17 Nisan 5784
2024-04-25

 

Galéria - Fordítások Ninahakuddu

Sumér irodalmi szövegek angolról magyarra fordítva.

Ninurta hőstettei az elektronikus sumér irodalmi adatbázisban. (etcsl)

Ninurta hőstettei
fordította: Ninahakuddu

1-16. {(1 kézirat hozzáadva az első sor elé) Anu, az Istenek Királya, felséges Egyetlen:} Ó, király, fenséges ragyogás vihara, páratlan Ninurta, a legfelsőbb erőt birtokló, aki egyedül rabolod Kurt, áradat, fáradhatatlan kígyó önmagadat vezető a lázadó földre, ijesztően lépdelő hős a csatában, Úr, akinek hatalmas karja jó erőben van tartani a buzogányt, az ellenkezők nyakát learatod mint árpát, Ninurta, király, fiú akiben az erő megörvendezteti apját, hős, akinek félelmetessége beborítja Kurt mint a déli vihar; Ninurta, aki létrehozza a igazság koronáját, a szivárvány(?), tekintete mint a villám; nemesen létrehozott ő általa, aki viseli a hercegi szakállt; sárkány, aki önmagán alakít, egy oroszlán ereje kígyóra rámorduló, üvöltő szélvihar, Ninurta, király, akit Enlil maga fölé emelt; hős, a nagy csata-hálót kivetette az ellenségre; Ninurta, árnyékod félelmetességével kiterjedő Kalamon (az Ország) át; dühöt kiengedő a lázadó földeken, ellenállhatatlan az ő felgyülemlésük! Ninurta, király, fiú aki kikényszerítette a hódolatot az ő atyjának széles e világon!
17-23. (Nagy félelmetességgel betöltöd a fenséges trón-emelvényt) Nagyszerű sugalmazó hatalom, ő tartotta a te helyedet a trónon, a magasztos emelvényen, és leült boldogan a trón kényelmébe az ünnep alatt, az ő tiszteletében ünnepelt, Anu és Enlil italozásban verseng az ő bőségében, míg Bau képviselte a felterjesztéseket egy imában a királyhoz, és ő, Ninurta, Enlil fia leadta a döntéseit. Abban a pillanatban az Úr csata-buzogánya Kur felé nézett, a Šar-ur hangosan felkiáltott mesterének:
24-47. "Felséges hivatal ura, legelső egyetlen, aki uralkodsz az összes úr felett a trón-emelvényről, Ninurta, akinek parancsai megváltoztathatatlanok, aki a kiosztott sorsokat pontosan végrehajtottad; mesterem! Az Ég párosodott a zöld Földdel, Ninurta: ő szült téged, egy harcost, aki nem ismeri a félelmet -- Az Asag, egy gyermek aki magába szívta a tej hatalmát, egyre megállás nélkül egy szoptatós dajkával, egy fogadott gyermek, Ó mesterem -- nem ismerhette az apját, egy gyilkos Kurból, egy fiatal, aki kijött .....ból, akinek arca nem ismeri a szégyenkezést; szemének szemtelensége egy gőgös férfi, {Ninurta} {1 kézirat helyett:) Ninğirsu}, alkatában vidám. Hősöm, te, aki olyan vagy, mint egy bika, a helyemet melletted kívánom tartani. Mesterem, aki megértően fordulsz saját városod felé, aki eredményes anyja kívánságainak teljesítésében: az nemzett ivadékot Kurban, és szétszórja a magját széltében-hosszában. A palánták egyhangúlag királynak nevezik őfelettük; mint egy nagy vadbika, lökdös az ő szarvaival közöttük. A šu, a seğkal, az esi (diorit), az usium, a kagena (hematit), és a hősi nu kövek az ő harcosai, állandóan jönnek fosztogatni a városokat. Őnekik egy cápa(?) foga nő ki Kurban, az lehántolja a fákat. Az erőszakja előtt az istenek azoknak a városaiból behódoltak felé. Mesterem, ugyanez a teremtmény felállított egy trónemelvényt: az nem üres hazugság. Ninurta, Úr, valóban eldönti Kalam (az Ország) pereit, ahogy te csinálod. Ki kerítheti be Asag rettegés-dicsőségét (melem)? Ki tudja ellensúlyozni az ő rosszaló tekintetének vadságát? Az emberek megfélemlítettek, a félelemtől libabőrösek; szemeiket ráfüggesztik, Mesterem, Kur elfogadta az ő felajánlásaikat annak."
48-56. "Hős! Ők hozzád fordulnak, atyád miatt, Enlil fia, Úr, a te felsőbb erőd miatt, ők néznek rád itt; amióta erős vagy, mesterem, ők kiáltanak a te segítségedért, mondják, Ninurta az nem egy egyszerű harcost ér, számítanak rád! Kerestek, hogy tanácskozzanak a te közeledben ...... Hős, a tanácskozások egy véleménnyel voltak, eltávolítani a királyságodat. Ninurta, ez bizakodó, hogy elragadhatja a megkapott hatalmat tőled Apszuban. Annak az arca eltorzult, a helye folyamatosan változó; napról napra, az Asag hozzáadja a területeket az ő tartományához."
57-69. De te bele fogod kényszeríteni az istenek igájába. Te, a Menny Antilopja (a menny vadkecskéje), le kell taposnod a hegyek alá a patáiddal, Ninurta Úr, Enlil fia. Mindeddig ki tudott ellenállni a ő támadásainak? A megrögzött Asag ellenőrizetlenül, annak a súlya is nehéz. Haderejéről folyamatosan érkeznek híresztelések, mielőtt a katonáit látnák. Ennek a dolognak az ereje súlyos, nincs fegyver, ami képes volt megfordítani azt. Ninurta, sem a balta, sem a mindenható lándzsa nem tud áthatolni annak a húsán, nincs harcos mint ez, akit valaha teremtettek ellened. Úr, te aki elérsz a fenséges isteni hatalom (ME) közelébe, fény, istenek ékköve, te bika egy vadbika tulajdonságaival, egy kiváló gerinccel, ..... ez a fickó okos! Ninurtám, te aki Enki szándékait jóindulattal alakítod, Utu-ulum, Úr, Enlil fia, mit csináljunk?"
