház gazdájának holmiját elvette magának: ez az awélum ugyanebbe a tűzbe vettessék.
26. §. Ha egy redúm vagy akár egy bá'irum46 akinek a ,.király útjára” menetele elrendeltetett, nem ment el, vagy akár béren fogadottat bérelvén maga helyett küldte el: akár rédúm vagy akár bá'irum az illető, ölessék meg és akit béren fogadott, az vegye át házát.
27. §. Ha akár rédúm vagy akár bá'irum a király, haderejéből fogságbaesett, s utána földjét és kertjét másnak adták át, és ez a „szolgálati birtokot" birtokába is vette, ha az eltűnt rédúm vagy akár bá'irum visszatérvén, városába jutott: földjét és kertjét adják neki vissza, úgy, hogy „szolgálati birtokát” ő maga vegye birtokába.
28. §. Ha akár a bá'irum, aki a király „haderejéből” fogságba került, fia a „szolgálati birtok” birtokbavételére képes: a föld és kert neki adatván, apja „szolgálati birtokát” vegye birtokába.
29. §. Ha fia kiskorú lévén, apja „szolgálati birtokának” birtokbavételére nem képes: a föld és kert harmada anyjának adassék oda, s ebből anyja nevelje őt fel.
30. §. Ha akár rédúm vagy akár bá'irum földjét, kertjét és házát a szolgálat(i terhek) miatt feladván eltávozott, s utána földjét, kertjét és házát másvalaki átvéve, „szolgálati birtokát" három éven át birtokolta: ha a (rédúm vagy bá'irum) visszatérvén földjét, kertjét és házát követeli: ne adassék neki vissza; aki átvévén „szolgálati birtokát” birtokolta, ugyanaz birtokolja (továbbra is).
31. §. Ha mindössze egyévi távollét után tért vissza: földje, kertje és haza adassék vissza, és „szolgálati birtokát” ő maga birtokolja.
32. §. Ha akár rédúm-ot vagy akár bá'irum-ot, aki „király útja” alkalmával fogságba esett, egy kereskedő kiváltván városába juttatott, ha (az illető) házában a kiváltás (összege) megvan: ő maga váltsa ki magát; ha házában a kiváltás (összege) nincs meg: városa istenének temploma által váltassák ki; ha városa istenének templomában a kiváltás (összege) nincs meg: a palota váltsa őt ki; földje, kertje és háza a váltság díjára el ne adassék.
33. §. Ha akár dékúm (?) vagy akár labuttúm alkalmatlan(nak minősített) (?) katonát felvett, vagy akár a „király útjára" béren fogadott helyettest elfogadott és kiküldött: az illető dékűm vagy akár labuttúm ölessék meg.
34. §. Ha akár dékúm, akár labuttúm egy rédúm tulajdonát elvette, egv redúm-ot megkárosított, egy rédúm-ot bérbe adott, egv rédúm-ot per alkalmával hatalmasnak kiszolgáltatott, a juttatást, amelyet a király egy rédúm-nak adott, elvette: az illető dékúm vagy labuttúm ölessék meg.
35. §. Ha egy awélum az ökröket vagy juhokat, amelyeket a király egy redúm-nak adott, a rédúm kezéből megvásárolta: pénzében vesztes legyen.
36. § Föld, kert, ház, amely a rédúm-é, bá'irum-é, valamint „teherviselőé, pénzért el nem adható.
37. §. Ha egy awélum földet, kertet, valamint házat, amely rédúm-é, bairum-é, valamint „teherviselőé", megvásárolt: (szerződési) táblája töressék össze, ezenfelül pénzében vesztes legyen, és a föld, kert, valamint ház (eredeti) gazdájára szálljon vissza.
38. §. Rédúm, Minim, valamint „teherviselő” „szolgálati” földjéből, kertjéből és házából feleségére vagy leányára egyáltalán nem írathat át, és tartozása fejében sem adhat oda semmit.
39. §. Vásárlás útján szerzett földből, kertből és házból feleségére vagy leányára írathat, valamint tartozása fejében odaadhat.
40. §.. Nadítum, kereskedő, valamint „idegen” (?) „szolgálati birtok”-tulajdonos a földjét, kertjét, valamint házát pénzért eladhatja, és a vásárló a megvásárolt föld, kert, valamint ház szolgálati birtokába lép.
41. §. Ha egy awélum földet, kertet, valamint házat, amely rédúm-é, bá'irum-é, valamint „teherviselőé", elcserélt, és az értékkülönbözetet megfizette: a rédúm, bá'irum vagy „teherviselő” földjéhez, kertjéhez, valamint házához „térjen vissza”, és az értékkülönbözetet is, amely adatott neki, vigye el.
42. §. Ha egy aivélum megművelés céljából földet bérelvén, a földön gabonát nem termelt: a földmunkálatok el nem végzését bizonyítsák rá, s erre szomszédaihoz hasonlóan adjon gabonát a föld gazdájának.
43. §. Ha a földet, meg sem művelvén, parlagon hagyta: szomszédjaihoz hasonlóan adjon gabonát a föld gazdájának, s ezen felül a földet, melyet parlagon hagyott, ekével (?) feltörve és megboronálva juttassa vissza a föld gazdájának.
44. §. Ha egy awélum parlagot „feltörés” céljából három évre kibérelvén „hevertette karját”, és a földet nem törte fel: a negyedik évben a földet ekével (?) törje fel, kapálja fel, boronálja meg, és úgy juttassa vissza a föld gazdájának; ezenfelül minden bá’irum után tíz kurrum gabonát mérjen le.
45. §. Ha egy awélum földjét egy földművelőnek bérbe adván, földje bérét már meg is kapta, s utóbb a földet Adad elmosta vagy akár az árvíz elvitte: a kár a földművelőé.
46. §. Ha földje bérét nem kapta meg, vagy pedig felesbe, vagy akár harmadra adta ki a földet: a gabonát, amely a földön termett, a földművelő és a.föld gazdája arányosan osszák el.
47. §. Ha a földművelő, mert az első évben fáradozásai jutalmát nem kapta meg, „Hadd műveljem (továbbra is) a földet” mondja: a föld gazdája ne ellenkezzék vele, ugyanaz a földművelő művelje (továbbra is) földjét, s aztán aratáskor szerződése értelmében vegye ki gabonarészét.
48. §. Ha egy awélum-ra, adósság nehezedvén rá, földjét Adad elmosta vagy pedig árvíz vitte el, vagy akár vízhiány következtében nem termett a földön gabona: ebben az évben ne térítse vissza hitelezőjének a gabonát, „.(szerződési) tábláját nedvesítse meg” (s a dátumot változtassa meg); az erre az évre szóló kamatot nem kell megfizetnie.
49. §. Ha egy awélum egy kereskedőtől pénzt vévén fel, művelés alatt álló gabona- vagy szezámföldet adott át a kereskedőnek, mondván: „A földet megművel(tet)vén, a gabonát, illetve szezámot, amely teremni fog, arasd le és vidd el”, ha a földművelő a földön gabonát vagy szezámot termelt: aratáskor a gabonát vagy szezámot, amely a földön termett, maga a föld gazdája vegye el, s belőle a kereskedőtől felvett pénzének megfelelő gabonát, valamint kamatát, s ezenfelül a megművelés költségeit a kereskedőnek adja meg.
50. §. Ha megművelt (gabona)földet vagy pedig megművelt szezámföldet adott át: a gabonát vagy szezámot, amely a földön termett, a föld gazdája maga vegye el, s ebből a pénzt, valamint kamatját térítse meg a kereskedőnek.
51. §. Ha pénze a visszafizetésre nincs: a kereskedőtől kölcsönvett pénz és annak kamata értékében a király tarifájának megfelelően (gabonát vagy) szezámot adjon a kereskedőnek.
52. §. Ha a földművelő a földön gabonát, illetve szezámot nem termelt: szerződését ez nem változtathatja meg.
53. §. Ha egy awélum [földje gátjának megerősítésére] „heverhetvén] karját”, gát [ját] nem erősítette meg, úgy, hogy a gáton rés nyílt, s ezáltal hagyta, hogy a földet a víz elvigye: az az awélum, akinek gátján a rés nyílt, a gabonát, amelyet elpusztított, térítse meg.
54. §. Ha a gabonát megtéríteni nem képes: őt magát, valamint javait pénzért adják el, s ezen a földtulajdonosok, akiknek gabonáját a víz elvitte, osztozzanak meg.
55. §. Ha egy awélum öntözőárkát öntözés céljából megnyitotta, s „karját hevertetvén” szomszédja földjét vízzel elvitette: szomszédjai (termése) arányában mérjen le (a károsultnak) gabonát.
56. §. Ha egy awélum a vizet megnyitván, szomszédja megművelt földjét vízzel elvitette: bürum-onként tíz leurrum gabonát mérjen le.
57. §. Ha egy pásztor a fűnek a birkanyájjal való legeltetésére a föld gazdájával nem egyezett meg, s ennek ellenére a föld gazdájának távollétében a földet a birkanyájjal lelegeltette: a föld gazdája arassa le földjét, a pásztor pedig, aki a föld gazdájának távollétében a földet a birkanyájjal lelegeltette, ezenfelül bürum-onként húsz leurrum gabonát adjon a föld gazdájának.