70-95. Az Úr kiáltott "Jaj" akként, hogy a Menny remegett, és a Föld összecsapott az alapjánál és megrettentek az ő erejére. Enlil összezavarodott és kiment E-kurból. Kur letarolt volt. Aznap a Föld sötétté vált, az Anunnakik remegtek. A hős ráütött a combjaira az ökleivel. Az istenek szétszóródtak mint a bárányok, az Anunnakik felszálltak a horizontra, a Menny közelébe. Az Úr felemelkedett, megérinti az eget; Ninurta elindult harcolni, egy lépéssel megtett egy mérföldet, riasztó vihar volt, és lovagolt a nyolc szélen a lázadó földek felé. Megfogta a lándzsáját. A buzogány morgott Kurra, az ütő kezdte elpusztítani az összes ellenséget. Illett hozzá a gonosz szél és a sirokkó az árbócon belekapott a reszkető vitorlákba. Egy hatalmas szélvihar, ellenállhatatlan, ment a hős előtt, felkavarta a port, az előidézett por leülepedett, mindent beborított, megtöltötte a gödröket. A szélvihar előidézett egy szén-esőt és lobogó tüzeket; a tűz felemésztette az embereket. Kiforgatta a magas fákat a gyökerüknél fogva, csökkentve az erdőket a halmokon. A Föld a kezeit a szívére helyezte és szívszaggatóan zokogott; a Tigris sáros, zavaros, sötét, felkavart volt. Ninurta sietett a harcba hajóján (ma-kar-nunta-e-a); az emberek nem tudták hová forduljanak, falakba ütköztek. A madarak próbálták a fejüket emelni, elrepülni messze, de a szárnyaikat a földön húzták. A vihar kiárasztotta a halat a földalatti vizekből (engur, tképpen a tengerek), szájuk a levegőt harapta. Csökkentette a nyílt térségek állatait az erdőtűzben, sütötte mint a sáskákat. Az egész egy dagadó áradat volt és végzetesen romba döntötte Kurt.
96-118. A hős Ninurta a mocsárvilágon keresztül vezetett a lázadó földre. Megölte az ő hírnökeiket Kurban, szétzúzta városaikat, lecsapott a marhapásztoraikra a fejükre, mint verdeső pillangók, egymáshoz kötözte a kezeiket hirin kötéllel, úgy, hogy nekirohantak fejükkel a falaknak. Kur fényei nem fénylettek tovább a távolban. Az emberek levegőért kapkodtak; azok az emberek rosszul voltak, átkarolták önmagukat, átkozták a Földet, véleményük szerint Asag születésének napja egy szerencsétlen nap volt. Az Úr okozta, hogy a keserű méreg átgázolt a lázadó földekre. Ahogy ment a keserűség követte, harag töltötte meg a szívét, és emelkedett mint folyó az árban és elnyelte az összes ellenségét. Szívében sugárzott az ő oroszlánfejű fegyverével, ahogy felrepült mint egy madár, Kurt eltaposó az ő számára. Az felemelkedett a szárnyain, hogy az engedetleneket (lázadókat?) elvigye, az forgott körbe az ég horizontján, hogy kiderítse mi történt. Valaki messziről találkozott azzal, híreket hozott a fáradhatatlan egyről, az egyetlen aki soha nem pihen, akinek a szárnyai hordozzák az áradatot, a Šar-urról. Mit takarított be ott ..... Ninurta úrnak? Beszámolt Kur népének véleményéről, megmagyarázta az ő szándékaikat Ninurta úrnak, vázolta(?) mit beszéltek a népek Asagról.
119-121. "Hős, Óvakodj!" mondta nyugtalanul. A fegyver magába foglalta őt, akit szeretett, a Šar-ur megszólította Ninurta urat. (elvileg most a Šar-ur személyében nincs jelen, hisz róla hoztak híreket)
122-134. "Hős (ur-sağ) ez csapda, mint háló a csatában, Ninurta király, mennyei buzogány .... ellenállhatatlan az ellenség ellen, lendületes Egyetlen, vihar ami tombol a lázadó földek ellen, hullám, ami elárasztja az aratást, király, végignézted a csatákat .... te ...... azokat a kellős közepén. Ninurta, miután gyűjtöd az ellenséget a csatahálóban, miután felállítasz egy nagy nád-oltárt, Úr, Égi kígyó, megtisztít a te csákányod és buzogányod! Fel fogom sorolni a harcosok nevét, akiket már elpusztítottál: a Kuli-ana, a Sárkány, a Gipsz(?), az Erős Réz, a hős Hat-fejű Vadkos, a Magilum hajó, Égi Saman Úr, a Bölény Bika, a Pálmafa Király, az Anzu madár, a Hétfejű kígyó -- Ninurta elpusztítottad őket Kurban."
135-150. De Úr, ne kockáztass újra egy csatát olyan borzasztót mint ez. Ne emeld a karodat a fegyverek legyőzőjéhez, a féfiasság ünnepéig, Inanna táncáig! Úr ne menj olyan nagy csatába mint ez! Ne siess, rögzítsd a lábadat a földön. Ninurta, az Asag vár rád Kurban. Hős, aki annyira bőkezű az ő koronájában, elsőszülött fiú, akit Ninlil feldiszített számtalan vonzerővel, jó úr, aki hercegi szülöttje egy főpapnak, hős, aki viseli a szarvakat, mint a hold, aki Kalam Királyának hosszú élete, aki kinyitja az eget a nagy fenséges erejével (Me), árvíz, aki beborítja a partokat ...... Ninurta Úr, rémségesség teljessége, aki sietni akar Kur irányába, tisztelt hős, páratlan, ezúttal, most nem leszel egyenlő az Asaggal! Ninurta ne kényszerítsd a te fiatalembereidet belépni Kurba."