58. §. Ha azután, hogy a birkanyáj a földről eltávozott, s az egész falka (?) a városkapun belül került (?), egy pásztor a birkanyájat a földre hajtván, a földet a birkanyájjal lelegeltette: a pásztor a földet, amelyet lelegeltetett, vegye gondozásba, s azután aratáskor bürum-onként Civn] hatvan leurrum gabonát mérjen le a föld gazdájának.
59. §. Ha egy awélum a kert gazdájának távollétében egy awélum kertjében fát vágott: fél manúm ezüstét fizessen.
60. §. Ha egy awélum földet kertté való beültetés céljából átadott egy kertésznek, s a kertész a kertet beültette: négy évig növelje a kertet, s az Ötödik évben pedig a kert gazdája, valamint a kertész egyformán osztozzanak; a kert gazdája a maga osztályrészét kiválasztva vegye el.
61. §. Ha a kertész a föld beültetését nem végezte el, hanem parlagot hagyott: a parlagot osztályrészébe számítsák be neki.
62. §. Ha a földet, amely átadatott neki, nem ültette be kertté, ha művelés alatt álló föld(ről van szó): a föld hozadékát azokra az évekre, amelyekben parlagon hevert, a kertész szomszédjai (termésének) arányában mérje le a föld gazdájának, s ezenfelül a földet megműveltté téve adja vissza a föld gazdájának.
63. §. Ha parlagföldből van szó): a földet megműveltté téve adja vissza a föld gazdájának, s ezenkívül bürum-ónként tíz kurrum gabonát mérjen le mindegyik évre.
64. §. Ha egy awélum kertjét beporzás céljából kertésznek adta át: a kertész, amíg a kertet tartja, a kert hozadékából két részt adjon a kert gazdájának, egy harmadot pedig ő maga vegyen el.
65. §. Ha a kertész a kertet nem porozta be, s ezzel a hozadékot kisebbítette: a kertész a kert hozadékát szomszédjai arányában [mérje le a kert gazdájának, s így adja vissza a kertet a kert gazdájának].
A. §. Ha egy awélum kereskedőtói pénzt vévén fel, kereskedője fizetésre szólította fel őt, de neki semmi adnivalója nincsen, s ezért kertet adott át beporzás után a kereskedőnek, és ,,A datolyát, amely a kertben teremni fog, vedd át pénzed fejében" mondta neki: az illető kereskedőnek ezt ne engedjék meg; a datolyát, amely a kertben terem, a kert gazdája vegye át, s abból pénzt a és kamatát „táblája” értelmében fizesse vissza a kereskedőnek, s a megmaradt datolyát, amely a kertben termett, maga a kert gazdája vegye el.
B. §. Ha egy awélum házat építvén, a szomszédja . . . amely . . .
C. §. . . . ára fejében ne adjon neki. Ha gabonát, pénzt vagy (más) holmit ad „szolgálati birtok” - házért, amely szomszédja házához tartozik, s amelyet meg akar vásárolni: mindabban, amit adott, vesztes legyen, s a ház térjen vissza gazdájához. Ha e házon „szolgálati” teher nincs: megveheti; az ilyen házért gabonát, pénzt vagy (más) holmit adhat.
D. §. Ha egy awélum [szomszédja] ür[es telkén] szom[szédja] tudta nélkül cpítfkezett]: a házban, [amelyet épített], vesztes [legyen, s az üres telek gaz dájába [szálljon vissza] . . .
E. §. [Ha egy awélum egy awélumnak házat adott bérbe egy évre, s a lakó awélum az egy évre szóló teljes bérösszeget megadta [a ház] gazdájának, a ház gazdája pedig a lakótól ide[je] letelte előtt a kiköltözést követeli: a ház gazdája, mivel a lakót a házból ide[je] letelte e[lőtt] kilakoltatta, a pénzben, amelyet a lak[ó] adott neki, vesztes (legyen] . . .
F.§ ,.;
G. §. . . . a beom[lott részt a ház] gazdája [javíttassa meg], s ha in[gósága pusztult el], minden [elpusztult holmit] térítsen meg] . . ., ha . . .
H. §. [Ha egy awélum, aki szomszédjának háza megrongálódott, vagy szomszédjának földje parlagon maradt, a sérült ház tulajdonosát] félsz[ólította:] „Javítsd meg rongált házadat; a te házad felől be fognak mászni hozzám”, s a [par]lag gazdáját (felszólította:) „Műveld meg parlagodat — v. építsd be üres telkedet (?) —; parlagod felől be fognak törni házamba”, s utóbb [jelenté]st tett, hogy bemá[szás] következtében [holmija elve]szett, [vagy bet]ö[rés következtében holmija ellopatott] . . .
J. §….föld ház pénz
K. § (térít)sék vissza neki . . .
L. §. Ha egy kereskedő gabonát adott kölcsön: egy kurrum után száz qum árpa kamatot szedhet. Ha pénzt adott kölcsön: egy siqlum után 1/6 siqlum és hat sé'um pénzt szedhet.
M. §. Ha az awélumnak, aki kölcsönt [kap]ott, pénze a vissza[fize]tésre nincs, de gabonája [v]an: [a kereskedő] a király tari[fája] szerint gabonát is vehet kamatjaként. Ha azonban a kereskedő több kamatot vett, mint [száz qűm gabonát] egy kurrum után, [vagy] mint 1/6 siqlum hat sé'um ezüstöt [egy iiqlum ezüst] után: mindabban, amit adott, vesz[tes legyen].
N. §. Ha egy kereskedő gabonát vagy pénz]t [ad]ván köl[csön], a gabona s pénz tel[jes] kamatját felvette s azután a gabonát vagy pénz[t] egyáltalán nem . . .
0. §. [Ha egy kereskedő ... (4 sor letörve) . . .] vagy pedig gabo[nát vagy pénzt], amennyit ka(pott], nem hozta levonásba és új Ťtáblátť sem írt, vagy pedig a kamatokat a tőkéhez csatolta: ez a kereskedő mindazt a gabonát, arait átvett, megkettőzve adja vissza.
P. §. Ha egy kereskedő gabonát vagy pénzt adván kölcsön, amikor kölcsönadott, a pénzt kis súllyal, illetve a gabonát kis mérővel (mérve) adta, amikor pedig visszavette, a pénzt [nagy] súllyal, illetve a gabonát [nagy mérővel] vette vissza, [ez a kereskedő] minda[bban, amit csak átvett] ve[sztes legyen.]
Q. §. Ha [egy kereskedő gabonát vagy pénzt] tanúk [valamint szerződés] nélkül adott köl[csön]: mindabban, [amit] csak adott, vesztes legyen.
R. §. Ha egy awelum kereskedőtől gabonát vagy pénzt vévén fel, pénzt vagy gabonát nem bír visszaadni, de ingósága van: bármi birtokában levő holmit adhat kereskedőjének - tanúk előtt, hogy átadta -, a kereskedő pedig ne ellenkezzék, hanem fogadja el.
S. § felszólította (?)
T. § ölessék meg.
U. §. Ha egy awélum awélum-nak társulás céljából pénzt adott, a nyereséget vagy veszteséget, amely elő fog állni: az isten előtt arányosan osszák meg.
V. = 100. §. Ha egy kereskedő egy (kereskedelmi) utazónak adás-vétel céljára pénzt adván, utazásra [küld]te őt, s az utazó az úton a rábíz[ott pénzzel pereskedett (?) ha ott, ahova ment, Ťnyereséget látott: a pénznek, amelyet kapott, kamatját írja fel, s azután napjait vegyék számításba, és eszerint elégítse ki kereskedőjét.
101. §. Ha ott, ahova ment, Ťnyereséget nem látottť, a kapott pénzt az utazó megkettőzve adja meg a kereskedőnek.
102. §. Ha egy kereskedő utazónak kamatmentesen adott pénzt, és ez ott, ahova ment, Ťveszteséget látott: a pénz tőkéjét térítse vissza a kereskedőnek.
103. §. Ha a kereskedelmi úton jártában ellenség dobatta el vele mindazt, amit vitt: az utazó isten életére esküt mondván, mentessék fel.
104. §. Ha egy kereskedő utazónak gabonát, gyapjút, olajat vagy bármi más holmit adott eladás céljára: az utazó a pénzt (amit értük kapott) írja fel, és úgy térítse vissza a kereskedőnek, s a pénzről, amelyet a kereskedőnek átad, pecsétes elismervényt vegyen.
105. §. Ha az utazó a pénzről, amelyet a kereskedőnek átadott, hanyagságból nem vett pecsétes elismervényt: a nem nyugtázott pénz egyáltalán nem vehető fel az elszámolásba.
106. §. Ha egy utazó kereskedőtől pénzt vévén fel, ezt kereskedőjének letagadta: ez a kereskedő az isten és tanúk előtt bizonyítsa rá az utazóra a pénz felvételét, mire az utazó mindazt a pénzt, amit felvett, háromszorosan adja meg a kereskedőnek.
107. §. Ha egy kereskedő egy utazót megbízott, és az utazó mindazt, amit a kereskedő adott neki, a kereskedőnek visszatérítette, ám a kereskedő mindazt, amit az utazó neki adott, letagadta neki: az utazó a kereskedőre az isten és tanúk előtt bizonyítson rá, s ezután a kereskedő, mivel utazóját megrágalmazta, mindazt, amit kapott, hatszorosan adja meg az utazónak. 108. §. Ha egy kocsmárosnő a sör ára fejében gabonát nem fogadott el, ellenben „nagy súlyban” pénzt fogadott el, s ezenfelül a sör árát a gabona árára csökkentette (?): erre a kocsmárosnőre bizonyítsanak rá, s azután vessék őt vízbe.
109. §. Ha egy kocsmárosnő, gonosztevők szervezkedvén házában, ezeket a gonosztevőket le nem tartóztatta, és a palotához nem kísérte be: ez a kocsmárosnő ölessék meg.
110. §. Ha egy naditum (vagy) entum papnő, aki nem lakik kolostorban, kocsmát nyitott, vagy pedig sörért kocsmába belépett: az ilyen nő-személyt égessék meg.
111. §. Ha egy kocsmárosnő hatvan qum píhum-sört adott hitelbe: aratáskor ötven qum árpát kapjon.
112. §. Ha egy awélum úton időzvén, ezüstöt, aranyat, drágakövet vagy egyéb kezében levő holmit egy awélum-nak átadott, és szállítás céljából elküldte vele, az az awélum azonban bármit, ami elszállíttatott, ott, ahova szállíttatott, nem adott át, hanem elvett: a szállítmány gazdája erre az awélum-ra azt, hogy valamit, ami elszállíttatott, nem adott át, bizonyítsa rá, s ez esetben ez az awélum szállítmány gazdájának mindazt, ami átadatott neki, ötszörösen adja meg.
113. §. Ha egy awelum-nak egy awélum-on gabona vagy pénz követelése lévén, a gabona gazdájának távollétében a magtárból vagy a szérűről gabonát vett el magának: erre az emberre bizonyítsák rá, hogy a gabona gazdájának távollétében a magtárból vagy a szérűről gabonát vett el, s ezután a gabonát, amennyit csak elvett, térítse vissza, valamint minden néven nevezendő holmijában, amit csak adott, vesztes legyen.
114. §. Ha egy awélum-nak egy awélum-on gabona vagy pénz követelése nem lévén, ennek „zálogát elzálogolta”: minden egyes „zálog” után 1/3 manúm ezüstöt fizessen.
115. §. Ha egy awélum egy awélum-on gabona vagy pénz követelése lévén, ennek „zálogát” elzálogolta, s a „zálog” elzálogolója házában természetes halállal meghalt: ebből az ügyből kifolyólag keresletnek helye nem lehet.
116. §. Ha a „zálog” elzálogolója házában ütlegelés vagy rossz bánásmód következtében halt meg: a „zálog” gazdája kereskedőjére bizonyítson rá, s ez esetben, ha (a „zálog”) awélum fia (volt), (a kereskedő) fiát öljék meg; ha (az illető) awélum rabszolgája (volt): 1/3 manúm ezüstöt fizessen, s ezenkívül minden néven nevezendő dologban, amit csak adott, vesztes legyen.
117. §. Ha egy awélum-ot „kötelezettség kényszerített s ezért feleségét, fiát vagy leányát pénzért eladta, vagy akár „(adóssági) szolgálatra” engedte át, három évig megvásárlójuk vagy „(hitelező) gazdájuk” házában dolgozzanak, s a negyedik évben felszabadulásuk eszközöltessék.
118. §.69 Ha rabszolgát vagy rabnőt „.engedett át” „(adóssági) szolgálatra”, s a kereskedő „tovább adja”, s pénzért elárusítja (őt): (a rabszolga vagy rabnő) nem követelhető vissza.
119. §. Ha egy awélum-ot „kötelezettség kényszerített”, s ezért rabnőjét, aki fiakat szült neki, pénzért eladta: a kereskedő fizette pénzt a rabnő gazdája visszafizetvén, rabnőjét váltsa ki.
120. §. Ha egy awélum gabonáját beraktározás céljából egy awélum házában halmozván fel, a raktárhelyiségben kár esett, vagy a ház gazdája a raktárt kinyitván gabonát vett el, vagy akár gabonát, amely házában beiraktároztatott, teljesen letagadta: a gabona gazdája isten előtt tegyen kijelentést gabonájáról, s ez esetben a ház gazdája a gabonát, amelyet átvett, megkettőzve adja vissza a gabona gazdájának.
121. §. Ha egy awélum egy awélum házában gabonát raktározott be: egy kurrum gabona után öt qúm gabonát adjon évente raktárdíj fejében.
122. §. Ha egy awélum egy awélum-nak ezüstöt, aranyat vagy bármi néven nevezendő dolgot akar megőrzésre átadni: mindazt, amit csak át akar adni, tanúknak mutassa meg, és szerződést állítson ki, s úgy adja át megőrzésre.
123. §. Ha tanúk és szerződés nélkül adta megőrzésre, s azután, ott, ahova odaadta, letagadták neki: ez ügyben keresetnek nincs helye.
124. §. Ha egy awélum egy awélum-nak ezüstöt, aranyat vagy bármi néven nevezendő dolgot tanúk előtt megőrzés céljából átadván, az letagadta neki: erre az awélum-ra, bizonyítsanak rá, s ekkor mindent, amit letagadott megkétszerezve adjon vissza.
125. §. Ha egy awelum holmiját megőrzésre átadván, ott, ahova odaadta, akár (fal) bontás, akár pedig (a falon való) átmászás útján holmija a házigazda holmijával együtt elveszett: a házigazda, aki gondatlan volt, mindazt, amit (amaz) neki megőrzésre átadott s amit ő elveszni engedett, teljes egészében térítse meg a holmi gazdájának, a házigazda pedig elveszett holmiját kinyomozván, tolvaján vegye meg.
126. §. Ha egy awélum, bár holmija nem veszett el, „Holmim elveszett” — mondta, és kerülete hatóságát (?) vádolta, kerületi hatósága (?) bizonyítson rá az isten előtt, hogy holmija nem veszett el, s ekkor mindazt, amit csak igényelt, megkettőzve adja meg kerülete hatóságának (?).
127. §. Ha egy awelum entum-ra, vagy egy awelum feleségére ,,ujjat nyújtott ki”, de rá nem bizonyított: ezt az awélum-ot a bírák előtt botozzák meg, és halántékfürtjét (?) nyírják le.
128. §. Ha egy awélum feleséget vévén, szerződést róla nem kötött: ez a nő egyáltalán nem (tekinthető) feleségnek.
129. §. Ha egy awélum felesége más férfival fektében éretett: megkötözvén vessék őket a vízbe. Ha az asszony ura életben hagyja feleségét: a király is életben fogja hagyni szolgáját.
130. §. Ha egy awélum egy awélum feleségén, aki férjét még nem ismervén, atyja házában lakik, erőszakot tett (?), és a nő ölében fekve érték őt, ez az awélum ölessék meg, a nő pedig mentessék fel.
131. §. Ha egy awélum feleségét tulajdon férje vádolta meg, azonban más férfival fektében nem fogatott meg: (ez a nő) az isten életére esküdjön meg, s azután a házába térjen vissza.
132. §. Ha egy awelum feleségére egy más férfi miatt „ujjat nyújtanak ki”, azonban más férfival fektében nem érték őt: (ez a nő) férje kedvéért a folyóba merüljön.
133. §. Ha egy awélum hadifogságba esvén házában van ennivaló: [feljesége, [míg férjjé [távol va]n, [testjét [őrizjze meg, és [másnak házá]ba [ne költözjzék be. Ha az illető nő [tesjtét nem őrizte meg, hanem másnak házába költözött be: erre a nőre bizonyítsanak rá, s azután vessék őt a vízbe.
134. §. Ha egy awelum hadifogságba esvén, házában ennivaló nincs: felesége másnak a házába beköltözhet; az ilyen nőnek bűne nincs.
135. §. Ha egy awélum hadifogságba esvén, házában ennivaló nincs s ennek következtében felesége másnak a házába költözött, és ott fiakat szült utóbb azonban (első) férje hazatért, s városát elérte: ez a nő kiválasztójához térjen vissza, s időközben született fiai kövessék (igazi) apjukat.
136. §. Ha egy awélum városát „eldobván” megszökött, s utána felesége másnak a házába költözött: ha ez az awélum visszatért, és feleségét követeli, mivel városát meggyűlölvén megszökött, a megszököttnek felesége ne térjen vissza férjéhez.
137. §. Ha egy awélum SU.GI.TUM-nak, aki fiakat szült neki vagy naditum-nak, aki fiakat „kapatott vele”, elbocsátására határozta el magát: ennek az asszonynak „házassági ajándékát” térítsék vissza, valamint felerészét (?) a földnek, kertnek és vagyonnak [viiri] adják át neki, s aztán ebből fiait nevelje fel; miután pedig fiait felnevelte, mindabból, ami fiainak adatott, egy fiörökösnek megfelelő osztályrészt adjanak neki, s azután „szívének férje” elveheti őt.