151-167. A hős, a Fiú, atyja büszkesége, a nagyon bölcs, mélységes megfontolásból felkelő, Ninurta, az úr, Enlil fia, tehetséges nagy bölcsességgel, a .....isten, az úr kinyújtotta lábait a vadszamár hátán, és egyesítette a csapatokat...... Átterjed Kuron az ő nagy, hosszú .... okozott .... kimegy annak a népe közé mint a .... Elért ..... Bement a lázadó földekre, a harcban elöl (az első csatasorban). Előírásokat adott a lándzsájának, és megtámadta azt ..... annak a kötelével, az úr vezényelte a buzogányát, és az elment annak az övezetébe. A hős fokozta sietett a csatába ő ..... menny és föld. Előkészítette a hajító-lándzsáját és pajzsát, Kur legyőzött és megalázott volt Ninurta harci csapatai mellett. Amikor a hős felvette a buzogányát, a nap nem várt, a hold bement (felkelt a hold, beesteledett); ahogy menetelt Kur irányába, eljött a nap tetőpontja.
168-186. Az Asag felugrott a csata tetőpontján. Egy buzogányért az kiszakította az eget, a kezébe fogta, és mint egy kígyó, az siklott a fejekre a földön. Egy veszett kutya gyilkos támadása volt, segítség nélkül, verejték csorgott seregének oldalszárnyán. Mint egy leomló fal, az Asag nekiesett Ninurtának, Enlil fiának. Mint egy átkozott vihar, rekedt hangon bömbölt, mint egy óriási kígyó, üvöltött az Országra (Kalam). Felszárította Kur vizeit, elhurcolta a tamariszkuszokat, szaggata a Föld húsát és beborította fájdalmas sebekkel. Felgyújtotta a nádágyakat, vérben fürdött az ég, teljesen kifordította az eget, szétszórta a népeket. Abban a pillanatban, azon a napon a mezők fekete tajtékká váltak, a látóhatár teljes kiterjedése keresztbe vöröses volt, mint a lila árnyalat -- valóban így volt! Anu legyőzött volt, meglapult, tördelte a kezeit a gyomra előtt. Enlil nyögött és elrejtőzött egy zugban, az Anunnakik a falat verték tehetetlenségükben, a házat áthatotta a rettegő sóhaj, mint a galambokat. A Nagy Hegy, Enlil sírt Ninlilnek:
187-190. "Feleségem, a fiam többé nincs itt, mi van itt ami támogat engem? Az úr, E-kur tekintélye, a király, aki atyjának az erős béklyót kivetette, egy cédrusfa, ami Apszuban gyökerezett, egy korona, széles árnyékkal, fiam, biztonságom -- többé már nincs itt: ki fog engem a kezemnél fogva?"
191-214. A fegyver, aki szerette az urat, hűséges az ő mesteréhez, a Šar-ur ..... Ninurta úrnak az ő atyjához, Nippurba ..... A félelmetes fény (me-lem) beburkolta Ninurtát, mint egy öltözet, ..... ...... elhatárolta őt: ezért az úr ..... A fegyver ...... mondta Enlilnek:
215-224. Ninurta bízik önmagába; ..... fel fog állni; a (fekete tajtékos) vizeket (a mezőn) fel fogja szárítani, mintha a nap heve szárította volna; ..... újra fog lélegezni, állni fog teljes vidámságban. Én szörnyű viharokat fogok előidézni, feltámasztani ellene ....... a hős Ninurtának a .... ..... mint neki, aki szembeszegült Kurral, ő ámulatba ejtett az ereje által. Most előírást fogok adni, kövesd ezeket az útmutatásokat."
1 sor homályos
".... a mezőkön, ne hagyd, hogy csökkentse a lakosságot. ..... ne engedd neki, hogy az utódok hiányát okozza. Ne engedd, hogy előidézze a mindenféle fajok nevének pusztulását, amit én Enlil valaha elrendeltem."
225-227. A fegyver szíve ....., megnyugodott: a combjaira csapott, a Šar-ur futni kezdett, belépett a lázadó földre, vidáman hírül adott egy üzenetet Ninurta úrnak:
228-243. Mesterem, .... neked, Enlil mondta: "Ahogy a özönvíz (Ninurta), mielőtt annak mérge felhalmozódott, támadja az ellenséget, engedd őt, fogja meg az Asagot a vállánál fogva, hagyd, hogy átszúrja a máját, a fiam lépjen be vele E-kurba. Akkor Ninurta, a népem megérdemelten fogja dícséri a te hatalmad a Föld határáig." Úr, te aki bízol atyád szavaiban, Enlil nagy ereje, ne késlekedj! Lázadó földek vihara, aki megőrölted Kurt, mint a lisztet, Ninurta, Enlil pecsét hordozója, menj az Asagnak! Ne késlekedj! Királyom: az Asag készített egy cölöpfalat egy agyagbástyán(?); az erőd nagyon magas és nem lehetett elérni, ..... az Asag ádázsága nem csökken."
három sor homályos
"Királyom, ....."
244-251. Ninurta kinyitotta a száját, hogy beszéljen a buzogányához ....... Ráirányította a lándzsáját Kurra. Egy fegyverét kifeszítette(?) a felhők irányába. A nappal egy sötét éjszakává vált. Üvöltött mint egy vihar, .......
két sor homályos
251-264. Az úr .... a szél. A csatájában lecsapott Kurra egy bunkósbottal. A Šar-ur készített egy viharos szelet, égig emelkedőt, szétszórta az embereket; mint ...... tépte. A nyála egyedül elpusztította a városlakókat. A pusztító buzogány felgyújtotta a hegyeket, a vérengző fegyver bezúzta a koponyákat a fájdalmas fogazatával, az ütő ami kitépte a beleket, feltornyozta az orrokat(?). A lándzsa becsapódott a földbe és a szakadékok megteltek vérrel. A lázadó földek kutyái felnyalták mint a tejet. Az ellenség felemelkedett, sírtak az asszonyért és a gyerekekért. "Nem emelted a karjaidat imába Ninurta úrhoz." A fegyver beborította Kurt szeméttel, de nem remegtette meg az Asag szívét. A Šar-ur az úr nyaka köré fonta karjait:
265-280. "Hős, akármi további vár rád, ne avatkozz be a hegyek forgószelével. Ninurta, uram, Enlil fia, újra mondom: az úgy van készítve mint egy vihar. Az mint egy hólyag, aminek a szaga undorító, mint nyálka ami az orrból folyik, ez kellemetlen, uram, annak a szavai körmönfontak, az nem fog engedelmeskedni neked. Királyom, ellened teremtették mint egy istent, ki segíthet neked? Hős, az nekitámad az Országnak mint egy forgószél, sikálja azt, mintha sófűvel (szódával?) sikálná, Ninurta az levadássza a vadszamarakat mielőtt a hegyekbe érnek. Annak a rettenetes fénye (me-lem) küldi a port a felhőkbe, az törött cserepeknek a felhőszakadását okozza. A lázadó földeken az egy oroszlán feltűnő, vad fogazattal; senki sem tudja elkapni azt. Miután mindent megsemmisít az északi szélben, szétzúz téged. Kísérteties démonokkal záratta be a karámokat. Felszárította a vizeket a földben. A forgószél vihar az embereket kikészíti, nekik nincs feloldozás. Egy kérlelhetetlen ellenségtől, nagy hős, uram, fordulj el." mondta csendesen.
281-299. De az Úr üvöltött Kurnál, nem tudta visszatartani az ordítást. A hős nem szólította meg a lázadó földet, ő IGI.U (jelentése ismeretlen). (Visszatérése) Megváltoztatja(?) a gonoszt, hogy az kimerült im-ZI (jelentése ismeretlen). Bezúzta az összes ellenség fejét, Kurt örömkönnyekre késztette. Az úr kiterjedt körbe minden irányba, és mint egy katona mondja "El fogom kezdeni a tombolást." Mint egy ragadozó madár az Asag vörös szemeivel dühösen felnézett Kurból. Elrendelte a lázadó földek némaságát és ....... Ninurta megközelítette az ellenséget és szétlapította őt mint egy AB.ĜAR (valamilyen hang?). Az Asag borzasztó fénnyel (me-lem) feltartóztatta (fékezte), (aztán) kezdett elenyészni a ragyogása, kezdett elenyészni. Az meglepetten nézett felfelé. Ninurta felkavarta mint a vizet, eloszlatta, bele Kurba, mint a fűvet, kitépte azt, mint füvet kiszakította. Ninurta ragyogása (me-lem) beborította az Országot, apróra törte az Asagot, mint az érett árpát, ő ....... annak a nemiszerveit(?), összegyűjtötte mint egy törött tégla rakást, összegyűjtötte mint lisztet, ahogy egy fazekas dolgozik a szénnel; összegyűjtötte mint a ledöngölt földet, ami sárral volt bekenve. A hős megvalósította szíve vágyát. Ninurta, az úr, Enlil fia, ..... kezdett lecsillapodni.
300-309. Kurban befejeződött a nap. Utu elbúcsúzott. Az úr .... öve (derékszíja) és buzogánya vízben, kimosta a vért az öltözékéből, a hős megtörölte homlokát, készített egy győzelmi éneket a holttestek felett. Amikor elhozta az Asagot, melyet egy szökőár által elpusztított hajó körülményeihez hasonlóan pusztított el, az Ország isteni eljöttek hozzá. Mint a kimerült vadszamarak földre borultak előtte és ennek az úrnak, büszke vezetése miatt, Ninurtának, Enlil fiának tapsoltak üdvözlésképp. A Šar-ur megszólította ezekkel az elismerő szavakkal {fennhangon a mesteréhez} {(1 kézirat helyett:) Ninurta úrnak}:
310-330. "Úr, hatalmas meš fa a megöntözött mezőn, hős ki hasonló hozzád? Királyom, rajtad kívül nincs más, sem aki bírhat mint te, sem bárki született aki hasonló hozzád. Ninurta, mától Kurban senki nem lázadhat ellened. Királyom, ha legalább egy üvöltést adsz ..... hogyan dícsérjenek téged."
Egy sor homályos
"Ninurta úr........."
7 sor töredékes Miután kitépte az Asagot mint füvet a lázadó földben, kifordította mint füvet, Ninurta úr ..... az ő ütője:
Egy sor homályos
"A mai naptól, nem mondja az Asag: a neve Kő lesz, a neve zalag kő lesz, a neve Kő lesz. Hogy belei az alvilág lesz. Annak a bátorsága Ninurta úrhoz fog tartozni."
331-333. Az ütő magasztalóját, eltemették egy zugba: 'A hatalmas csata amiben megfogyatkozott az Ország.'
1 sor eltűnt
334-346. Akkor, a jó víz kijött a földből és nem folyt le a földeken át. A hideg víz összegyűlt mindenhol, és a nap amikor elkezdett ..... az elhozta Kurba a pusztulást, mivel az Ország isteni alá voltak vetve a szolgaságnak és cipelték a kapát és a kosarat -- ez volt az ő feladatuk -- az embereket meglátogatták hogy a ház népéből munkásokat toborozzanak. A Tigris nem hozta elő az áradását annak a bőségében. Annak a torkolata nem végződött a tengerbe, az nem szállított friss vizet. Senki sem hozta áruját a piacra. Az éhség kegyetlen volt, amint már semmi nem született. Már senki nem tisztította a kis csatornákat, a lápföld nem volt kikotort. Már senki nem csapolta le a vizet a termékeny mezőkről, a csatorna készítő nem létezett. Az emberek nem dolgoztak a szántásban, az elvetett árpa megsemmisült.
347-359. Az úr alkalmazta nagy bölcsességét arra. {Ninurta} {(1 kézirat helyett:) Ninğirsu}, Enlil fia, nekilátott egy nagyszerű eljárással. Kőrakásokat készített Kurban. Mint egy lebegő felhő, szétterítette a fegyverével arról (a lebegő szerkezetről). Egy nagy fallal elzárta Sumér (Kalam) előtt. Elhelyezett egy zsilipet(?) a horizonton. A hős ügyesen cselekedett, a városokban egyidejűleg elzárta. Elrekesztette(?) a hatalmas vizeket a kövek segítségével. Most a víz soha nem fog újra lemenni a hegyekből rá a földekre. Azt ami szétfolyt ő összegyűjtötte. Ahol Kurban szétszórt tavak alakultak, egyesítette azokat, és az egészet együtt levezette a Tigrisbe. Egy pontyáradatot öntött ki a vízből körbe a mezőkre.