138. §.Ha egy awélum főfeleségét, aki fiakat nem szült neki, el akarja bocsátani: a pénzt, amennyi a házassági díja (volt), adja oda neki, s ezenfelül a „házassági ajándékot”, amelyet (a nő) atyja házából hozott, teljes egészében szolgáltassa ki neki, és úgy bocsássa el őt.
139. §. Ha házassági díj nem volt, „elbocsátásul” egy manúm ezüstöt adjon neki.
140. §. Ha muskenum (az illető férfi), 1/3 manúm ezüstöt adjon neki.
141. §. Ha egy awélum felesége, aki az awélum házában lakik, távozásra szánván el magát, oktalanságokat követ el, ház(tartás)át elhanyagolja, és férjét „kisebbíti”: bizonyítsanak rá, s azután ha férje elbocsátását mondta ki, s elbocsátja őt, útravalójául s „elbocsátásául” semmi se adassék neki; ha férje el nem bocsátását mondta ki: férje másik asszonyt vehet, az (első) asszony pedig mint rabnő lakjék férje házában.
142. §. Ha egy asszony férjét meggyűlölvén, „Hozzám ne nyúlj” - mondotta (neki): a (nővel kapcsolatos) tényálladék kerülete hatóságánál (?) állapíttassék meg, s azután, ha (a nő) gondos volt, s hibával nem bírt, férje ellenben „eljárván”, nagyon „megkevesbítette” őt: ennek az asszonynak ne legyen büntetése; „házassági ajándékát” vévén, költözzék atyja házába.
143.§. Ha (a nő) nem volt gondos „eljárogatott”, házát „szétszórta”, és férjét „megkevesbítette”: ezt az asszonyt vessék vízbe.
144. §. Ha egy awélum nadítum-ot vévén el, ez a naditum férjének rabnőt adott, és így fiakat „hozatott létre”, ha ez az awélum SU.GI.TUM vételére szánta el magát: ennek az awélum-nak ne engedjék ezt meg; SU.GI.TUM-ot ne vehessen el.
145. §. Ha egy awélum naditum-ot vévén el, ez fiakat nem „kapatott vele s ezért (az awélum) SU.GI.TUM vételére szánta el magát: ez az awélum SU.GI.TUM-ot vehet, s házába beköltöztetheti; ez a SU.GI.TUM azonban a nadítum-mal egyáltalán nem tarthatja magát egyenlőnek.
146. §. Ha egy awélum nadítum-ot vévén el, ez férjének rabnőt adott, s ez fiakat szült, utóbb azonban ez a rabnő úrnőjével egyenrangúként viselkedett: mivel fiakat szült, úrnője ne adja őt el pénzért; rabszolgajelet113 tegyenek rá, és a rabnők közé számlálják őt.
147. §. Ha (a rabnő) fiakat nem szült: úrnője pénzért eladhatja őt.
148. §. Ha egy awélum feleséget vévén, ezt la'btim-láz (?) fogta el, s (az awélum) másik nő vételére határozta el magát: elveheti, de feleségét, akit a la'bum-liz (?) fogott el, nem bocsáthatja el; egy (részére) épített házban lakván, amíg csak él, (férje) tartsa őt el.
149. §. Ha ez a nő nem egyezik bele, hogy férje házában lakjék: házassági ajándékát”, amelyet atyja házából hozott, (a férj) teljes egészében térítse neki vissza, mire eltávozhatik.
150. §. Ha egy awélum feleségének földet, kertet, házat vagy ingóságot ajándékozott, s erről okmányt állított ki számára: férje (halála) után fiai egyáltalán nem támaszthatnak igényt vele szemben; az anya hagyatékát annak a fiának adhatja, akit szeret; másnak egyáltalán nem adhatja.
151. §. Ha egy asszony, aki egy awélum házában lakik, hogy férje hitelezője ne léphessen fel ellene igénnyel, erről férjével szerződést köttetett, s (erről) „táblát” állíttatott ki: ha ennek az awélum-nak, mielőtt ezt az asszonyt elvette, adóssága volt: hitelezői egyáltalán nem léphetnek fel igénnyel feleségével szemben— ha pedig erre az asszonyra, mielőtt az awélum házába költözött adósság nehezedett: hitelezői nem léphetnek fel igénnyel férjével szemben.
152. §. Ha azután, hogy ez az asszony az awélum házába költözött, keletkezett őket terhelő adósság: mindketten felelősek a „kereskedőnek”.
153. §. Ha egy awélum felesége más férfi miatt férjét megölette: ezt az asszonyt húzzák karóba.
154. §. Ha egy awélum tulajdon leányát „ismerte meg”: ezt az awélum-ot a városból űzzék ki.
155. §. Ha egy awélum, fia számára menyasszonyt választván, fia (a nőt) „megismerte”, utóbb pedig ő maga (az awélum) feküdt (a nő) ölébe, és így rajtakapattak: az illető awélum-ot kötözzék meg, és a vízbe vessék őt.
156. §. Ha egy awélum, fia számára menyasszonyt választván ki, mielőtt fia a nővel hált volna, maga feküdt a nő ölébe: 1/2 manum ezüstöt fizessen, s ezenfelül mindazt, amit a nő atyja házából hozott, teljes egészében adja vissza, s ezután a nőt „szíve férje” vegye el.
157. §. Ha egy awélum atyja (halála) (?) után anyja ölébe feküdt: mindkettejüket égessék el.
158. §. Ha egy awélum atyja (halála (?)) után nevelőanyja ölében betett, aki (atyjának) fiakat szült: ez az awélum az apai házból taszíttassák ki.
159. §. Ha egy awélum, aki apósa házába „küldeményt küldött”, és a házassági díjat megadta, más nőre vetvén szemét, apósának „Leányodat nem veszem el” - mondta: a leány atyja, ami csak „küldetett" hozzá, vigye el.
160. §. Ha egy awélum apósa házába ,,küldeményt küldött”, s a házassági díjat megadta, ezután pedig a leány atyja „Leányomat nem adom neked” - mondta: mindazt, ami csak „küldetett” hozzá, megkettőzve térítse vissza.
161. §. Ha egy awélum apósa házába „küldeményt küldött”, s a házassági díjat megadta, mire barátja megrágalmazta őt, apósa pedig az asszony urának „Leányomat nem veheted el” - mondotta: mindent, ami csak „küldetett” hozzá, megkettőzve térítsen vissza, és feleségét (a férj) barátja egyáltalán nem veheti el.
162. §. Ha egy awélum feleséget vett, s fiakat szülvén neki, ez az asszony „.végzetére ment”: „házassági ajándékáért” atyja nem indíthat igénypert; „házassági ajándéka" a fiaié.
163. §. Ha egy awélum feleséget vévén, ez fiakat „nem kapatott vele”, s ez az asszony „végzetére ment", ha a házassági díjat, amelyet ez az awelum apósa házába vitt, apósa visszatérítette neki: ennek a nőnek „ajándékért” férje nem indíthat igénypert; „ajándéka” az atyai házat illeti.
164. §. Ha apósa a házassági díjat nem térítette vissza neki: (a nő) „ajándékából” házassági díja összegét vonja le, s „ajándékát” atyai házának térítse vissza.
165. §. Ha egy awélum fiörökösének, akit szeme kedvel, földet, kertet vagy házat ajándékozott, és (erről) okmányt írt számára: azután, hogy az atya „végzetére ment”, amikor a fivérek osztozkodnak, (ez a fiörökös) az atya adta juttatást vegye át, és azonfelül az atyai ház vagyonában együttesen osztozzanak.
166. §. Ha egy awélum a fiak számára, akiket „kapott”, feleségeket vett, kiskorú fia számára azonban feleséget nem vett: azután, hogy „végzetére ment”, amikor a fivérek osztozkodnak, kiskorú fivérüknek, aki feleséget nem vett, az atyai ház vagyonából a házassági díj összegét osztályrésze fölött tegyék félre, és vétessenek vele feleséget.
167. §. Ha egy awelum feleséget vévén, ez fiakat szült neki, s ez az asszony „végzetére ment”, a nő (halála) után pedig (a férfi) más feleséget vett, és ez (is) fiakat szült: azután, hogy az apa „végzetére ment”, a fiúk az anyák után ne osztozzanak; tulajdon anyáik „ajándékát” vegyék át, s az atyai ház vagyonán osztozzanak egyenlőképpen.
168. §. Ha egy awélum fia kitagadására szánta el magát, s a bíráknak „Fiamat ki akarom tagadni” - mondta: a bírák (a fiú) ügyét vizsgálják meg, s ha a fiú nem terhelte magát az örökségből való kitagadással járó nagy bűnnel: az apa fiát az örökségből nem tagadhatja ki.
169. §. Ha apjával szemben az örökségből való kitagadást maga után vonó nagy bűnnel terhelte magát: első ízben bocsássanak meg neki; ha azonban másodízben is súlyos bűnnel terhelte magát: az apa fiát az örökségből kitagadhatja.