360-367. Most, ma, egész világszerte, Kalam (Sumér) királyai széles e világon örülnek Ninurta úrnak. Adott vizet a foltos árpának a megművelt mezőkön, {felnevelte} {(2 mss. helyett:) felszaporította} a gyümölcsök betakarítását a kertekben és gyümölcsöskertekben. Felhalmozta a gabonakévéket mint a dombokat. Az úr okozta, hogy kereskedelmi kolóniák emelkedtek Sumér földjéből. Kielégítette az istenek vágyait. Ők illően magasztalták Ninurta atyját.
368-371. Abban az időben ő is részvéttel nyúlt egy aszzony után. Ninmaḫ álmatlan volt, emlékezik a helyre, ahol megfoganta őt. Betakarózott egy báránybőrrel, mint egy anyajuh, készített egy nagy siratót a most hozzáférhetetlen Kurról.
372-386. "Kur nem tudta elviselni az úr nagy erejét. A hatalmas hős -- akinek szenvedélyének erejét senki sem tudja megközelíteni, mint a menny önmaga, a vad vihar ami sétál a Földön, kiömlő méreg a föld mellkasán; az úr, Enlil élet-lehellete, akinek feje a korona kiválósága, .... aki ismeri a ......nak a semmijét(?): diadalba sietett a közelembe, ő akivel a férjem terhessé tett engem, én megszültem őt a férjemnek. Ő alapos volt .....; de Enlil fia mellőzött és nem emelte a pillantását hozzám. A jó fiatalságnak." -- így beszélt a jó úrnő, ahogy ment hozzá az E-šu-me-šaba, Ninurta választott helyére -- "El fogom metszeni a csomót. Most én, igen, Én, el fogok menni a szemtelen úrhoz, nézek hosszan a drága úrra. Azonnal menni fogok hozzá, a fiamhoz, Enlil bírójához, a hatalmas hőshöz, az apja által előnyben részesítetthez."
387-389. Az úrnő előadott egy dalt szent módon. Ninmaḫ elmondta azt Ninurta úrnak. Ő megnézte az élet-adó szemével (tekintetével) és mondta neki:
390-410. Úrnő, mivel Kurba jöttél, Ninmaḫ ('Hatalmas Úrnő'), mivel beléptél a lázadó földekre a kedvemért, mivel nem tartózkodsz messze tőlem, amikor én körül voltam véve a csata rémségeitől -- engedd a rakás nevét amit én, a hős, egymásra raktam legyen hegy (hursağ) és te lehetsz annak az úrnője (nin): most hogy a sors elrendelt Ninurta által. Ezentúl az emberek Ninḫursağról fognak beszélni. Így legyen! Engedem a mezőinek gyógyfű termését neked. Engedem lejtőinek méz és bor termését neked. Engedem a hegyoldalak megnőtt cédrusait, ciprusfáit, boróka fáit és a puszpángot neked. Engedem teremtsen bőséget az érett gyümölcsökből neked, mint egy kert. Engedem, hogy a hegy ellásson téged gazdagon isteni illatszerekkel. Átengedem neked arany és ezüst bányáit, csináljon .... neked. Engedem, hogy kiolvassza a rezet és ónt, teremtsen neked tiszteletet. Engedem, hogy a hegyek vadállatai neked nyüzsögjenek. Engedem a hegyek fokozzák a négylábúak termékenységét neked. Te Úrnő, egyenlővé válsz Anuval, borzasztó fényt viselő. Hatalmas istennő, aki megveted a dicsekvést, jó úrnő, Ninḫursağ úrnő, Nintur, .... megközelít engem. Úrnő, nagy isteni hatalmat adtam neked: felmagasztalt lehetsz."
411-413. Amíg az Úr rögzítette Kur sorsát, amint sétált körbe Nippur szentélyében, a jó úrnő akinek hatalma túltesz minden hatalmon, a méhnek a teremtő-úrnője, Aruru, Enlil idősebb nővére, megállt előtte:
414-415. "Hatalmas hős, akinek szava mint az apjáé, megváltoztathatatlan, Úr, nem szabtad meg a harcosoknak a sorsát, akiket elpusztítottál."
416-418. Az úr, akkor megszólította az u követ. Meghatározta(?) jellegzetes viselkedését. Az úr dühvel beszélt ahhoz, az Országban (Kalam). Ninurta, Enlil fia megátkozta azt:
419-434. "U kő (csiszoló), mivel te felkeltél ellenem Kurban, mivel te {ezártad az utat} {(2 mss. helyett:) megragadtál engem} abból a célból, hogy feltarts, mivel te megesküdtél, hogy megölsz engem, mivel te megrémítettél engem, Ninurta urat, az én hatalmas trónomon; erős vagy, a fiatalság közül kiemelkedő erő: lecsökkentett lehet a te méreted. Egy erős oroszlán, biztos az erejében, darabokra leszel szétszakítva, az erős férfi le fog teríteni téged az ő kezével {küzdelemben} {(1 kézirat helyett:) erőnek}. Fiatal u kő, fivéreid halomba fognak téged rakni, mint a lisztet. Fel fogod emelni a kezedet az ivadékaid ellen, fogaidat az ő tetemükbe mélyíted. Te, fiatalember, néha felordíthatsz, végezni fogod mint .... Egy nagy vad bikához hasonlóan, aki agyonütött sok ember által, részekre leszel osztva. U kő, te ütőkkel levadászott leszel a csatatérről, mint egy pásztorfiúk által üldözött kutya. Mert én vagyok az Úr: mivel a kalcedon általad van csiszolva, te neveztetni fogsz annak neve által. És most, Ninurta által rögzített sors szerint, ezentúl amikor az u kő megérinti azt, ott átfúrt kalcedon lesz. Így legyen!
435-437. A hős megszólította a šu és a gasura köveket. Az úr felsorolta jellegzetességeiket. Ninurta Enlil fia rögzítette sorsukat:
438-447. "Šu kövek, mivel a fegyvereim ellen támadtatok; gasura kövek, mivel őrjöngve kiálltatok ellenem mint bikák, mivel ellenem vetettétek szarvaitokat a porban, mint vadbikák, te leszel ...... mint pillangók. Borzasztó fényem be fog borítani téged. Mióta nem tudsz megszökni {az én} {(1 kézirat helyett) az ő} hatalmas erőmtől, az aranyműves fel fog fújni és ki fog olvasztani az ő lélegzetével. Formába öntött leszel ő általa, alakít egy öntőformát az ő alkotásainak. Az emberek rád helyezik az istenek első gyümölcseit (felajánlásokat) az újhold idején."
448-450. A király megállt a sağkal kő előtt, megszólította a gulgul és sağğar köveket. Ninurta, Enlil fia rögzítette a sorsukat:
451-462. "Sağkal kő, mivel te felkeltél ellenem .....; gulgul kő, mivel te villámlottál ellenem .....; sağğar kő, mivel a fejedet ráztad ellenem, mivel te a fogaidat élesítetted ellenem, az Úr ellen! A sağkal kő összetör téged, sağğar kő, merész fiatal, és a gulgul kő elpusztít (gul) téged. El fognak dobni mint hitványt és értéktelent (sağ nukala). Áldozat leszel az Ország éhínsége (šagğar) idején; te fogod adagolni a városod könyörületességét. Egyszerű embernek tartott leszel, egy harcos a rabszolgalányok között. Ők így beszélnek majd hozzád "Mars innen veled, siess!", ez lesz a neved. És most a rögzített sors által, Ninurta által, a továbbiakban semmirekellő embernek fognak hívni az Országban. Így legyen!"
463-465. Királyom megállt az esi kő előtt ..... A himnusz nyelvén beszélt. Ninurta, Enlil fia rögzítette annak sorsát.
466-478. "Esi (diorit), a te sereged a csatában külön-külön(?) álláspontot változtatott. Elterültél előttem mint sűrű füst. Te nem emelted a kezedet. Nem támadtál meg engemet. Amióta mondtad, "Az hamis. Csakis az Úr a hős. Ki versenyezhet Ninurtával, Enlil fiával?" -- ők el fognak távolítani téged a hegyvidéki országokból. Ők el fognak hozni(?) téged Magan földjéről. Te úgy alakítod majd az Erős Rezet, mint a bőrt és akkor tökéletesen alkalmas leszel az én hősies karomnak, nekem, az úrnak. Amikor egy király aki alapozza hírnevét az örökkévalóságnak annak a szobrai minden időkre kifaragottak, te leszel a szertartásoknak a helyére téve -- és az jól fog illeni hozzád -- templomomban E-ninnuban, a kegyelemmel teljes házban."
479-481. Királyom a na kőhöz fordult. Ő .... a test a na kőből. Ninurta, Enlil fia megátkozta azt:
482-486. "Kő, amióta mondtad, "bárcsak az volnék én", na kő, amióta te megbűvölted az erőmet -- lefekszik ott, dolgoztál azon mint egy disznó. Légy eldobott, légy ok nélkül elhasznált, bevégzett, csökkentett lény apró töredékekben. Ő aki ismer, le fog csökkenteni folyadékká."
487-488. Királyom az elel kőhöz fordult. Ninurta, Enlil fia rögzítette annak a sorsát:
489-496. "Elel, értelmesen te idézted elő a rettegést tőlem, megrohantad Kurt ahol a viszály kitört. A lázadó földeken te kihirdetted a nevemet a népem között, akik összeverődtek együtt. Belőled semmi teljesség nem fog csökkenni(?). A tömegedet lesz nehéz csökkenteni pici darabokra. Az én isteni előírásaim lesz közzétéve egyenes vonalakban a te testeden. Te nagyon alkalmas leszel a fegyverek összecsapására, amikor én a hősöket pusztítom. Te felállítva leszel egy talapzaton az én nagy udvaromban. Az Ország dícsőíteni fog téged csodálatban, az idegen földek majd {mondják a te dicséreted} {(2 mss. helyett:) felmagasztalnak téged}."
497-499. A hős a kagena (hematit) kőhöz fordult, megszólította azt a keménységéért. Ninurta, Enlil fia rögzítette annak sorsát:
500-511. "Tiszteletre érdemes fiatalember, akinek felülete visszaveri a fényt, kagena, amkor a lázadó földek követelései elért hozzád, én nem igáztalak le téged ..... én nem említettelek az ellenségek között. Egy helyet fogok készíteni neked az Országban. Utu isteni szertartása illeni fog a te hatalmadhoz. Légy kinevezve mint egy bíró az idegen földekre. A mesterember, a mindenben jártas, becsülni fog mint az aranyat. Fiatalember akit én birtokba vettem, miattad nem fogok aludni addig, míg magadhoz nem térsz. És most, Ninurta által rögzített sors szerint, a továbbiakban kagena élni fogsz! Így legyen!"
512-513. A hős megállt a ğišnugal (alabástrom) kő előtt. Ninurta, Enlil fia rögzítette annak sorsát:
514-521. "Ĝišnu,, akinek teste ragyog mint a napfény! Megtisztított ezüst, a palotának rendeltetett fiatalság, mivel te egyedül kinyújtottad a kezeidet nekem, és földre borultál előttem Kurban, nem sújtottam rád a buzogányommal, és nem fordítottam az erőmet ellened. Szilárdan álltál mellettem mikor felordítottam. Jóindulatnak fognak nevezni. Az Ország kincsesháza alá lesz vetve a kezednek, te leszel a pecsét őrzője. {(1 kézirathoz hozzáadva egy sor:) Az Anunnaki ......}"
522-524. A királyom az algameš kőhöz fordult és elítélte. Az Úr dühösen beszélt hozzá az Országban (az Ország házában). Ninurta Enlil fia megátkozta azt:
525-527. "Milyen intézkedést tettél, ami elősegítette a haladásomat? Legyél az első ami bemegy az én kovácsműhelyembe. Algameš, te leszel a felajánlott mindennapi szokásos áldozat a kovácsoknál."
528-533. Királyom a dušia kőhöz fordult. Megszólította a nirt a gugot (kalcedonit) és a zagint (lapisz lazuri); az amaš-pa-et, a šabat, a ḫurizumot, a gug-gazit és a marḫalit; az egi-zagát, a girin-ḫilibát {az anzugulmét és a nir-mušğir köveket} {(1 kézirat.:) a ..... és a gazi-musud köveket}. Ninurta, Enlil fia rögzítette az ő sorsukat, vízcsepp(?) ..... nak:
534-542. "Ahogyan jöttél az én oldalamra férfi és női formában, és a te saját utadban! Nem követtél el hibát és támogattál engem erővel. Nyilvánosan felmagasztaltál engem. Most mérlegelésem szerint, én foglak felmagasztalni téged. Mióta létrehoztad saját magad a közgyűlést, te nir, kiválasztott leszel a gyümölcslé és bor részére. Diszített leszel minden nemesfémmel. Az istenek között elöljáró, elő fogod idézni, hogy az idegen földek földre borulnak előtted, orrukat a földhöz érintve."