170. §.Ha egy awélum hitvese fiakat szült neki, és rabnője is fiakat szült neki, és az apa életében a fiaknak, akiket a rabnő' szült neki: „Fiam” - mondta, és így a hitves fiaival együvé sorolta őket: miután az apa „végzetére megy”, az atyai ház vagyonán a hitves fiai és a rabnő fiai együttesen osztozzanak: a fiörökös, a hitves fia, az osztályrészek közül válasszon, és úgy vegye ki (a magáét).
171. §. Ha azonban az apa életében a fiaknak, akiket a rabnő szült neki, nem mondta: „Fiaim”: miután az apa „végzetére megy”, az atyai ház vagyonán a rabnő fiai a hitves fiaival ne osztozzanak; a rabnő és fiai felszabadítása eszközöltessék, s a hitves fiai a rabnő fiai ellen rabszolgaságban tartásuk céljából igénypert egyáltalán nem indíthatnak. A hitves „házassági ajándékát,ť valamint az Ťadománytť, amit férje adott neki s Ťtáblánť ráírt, vegye magához, s férje lakásában lakjék, és amíg csak él, élvezze; pénzért azonban egyáltalán nem adhatja el; hagyatéka kizárólag fiaié.
172. §. Ha férje Ťadománytť nem adott neki: „házassági ajándékát” teljes egészében szolgáltassák neki vissza, s ezután férje házának vagyonából mint egy fiörökös vegyen osztályrészt. Ha fiai, hogy a házból való kiköltözésre bírják őt, rosszul bánnak vele: a bírák megállapítván a vele kapcsolatos tényállást, a fiakra rójanak ki bírságot, s a asszony ne költözzék ki férje házából. Ha pedig ez a nő a kiköltözésre szánja el magát: az „adományt”, amit férje adott neki, hagyja fiainak, s az atyai házából származó „ajándékot" magához véve, „szíve férje” feleségül veheti őt.
173. §. Ha ez a nő ott, ahova ment, későbbi férjének fiakat szült, s azután ez a nő meghalt: „házassági ajándékán” korábbi és későbbi fiai osztozzanak.
174. §. Ha későbbi férjének fiakat nem szült: „házassági ajándékát” „kiválasztója” fiai veszik át.
175. §. Ha akár a palota rabszolgája, akár a muskénum rabszolgája „awélum leányát” vévén feleségül, ez fiakat szült neki: a rabszolga gazdája az „awélum leányának” fiai ellen rabszolgasorba taszítás iránt nem indíthat igénypert.
176. §. Ha pedig akár a palota rabszolgája, akár muskénum rabszolgája „awélum leányát” vévén feleségül, ez, amikor elvette őt, atyai házából származó „házassági ajándékkal” együtt a palota rabszolgájának vagy a muskénum rabszolgájának házába „költözött”, s miután összeköltöztek, házat építettek, és vagyont szereztek, utóbb pedig akár a Palota rabszolgája, akár a muskénum rabszolgája „végzetére ment”: az „awélum leánya” vegye el ”házassági ajándékát”, mindazt pedig, amit férje és ő összeköltözésük után szereztek, osszák két részre, s felét a rabszolga gazdája vegye el, felét pedig az „awélum leánya” vegye el fiai számára. Ha az „awélum leánya” „házassági ajándékkal” nem bírt: mindazt, amit csak férje s ő összeköltözésük után szereztek, osszák két részre, s felét a rabszolga gazdája vegye el, felét pedig az awélum leánya” vegye el fiai számára.
177. §. Ha egy özvegy, akinek fiai kiskorúak, - másvalaki házába való „költözésre” szánja el magát: a bírák (tudta) nélkül ne „költözzék be”, s amikor másvalaki házába költözik: a bírák állapítsák meg korábbi férje házának állapotát, s korábbi férje házát bízzák rá későbbi férjére és erre az asszonyra, és erről állíttassanak ki ,,táblát” részükre (v. velük?); (ők ketten) gondozzák a házat, és neveljék fel a kiskorúakat. Háztartási eszközöket pénzért nem adhatnak el, s az olyan vevő, aki az özvegy fiainak háztartási eszközeit megvásárolja, pénzében vesztes legyen, a holmi pedig gazdáihoz térjen vissza.
178. §. Ha (vagy egy) enhim, nadltum vagy zikrum (?), akinek apja hozományt ajándékozott, és (erről) táblát írt számára, a „táblán" azonban amelyet számára írt, nem írta meg számára, hogy hagyatékát odaadhatja, ahova neki tetszik, és így szabad rendelkezési jogot nem biztosított számára-miután az apa „végzetére megy”, (az illető papnő) földjét vagy kertjét fivérei vegyék át, s osztályrésze erejéig, táplálékot, (bőrápoló) olajat és ruházatot adjanak neki, s ezzel „elégítsék ki szívét”. Ha fivérei osztályrésze erejéig táplálékot, olajat és ruházatot nem adtak neki, s így „szívét nem elégítették ki”: (az illető papnő) földjét vagy kertjét művelés céljából adja annak, aki neki megfelel, s földművelője tartsa őt el. A földet, kertet s mindazt, amit apja adott neki, élte fogytáig élvezheti, pénzért azonban el nem adhatja, sem mást nem elégíthet ki vele. örökrésze kizárólag fivéreit illeti.
179. §. Ha van egy entum, nadltum vagy zikrum (?), akinek apja „házassági ajándékot” ajándékozott, s erről az okiratot megírta számára, és a „táblán”, amelyet írt számára, azt is megírta neki, hogy hagyatékát oda adhatja, ahova neki tetszik, s ezzel szabad rendelkezést biztosított számára: miután az apa „végzetére megy”, (a papnő) hagyatékát oda adhatja, ahova neki tetszik. Fivérei nem élhetnek vele szemben igényperrel.
180. §. Ha egy apa leányának, (aki) zárdában lakó naditum vagv zikrum, „házassági ajándékot” nem ajándékozott: miután az apa „végzetére megy”, (az ilyen papnő) az atyai ház vagyonán mint egy fiörökös osztozzék; (osztályrészét) amíg él, élvezheti. Öröksége azonban kizárólag fivéreié.
181. §. Ha egy apa (leányát mint) nadítum-ot, qadistum-ot vagy NU.BAR-t ajánlván fel istennek, „házassági ajándékot” nem ajándékozott neki: miután az apa „végzetére megy”, (a papnő) az atyai ház vagyonából örökrésze harmada erejéig osztozzék, s amíg él, élvezze. Öröksége kizárólag fivéreié.
182. §. Ha egy pap leányának, a Bábili-i Marduk nadltum-iának „házassági ajándékot” nem ajándékozott, s okiratot nem írt számára: miután az apa „végzetére megy”, (az ilyen papnő) az atyai ház vagyonából örökrésze harmada erejéig osztozzék fivéreivel, de „szolgálati birtok” kötelezettségét ne vállalja. Marduk nadltum-a, örökségét, ahova neki tetszik, oda adhatja.
183. §. Ha egy apa leányának, egy SU.GI.TUM-nak „házassági ajándékot” ajándékozott, férjhez adta őt, és okiratot írt számára: miután az apa „végzetére megy”, (ez a papnő) az atyai ház vagyonából nem kap osztályrészt.
184. §. Ha egy awélum leányának, egy SU.GI.TUM-nak „házassági ajándékot” nem ajándékozott, s férjhez nem adta őt: miután az apa „végzetére megy”, (a leány) fivérei az atyai ház erejéig ajándékozzanak neki „házassági ajándékot”, s adják őt férjhez.
185. §. Ha egy awélum egy kiskorút „saját nevében” (?) „fiúságra vett”, és azután felnevelte őt: az ilyen neveltért igényper nem indítható.
186. §. Ha egy awélum egy kiskorút „fiúságra vett”, s amikor felvette őt (ez) apját és anyját keresi: az ilyen nevelt apja házába térjen vissza.
187. §. A girséqum, „palotaálló” fia vagy zikrum (?) fia, igényperrel nem követelhető vissza.
188. §.. Ha egy mesterember egy fiút nevelésre vévén, keze mesterségére megtanította őt: (az ilyen nevelt) igényperrel nem követelhető vissza.
189. §. Ha keze mesterségére nem tanította meg őt: az ilyen nevelt apja házába térjen vissza.
190. §. Ha egy awélum a kiskorút, akit „fiúságára vévén” felnevelt, nem sorolta saját fiai közé: az ilyen nevelt apja házába térjen vissza.
191. §. Ha egy awélum kiskorút, akit „fiúságára vévén” felnevelt és házat épített (neki?), utóbb pedig „fiakat kapván” neveltje eltávolítására határozta el magát: az ilyen (nevelt) fiú ne távozzék „üresen”. Nevelőapja vagyonából örökrésze egy harmadát adja neki, s úgy távozzék; a földből, kertből és házból nem kell neki adnia.
192. §. Ha girsequm fia, vagy akár zikrum fia nevelőapjának vagy nevelőanyjának azt mondja: „Te egyáltalán nem vagy apám”, „Te egyáltalán nem vagy anyám”: nyelvét vágják ki.
193. §. Ha girsequm fia vagy zikrum fia megtudakolván (nemző) apja házát s nevelőapját vagy nevelőanyját meggyűlölvén (nemző)apja házába költözik: szemét vájják ki.
194. §. Ha egy awélum fiát szoptatós dajkának adván, ez a fiú a szoptatós dajka kezén meghalt, s a szoptatós dajka (a fiú) apja és anyja (tudta) nélkül más fiút szerződtetett: bizonyítsanak rá (a dajkára), és mert (a meghalt fiú) apja és anyja (tudta) nélkül más fiút szerződtetett, mellét vágják le.
195. §. Ha egy fiú apját megütötte: kezét vágják le.
196. §. Ha egy awélum „awélum fiának” szemét elpusztította: pusztítsák el az ő szemét.
197. §. Ha egy awélum csontját törte el: törjék el az ő csontját.
198. §. Ha muskenum szemét pusztította el, vagy muskénum csontját törte el: egy mana ezüstöt fizessen.
199. §. Ha awélum rabszolgájának szemét pusztította el, vagy awélum rabszolgájának csontját törte el: (a rabszolga) árának felét fizesse le.
200. §. Ha awélum vele egyenlő rangú awélum fogát ütötte ki: üssék ki az ő fogát.
201. §. Ha muskénum fogát ütötte ki: 1/3 manum ezüstöt fizessen.
202. §. Ha egy awélum nála rangosabb awélum arcát megütötte-a nyilvánosság előtt hatvanat vágjanak rá ökörbőr korbáccsal.
203. §. Ha „awélum fia” vele egyenlő rangú „awélum fiának” arcát megütötte: egy manűm ezüstöt fizessen.
204. §. Ha egy muskenum muskénum arcát megütötte: tíz siqlum ezüstöt fizessen.
205. §. Ha egy awélum rabszolgája „awélum fiának” arcát megütötte: (a rabszolga) fülét vágják le.
206. §. Ha egy awélum awélum-ot civódás közben megütvén, sebet ejtett rajta: ez az awélum esküdjék meg: „Tudva nem ütöttem meg őt”, s ezután az orvost fizesse ki.
207. §. Ha az ütés következtében meghalt: esküdjék meg, és ha (a halott) „awélum fia": 1/2 manum ezüstöt fizessen.
208. §. Ha „muskénum fia”: 1/3 manum ezüstöt fizessen.
209. §. Ha egy awélum „awélum leányát” megütötte és méh-magzatát elvetéltette vele: 10 siqlum ezüstöt fizessen méhmagzatáért.
210. §. Ha az a nő meghalt: (a megütő) leányát öljék meg.
211. §. Ha a „muskénum leányával” ütés következtében méh-magzatát elvetéltette: 5 siqlum ezüstöt fizessen.
212. §. Ha az a nő meghalt: 1/2 manum ezüstöt fizessen.
213. §. Ha awélum rabnőjét megütvén annak méhmagzatát elvetéltette: 2 siqlum ezüstöt fizessen.
214. §. Ha az illető rabnő meghalt: 1/3 manum ezüstöt fizessen.
215. §. Ha egy orvos egy awélum-on bronzkésével nehéz sebet ejtvén, az awélum-ot megmentette, vagy akár egy awélum szemtályogát (?) bronzkésével megnyitván, az awélum szemét megmentette: 10 siqlum ezüstöt kapjon.
216. §. Ha (a beteg) „muskénum fia”: 5 siqlum ezüstöt kapjon.
217. §. Ha (a beteg) awélum rabszolgája: a rabszolga gazdája az orvosnak 2 siqlum ezüstöt adjon.
218. §. Ha az orvos awélum-ot bronzkésével nehéz sebet ejtvén, az awélum halálát okozta, vagy pedig egy awélum szemtályogát (?) bronzkésével megnyitván: az awélum szemét elpusztította: kezét vágják le.
219. §. Ha egy orvos muskénum rabszolgáján bronzkésével nehéz sebet ejtvén, annak halálát okozta: rabszolgát adjon kárpótlásul a rabszolgáért.
220. §. Ha szemtályogát (?) nyitván meg bronzkésével, szemét elpusztította: vételára felének megfelelő ezüstöt fizessen.
221. §. Ha egy orvos awélum eltört orrcsontját éppé tette, vagy pedig beteg erét (?) meggyógyította: a „sérülés gazdája” az orvosnak 5 siqlum ezüstöt adjon.
222. g. Ha „muskénum fia”: 3 siqlum ezüstöt adjon.
223. §. Ha awélum rabszolgája: a rabszolga gazdája az orvosnak 2 siqlum ezüstöt adjon.
224. §. Ha „marha- vagy szamárorvos” akár marhán, akár szamáron nehéz sebet ejtvén, meggyógyította azt: a marha, illetve szamár gazdája az orvosnak 1/6 siqlum ezüstöt adjon díjazása fejében.
225. §. Ha a marhán vagy szamáron nehéz sebet ejtvén, annak pusztulását okozta: vételára 1/5-ét adja meg a marha vagy szamár gazdájának.
226. §. Ha egy borbély a rabszolga gazdája (tudta) nélkül a rabszolga-jelet úgy levágta, hogy (a rabszolga) kinyomozhatatlanná válik (?): ennek a borbélynak kezét vágják le.
227. §. Ha egy awélum kényszerítette a borbélyt, s az a rabszolgajelet úgy levágta, hogy (a rabszolga) kinyomozhatatlanná válik (?): az illető awélum-ot öljék meg, és kapuja előtt akasszák fel (?), a borbély pedig esküdjék meg: „Tudva nem vágtam le”, s ez alapon mentessék fel.
228. §. Ha egy építőmester egy awélum-nak házat építvén, azt befejezte: (az awélum) a ház minden musarúm-nyi területéért 2 siqlum ezüstöt adjon neki juttatásul.
229. §. Ha egy építőmester egy awélum-nak házat épített, de munkáját nem készítette el szilárdul, úgy, hogy a ház, amelyet épített, összedőlt, s a ház gazdáját megölte: az illető építőmester ölessék meg.
230. §. Ha a ház gazdájának fiát ölte meg: az illető építőmester fiát öljék meg.
231. §. Ha a ház gazdájának rabszolgáját ölte meg: a rabszolgának megfelelő rabszolgát adjon a ház gazdájának.
232. §. Ha vagyont tett tönkre: mindazt, amit csak tönkretett, terítse meg, s ezenfelül, mert a házat, amelyet épített, nem készítette szilárdra, úgy, hogy az összedőlt, tulajdon vagyonából építse fel az összedőlt házat.
233. §. Ha egy építőmester egy awélum-nak házat építvén, munkáját nem végezte rendesen, úgy, hogy egy fal bedőlt: az illető építőmester a falat saját pénzéből építse szilárdra.
234. §. Ha egy hajóépítő egy 60 kurrum (űrtartalmú) hajót tatarozott egy awélum számára: (ez) két siqlum ezüstöt adjon neki ,,juttatásul”.
235. §. Ha egy hajóépítő egy awélum számára hajót tatarozván, munkáját nem végezte megbízhatóan, úgy, hogy ez a hajó még ugyanabban az évben léket kap (?), (vagy más) baja esik: a hajóépítő szedje szét (?) ezt a hajót és csinálja erősebbre „saját vagyonából”, és az erősre készített hajót adja át a hajó gazdájának.
236. §. Ha egy awélum hajóját egy hajósnak adta bérbe, s a hajós hanyag lévén, a hajót elsüllyesztette, vagy pedig elveszítette: a hajós hajót térítsen vissza a hajó gazdájának.
237. §. Ha egy awélum hajóst, valamint hajót bérelvén, azt árpával, gyapjúval, olajjal, datolyával vagy bármi néven nevezendő rakománnyal megrakta, ez a hajós pedig hanyagságból a hajót eküllyesztette, s a belsejében levő holmit elvesztette: a hajós a hajót, amelyet elsüllyesztett, valamint mindazt, amit benne elveszített, térítse meg.
238. §. Ha egy hajós egy awélum hajóját elsüllyesztvén, kiemeltette tót: ára felét adja meg ezüstben.115
239. §. Ha egy awelum hajóst [bérelt]: 6 [kurrum árpát] ad[jo]n neki évente.
240. §. Ha egy evezős (szél ellenében haladó?) hajó vitorlás (?) hajónak nekiütközvén, azt elsüllyesztette: a hajó gazdája, akinek hajója elsüllyedt, mindent, ami hajójában elpusztult, isten előtt jelentsen be, s ez esetben az evezős hajó vezetője, aki a vitorlás hajót elsüllyesztette, hajóját és minden elsüllyedt holmiját meg fogja neki téríteni.
241. §. Ha egy awelum marhát zálogba vett: 1/3 manűm ezüstöt fizessen.
242 -243. §. Ha egy awelum (ökröket) bérelt egy évre: igás (második) ökör béreként négy kurrum árpát, vezető (fiatal) ökör béreként 3 kurrum árpát adjon (az ökör) gazdájának.