543-545. Királyom a ğir-zu-ğalhoz (kovakő) fordult, és elítélte. Az Úr dühösen beszélt hozzá az Országban. Ninurta, Enlil fia megátkozta:
546-553. "Kétszínű ğir-zu-ğal, mennyi majd? Vadbika ők el fogják hasítani a szarvaidat, Kurban. Lefekszel a ..... előtt. Te nem voltál egyenlő velem, aki támogattalak téged. Én széthasítalak mint egy zsákot, és a népek szétzúznak téged apró darabokra. A fémműves foglalkozik veled, a vésőjét fogja használni rajtad. Erős fiatalember, gyűlölet hordozó: az asztalos, mondja "Megakarom vásárolni azt a munkámhoz", be fog áztatni vízbe ..... és kiprésel mint a malátát."
554-556. Királyom az iman kövekhez fordult, megszólította az alliga köveket. Ninurta, Enlil fia rögzítette a sorsukat:
557-565. "Iman kövek, Kurban ellenem kiálltottál. Őrjöngve üvöltötted a csatakiáltásokat. Meggyújtalak, mint a tüzet. Mint egy vihar felforgatlak. Leszaggatlak mint a füvet, kitéplek mint a füvet. Ki fog segíteni akkor neked? Iman kő, alliga kő: a te utad nem fog a palotához vezetni."
566-568. Királyom a mašda kőhöz fordult. Megszólította a dubban és az urutum köveket. Ninurta, Enlil fia meghatározta azok jellemző viselkedését:
569-578. Mašda kő, dubban kő, lobogó tüzek, urutum kő, amivel semmi nem szegül szemben; amikor a gasura kő ..... és te lángba borult voltál, te égtél ellenem a lázadó földeken mint egy parázstartó. Mivel teljesen ellenem álltál Saba földjén: mašda kő, ők leölnek mint egy birkát. Dubban kő, ők porrá törnek téged. Urutum kő, ők becsapnak téged a csata-buzonyért; bronzzal, az istenek nyílhegyével, ők szétzúznak egy baltával, szúró, tüzes kardokkal.
579-580. Királyom a šagara kőhöz fordult. Ninurta, Enlil fia rögzítette a sorsát:
581-591. "Šagara kő, aki bezúztad a fejedet bárki ellen, egyedül utazó a sivatagban, Kurban amikor a fegyvereim elfogtak téged te igyekeztél rámtaposni. Amióta túltelítetted(?) önmagadat a csatában, a nádmunkás készíteni fog a nádak ...... veled. Odavetett leszel a te vackodra; anyád külsejét és apádat aki tartott el fogod felejteni. Senki nem mondja neked: "Kelj fel", senkinek nem lesz az az érzése, hogy hiányzik neked, az emberek nem fognak panaszkodni a te elvesztésed miatt. Elismerőleg szólva az örökké teremtett hatalomról Ninḫursağ pihenő helyén, letesznek téged ott az emelvényre. A malátához fognak adagolni téged, amit a juhoknak készítenek; te magad kielégítve leszel a szétszórt lisztnek egy adagjával. Ez lesz az elrendelés neked."
592-593. Királyom a marḫuša kőhöz fordult. Ninurta, Enlil fia kinyilvánította sorsát.
594-599. "Marḫuša .....a füzér az én helyemben, ..... te elfogott voltál, amióta te nem vettél részt a városoknak a bűntényeiben, ..... te leszel a szűrő-korsó(?) alatt a tál, a víz beszivárog beléd. Marḫuša, te berakás-munkának leszel használt, ..... Te leszel a tökéletes díszítménye a szent melltűknek. Marḫuša, illendően leszel dícsőítve az istenek templomaiban."
600-602. A hős a haštum kőhöz fordult és elítélte. Az Országban az úr dühösen megszólította azt. Ninurta, Enlil fia kinyilvánította a sorsát:
603-608. "Haštum kő, te Kurban ellenem kiáltottál. Vad csatakiálltással őrjöngve ordítottál. Kiálltásoddal megerősítettél egy lila démont Kurban. Fiatalember, azért mert áskálódtál, legyen a neved Csatorna (haštum). És most, sorsod szerint Ninurtától, ezentúl ők mondják haštum. Így legyen."
609-610. Királyom a durul kőhöz fordult. Ninurta, Enlil fia elrendelte sorsát:
611-617. "Durul kő, szent gyász öltözék, elvakított fiatalság, aki az embereket vágja, Kurban leborultál előttem. Amióta mondtad nekem, "Bárcsak az lettem volna aki a kapuk zárját törtem, bárcsak álltam volna őelőtte, királyom előtt, Ninurta előtt", nevedet saját akaratukból felnagyítják majd bárhol említik. Ahogy a műértők mondják a nemesfémről, "Meg akarom vásárolni", így az idegen nemzetek, mint nádsípon játszó zenészek, te foglalkozol majd vele."
618-633. Királyom a šegšeg kőhöz fordult, megszólította az engem és ezinum köveket. Az ug-gun, a ḫem, a madanum, a sağgirmud, a ..... és a mursuḫ köveket. Enlil fia, Ninurta elrendelte sorsukat:
2 sor homályos
"bordákkal beszívta a levegőt, a csípőkön egyensúlyozó, büszkén viselkedő szív, a lábak úgy hajlik mint egy medvének, .....: Én jönni fogok hozzád; most, egy szövetséges lény, te előjössz mindegyikükből; ki fogja kinyújtani a kezet azokra? Ütő voltál, álltál mint a kapubejárat."
3 sor homályos
"Az Országban, a bajnok mindig jóindulattal tekint majd rád."
634-637. A hős a kurgaranum kőhöz fordult. Megszólította a bal követ. Enlil fia, Ninurta úr rögzítette a sorsot a sárga színű šembinek:
638-644. "Mióta mondtad, "Én akarom világra hozni az embereket",
1 sor nem világos
"te .... mintha ...... a fiatalember, aki dicsőséget szerzett(?) neked; a fiatal kézműves fogja énekelni a dicséretedet. A holt lelkek ünnepén te leszel a kiváltságban részesített a hónap kilencedik napján, újhold idején, a fiatalemberek ...... neked. Ő ráruházta ...... azokat Ninḫursağ tiszteletére."
645-651. A hős meghódította Kurt. Ahogy mozgott keresztül a sivatagon, ő ..... keresztül a tömegen, haladt előre az éljenzéseik(?) között, méltóságteljesen ...... Ninurta vidáman ment szeretett bárkájához, elindította a hajót (ma-kar-unta-ea). A hajósemberek egy kellemes dalt énekeltek, énekelték az úrnak az ő dicséretét. Küldtek egy örökkévaló köszöntőt Enlil fiának, Ninurtának:
652-661. "Isten, aki felülmúlja a hősöket, Ninurta úr, az Anunnaki istenek királya, jobb kezében buzogányt tartó, szakállas, te rázúdulsz mint az áradat az összes ellenségedre; ki versenyezhet a te hatalmas munkáiddal? Hős,Özönvíz, egyenlő nélkül (páratlan), Enki és Ninki istenek nem mernek elutasítani téged. Hős, aki fosztogatod a városokat, aki legyőzöd Kurt, Enlil fia, ki akar ellened felkelni? Enlil fia, Ninurta úr, hős, ki hasonló hozzád?"
662-668. "Királyom: egy hős, aki neked van szentelve és a te felajánlásaidnak(?), ő olyan mint a hírneve, ő a te utadon jár; amióta ragyogóan befejezte mindazt ami a templomodban megfelelő neked, amióta készítette a szentélyedet, felemelte a porból neked, engedd neki, hogy mindent nagyszerűen csináljon a te ünnepeden. Engedd meg neki, hogy a te szent rítusaidat tökéletesen befejezze neked. Megfogalmazott egy esküt az ő életére. Könyöröghet hozzád az Országban."
669-671. Anu szíve lecsillapodhatott az úrért, az úrnő, Bau anya, ragyoghat mint a napfény Ninurtának, Enlil erejének."
672-680. A hajósemberek énekeltek az úrnak a szertartási(?) hajóban. A hajó, önmagától úszó, bőségesen megrakott. A hajó (ma-kar-nunta-ea) fénylőn haladt. Köszöntik a hőst, a fegyverek legyőzőjét, az Anunnaki ...... jöttek találkozni vele. Orrukat a földre nyomták, a kezüket a mellkasukhoz helyezték. Küldtek egy imát és könyörgést az úrhoz.:"Lehet, a te haragod csillapodott ..... Ninurta király, Uta-ulu, fejedet az égnek emeled."
681. Atyja, Enlil megáldotta őt:
682-697. "......, kiemelkedő a te hatalmas neveddel, megalapítottad a te lakóhelyedet ....... Mellkas, megfelelően ....., harc királya, én ajándékoztam az ég viharát neked használatra a lázadó földek ellen. Menny és Föld hőse, én ajándékoztam neked a buzogányt, az áradatot, amit a lángoló Kurra helyeztél. Király, a te viharod előtt az út összeszűkült. Azonban Ninurta, bíztam a te menetelésedben Kurban. Mint egy farkas(?) szabaddá tetted a megszerzett prédádat, a te viharodban a merész vállakozásod, felülről be a lázadó földekre. Kurt hogy te átadtad nem lesz helyreállított. Te okoztad, hogy annak a városai mint romhalmok soroltak. Annak hatalmas uralkodói lélegzetüket elveszítik előtted. Egy mennyei buzogány, egy virágzó és változatlan uralom, örök élet, Enlilnek a jó pártfogása, ó Király és Anunak az erőssége: ezek lesznek a jutalmad."
698-711. Amióta a hős megölte az Asagot, amióta az úr készítette azokat a kőhalmokat, amióta elrendeléseket adott "Hívják Kőnek!", amióta ő ...... az üvöltő sárkány, amióta a hős kijelölte a vizek útját .... lent felülről, amióta elhozta azokat a termékeny mezőknek, amióta a híres bőség szántását elkészítette, amióta létrehozta azt a szabályos barázdákban, amióta Enlil fia, Ninurta halomba rakta a gabona-kötegeket és halomba hordta a magtárakba -- Ninurta, Enlil fia rábízta azok őrzését az úrnő gondoskodására, aki birtokolja az isteni hatalmat ami önmagából létezik, aki legfőképpen méltó a hálaadásra, Niszabának, a jó úrnőnek, a nagyon bölcsnek, az Országban kimagaslónak, őneki, aki birtokolja a fő sorstáblákat a papnak és a királynak a kötelezettségeivel, Enki által adományozott a Szent Halmokra nagy értelemmel.
712-723. Az úrnőnek, a mennyei csillagnak, a herceg által (Enki) Apszuban készített pazarul gyönyörűnek, a tudás úrnőjének, aki felvidítja a szíveket, aki egyedül a vezetőknek az ajándéka, óvatossággal felruházott, ......, aki uralkodik a feketefejűeken, aki birtokolja a sorstáblákat az összes névvel(?), akinek a felfüggesztett hálójából a madarak amelyek beleakadtak nem menekülnek, aki minden munkát befejezett teljes sikerrel találkozik, őneki ..... akinek nincs feltáratlan, őneki akinek napjai a hold fázisai szerint számoltak, őneki, aki megtámadhatatlan mintha egy réz-erőd, ...... aki van ....., ...... aki törődik a feketefejűekkel, aki igazságosan uralkodik a népen, ..... Enlillel egyenlő, a ragyogó jó úrnőnek, aki Anuval tanácskozik -- Niszabának legyen hála.
724-725. Enlil erős ura, Ninurta, E-kur hatalmas fia, atyjának hősi Egyetlenje, aki nemzette őt: jó magasztalni téged.
726. Ninurta egyik šir-sud(?) dala

 

vissza a lap tetejére