244. §. Ha egy awelum ökröt (vagy) szamarat bérelvén, egy oroszlán a mezőn megölte azt: ez (a kár) egyedül az (ökör v. szamár) gazdájára (tartozik).
245. §. Ha egy awelum ökröt bérelvén, hanyagságból vagy ütés következtében pusztulását okozta: az ökörnek megfelelő ökröt adjon kárpótlásul az ökör gazdájának.
246. §. Ha egy awelum ökröt bérelvén, annak lábát törte, vagy nyakinát vágta át: az ökörnek megfelelő ökröt adjon kárpótlásul az ökör gazdájának.
247. §. Ha egy awelum ökröt bérelvén, tönkretette annak szemét: vételára felének megfelelő ezüstöt adjon az ökör gazdájának.
248. §. Ha egy awelum ökröt bérelvén, letörte szarvát, levágta farkát, vagy pedig megsértette lapockáját (?): vételára ötödének megfelelő ezüstöt adjon.
249. §. Ha egy awelum ökröt bérelvén, egy isten „megütötte” azt, úgy, hogy elpusztult: az awelum, aki az ökröt kibérelte, isten életére esküdjék, s mentessék fel.
250. §. Ha egy ökör az úton mentében egy awelumot felöklelvén, ennek halálát okozta: ebben az ügyben keresetnek helye nincs.
251. §. Ha egy awelum ökre öklelős, és bár kerülete (hatósága) figyelmeztette őt arra, hogy ökre öklelős, ő mégsem látta el védőburokkal szarvait, és nem kötözte meg az ökrét, úgy, hogy ez az ökör egy ,,awelum fiát” felöklelvén annak halálát okozta: (az ökör gazdája) % mamim ezüstöt adjon.
252. §. Ha (az áldozat) awelum rabszolgája: 1/3 manűm ezüstöt adjon.
253. §. Ha egy awelum földje felügyeletére egy awelum-ot bérelvén, takarmányt bízott rá, szarvasmarhát adott a gondjaira, és földje megművelésére szerződtette őt, ha ez az awelum a vetőmagot és takarmányt ellopván, (azt) kezén találják: keze fejét vágják le.
254. §. Ha a takarmányt átvévén, a szarvasmarhákat legyöngítette: az átvett takarmányt megkétszerezve térítse vissza.
255. §. Ha az awélum-(nak a) szarvasmarháját bérbe adta, vagy pedig a vetőmagot ellopván, a földön nem termelt (semmit?): erre az awélum-ra bizonyítsanak rá, mire ő aratáskor 60 kurrum gabonát fog lemérni burum ónként.
256. §. Ha kötelezettségének megfelelni nem képes: szarvasmarhákkal vonszoltassák őt végig ugyané szántóföldön.
257. §. Ha egy awelum földmunkást bérelt: 8 kurrum gabonát adjon neki egy évre.
258. §. Ha egy awelum marhapásztort bérelt: 6 kurrum gabona adjon neki egy évre.
259. §. Ha egy awelum a mezőn öntözőkereket (v. ekét?) lopott: 5 siqlum ezüstöt adjon az öntözőkerék (v. eke?) gazdájának. 260. §. Ha könnyű ekét (?) vagy akár boronát lopott: 3 siqlum ezüstöt adjon.
261. §. Ha egy awelum pásztort bérelt szarvasmarha vagy juh (és kecske) gondozására: 8 kurrum gabonát adjon neki egy évre.
262. §. Ha egy awelum marhát vagy juhot [bízott egypásztor)ra. . .
263. §. Ha a [szarvasmarhát] vagy akár [juhot], amely neki adatott, veszni hagyta: [szarvasmarhának] megfelelő szarvasmarhát, illetve [juhnak] megfelelő juhot adjon kárpótlá[sul] gazdá[já]nak.
264. §. Ha a [pásztor], akinek szarvasma[rhák] vagy juhok adattak át gondozásra, teljes bérét megkapta, s ,,szíve ki lett elégítve”, a szarvasmarha-állományt kisebbítette, s a juhállományt kisebbítette, s az ivadékot csökkentette: az ivadékot s a hozadékot szerződése értelmében adja meg.
265. §. Ha egy pásztor, akinek szarvasmarhák vagy juhok adattak át legeltetésre, gonoszságot követett el: a bélyeget (az állatokon) megváltoztatta és (az állatokat) pénzért eladta: bizonyítsanak rá, s erre a szarvasmarhákat s juhokat, amelyeket ellopott, tízszeresen térítse vissza gazdájuknak.
266. §. Ha a karámban „isten csapása támadt”, vagy oroszlán öldökölt: a pásztor isten előtt tisztázza magát, s a karám „csapását” a karám tulajdonosa vállalja.
267. §. Ha a pásztor hanyagságból a karámban mételyt (?) engedett kitörni: a pásztor hibájából keletkezett métely okozta kárt szarvasmarhában és juhban teljesen tegye jóvá, és úgy adja vissza gazdájuknak.
268. §. Ha egy awelum ökröt bérelt cséplésre: 20 qum árpa a bére.
269. §. Ha szamarat bérelt cséplésre: 10 qum árpa a bére.
270. §. Ha növendék jószágot bérelt cséplésre: 1 qűm árpa a bére.
271. §. Ha egy awelum szarvasmarhát, szekeret és kocsist bérelt: egy napra 180 qum árpát adjon.
272. §. Ha egy awelum csak a szekeret bérelte önmagában, egy napra 40 qum gabonát adjon.
273. §. Ha egy awelum bérest bérelt: az év elejétől az ötödik hónapig 6 sé'um ezüstöt adjon egy napra, a hatodik hónaptól az év végéig 5 se’um ezüstöt adjon egy napra.
274. §. Ha egy awelum iparost akar bérelni: . . . béréül 5 se’um ezüstöt, vályogvető (?) béréül 5 se'um ezüstöt, takács (?) [béréül . . . sé’um] ezüstöt, kőfaragó (?) [béréül ... se’um ezüstöt, ékszerész [béréül... se’um ezü]stöt, kovács [béréül . . . sé'um ezü]stöt, ács [béréül] 5 se’um ezüstöt, bőr-munkás béréül 5 se’um ezüstöt, nádfonó béréül [. . .] ezüstöt, építőmester [béréül . . . se’um ezü]stöt [ad]jon 1 [napra].
275-276. §. Ha egy awelum [uszáj]yt bérelt: béréül 1 napra 3 se’um ezüstöt; ha evezőshajót bérelt: béréül 2 sé'um ezüstöt adjon.
277. §. Ha egy awelum 60 kurrum (űrtartalmú) hajót bérelt: béréül 1 napra 1/6 siqlum ezüstöt adjon.
278. §. Ha egy awelum rabszolgát vagy rabszolganőt vásárolván, (kezességi) hónapja még nem telt le, amikor nyavalya tört ki rajta: eladójának szolgáltassa vissza (a rabszolgát vagy rabszolganőt), és a vásárló az ezüstöt, amelyet lefizetett, vegye vissza.
279. §. Ha egy awelum rabszolgát vagy rabszolganőt vásárolván (ez) igénypert „kap” : az igényperért eladója feleljen.
280-281. §§. Ha egy awelum idegen országban egy awelum rabszolgáját vagy rabszolganőjét megvásárolta, s annkor az ország belsejébe : visszaérkezett, a rabszolga, illetve a rabszolganő gazdája rabszolgáját, illetve rabszolganőjét felismerte; ha a rabszolga vagy a rabszolganő az ország szülöttei: szabadságuk minden ezüst (lefizetése) nélkül adassék vissza; ha más ország szülöttei: a vásárló az ezüstöt, amelyet fizetett (értük), isten előtt jelentse be erre a rabszolga, illetve a rabszolganő gazdája a lefizetett ezüstöt adja meg a kereskedőnek, s így váltsa ki rabszolgáját, illetve rabszolganőjét.
282. §. Ha egy rabszolga gazdájának ezt mondta:,,Te nem vagy az én gazdám”: gazdája rábizonyítván, hogy az ő rabszolgája, (a rabszolgának) vágja le a fülét.
Íme, az; igazságos ítéletek, amelyeket Hammurapi, a tehetséges király életbe léptetvén, az országgal a törvényes „utat” és a helyes vezetést fogadtatta el.
Hammurapi, a tökéletes király vagyok én.
A „feketefejűek” iránt, akiket Enlil bízott reám és akik pásztorságát Marduk adta nekem, egyáltalán nem voltam gondatlan és hanyag. A békesség helyeit kerestem ki számukra, nyomasztó nehézségeket küzdöttem le, és fényt keltettem fel reájuk. A hatalmas fegyverrel, amelyet Zabába és Istar adtak tulajdonomul, a bölcsességgel, amelyet Ea adott osztályrészemül és a tehetséggel, amelyet Marduk adott nekem, az ellenségeket fent, valamint alant kiirtottam, a háborúskodásoknak véget vetettem, s az ország „húsát feljavítottam”. A népeket biztonságos lakóhelyeken telepítettem le, és háborgatót egyáltalán nem engedtem hozzájuk férkőzni.
Miután a nagv istenek hívtak el engem, én vagyok valóban az üdvöt adó pásztor, akinek kormányzópálcája egyenes. Jóságos védőárnyékom városomra borul, ölemben Sumer és Akkád27 népeit tartottam, s ők dúslakodtak Lamassumom (védelme) alatt. Békességben kormányoztam őket, s erőmmel oltalmaztam őket.
Hatalmas a gyöngét hogy meg ne károsíthassa, hogy az árva és özvegy igazságukhoz juthassanak, Bábiliben, abban a városban, amelynek fejét Anum és Enlil felmagasították, az Esagilában, abban a templomban, amelynek miként az egek és a föld szilárdak az alapjai, az ország ítéletének megítélése és az ország döntéseinek eldöntése érdekében, a károsultak igazsághoz juttatása céljából értékes szavaimat oszlopomra írván, „Az igazságosság királya” nevet viselő képmásom előtt felállítottam.
Király vagyok én, aki a királyok közül kimagaslik. Szavaim választékosak, s bölcsességemnek párja nincs.
Samasnak, az egek és a föld hatalmas Bírájának rendeletére az én igazságszolgáltatásom jusson érvényre az országban, Marduknak, az én Uramnak szavára képmásaim megrongálóra ne találjanak, s az Esagilában, amelyet szeretek, nevem jó emlékezetben vajha örökre fennmaradna!
A kárvallott awelum, aki pörös ügybe keveredik, jöjjön csak el „Az igazságosság királya” (nevet viselő) szobrom elé, és olvastassa el magának oszlopom
feliratát, hogy meghallván értékes szavaimat, oszlopom felvilágosítsa őt ügyéről, ő lássa a rávonatkozó törvényt, s szíve megkönnyebbülvén, „Hammurapi bizony úr, aki mint a nemzőapa olyan a nép számára; Marduk szavának engedve Marduk vágyait fent és alant elérte, Marduk, az ő Ura, szívét megörvendeztette, a népnek mindörökre ťjó hústŤ szerzett, és az országot a törvényes útra vezette” - hangosan kijelentve Marduk, az én Uram és Sarpánitum, az én Úrnőm előtt teljes szívéből imádkozzék értenm; a Sédum és Lamassum, az Esagilába bejáratos istenek pedig és az Esagila „Téglája” az imákat mindennap támogassák Marduk, az én Uram és Sarpánitum, az én Úrnőm előtt.
Az idők végéig s mindörökre minden király, aki csak az országban lesz, az igazság szavait, amelyeket oszlopomra írtam, tartsa tiszteletben, az ország ítélkezését, amelyet megítéltem az ország döntéseit, amelyeket eldöntöttem, ne másítsa meg, és képmásaimat ne rongálja meg! Ha az illető awelum határozottsággal bírván, országa helyes vezetésére képes, figyeljen a szavakra, amelyeket emlékoszlopomra írtam, s ez az oszlop a szokást, az intézkedést, az ország ítélkezését, amelyet megítéltem, az ország döntéseit, amelyeket eldöntöttem, mutassa meg neki, hogy így „feketefejűit” helyesen vezethesse, ítéletüket megítélhesse, döntéseiket eldönthesse, országából a gonoszat és elvetemültét kiirthassa, és népe „húsát feljavíthassa”.
Hammurapi vagyok én, „Az igazságosság királya”, akinek Samas a törvényeket ajándékozta. Szavaim választékosak, tetteim versenytárs nélküliek. Csak az oktalan számára hívságosak, a bölcs számára csodálat tárgyaiul jöttek létre.
Ha az illető awélum szavaimra, amelyeket oszlopomra írtam, hallgatván, ítélkezésemet nem veszi semmibe, kijelentéseimet nem vonja vissza és képmásaimat nem változtatja meg, az illető awélum hozzám hasonlóan „Az igazságosság királya”: Samas hosszabbítsa meg „kormánypálcáját”, s népét vezesse igazságban!
Ha az illető awélum szavaimra, amelyeket oszlopomra írtam, nem hallgat, átkaimat semmibe veszi, s az istenek átkától sem félvén a megítéltem ítéletet kivakarja, szavaimat visszavonja, képmásaimat megváltoztatja, névaláírásomat kivakarván saját nevét írja (helyére) (vagy) ez átkok miatt valaki mást bíz meg (mindezzel), az illető awelum akár király, akár úr, akár papi fejedelem, akár bármi néven nevezendő awélum-rendű, a nagy Anum, az istenek atyja, uralmam elrendelője, a királyság ragyogását vegye el tőle, kormánypálcáját törje össze, sorsát átkozza meg; Enlil, az Űr, a végzet meghatározója, akinek kijelentése megváltoztathatatlan, aki királyságomat megnövelte, elnyomhatatlan zavargást, vesztét előidéző forrongást szítson ellene tulajdon székvárosában, és sóhajokkal teljes uralmat, rövid napokat, ínséges éveket, fel nem derülő sötétséget, szempillantás alatti halált szabjon ki számára végzetül; városa vesztét, népe szétszórását, királysága bukását, nevének és ivadékának az országból való kiirtását mondja ki tekintélyes szájával;
Ninlil, a nagy Anya, kinek szava az Ékurban tekintélyes, az Úrnő, aki pártfogoltja kívánságaimat az ítélkezés és döntések helyén, Enlil színe előtt tegye ellenszenvessé szavát, és országa felborítását, népe vesztét, vérének vízként való kiontását helyezze Enlil, a király szájába; Ea, a nagy fejedelem, akinek rendelései élen járnak, az istenek bölcse, minden néven nevezhető dolgok ismerője és meghosszabbítója életem napjainak, a bölcsességet és értelmet elvévén tőle felfordulásba vezesse őt, folyóit a forrásnál zárja el, földjén gabonát - a nép életét - ne engedjen teremni;
Samas, nagy bírája az egeknek és a földnek s helyes irányba terelője az élő teremtményeknek, az Úr, az én bizodalmam, királyságát döntse meg, ügyében ne hozzon (kedvező) ítéletet, útját zavarja meg, hadserege alapjait rendítse meg, „látomásakor” királysága alapjainak elpusztításáról és országa vesztéről mutasson neki rossz előjelet; Samas baljós szava gyorsan érje őt utol, s fenn az élők közül irtsa őt ki, lent az alvilágban szellemét szomjúhoztassa víz után;
Sin, az Egek Ura, az én nemző Istenem, akinek megtorló hatalma az istenek közt ragyogó, királyi koronáját és trónját vegye el tőle, s nehéz büntetésül súlyos bajt — amely testéből el nem múlik - rójon ki rá, úgy, hogy uralkodásának napjait és hónapjait nyögés és könnyek közt fejezze be; a királyság terheit szaporítsa meg számára, s olyan életet, amely a halállal ér fel, szabjon ki neki osztályrészéül;
Adad, a bőség Ura, az Egek és a Föld öntözésének felügyelője, az én segítségem, az esőket az égben, a bő vizet a forrásnál vegye el tőle, országát ínséggel és éhséggel pusztítsa, s városa felett haragosan dörögvén, országát „vízözönhalommᔠváltoztassa;
Zabába, a nagy hős, az Ekur elsőszülött fiörököse, aki jobbomon halad a harcmezőn, törje össze fegyverét, s a nappalt éjszakává változtatván számára, tapostassa rá ellenségét;
Istar, a harc és ütközet Űrnője, kivonója fegyveremnek, az én kegyes Lamassumom, uralmam kedvelője, felindult szívében nagy haragjában megátkozván királyságát, jó sorsát változtassa balsorssá az ütközet és harc mezején fegyverét törje össze; zavart és lázadást támasszon ellene, s vitézeit mészároltassa le, vérükkel itassa a földet, seregei hulláit halomszámra szórja szét a mezőn; harcosainak ne adjon kegyelmet, s őt magát ellensége kezére szolgáltassa, úgy, hogy megkötözve vigyék a vele ellenséges országba;
Nergal, az istenek közt hatalmas, a vetélytárs nélküli hős, aki elérni engedte vágyaimat nagy erejével dühöngő nádastűzként hamvassza el népeit; hatalmas fegyverével sújtson le rá, s tagjait agyagszobrokként zúzza össze;
Nintu, magasztos Űrnője az országoknak, az én Szülőanyám, fiörökösét elragadván tőle, „nevet” ne engedjen kapnia, s népe közepett emberi magzatot ne szüljön;
Nmkarrak, Amim leánya s javam szószólója az Eluirban, rossz nyavalyát, súlyos fájdalmat, amely nem enyhül s amelynek mibenlétét orvos fel nem ismeri, amely kötéssel nem gyógyítható s mint halálos marás el nem távolítható, támasztván tagjaiban, élte fogytáig sirassa férfiúságát;
az Egek és a Föld nagy istenei, az Anunnakü valamennyien a templom Sedunia, az Ebabbar „Téglája” őt magát, ivadékát, országát, harcosait, népeit, valamint hadseregét (?) vészt hozó átokkal átkozzák meg;
és e hatalmas átkokat Enlil megmásíthatatlan szavával szórja rá, úgy, hogy ezek gyorsan érjék őt el!

Vége

 

vissza a lap tetejére